Atonement 24 csillagozás

Ian McEwan: Atonement Ian McEwan: Atonement Ian McEwan: Atonement Ian McEwan: Atonement Ian McEwan: Atonement Ian McEwan: Atonement Ian McEwan: Atonement Ian McEwan: Atonement Ian McEwan: Atonement Ian McEwan: Atonement Ian McEwan: Atonement Ian McEwan: Atonement

In this rich novel by the author of the Booker Prize-winning novel „Amsterdam”, a young girl unwittingly tells a tale that turns her family upside down. Brilliant and utterly enthralling in its depiction of childhood, love and war, England and class, „Atonement” is at its center a profound--and profoundly moving--exploration of shame and forgiveness, of atonement and the difficulty of absolution.

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Vintage, London, 2014
384 oldal · ISBN: 9780099597636
>!
Knopf, New York, 2007
480 oldal · ISBN: 9780307388841
>!
Vintage, London, 2007
372 oldal · ISBN: 9780099507383

6 további kiadás


Kedvencelte 7

Most olvassa 3

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
entropic P
Ian McEwan: Atonement

Úgy érzem most magam, mintha két napig levegőt se vettem volna.

Vannak emlékeim a filmről, meg egy fullasztó nyárról sok évvel ezelőttről, amikor magyarul olvastam, és még arra is emlékszem, mennyire lassan haladtam akkor, és főleg az utolsó oldalak tükrében tartottam az egészet zseniálisnak.

Érdekes újraolvasni az ilyen regényeket, amelyeknek a vége újraértelmez mindent, ami megelőzi, és jó teszt is az ilyen: akkor is jó vajon a cucc, ha már végigjártad egyszer, és tudod, hogy végződik, vagy pedig egyszer-használatos műről van szó, aminek az erejét a brutálisan szívfacsaró (nem úgy brutálisan és nem úgy szívfacsaró – máshogy és még inkább) befejezés adja, és ha azt már tudod, akkor érdektelen az egész?

Nos: ez akkor is jó, ha tudod már eleve.
Sőt: még jobb. És ez a kedvenc fajta irodalmam, amit lehet előrefele, visszafele és összevissza emlékezve olvasni, és az összes korábbi érzés és előzetes tudás és régi emlék és random kapcsolódó asszociáció (pl. hogy milyen volt a debreceni albiban a hálószoba borvörös fala, és milyen volt épp a viszonyom az emberrel, akivel 10 éve a filmet láttam az Apolló moziban) csak gazdagítja a könyvet (meg engem, meg a viszonyomat a könyvhöz).

(Lehet, hogy tudnék valamit a könyvről is mondani, de nem akarok. Nem sok ilyen könyv van, de most már ez is ilyen, hogy: nem akarom értelmezni és nem akarok okoskodni róla. Csak még újraolvasni majd később sokszor.)

>!
monalisa
Ian McEwan: Atonement

Magyarul, angolul, könyvben vagy filmen, mindenhogyan megható és elgondolkodtató. Nem is tudom, mit mondhatnék róla, már többször megfogalmazódott bennem, hogy az, ami nagyon tetszik, sokkal nehezebben önthető szavakba, hogy vajon miért is hat rád annyira. A vágy, vagyis a szerelmi történet is magával ragadott, Briony vezeklése pedig rendkívül izgalmas számomra, mert mindig is érdekeltek a belső vívódások irodalmi megjelenítései. Szóval, ez a könyv mindenhogyan az egyik kedvencem, csak ajánlani tudom.

>!
tashley
Ian McEwan: Atonement

Lassan hömpölygő, kevés szereplővel dolgozó regény. Gyönyörűen megkomponált mondatok, nagyon pontos fogalmazás, az érzelmek ábrázolása a legapróbb részletekig lebontva, olyan, mintha lassított felvételen néznénk az egészet. A témaválasztás üt (kinek ne lenne bűne, amit megpróbált valamilyen módon jóvá tenni?), az író és olvasó közt felépített viszony pedig nagyon modern: az író ítéletmentes, objektív ábrázoló, az olvasónak viszont sok lehetőséget kínál fel. Mindezt úgy, hogy a szöveg nagyon jól érthető, angolul is.

1 hozzászólás
>!
Izolda +SP
Ian McEwan: Atonement

Remek leírásokkal tűzdelt, kegyetlen regény arról, hogy bizonyos múltbéli dolgok nem megváltoztathatók, mert egyszerűen nincs mód a jóvátételre. Valóban lassan indul be, de minden részletes leírása részletes ok-okozati összefüggéseket világít meg, amivel McEwan hihetővé teszi az egész történetet.

