Solar 8 csillagozás

Ian McEwan: Solar Ian McEwan: Solar

Michael Beard is a Nobel prize-winning physicist whose best work is behind him. Trading on his reputation, he speaks for enormous fees, lends his name to the letterheads of renowned scientific institutions and half-heartedly heads a government-backed initiative tackling global warming. A compulsive womaniser, Beard finds his fifth marriage floundering. But this time it is different: she is having the affair, and he is still in love with her. When Beard's professional and personal worlds collide in a freak accident, an opportunity presents itself for Beard to extricate himself from his marital mess, reinvigorate his career and save the world from environmental disaster. Ranging from the Arctic Circle to the deserts of New Mexico, Solar is a serious and darkly satirical novel, showing human frailty struggling with the most pressing and complex problem of our time. A story of one man's greed and self-deception, it is a profound and stylish new work from one of the world's great writers.

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Vintage, London, 2011
304 oldal · ISBN: 9780099549024
>!
Vintage, London, 2011
390 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780099555346

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

entropic P>!
Ian McEwan: Solar

Kétség nem fér hozzá: ez a legbénább könyv, amit eddig McEwantól olvastam. (Kb. a művei felét olvastam, úgyhogy lehet, hogy írt bénábbat is ennél, de remélem, nem.)

És sokkal szívesebben írnék (szokás szerint) arról egy McEwan-értékelésben, amiről az író egy szokás-szerinti McEwan-regényben írni szokott (bármi legyen is a konkrét témája): arról mondjuk, hogy mennyire vágja az emberi gyarlóságokat, a szex és a vágy sötét oldalát, és az intimitás lehetetlenségét, mert ezek a témák tök érdekesek és kimeríthetetlenek, és McEwan ezekben tényleg és igazán otthon van.

Ehelyett kénytelen vagyok arról írni, hogy McEwannak szerintem nem annyira áll jól a szatíra műfaja. Azért tudom egyébként, hogy ez a regény szatíra, mert ezt olvastam róla – magamtól nem biztos, hogy észrevettem volna, mert énnekem olyan naiv elképzeléseim vannak, hogy a szatíra, az olyan, hogy felnagyít és kicsinyít és groteszk módon ábrázol dolgokat (stb.), ÉS ennek van valami magasabb/mélyebb értelme vagy célja is.

Ezzel szemben a Solar meg olyan, hogy van benne egy Nobel-díjas fizikus, Michael Beard, aki fiatalon megkapta a Nobelt, aztán utána már nem nagyon csinált mást az életében, elvolt azzal, hogy kihasználta a hírnevét, s egyik feleséget, szeretőt, füstölt vadlazacos szendvicset és whiskyt fogyasztotta a másik után, és azt gondolta, hogy végül is minden oké.

Persze ha minden oké lenne, akkor nem lenne történet (nem veszítenénk sokat, ha nem lenne, de mindegy), úgyhogy a regény ott kezdődik, amikor a dolgok kezdenek nem-okék lenni, és gyors egymásutánban beüt egy csomó válság: házassági és házasságtörési, szakmai, életközép(után)i, stb., s a sok válság közepette/után Beard valahogy hirtelen úgy találja magát, hogy ő lesz a megújuló energiaforrások egyik nagy tudora, aki megpróbálja napenergiára állítani a világot, mielőtt még túl késő lesz.

Na, akkor most megerőltetem magam és megpróbálom kitalálni, mi ebben a szatirikus: gondolom, az, hogy Beard pont olyan túlfogyasztó, a jövőt leszaró, csak a mai nap élvezeteinek élő, felelőtlen f*szfej, mint mindenki más a (nyugati) világban, és hogy milyen ironikus és lehetetlen dolog az, hogy egy ilyen alak próbálja megmenteni a bolygót.

De komolyan – ez szatirikus? Mi szatirikus benne? Ki vagy mi van itt kritizálva? Nem nagyon értem. Nem is érdekel. Kb. annyit érzek át, hogy: aha, itt ez a Beard, aki azt hiszi, ő a Nap, aki körül a világ forog spoiler. De hogy mélyebb/magasabb értelme nincs az egésznek, az biztos.

