Pokolvidék (John Rebus 12.) 14 csillagozás

Ian Rankin: Pokolvidék

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Eltűnt ​egy egyetemista Edinburgh-ban… Ám nem egy közönséges egyetemistáról van szó, hanem egy rendkívül jómódú bankár lányáról. A sokat tapasztalt John Rebus felügyelőnek valami azt súgja, hogy ez nem egy szokásos ügy, a bőséges szülői apanázsból élő lány nem afféle lázadó, aki bosszantani akarja az apját. Két szálon indulhat meg a nyomozás: egy kis koporsóba rejtett, fából faragott, parányi babát találnak egy vízesés lábánál, nem messze a kastélytól, ahol a lány szülei élnek, és felbukkan egy internetes szerepjátékot irányító titokzatos cyberguru. Összeér ősi és modern – részben a szerencsétlen körülmények következtében, részben a kérges szívű detektívnek köszönhetően, aki még mindig jobban kedveli a bakelitlemezt, mint az MP3-at. A Lothian és körzete rendőrkapitányság nyomozóiból összeálló csapat munkához lát, Rebus felügyelő a nem sok jót ígérő történelmi anyaggal foglalkozik, míg kolléganője, Siobhan Clarke felveszi a harcot a virtuális Quizmasterrel. Siobhan elég fiatal… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
GABO, Budapest, 2004
542 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639526975 · Fordította: Wertheimer Gábor

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

mate55>!
Ian Rankin: Pokolvidék

Gusztálom a gyönyörű borítót, s ízlelgetem a szerző nevét: Ian Rankin. Amit a kezemben tartok, a Rebus – sorozat 12! darabja (És a többi? Mégis merre járnak, miért nem jelennek meg sorban, időben?). Már az elején kijelenthetem: ez a krimi nem az a szórakoztató kategória (cammog nagyapós tempóban), s ez nem egyszerű írói fogás. A történetet a saját törvényszerűségei mozgatják előre. A „Nagybetűs” akciójelenetek helyett kisebb és tömörebb spoiler változatban kapjuk meg az erőszakadagunkat, a karakterek árnyaltságát pedig hol karcosabb, hol finomabb humorral oldotta meg az író. A főszereplő, John Rebus az Edinburghi nyomozó. Hamarosan kiderül róla, hogy magánéleti problémák nyomasztják (ugye nem csodálkozunk?:)). Nincsen stabil háttere, van viszont egy, a regény alapját adó bűneset (egy fiatal lány eltűnése), mely kezdettől fogva nem csupán a rendőrség, de a média érdeklődésének is középpontjába kerül. Az első pillanattól nyilvánvaló, hogy a nyomozó miért veti magát a munkába akkora elánnal: addig sem kell saját problémáival foglalkoznia. Magában persze abban reménykedik, hogy ezt is, azt is hamar és viszonylag fájdalommentesen sikerül megoldani, vagy legalábbis lezárni. (Ebből a szempontból a könyv mestermű, hiszen főhőse már-már zavaró nyíltsággal osztja meg velünk vívódásait, mintha csak tőlünk várná problémái megoldását.) A sors azonban mást tervez Rebussal. Nem ad olcsó megoldásokat, sőt, sokkal kacskaringósabb utakra vezeti, mint azt ő valaha is elképzelte…. Bár a történet alapkonfliktusa kapcsán, megfontolt, kimért, komótos tempóban történik a nyomozás, mégis olykor „szívet melengető” könyv lett ez. Olyan, aminek szándékában sem áll világot váltani vagy az év könyvévé válni, egyszerűen csak teszi a dolgát és teszi azt (számomra) veszettül jól. Ami pedig Ian Rankint illeti, annyira kisujjában van a csendes, kitartó, szeretnivaló akcióhős figurája, (Mint, Pl. G. Simenon Maigretének) csak aztán nehogy arra a sorsra jusson, mint sok szegény „elődje”. /örökre elfelejtik, hogy létezik/

6 hozzászólás
Niko_oka>!
Ian Rankin: Pokolvidék

Kifejezetten értetlenül állok a jelenség előtt: egy sorozat 12. darabja, és se előzmény, se folytatás. Mindezt teljesen érdemtelenül, John Rebus simàn elmegy egy korai Bosch-nak.
Maga a könyv lassan kibontakozó, apránként felfejtett történetek összessége. Nem fedezhető fel minden oldalon észvesztő iram, adrenalinlöket, brutalitás és váratlan fordulat, de nincs is szüksége ezekre a fogásokra ahhoz, hogy egy korrekt krimi váljék belőle.

magnetic>!
Ian Rankin: Pokolvidék

Nem is volt rossz :) mindig a nevekkel vagyok bajba, ha kevesebb szereplő lett volna, akkor talán már az elején sem unok bele a történetbe. szerencsére idővel túljutottam ezen a problémán, és egy izgalmas és kissé még gondolkodtató krimit kaptam. élveztem, és a főszereplőket is meg lehetett kedvelni.


Népszerű idézetek

mate55>!

– Végül is mindannyian kíváncsiak vagyunk arra, amitől félünk, nem igaz

116. oldal

mate55>!

– Azt hiszi, ugye, hogy én öltem meg?

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Richard Osman: A férfi, aki kétszer halt meg
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák
Cara Hunter: Egy közeli ismerős
M. J. Arlidge: Üsd, vágd
Daniel Cole: Végjáték
Peter Robinson: Vágóhíd blues
M. C. Beaton: Agatha Raisin és az áradás napja
Lucy Foley: Lakás Párizsban
Katerina Diamond: A tanár
Angela Marsons: Gyilkos igazság