Ranagol ​áldásával 22 csillagozás

Ian Russel – Harold Barouche: Ranagol áldásával

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​Kicsiny kereskedőhajót kirabolni, martalócok karmai közül kimenteni egy ork gladiátort, csókkal fizetni megannyi kurtizánnak, ha más már nem akad… csupa-csupa bohém mulatság. Scarafone Chiaramonti, a tékozló nemes mestere mindennek. Talán csak felejteni próbál? Emlékei és fivérei elől menekült idáig, Új-Akvilonába, nem is sejtve, hogy hamarosan még inkább kísérti majd a múlt.

Balbun, a fegyverkovács, ennek a városnak szülötte: nem átutazó, nem is kalandor, aki továbbosonna Krán felé, vagy épp iszkolna onnan. Ő sosem látta a csillagok és a holdak ragyogását – szemében egy hét évvel ezelőtti máglyatűz visszfénye dereng még. Üllő és kalapács, ennyi kell csupán neki, hogy a Kosfejes Úr akaratából megalkothassa a szekercét, amely a Bíboros vesztét okozhatja majd.

A Márki és a Bíboros, a város két ura érthetetlen módon egy apró, jelentéktelennek tűnő egyszarvúfigurán marakodnak. Egy bábon, amely egy kicsiny kereskedőhajó rakományával érkezik… A város, a szekerce és az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Tuan, Budapest, 2006
334 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632298225

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
talisen
Ian Russel – Harold Barouche: Ranagol áldásával

Nekem ez nem tetszett. Néha itt-ott már úgy éreztem, hogy akár lehet is belőle valami, aztán megint széthullott a történet, szóval a vége inkább már csak kínlódás volt (még jó, hogy a repülőgépen sokat nem tud csinálni az ember, így hát végigolvastam).

>!
Füstróka
Ian Russel – Harold Barouche: Ranagol áldásával

A második kedvenc Yneven játszódó történetemnek neveztem ki, miután az utolsó mondat végére értem.
Érdekes volt, tetszett a történet (a számtalan helyesírási hibától eltekintek, de hát a sokadik M* regény után az ember hozzászokik…), bár azt tegyem hozzá, nem egy tipikus M.A.G.U.S. regény. Ettől függetlenül élvezhető, a karakterek is szerethetőek. Balbun idegesítő volt szerintem, az ő fejezetei lassan mentek, bár azokban is akadt jópár érdekesség, így megérte figyelni közben. Scarafonet pedig kifejezetten kedveltem, ő aranyos volt. Ian Russeltől soha nem olvastam semmit ennek előtte, de úgy érzem, egész jó stílusa van. Volt egy-két dolog, amin eleinte felkaptam a szemöldökömet, de végül minden ötlet helytállt a kontextuson belül, úgyhogy teljesen korrekt volt, szerettem.:)

>!
Tograh_Silur
Ian Russel – Harold Barouche: Ranagol áldásával

Az ötlet fantasztikus, de a megvalósítás nem az igazi.
Csak fanatikusoknak ajánlom, mivel nem a megszokott Magus stílust képviseli.

>!
Noro MP
Ian Russel – Harold Barouche: Ranagol áldásával

Ez kérem szépen egy nagyon ötletes könyv, a Tuan kiadó egyik legjobbja. Mindazonáltak magus-fanatikusoknak nem ajánlott, mert ők fogják falhoz vágni először :D A Ranagol… ugyanis a borító dacára nem magus-regény, hanem – és ez meggyőződésem szerint nem spoiler, hanem fontos tudnivaló! – egy yneven íródott mese. Bűnrossz szerkesztésre vall, hogy ezt az utolsó oldalon vágják az olvasó szemébe, amikor az elsőn kellene.

>!
_Norbi
Ian Russel – Harold Barouche: Ranagol áldásával

Egyáltalán nem bántam meg hogy beszereztem! Bevallom őszintén, hogy a könyv olvasása közben szinte az elejétől fogva három és fél csillagot szerettem volna adni rá. A történettel semmi bajom nem volt, viszont olykor nehézkesen haladt előre. Én túl sok üres járatot véltem felfedezni benne, helyesbítve sok felesleges sort ,ami nem kellett volna. Igen, itt van a könyv egyik legnagyobb hátránya számomra. Néhol túl tömény volt a szöveg, nagyon részletes. Fantasy könyv nyilván oké, kell oda, de szerintem nem ilyen mélységben. Néha komolyan már fulladoztam a sok feleslegesnek vélt szöveg miatt.
Amiért négy csillagot adok rá azt a végjátéknak köszönheti, mert az valami zseniális lett.

