Vágy ​és vezeklés 438 csillagozás

Ian McEwan: Vágy és vezeklés Ian McEwan: Vágy és vezeklés

1935 ​nyarának legforróbb napján a tizenhárom éves Briony meglesi nővérét, amint az a szomszéd fiú szeme láttára levetkőzik, és a Tallis-ház parkjának ékes szökőkútjába merül. Az írói tehetséggel megáldott kislány a nap folyamán más rejtélyes események szemtanúja is lesz, és gyermeki, de nem éppen ártatlan képzelete kiszínezi a valóságot, szörnyű titkokat sejt a két kamasz évődése mögött. Egy avatatlan kézbe került szerelmi vallomás, egy balul sikerült családi estély, és a túlfűtött gyermek döntő lépésre szánja el magát, ami tragédiába torkollik, és aminek jóvátételéhez talán egy élet is kevés.
A Vágy és vezeklés ragyogóan és lebilincselőn ábrázolja a gyermekkor végét, azt a pillanatot, amikor első komoly döntésünk súlya ránk nehezedik. Vajon hazudhatunk-e magunknak egy életen át? Az évtizedeket átívelő regény a háború sújtotta Anglia harctereitől, napjainkig kíséri végig egy beteljesületlen szerelem történetét, míg a középpontban a szégyen és a megbocsátás, a jóvátétel és a… (tovább)

Ian McEwan: Atonement

Eredeti mű

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2007
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632540269 · Fordította: Lukács Laura
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2005
352 oldal · ISBN: 9639602825 · Fordította: Lukács Laura

Enciklopédia 7


Kedvencelte 84

Most olvassa 17

Várólistára tette 423

Kívánságlistára tette 211

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Ian McEwan: Vágy és vezeklés

Tetszett is ez a könyv, meg nem is.
A baljós, kitörni készülő vihar hangulata az elején engem is feszültségben tartott (igen, igen attól függetlenül, hogy már tudtam mi fog történni…).
Brionynak én nem tudtam megbocsátani, szó sincs itt semmi gyermeki félreértésről, szerintem merő rosszindulatból tette, amit tett. Cecilia kirohanása egy az egyben magába foglalja az én véleményemet is, miszerint Briony egy fárasztó kis primadonna.
A történet nekem erősen részekre tagolódott, ami nem is lett volna baj, ha a végén ezek a darabkák összeálltak volna teljes egésszé. Ami szerintem nem történt meg…
A másik nagy gondom, hogy a vágy az megvolt, de a vezeklést én sehol nem találtam a könyvben. Hisz mi lett volna Briony vezeklése? Az ápolónői munka? Ugyan már, hiszen ezt sok más lány választotta akkoriban hivatásául. A belső vívódását pedig nem érzékeltem elégnek a vezekléshez.
Cecilia és Robbie szerelme nagyon távol maradt tőlem, számomra legalábbis az írónak nem igazán sikerült velem az érzéseik mélységét érzékeltetni. Robbie háborús részét nem nagyon tudtam hovát tenni, mintha csak az oldalszámok növelését szolgálta volna.
A könyv vége pedig szintén nagyon furcsa volt, Briony, mint ünnepelt írónő, családja által bálványozott idős rokon, vezeklés megint semmi…
Azt sem értettem meg, hogy miért akarta azt a bizonyos könyvet olyan elszántan megjelentetni, mintha azzal bármit is jóvá tehetne…
Most már mondjuk azt sem értem, hogy miért olvastam végig a könyvet? (Mi volt az akkor, ami tetszett a könyben?) Talán azt hittem, hogy a végén majd választ kapok a kérdéseimre.
Bővebben:http://konyvutca.blogspot.hu/2015/11/ian-mcewan-vagy-es…

6 hozzászólás
gabiica P>!
Ian McEwan: Vágy és vezeklés

Nagy kedvencem a könyv és a film is. Már az első oldalaknál elnyerte a tetszésemet, és megragadta a figyelmemet. Briony karakterét végig gyűlöltem, láthatóvá vált a rosszindulata és kellemetlen jelleme, aminek az egész bonyodalom köszönhető.
Sajnáltam, hogy nem azt a befejezést kaptam, amit szerettem volna, de sajnos ez várható volt.

