Geometria 20 csillagozás

Ian McEwan: Geometria

A kötet Ian McEwan kilenc novelláját tartalmazza a József Attila Kör válogatásában. A történetekben a méltán világhírű, sajátos látásmódú, zseniális író legjobb formáját nyújtja: a morális problémákat szellemes-ironikus formában közelíti meg, szinte észrevétlenül adva kíméletlenül pontos jellem-, társadalom- és korrajzot.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: JAK Világirodalom

>!
József Attila Kör / Scolar, Budapest, 2000
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639193383 · Fordította: Orzóy Ágnes, Rupp Anikó, Szollás Krisztina, Zilahy Péter

Kedvencelte 1

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
Ian McEwan: Geometria

Két dolog jut eszembe róla: viszolyogtató, meg hogy milyen jól ír. Az benne – minden ellenszenv, sőt, undor ellenére – a lenyűgöző, hogyan tudja bemutatni, talán saját fiatal évei rácsodálkozásai alapján, hogy az ember (a kötetben főleg férfiember) sokszor mennyire ki van szolgáltatva az ösztöneinek.
A novellák egy részét azért szívesen feledném. De A macska feledhetetlen. Van a környezetemben egy 15 éves öreg szobakandúr, kedvelem őt, és ezentúl más szemmel nézek rá. spoiler

1 hozzászólás
>!
fezer
Ian McEwan: Geometria

McEwan-rajongó vagyok. Még mindig. Elképesztő szuggesztívek ezek a novellák. Némelyiknél azt éreztem, hogy kiugrom a buszból. Tényleg. Az Egy kis hazain még mindig nem tettem túl magam. Beleégett a retinámba, merénylet volt ellenem, eléggé megviselt.
Az egész kötet kemény, és nem kímél senkit, és szinte sose találom ki, hogy hova fog kilyukadni, és előre rettegek, hogy mi lesz az. Hihetetlen – vagy inkább félelmetes? –, milyen jól tudja belehelyezni magát beteg, ellenszenves, számkivetett emberek fejébe.
A kedvencem a legelső, a címadó Geometria.
A végén a gyereknovellák már nem brutálisak, de megmaradnak mcewanesnek, és egyáltalán nem gyerekesek.

13 hozzászólás
>!
kaporszakall
Ian McEwan: Geometria

Most, hogy elolvastam ezt a kilenc novellát, megnéztem a szerzőt a Wikipedia-n, és sejtelmeim igazolódtak. Ezek zömmel a korai munkái.

Az első novella (’Geometria’) egy ötlet kifejtése Borges modorában. Az ötlet érdekes, de badarság, Borges modora pedig lötyög a szerzőn.
A második darabban (’Egy kis hazai’) egy jól bevált receptet követ: magától értetődő természetességgel mutatni be valami létező nyomorú dolgot, és az ebből fakadó feszültséggel csikarni ki az olvasó ámulását. Roald Dahl ezt sokkal jobban csinálja.
A harmadik elbeszélés (’A nyár utolsó napja’) egy jó mesterember munkája, tükrözi a szerző szövegipari fejlődését.
A negyedik elbeszélésben (’Rítusok’) az író bánatosan muzsikál a ’de szar a mi kis életünk’ dallamára, Temze-parti couleur locale-lal aláfestve.
Az ötödik novella (’Halálos szerelem’) már a szerző második kötetéből való, az alapötlet a Pygmalion-szindrómával nem is rossz, de a történetmondás nagyon kiszámítható.
A hatodik (’A lepedők közt’) visszatérés a ’Rítusok’ hangulatához (’édesanyám, biz’ pocsékul élünk itten Londonban..’)
A hetediken (’Pszichopolisz’) jókat röhögtem, de a történet elég széteső, éppúgy, mint maga Los Angeles, amit szétesőnek mond.
Végül a nyolcadik-kilencedik (’A macska’, ’Fogyasztókrém’): fejezetek egy kisfiúról szóló novellafüzérből, aranyosak, tulajdonképpen ezek a legjobb darabok a kötetben, de ne feledjük, csaknem húsz évvel későbbről, mint az első történet.