>!
mongúz
Ian Russel – Harold Barouche: Ranagol áldásával

Képtelen vagyok egyértelműen értékelni ezt a regényt, annyira felemásra sikerült. A történet indítása egészen jó, jók a karakterek (a főhős, a szuke hölgy, az ork,stb), érdekes az alap konfliktus, a helyszín is igazán egyedire sikerült, és a könyv hangulata is teljesen szórakoztató. Szóval minden adott ahhoz, hogy egy igazán jó kis kalandregényt olvassunk, és ez igazából az utolsó 50 – 60 oldalig így is marad. Ekkor viszont borul a papírforma, meg az ember agya is, és a szerzőpáros egy bravúros befejezéssel sikeresen lerombolja, amit addig remekül felépített. Valami botrányos lett a vége. Pedig mondom, a háromnegyedéig ötös.
De az egészre hányast adjak?

>!
Korvusz
Ian Russel – Harold Barouche: Ranagol áldásával

Szerintem ez egy zseniális alapötlet tisztességes megvalósítása. Tele van rengeteg kis aprósággal ami élvezetessé teszi és a befejezése a legjobbak közt van. Nem tipikus M.á.g.u.s. regény, de nekem éppen ezért (is) tetszett. Tulajdonképpen nem árt ha az ember (legalább felületesen) ismeri hozzá az említett világot, ám jó ha el is tud attól vonatkoztatni.

>!
lilijan
Ian Russel – Harold Barouche: Ranagol áldásával

meseszép hangulatú könyvecske, finom leírások, különleges fajok, térkép az elején (imádom az ilyesmit!), igazi gyönyörű felnőttmese. igaz ugyan, hogy a végét én nem találom olyan hihetetlenül csodálatosnak, de jónak mindenképp, és én legfeljebb 1-2 oldallal találkoztam, ami nem etette magát. nincs tipikus mágus-hangulata egyébként, de helyette valami más fászerezésű, és mégis ynevi fantasy. ennek a könyvnek nem szabadna 58%-on állnia!

>!
lilla_csanyi
Ian Russel – Harold Barouche: Ranagol áldásával

Na, ez aztán érdekes volt. Nem gondoltam volna, hogy egy könyv lehet annyira szélsőséges, hogy egyik pillanatban még azt gondolom róla, hogy „Ez egy hulladék!” aztán két oldallal később már a „Whao! Ez mekkora ötlet!” életérzés uralkodik el rajtam.
Lassan haladtam vele, volt, ahol olvastatta magát, volt, ahol nyűglődtem. A vége viszont nagyot ütött. A szereplők közül Scarafone volt az egyetlen, akit végig nagyon csíptem, a többiek hol jobb, hol rosszabb színben tűntek fel.
A szerkesztése viszont tényleg pocsék. Nem egyszer kavarodtam bele, hogy most épp ki ez a karakter, mi a búbánat történik vele, és főleg, miért.
Négy csillag, de csak a vége miatt. Amúgy egy erős hármas.


Népszerű idézetek

>!
lilla_csanyi

– Utállak! Utállak! – kiabálja.
Balbun eközben azon mereng, tényleg megcsókolta-e a lányt alig fél órával korábban, és visszaszorítja magában a vágyat, hogy a kalitkával üsse arcul.

202. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Boruzs Gergely Gábor: Ifini éjszakák I-II.
Wayne Chapman: Keleti szél 1.
Jan van den Boomen: Morgena könnyei
Alan O'Connor: Kék éjszakák árnyai
Peter McSky: A Tizedik
Eric Crowe: Ryeki Tűz
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az elveszett csillag sárkányai
A. O. Esther: Megbocsátás
A. O. Esther: Gombnyomásra 2.
On Sai: Lucy