Chivas>!
Ian McEwan: Vágy és vezeklés

Csodálatosan szép regény! Fantasztikusan van felépítve, a több szemszög, az időben való ugrálás és a vége! Még most sem hiszem el, hogy ezt meg lehetett így írni. :) Kedvenc. :)

1 hozzászólás
Orsi_olvas>!
Ian McEwan: Vágy és vezeklés

Zseniális!
Ha egy szóval kellene jellemeznem a Vágy és vezeklést hát ez lenne az: zseniális.
Ha kettővel hozzátenném még a tragikus jelzőt is.
De szerencsére nincsenek megkötéseim és bármennyi szót kiragadhatok, szóval lássuk kicsit részletesebben!
A történet a második világháború előtt-alatt játszódik és egy család életéről szól.
Egy fiatal szerelmespárról szól.
A háborúról szól.
Egy kislányról szól.
Titkokról és hazugságokról szól.
Igen, erről mind. A rendmániáról, a felnőtté válásról, a szerelemről, a viktimizációról, a hazugságok lélektanáról szól. Egy-egy jelenetet sokszor olvashatunk mindannyiszor más-más szereplő szemszögéből. Mindannyian mást látnak. Mindannyian abszolút igazságnak hiszik a saját igazukat.
Briony a tehetséges írópalánta tizenkét éves korában szemtanúja lesz nővére és a cseléd fia között kibontakozó szerelemnek. A kislány meglátja őket a könyvtárban és gyermeki lelke nem értve mit lát támadásnak kódolja a szerelmi egyesülést (Anna Freud egyébként pont ezt emeli ki, mint a gyerekek és felnőttek közötti egyik vízválasztót: a kisgyerekek a szexualitással kapcsolatos dolgokat sokszor agressziónak észlelik.) Briony védeni akarja nővérét és a tökéletesen rendezett (gyermeki) világot, amiben él, és az este tragikus eseményei felelőseként tévesen Robbiet, nővére kedvesét jelöli meg.
Nem hazudni akar, csak a fejében összeállt történetet adja elő újra meg újra. Pedig valahol mélyen sejti, hogy ez inkább a fantázia műve, mintsem biztos tudása a történteknek.
Mesteri, ahogy McEwan bemutatja Briony vívódását. Lélektanilag is elképesztően hitelesek a dinamikák, amik a szereplőket mozgatják: hogy az erőszak áldozatául esett Lola, hogy köti össze az életét a támadójával. Hogy Briony indulatai egy visszautasított szerelem féltékeny dühéből (is) táplálkoznak.
A félelmetesen jó karakter ábrázolások mellett meg kell emíteni, hogy a könyv szerkezete is elképesztő. Aprólékos, precíz, mint egy óramű, hihetetlen részletességűek leírások, és úgy illeszkednek egymásba mint a fogaskerekek. Végzetszerű, mint egy görög tragédia, pontos mint egy mérnöki rajz.
Nem szeretném lelőni a csattanót. Így a történet végéről nem írok. Talán csak annyit, hogy ha nem láttam volna a filmet, az írás módjának megváltozása finom utalásként rávezetett volna a befejezés elképesztő fordulatára.
Fantasztikus könyv, de valahogy fojtogató is. Kis hazugságok, kis félreértések így törnek ketté sorsokat.
Nagyon ajánlom a könyvet, nem könnyű olvasmány, kicsit szétszaggatja az ember szívét, lelki világát, de megéri.
(Pszichológiával foglalkozóknak pedig kötelező)

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2007
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632540269 · Fordította: Lukács Laura
csillagka P>!
Ian McEwan: Vágy és vezeklés