Egészében nem nyűgözött le, bár ’A macská’-ra emlékezni fogok, már csak azért is, mert egy éltes kandúr minálunk is családtag. A szerzőt sem vetem el, de legközelebb a ’Vágy és vezeklés’-sel próbálkozom majd, azt a Kritikusok Kórusa kánonban magasztalja…

>!
Dün SP
Ian McEwan: Geometria

Úgy voltam vele, hogy jó, jó, különleges, nem egytucat novellák, de mégsem rajongtam őket valahogyan. Azután teltek a napok, és egyre többször jutottak eszembe a történetek furcsa szereplői, történései, többeknek meséltem némelyikről, mással is olvastattam novellát a kötetből… szóval nehéz kiverni a fejemből azokat az embereket, állatokat egyaránt, akik szerepeltek ezekben a novellákban. Ez teszi ezt a könyvet igazán jó könyvvé, hogy hullámot kelt bennem, még ha ez sokszor az undor, vagy a viszolygás hulláma is, mert ezt azután ellensúlyozza a csodálkozás és elragadtatás hulláma, sokáig emlékezetessé téve szinte az összes történetet.

>!
Sceurpien I
Ian McEwan: Geometria

Az első novella ütött, magával ragadott, így egy-két közepes darab sem tudott eltántorítani, hogy aztán a végén megint legyen pár nagyon jó.
A MACSKÁS novella mindenkinek kötelező, aki szereti ezeket a dögöket, mert én nem, mégis megérintett, akkor milyen lenne egy @Nita-nak, vagy egy @Batus-nak?

3 hozzászólás
>!
Maya 
Ian McEwan: Geometria

Olvasás közben nem is tetszett annyira. Az első két novellát gusztustalannak találtam. Aztán mégis tovább olvastam, arra gondolva, hogy az én hangulatommal lehet baj. Végül nem bántam meg, hogy nem hagytam félbe. Az utolsó kettőt már szeretni tudtam.
Próbálom összerakni a gondolataimat, bár ez mostanában nem megy.
Jó az valakinek, ha teljesülnek a vágyai? Nem jobb a várakozás állapota, amikor még minden elképzelhető? Ilyenek ezek a novellák, nagyon sokféle hangulatot tükröznek, nem tudjuk, hogy hová is jutunk a végére, de utólag is velünk maradnak ezek a furcsa kis történetek. Mintha bennem/körülöttem folytatódnának, még akkor is, ha nehezen tudnám elképzelni, hogy ilyesmi a valóságban megtörténhet.

>!
Juci P
Ian McEwan: Geometria

Zseniális, gusztustalan, vicces, nyomasztó, erotikus, kíméletlen, intim, abszolúte ajánlott. McEwan at his best.

>!
vivyke89
Ian McEwan: Geometria

Nos, sose volt gondom a novellákkal, de ezt a könyvet kicsit nehézkesen sikerült elolvasnom. Az első novellát kivéve a többivel nem nagyon tudtam mit kezdeni, és a végén már szenvedés volt olvasni a könyvet. A Vágy és vezeklés után többet vártam az írótól.

3 hozzászólás
>!
Stone
Ian McEwan: Geometria

novellák füzére, érdekesek, meghökkentőek , mégis olyanok, mintha ismerném a történetüket, azt hiszem fogok még az írótól olvasni, tetszik a gondolkodásmódja…

>!
vanclemmons
Ian McEwan: Geometria

Volt egy-két számomra érthetetlen novella, de ahogy haladtam a kötetben, egyre kevésbé ütköztem meg rajtuk, és a többségük inkább tetszett. A macskás egyértelműen a kedvencem, annyira szívmelengető a furcsaságával együtt is. Biztos többször is elolvasok majd néhányat belőle.


Népszerű idézetek

>!
Oriente P

1875-ben a Melton Mowbray-i „régiségek és ritkaságok” árverésén dédapám és a barátja, M közösen alkudtak a néhai Nicholls kapitány péniszére, aki 1873-ban hunyt el a Horsemonger fegyházban. A palackba zárt pénisz 12 hüvelyk hosszú volt, és dédapám esti naplójegyzete szerint „különösen szép állapotban őriztetett meg”.

