Fogadalom (Ősi vér 1.) 82% 48 csillagozás

Azon kevés magus-regény egyike, amelyek visszatérnek a klasszikus kalandregényes formához. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének benne fura szavak és indokolatlan hivatkozások a nagy Ynev-kánonra, de alapvetően mégis egy önmagában érthető, izgalmas és követhető történet. Ez pedig a m.ó.k.u.s-ban ma már sajnos nagy szó. Ezen felül talán az egyetlen, amely nem úgy mutatja be a kalandozó varázslót, mint akinek épp most húzták ki a hátsója alól a bársonyszéket. Russel hőse inkább az Indiana Jones archetípust idézi, egyszerre „értelmiségi” és valódi kalandor, aki nem fél bepiszkolni a kezét.

A Fogadalom kiemelkedik az általam elolvasott M.A.G.U.S. regények közül, jobban megragadt az emlékezetemben az átlagnál. Gorduin kalandjain kívül ezt a sorozatot olvasnám tovább a legszívesebben.
Klasszikus szerepjátékos regény, érezhető a fejlődés, a szintlépések és persze nem az egyszerű pórnépet követjük, hanem egy tehetséges fiatal varázslót, a társául szegődő kísérőket és mentorokat, akiknek tettei az egész világra hatással lehetnek. Számomra kedvelhetőek voltak a szereplők és izgalmasak az események. Pörgősen kezdődött a thigran viadallal és csattanós volt az akció lezárása is. Úgy éreztem, hogy a szerző kellően megtervezte, felépítette a történetet.

Amint kezembe kaparintottam a folytatását a műnek, le is kaptam a polcról, hogy egy újraolvasás keretében felfrissítsem az emlékeimet, hisz pár éve mikor olvastam tetszett a regény. Ynev eddig ismeretlen tájaira repít minket a történet, ahol megtudunk egy keveset a legendás démonikus Óbirodalom maradványairól, és egykori kincsei után kutakodók harcáról. A sztori teljesen rendben van, a karakterek nagyon jól kidolgozottak és sokszínűek.
Minden fantasyrajongónak melegen ajánlom, főleg mert ezzel a sámános-nomádos dologgal kicsit elődeinkre emlékeztet a MAGUS berkein belül.

Az elején kissé nyögvenyelős volt, mivel nem vagyok otthon annyira a magusban, és folyton ingerenciám volt hátralapozni a szószedethez… Aztán ahogy ráálltam a történetre, sikerült ezt elfelejtenem, utána jobb lett:) Ennek ellenére a sztori és a főhős nálam max 3-3,5 csillagot érdemelne, de a lelkemnek kedves mellékszereplők az egyik gyengém, és Scio meg az udvari orkja nálam kiérdemelte a plusz csillagot:) Így már azért megérte elolvasni:)

Egyik kedvenc MAGUS regényem. Klasszikus mintára írt kalandregény, ami nem akar több lenni, mint ami. Kedvelhető, árnyalt, részletesen, de nem túlírtan ábrázolt karakterek, fordulatos cselekmény, pogány hitvilág, árulás, jóslat. Van itt minden, kérem szépen! Nem úgy, mint Pesten az üres boltban, hogy ez sincs, meg az sincs.

A sámán szól……

Vannak átkok melyeket a MAGUS a legkeményebb eszközök bevetésével sem képes levenni magáról. Ezek egyike, hogy ez a MAGUS…
A Fogadalom kiragad minket a megszökött keretek közül és egy ritkán látogatott helyszínre visz, mely a maga zord módján közel áll hozzánk, én örömmel olvastam. Kapunk egy egyedi, világképet, új színeket és formákat a már ismertek mellé, végre megmutatkozik, hogy bizony vannak más erők is Yneven és a jól ismert rendszerek vallások errefelé igen csak gyerekcipőben járnak, mondhatni misszionáriusok egy vad vidéken -tetszik.
Végre kicsit, ha néhol túlbonyolítottan is, de többet értünk meg a korában túlmisztifikált varázsló mágiából, emberünk nem szégyell tenni ha kell és nincs ez a méltóságunkon aluli szétverni valamit a tudásunkkal effektus. Szerettem, adta magát.
Aztán persze megint csak rázuhan az egész könyvre Ynev málladozó betonszarkofágja amiből minden csepeg és folyik. A nomádok nem elegendőek, a missziós munka nem elegendő, a sámánisztikus világ kép nem elegendő….. nem ide valami nagyobb kell…ez pedig lassan de biztosan felzabálja a sztorit, mindezt egy egyáltalán nem vaskos könyvben, tehát az egész rohan, vágtat és legfeljebb villanásokat kapunk a mellettünk elrobogó tájból.

Az elején kapkodtam egy kicsit a fejemet. Sok az utalás, sok a „szakzsargon” benne. Már régen nem olvastam a magus világából, de egyértelműen ez lett számomra az a könyv, amit mindig ajánlani fogok.
Pedig csak a khálok miatt akartam elolvasni… :)

Nagyon régen nem olvasta MAGUS könyvet, a klasszikusokat leszámítva nagy csalódások értek, ezért abbahagytam.
25 éves osztálytalálkozónk volt, ahol sokat beszélgettem egy osztálytárssal, akivel anno sokat játszottunk.
Kedvet kaptam Ynevhez, de biztos ami biztos, a régi regényeket kezdtem el újra olvasni, kicsit nosztalgiázni.
Ezt a könyvet véletlenül találtam, de nem csalódtam benne. Végre, újra egy normális könyv, ami Yneven játszódik.

első és utolsó igazán fantasy könyvem, amikor még olyanom volt, h ilyet akartam. nem volt túl jó :D

Nekem sok minden tetszett a könyvben. Scio és a beszólásai, a tigranharcok (kár, hogy olyan kevés akadt belőle). Hiányoltam még a mágia több használatát, de ugyanakkor a könyv pörgős volt, megvolt az eleje a vége a közepe… Néhol a közepe annyira nem nyerte el a tetszésem, ezért kap csak ennyi csillagot…