Ez a könyv tökéletes rekreáció segédeszköz könyvolvasási túlzásban szenvedő sorstársaknak, vagy igazi távoltartó olvasmány olyanoknak akik most kezdik megszeretni a könyvek világát. Jó egy ilyen mű a háznál, sohasem lehet tudni kinek és miért is érdemes ajánlani pár száz oldal tömény szenvedést. Már a huszadik oldalnál kényszer éreztem az abbahagyásra, csak azok a fránya 1001-es, romantikus, és második világháború címkék egy helyen ne lennének, így viszont inkább szenvedtem, mert pótolni mással sokkal nehezebb. Az elmúlt napokban végigtakarítottam a lakást, összeszedtem a jövő évi olvasmány listámat…. mindegy csak olvasni ne kelljen. A felénél megfordul és kimondottan tetszett a második és a harmadik könyv, csak azt az elsőt tudnám felejteni, persze értem én, ez benne a pláne, hogy ilyen és a végén minden fanyalgás feleslegessé válik, éppen odáig el kell jutni és ez számomra egy erőltettet menettel ért fel.
Ajánlani csak kimondottan megértő, türelmes olvasóknak ajánlom, ha átrágod magad az elején, izgalmas, érdekes, különleges könyv, csak hát odáig eljutni, ha ma kezdeném inkább keresnék másikat, akkor is ha csak három kötetből jönnének össze a teljesítések.

2 hozzászólás
Bibi_️3>!
Ian McEwan: Vágy és vezeklés

Hááát a filmet hamarabb láttam, mint ahogy a könyvet olvastam és annyira kíváncsi voltam, hogy el is vállaltam a kihívást hozzá. Nagy csalódás volt, s míg a film jó volt a könyv nekem borzalmas. Nem tetszett a stílusa és a történet sem, pedig a filmet szerettem. az első olyan élmény, amikor a film jobban tetszik, mint a könyv.

Charbogardy_Jolán>!
Ian McEwan: Vágy és vezeklés

Nagyon kínos, de ezt a könyvet azért nem olvastam el eddig, mert a magyar címe eltántorított. „Vágy és vezeklés.” Ez nem nekem való. Pedig de! Egyrészt valami perverz gyönyörűség fog el minden egyes alkalommal, amikor metafikciót találok, másrészt pedig mert ez a könyv a szavak csodálatos életéről szól; még amikor azt hiszed, hogy szexualitásról, „vágyról” és „vezeklésről” beszél, akkor is a szavak erejéről van itt szó: kezdve a kimondhatatlan, nőiséget szimbolizáló szóval, folytatva a meg nem értés ezernyi szimbólumával és a kimondott szó visszavonhatatlanságával, tovább haladva a levelekben megőrzött szavak és Cecilia folyamatosan visszhangzó ígérete felé, majd zárva azzal, hogy spoiler Egy napja befejeztem, de még mindig nagyon élénken motoszkál bennem ez a szöveg.

1 hozzászólás
ÁrnyékVirág P>!
Ian McEwan: Vágy és vezeklés

Csodálatos könyv, úgy formai, mind tartalmi szempontból! Tiszta, mértani pontosságú szerkezet, csodálatos történetvezetés, filmszerűen leírt jelenetek, és hihetetlen jellemábrázolások. Már az elején hatamas feszültséget teremt – a kánikulában roskadozó angol úri ház, a migréntől szenvedő anya, az elmaradt színdarab na meg az eltörött váza – érezzük, hogy valami végzetes fog történni. És miután megtörténik, és reménykedünk, hogy már nem fokozódik tovább a feszültség, egyszerűen ugrik a lemez, máshonnan folytatódik a történet, és ismét alaposan fejbevág. Az, hogy mindig más szereplő szemszögéből látjuk az eseményeket, csak eleinte furcsa, később pont ennek az elbeszélésmódnak köszönhetően igazából nem tudtam már haragudni Brionyra se, egyike lett a saját könyve tragikus hőseinek, aki egy életen át magán viselte a bűntudatot, de túl gyáva volt ahhoz, hogy megpróbáljon feloldozást nyerni.
Torokszorítóan csodálatos könyv, és azon kivételes esetek egyike, amikor a filmadaptáció sem okoz csalódást.
Azt hiszem, október elején kijelenthetem, hogy számomra ez az Év Könyve. Köszönöm.