7. oldal, Geometria

2 hozzászólás
>!
kaporszakall

Az előétel után egy második üveg bort bontatnak, könyvekről beszélgetnek, aztán pénzről, aztán megint könyvekről. A bájos Sylvie kézen fogva vezeti Terence-et a különféle témák rengetegén át; szüntelenül mosolyog, Terence arca piros a szerelemtől s a szerelem legvérmesebb reményeitől. Olyan rettentő szerelmes, hogy tudja: muszáj lesz vallania. A szavak szinte maguktól jönnek a szájára: egy Walter Scott hőseihez méltó őrült szerelmi vallomás, melynek az a veleje, hogy nincs semmi, de semmi ezen a világon, amit Terence meg ne tenne Sylvie-ért. Sőt, részegségében arra biztatja Sylvie-t, hogy tegye próbára a szerelmét. Sylvie-nek, akit kissé fejbe vert a whisky meg a bor, felkelti az érdeklődését ez a halovány, dekadens őrült, meleg pillantásokat lövell rá az asztal fölött, és viszonozza a kézszorítását. Vonzalom és elszántság keltette feszültség vibrál közöttük. A hirtelen beállt csendben Terence megismétli az utolsó mondatot. Nincs semmi, de semmi ezen a stb. Sylvie tekintete Terence arcáról egy pillanatra az étterem ajtajára siklik, amelyen épp egy jómódú, középkorú pár lép be. Összeráncolja a szemöldökét, aztán elmosolyodik.
– Semmi? – kérdi.
– Semmi, de semmi. – Terence válasza ünnepélyes, érzi a kihívást a kérdésben. Sylvie előrehajol, és megragadja a karját.
– Nem fogsz visszakozni?
– Nem, ha emberileg lehetséges, megteszem. – Sylvie ismét a párra pillant, akik az ajtónál várják, hogy a hosztesz – egy határozott hölgy vörös, katonai egyenruhára emlékeztető kosztümben – a helyükre vezesse őket. Terence is odapillant. Sylvie még jobban megszorítja a karját.
– Azt akarom, hogy most azonnal pisálj be. Rajta! Egy-kettő! Láss neki, még mielőtt időd lenne végiggondolni!
Terence már épp tiltakozna, de a szavai még ott lebegnek a levegőben, vádló felhőként. Részegen imbolyogva, fülében egy elektromos csengő hangjával bőségesen pisál, eláztatja combját, lábát, fenekét, sőt még a padlóra is jut egy kis vékonyan csordogáló erecske.
– Készen vagy? – kérdi Sylvie.
– Igen – mondja Terence. – De miért…? – Sylvie félig föláll, és kecsesen int az ajtóban álldogáló párnak.
– Bemutatlak a szüleimnek – mondja. – Épp most jöttek be.

Pszichopolisz (132-133. oldal)

>!
Maya 

– Rendbe akarom tenni a fejemet és kész – mondta, mint már sokszor azelőtt.
Azt mondtam neki: – A fejed, az agyad az nem olyan, mint egy büfékocsi, hogy rendbe teszed, és kidobálod az üres konzervdobozokat az ablakon. Az nem valami hely, inkább olyan, mint egy folyó, mindig mozgásban és változásban van. Egy folyóban nem lehet rendet rakni.

14. oldal - Geometria

>!
Maya 

Minden az unatkozással kezdődik ebben a rettenetesen alpári világban, unatkozol, és mondjuk kinyitod a macskádat, mint egy mesekönyvet vagy egy cipzáras dzsekit.

5. oldal - Egy körülbelül tízcentis csík - Előszó

>!
ppeva P

Egyik barátom egy idős úrhoz járt analízisbe, aki freudi tanokat hirdetett, és jól menő praxisa volt New Yorkban. Egy alkalommal a barátom hosszasan kifejtette neki a freudi elméletekkel kapcsolatos kételyeit – tudománytalanok, kultúrafüggőek stb. Amikor befejezte, az analitikus jóindulatúan elmosolyodott, és azt mondta: – Nézzen csak körül! – Rámutatott a kényelmes dolgozószobára, a fikuszra és a begóniára, a plafonig érő könyvespolcokra, és végül egy csuklómozdulattal, mely egyaránt volt hivatott őszinteségét érzékeltetni és ízléses öltönyének hajtókáját hangsúlyozni, így szólt: – Maga szerint itt tartanék én, ha Freudnak nem lett volna igaza?

125. oldal, Pszichopolisz

>!
ppeva P

Raymond baklövései, kudarcai, megcsalatásai és sérelmei, legalábbis első pillantásra, inkább komikusak voltak, mintsem tragikusak. Emlékszem, egyszer tizenhét fontot fizetett hatvan gramm hasisért, amiről utóbb kiderült, hogy nem is hasis volt. Erre Raymond, hogy a pénzét mentse, elvitte az anyagot egy ismert helyre a Sohóba, és pont egy nyomozónak próbálta eladni, de az szerencsére nem tett feljelentést. Végül is, legalábbis akkoriban, semmilyen törvény nem tiltotta a porhanyós lótrágyával való üzletelést, még akkor sem, ha alufóliába volt csomagolva.

