A ​halál szigete 14 csillagozás

Ian St. James: A halál szigete

Hallsworth: ​jóképű, fiatal férfi, zseniális üzletember hírében áll. Pepalasis: domború mellkasú görög, van egy kincset érő szigete. Sue Ballantyne: bűbájos, filigrán nő, tankönyveket ír. És Mike Towsnend: szintén fiatal üzletember, egyben a regény főszereplője és elbeszélője.
De szolíd és feddhetetlen polgárokon kívül csalók, szélhámosok, sikkasztók és gyilkosok is részt vesznek a történetben, amely a londoni City „legnagyobb panamájáról” szól. Az egész egy lakatlan szigeten kezdődik, valahol a Csendes-óceánon, ahová csak életveszélyek árán lehet eljutni, de ahol felmérhetetlen értékű ásványkincs rejlik. A kibányászáshoz vagy megvásárlásához szükséges tőkét többen adják össze, köztük a londoni alvilág egyik legfélelmetesebb alakja…
Roppant izgalmas pénzügyi manőverek, megfélemlítések, emberrablások, üldözések és leszámolások után derül csak ki, hogy nem feltétlenül azok a szolíd és feddhetetlen jellemek, akiket annak ismertünk meg, mint ahogy az is, hogy – a gyilkosok… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fekete Könyvek Európa

>!
Európa, Budapest, 1986
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630741628 · Fordította: Róna Ilona

Várólistára tette 7


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Ian St. James: A halál szigete

A fiatal Mike Towsend felfelé ívelő karrierje gördülékeny olvasmányos stílusban, ahogy a londoni City-ben ez elképzelhető. Egy felmérhetetlen értékű ásványkincs, egy feltételezett nagyhozamu megnyitandó gyémántbánya körül forog a történet, s tűnnek fel különböző figurák, akik békés polgári álarcot viselnek, de köztük sikkasztók, szélhámosok, gyilkosok is színre lépnek a nagy nyereség reményében. Jó krimi – váratlan befejezéssel!

1 hozzászólás
Dénes_Gabriella>!
Ian St. James: A halál szigete

Számomra tipikusan a „jó, jó, de…” kategóriába tartozik ez a mű – is. Lassan olvastam, közben elővettem és elolvastam más könyveket, ez meg még mindig ott állt és várt a sorára. Nem nagyon tudott megfogni vagy lekötni, és bár számos jó ötlet is van benne, teljesen hidegen hagyott ez a regény. Valahogy a mű kezdése teljesen „elkaszálta” a hangulatot… az a billegés, hogy most akkor hősünk maradjon a bankban, vagy menjen el nagymenőnek annyira untatott, hogy utána már a szigetes-gyémántos ötlet sem tudott egy kis életet csempészni az unatkozásba.

Krumplicsku>!
Ian St. James: A halál szigete

Úgy kétharmadik egyszerre nem bírtam letenni és untam kicsit, hiszen ebben az első kétharmadban tényleg csak építkezik a könyv, valóban, ahogy itt is írják sokan, több benne a pénzügyi tranzakció, mint a bűnügyi. Persze, ott vannak szépen beépítve azok a bizonyos később elsülő puskák (némelyik hangsúlyosabb és egyértelműbb, mint Sue telefonhívása, némelyik, mint Mike kirablása és megfenyegetése, kevésbé)
Aztán valóban jön a fordulat: a krimi ekkor sem lesz kimondott krimi (talán azért is csalódtak néhányan, mert ebben a sorozatban jelent meg, amitől mást vár az ember?), de felpörög a thriller.
Talán a legvége kicsit elnagyolt… de azért még összerakható persze (igaz, azért a nagy izgalmak miatti rohanós olvasásban hajnal egykor azért még egyszer el kellett olvasnom, hogy minden részlet a helyére kerüljön)
Csodálom, hogy nem filmesítették meg (legalább is, nem találtam nyomát), illetve tényleg vicces, hogy szvsz valóban ez az egyik leggyakrabban árult rész az EK krimisorozatából, tényleg MINDENÜTT van belőle. Ezzel együtt, nem egy rossz vétel, ha valaki még nem olvasta és nem kimondottan véres, hullahegyekkel teli krimit keres, hanem vonzódik a szélhámosos/átvágós filmekhez. (pl. Szemfényvesztők vagy az Öt sikkes sittes sorozat)
Egyszer szerintem olvasható és szórakoztató ez is.


Népszerű idézetek

Bla IP>!

Az egyik cégek felszámolására szakosodott jogi iroda volt. Jó tapasztalatokat gyűjthetett ott az ember, vastagodott a bőre, megedződött a kockázatvállalásra, mert e nélkül pénzt keresni nem lehet.

11. oldal

Dénes_Gabriella>!

Másnap Hallsworth bankárait kerestem fel, és amortilladót ittam az ügyvezető igazgatóval.

27. oldal, Első rész

rekan >!

Állát a kezére támasztotta, és az entomológus mérsékelt érdeklődése ült ki az arcára, mint aki éppen azt figyeli, hogyan csípi halálra egy skorpió önmagát.

238. oldal (Európa, 1986)


Hasonló könyvek címkék alapján

R. Kelényi Angelika: Képtelen Kréta
Chris Land: Lélekvesztő I-II.
Agatha Christie: A Hét Számlap rejtélye
Agatha Christie: A Négyek Társasága
Agatha Christie: Tíz kicsi néger / Gyilkosság az Orient expresszen
Jeffrey Archer: Ütött az óra
Jeffrey Archer: Párbaj
Agatha Christie: Végtelen éjszaka
Beth Flynn: Kilenc perc
Arthur Conan Doyle: A nábob kincse