Sipor>!
Ian McEwan: Vágy és vezeklés

Tipikusan egy olyan könyv, amiről nagyon nehéz írni.
Utáltam olvasni, de valahol mégis látom az értékét.
Briony, háát… egy olyan szereplő, aki szerintem a legtöbb olvasóban mély nyomot hagy, bár ez igaz, hogy elég negatív.
Cecilia és Robbie spoiler
A harmadik könyv már egész élvezhető volt, az ápolónő Briony már nem volt annyira utálatos, mint az álmodozó kamaszlány. Viszont az első két könyvnél számoltam az oldalakat. Valószínűleg sosem olvasom újra,

HA86>!
Ian McEwan: Vágy és vezeklés

Szerettem a regényt Ian McEwan szuggesztív látásmódjáért; az erős atmoszférateremtő képességéért; az emberismeretéért; az aprólékosságáért; az életszagú, összetett lelkivilágú szereplőiért; és azért, mert munkába menet és munkából jövet a túlzsúfolt vonaton – ha csak percekre is, de – elfeledtette velem a fárasztó hétköznapokat.

Megjegyzés: ha van külön polca a „fullasztó” hangulatú regényeknek, akkor valaki dobja fel rá ezt is…

9 hozzászólás

Népszerű idézetek

tataijucc>!

A szerelem összeköt.
A félelem elválaszt.
A remény összehoz.

Kapcsolódó szócikkek: félelem · remény · szerelem
1 hozzászólás
Algernon P>!

Az írás várhat, amíg a szerző rá nem ér.

45. oldal

tataijucc>!

Az elbeszélés a telepátia egyik formája. Tintajeleket pötyögtetve egy üres lapra képes elküldeni az olvasónak legbensőbb gondolatait és érzéseit. Varázslatos eljárás, mégis oly mindennapi, hogy senki sem áll meg csodálkozni rajta. Elolvasni egy mondatot annyi mint megérteni, mintha csak az ujját görbítené, itt sem férkőzik közéjük semmi.

1 hozzászólás
Avilda>!

Nem a történet gerince hiányzik. Hanem a gerinc.

304. oldal

mandarina>!

… az elkótyavetyélt esélyek tragédiája…

24. oldal

Avilda>!

Egyszer még én is pillanatnyi töprengésre fogom késztetni egy elhaladó taxi utasát.

335. oldal

tasiorsi>!

Manapság a beszédmodor, az öltözködés vagy a zenei ízlés semmit sem árul el az emberek iskolázottságáról. Legegyszerűbb, ha az ember megkülönböztetett figyelemre érdemes értelmiséginek tart mindenkit, aki az útjába akad.

342. oldal

Uzsonna>!

Ismerősek és megnyugtatók voltak ezek a gondolatok, akárcsak térdkalácsának határozott, kettős alakzata, össszeillő, mégis versengőn szimmetrikus, fölcserélhető képe. Az első gondolatot mindig egy második követi, egyik rejtély szüli a másikat: vajon ugyanannyira élő-e mindenki más, mint őmaga? A nővére például számít-e önmagának, ugyanolyan fontos-e önmaga számára, mint Briony? Ceciliának lenni, az vajon ugyanolyan élettől pezsgő állapot-e, mint Brionynak lenni? Van-e nővérének is hullámtörés mögé rejtett titkos, igazi énje, és tölt-e vele időt, gondolkozik-e rajta, arca elé tartva egyik kinyújtott ujját? Van-e mindenkinek, apját, Bettyt, Hardmant is beleértve? Ha igen, akkor a világ, a társadalmi világ elviselhetetlenül bonyolult, kétmilliárd hang szól benne, és mindenkinek egyformán fontosak a gondolatai, mindenki egyformán ragaszkodhat foggal-körömmel az élethez, miközben egyedülállónak hiszi önmagát, pedig senki sem az. Az ember akár bele is fulladhat a jelentéktelenségbe. De ha a válasz nem, akkor gépek veszik körül Brionyt, kívülről okosnak és kellemesnek tetsző gépek, amelyekből azonban hiányzik az őt beragyogó, egészen belső, egészen saját érzés.

40. oldal

mandarina>!

Az ember akár bele is fulladhat a jelentéktelenségbe.

40. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Jeffrey Archer: Apám bűne
María Dueñas: Öltések közt az idő
David Mitchell: Felhőatlasz
Sebastian Faulks: Madárdal
Paullina Simons: A bronzlovas
Jodi Ellen Malpas: A védelmező
Kate Morton: A tóparti ház
Robert Harris: Führer-nap
Lesley Pearse: Titkok
William Nicholson: Anyaföld