Na jó, nézzük a másik lehetőséget: hogy ez egy nem-szatirikus, komoly regény. De ha az lenne, akkor abban kéne lennie pár igazi szereplőnek, nemcsak karikatúrának, meg abban lenne tétje a dolgoknak (spoiler), meg attól biztos éreznék valami mást is, nemcsak a bosszúságot, hogy egy rakás egydimenziós, tök-érdektelen figurára meg McEwan önimádóan cizellált* szövegelésére fordítok 300 oldalnyi időt – semmivégre, semmivégre.

* McEwan eddigi tapasztalataim alapján mindig baromi cizellált, de nem mindig önimádó. Itt az – túl sokszor volt olyan érzésem, hogy valami csak azért van úgy leírva, ahogy, mert McEwan villog vele, hogy ő tud ám ilyen veretesen is írni. (Jaj, én meg tudom már úgyis, hogy tud – és nem kell azt ennyire bizonygatnia, hogy mekkora stiliszta.)

2 hozzászólás
angelacsapo22>!
Ian McEwan: Solar

A kétharmadáig úgy volt, h nem fogom szeretni, ahogy az Atonement-et sem. Aztán ma reggelre, amikor fájós hassal ágyban olvastam a végét megváltozott. Azt hiszem az volt a bajom, hogy mást vártam tőle, s ebben ludas volt vmennyire a borító is, hogy mást vártam tőle. A(z anti)hős átalaulását, fejlődését, de nem arról szólt, hanem az önáltatásról.
A tudós, aki semmiféle tudományos munkát nem végez a Nobel-díj óta, miközben konferenciáról konferenciára, kutatóintézetről kutatóintézetre jár. Mindent elemészt a látszat, s az élveknek élés, hogy jól érezze magát. De a végén már tényleg semmi egyéb, mint az irdatlan mennyiségű étel-ital-szex rabja.
Gyanús, h van alapja, ha tudományos munka, ami sok utazgatással, 'socialising'-gal jár, fel is emésztődhet e kettő által. A hős bár paródia, tipikus példány. A humán tudományok nagyon ironikusan vannak jelen, mint ahogy a magamfajta reménytelen autodidakták is, akik populáris tudományos munkákból építgetik a világképük.

vebu>!
Ian McEwan: Solar

Nagyon nem szeretem McEwant (igen, nekem még az Atonement sem tetszett…), de ez aztán tényleg rossz volt. Vontatott, szörnyű karakterek, meg valljuk be ez a tudományos dolog Tom Stoppardnak pl kategóriákkal jobban megy. Ha nem órára kellett volna olvasni esküszöm félúton abbahagyom. (úgy tűnik képtelen vagyok három csillagnál rosszabbat adni bármire is, mert hát végülis könyv, és legalább megpróbált szórakoztató lenni. a három csillag nálam már nagyon rossz jel! :D)


Népszerű idézetek

Izolda P>!

Now the driver’s line of gaze had to deviate a whole ninety degrees from the road to engage with his passenger, sometimes for seconds on end, during which time, by Beard’s calculation, they had travelled several hundred metres. You don’t have to look at me to talk to me, he wanted to say, as he watched the traffic ahead, trying to predict the moment when he might seize the wheel. But even Beard found it difficult to criticise a man who was giving him a lift, his host in effect. Rather die or spend a life as a morose quadriplegic than be impolite.

35.

Izolda P>!

He belonged to that class of men – vaguely unprepossessing, often bald, short, fat, clever – who were unaccountably attractive to certain beautiful women.

(első mondat)

Izolda P>!

At moments of important decision-making, the mind could be considered as a parliament, a debating chamber. Different factions contended, short- and long-term interests were entrenched in mutual loathing. Not only were motions tabled and opposed, certain proposals were aired in order to mask others. Sessions could be devious as well as stormy.

117.


Hasonló könyvek címkék alapján

Gill Hornby: The Hive
Ben Elton: This Other Eden
Salman Rushdie: Quichotte (angol)
Martin Amis: The Information
Mike Gayle: The Hope Family Calendar
Sue Townsend: The Woman Who Went to Bed for a Year
Jane Austen – Seth Grahame-Smith: Pride and Prejudice and Zombies
Adam Kay: This is Going to Hurt
Terry Pratchett: Men at Arms
Ker Dukey – K. Webster: Pretty New Doll