38. oldal, Egy kis hazai

>!
ppeva P

Aztán ott voltak a tájfutó versenyek. Raymond közepes futó volt, és tíz másik fiúval együtt benne volt az iskolai csapatban. Ők képviselték az iskolát a megyei bajnokságokon. Mindig elmentem ezekre a versenyekre. Semmilyen más sport nem érdekelt annyira, semmiért nem tudtam úgy lelkesedni, mint egy jó tájfutó versenyért. Imádtam nézni a futók kíntól eltorzult arcát, amint feltűnnek a célegyenesben a zászlósorok között és átlépik a célvonalat. Különösen azok izgattak, akik az első ötven versenyző után futottak be; ezek mindenkinél jobban küzdöttek, ádáz versengésben egymás közt a száztizenharmadik helyért. Elnéztem őket, ahogy torkukat fogva, öklendezve botladoznak a zászlók között, majd széttárt karokkal a földre zuhannak. Úgy éreztem, az emberi hiábavalóság ölt testet a szemem előtt. Csak az első harminc befutó számított, miután ezek célba értek, a közönség oszladozni kezdett, a gyengébbek küzdelme már senkit sem érdekelt – engem viszont annál inkább.

38-39. oldal, Egy kis hazai

>!
ppeva P

– Tudom már, melyik játék tetszene neked. – Felemelte a fejét.
– Na, melyik?
– Az, amit mindig is szerettél volna játszani.
Felderült az arca. – A papás-mamás? – Teljesen megváltozott, szinte önkívületbe esett. Átrohant a szobájába, és babákkal, babakocsikkal, tűzhelyekkel, frizsiderekkel, kiságyakkal, teáscsészékkel, teáskannákkal meg egy mosógéppel felpakolva jött vissza, aztán az egészet lázas izgalommal rendezgetni kezdte körülöttem.
Akkor te most ide állsz, nem, inkább oda, és ez lesz a konyha, ezen az ajtón jössz be, de oda ne lépj, az fal, aztán én is bejövök, meglátlak, és azt mondom, hűűű, mire te azt mondod, most elmegyek, én meg főzök ebédet. – Nyakig belesüllyedtem a sivár hétköznapok nyomasztó banalitásába, ebbe a csip-csup ügyekkel teli rettenetes világba, a szüleim életébe, meg a szüleim barátai életébe, abba az életbe, melyet Connie mindenáron majmolni akart. Elmentem a dolgozóba, aztán hazajöttem, elmentem a kocsmába, aztán megint hazajöttem, elmentem a postára, majd megint hazajöttem, elmentem a boltba és hazajöttem, újságot olvastam, megcsipkedtem a csemetém bakelit pofikáját, aztán újra újságot olvastam, aztán megcsipkedtem még egy pár pofikát, aztán elmentem dolgozni, és megint hazajöttem. Connie pedig? Egyfolytában főzött a tűzhelyen, mosogatott a mosogatóban, megfürdette, megetette, lefektette, felkeltette mind a tizenhat babáját, aztán töltött még egy kis teát – és boldog volt. Maga volt az intergalaktikus-háztartásbeli-földanya: minden szál az ő kezében futott össze, mindent látott és tudott, ő mondta meg, mikor menjek el és mikor jöjjek vissza, melyik szobában vagyok, mit mondjak, hogyan mondjam, és mikor mondjam. Boldog volt, kiteljesedett, embert még nem láttam ennyire kiteljesedve, arcán önfeledt, ártatlan mosoly, amilyennel azóta sem találkoztam – neki ez volt a földi Paradicsom.

43-44. oldal, Egy kis hazai


Hasonló könyvek címkék alapján

Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes kalandjai
Géher István (szerk.): Ellenfelek
H. G. Wells: A bűvös bolt
P. G. Wodehouse: Hahó!
Géher István (szerk.): Pokolkő
Ruttkay Kálmán – Budai Katalin (szerk.): A három idegen
Hunyadi Csaba (szerk.): Poe és követői
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle legjobb Sherlock Holmes történetei
Agatha Christie: A karácsonyi puding esete
Jeffrey Archer: S ezen áll egy mese