>!
lostgab
Ian McEwan: Atonement

Azt hiszem, túlságosan is sokat (vagy épp túl keveset) gondolkodtam rajta, hogy mit is írhatnék ide. Már láttam a filmet, tehát nem ért váratlanul a cselekmény. Csak 4 csillag, mert hiába volt elgondolkodtató és megrázó a könyv második fele, ez nem teszi jóvá az első felének borzalmas unalmasságát. Briony olyannyira visszataszító volt számomra kislányként, hogy sokszor azt vettem észre, ugyanazt a sort olvasom ötödszörre is, mert inkább elkalandoztak a gondolataim odafigyelés helyett… Akármennyire kislány valaki, azt, amit tett csakis színtiszta gonoszságként tudom értékelni, még az összes többi esemény fényében is… Mindez pedig olyannyira hosszú mondatok áradatába volt becsomagolva, hogy nem tudtam igazán átérezni a helyzetet (lehet, hogy épp ezért tartom teljességgel megbocsáthatatlannak a tettét).
Robbie a háborúban volt számomra a regény csúcspontja, illetve az az első meghatározó délután, mikor Briony először szembesül teljes egészében a háború borzalmaival. Ott tényleg görcsbe rándult a gyomrom, ugyanakkor valami morbid kíváncsiság is úrrá lett rajtam, vajon milyen lehetett ott lenni, részt venni ebben?

Az biztos, hogy anno a film megnézése sokkal nagyobb hatással volt rám, szinte olyan volt, mint egy gyomorszájon-vágás, ehhez képest a könyv végén csak egyfajta belenyugvást éreztem, és korántsem tudott annyira elszomorítani Briony utolsó „fejezete”, mint a film végi „beszélgetés” vele.
Szóval összefoglalva, azt hiszem, hogy ez számomra csalódás volt, a ritka esetek egyike, ahol úgy éreztem, a film sokkal jobban sikerült, és jobban lekötötte a figyelmem.

>!
Banditaa P
Ian McEwan: Atonement

Az utolsó két oldal volt az, ami igazán értékes volt számomra a könyvben. A többi enyhén szólva is unalmas, őszintén szólva nem értem, miért a nagy felhajtás a könyv körül.

2 hozzászólás
>!
lejla
Ian McEwan: Atonement

I just don't know what to say.

Gyönyörű volt az egész könyv, néhol lassú, nehezen haladtam vele, aztán hirtelen felgyorsult és nem tudtam letenni. De a vége mindent vitt.

Sokáig velem marad még…

>!
Nalina
Ian McEwan: Atonement

A film után nem voltam benne biztos, hogy elolvasom a könyvet, de annyira megszerettem a történetet, hogy adtam neki egy esélyt. A könyvtárból kikölcsönöztem a hangoskönyvet és nekem nagyon tetszett. Josephine Bailey olvasta fel és szerintem remek munkát végzett, tetszett, hogy mindegyik karakternek megvolt a maga hangja, így ha el is kalandozott a figyelmem, tudhattam, hogy épp ki beszél. A hangoskönyvet tehát mindenkinek ajánlom!
A film remekül vissza tudta adni a könyv hangulatát, ugyanazokat az érzelmeket váltotta ki belőlem a regény és a film is. Brionyt még mindig gyűlölöm a tettéért és soha nem fogok neki megbocsátani! Robbie és Cecilia szerelme pedig ott van a kedvenceim között, a végén meg is könnyeztem őket.
Nem tudom, hogy mi mást mondhatnék még… egyszerűen imádom!

>!
mcginnis
Ian McEwan: Atonement

Sokáig ültem a könyv felett, megnéztem a filmet is (ami nagyjából a legjobb könyvadaptáció, amihez szerencsém volt!), de talán ez az egyik legnagyobb erénye: továbbgondolásra sarkall. Tetszett a szokatlan szerkezet, mindegyik rész egy-egy kisregénynek is simán elmenne, a felvezetés a klausztrofóbiás, fülledt atmoszférájával alapból olyan fojtogató hangulatot teremtett, amire csak a legnagyobbak képesek. A háború erős ábrázolása ellenére sem háborús regény, a hangsúly sokkal inkább a szereplőkön van – ebben rejlik a könyv legnagyobb potenciálja, hogy klasszikussá válhasson, ha rajtam múlna, a Turner-Tallis páros sztorija kötelező olvasmány lenne.

>!
szodav
Ian McEwan: Atonement

Az egyik legszebb történet, amit valaha olvastam/láttam. Nem hiszem, hogy létezik olyan mű, amely ilyen mélyrehatóan tudná ábrázolni a tiszta szerelmet, a bűnt és – természetesen – a vezeklést. Még százszor újra fogom olvasni.


Népszerű idézetek

>!
Izolda +SP

…she learned a simple, obvious thing she had always known, and everybody knew: that a person is, among all else, a material thing, easily torn, not easily mended.

304. oldal (Vintage, 2002.)

>!
entropic P

This time she paused to peer out of the window at the dusk and wonder where her sister was. Drowned in the lake, ravished by gypsies, struck by a passing motor car, she thought ritually, a sound principle being that nothing was ever as one imagined it, and this was an efficient means of excluding the worst.

101. oldal

>!
chibizso 

At the age of eleven she wrote her first story -a foolish affair, imitative of half a dozen folktales and lacking, she realized later, that vital knowingness about the ways of the world which compels a reader's respect. But this first clumsy attempt showed her that the imagination itself was a source of secrets: once she had begun a story, no one could be told. Pretending in words was too tentative, too vulnerable, to embarrassing to let anyone know. Even writing out the she saids, and thens, made her wince, and she felt foolish, appearing to know about the emotions of an imaginary being. Self-exposure was inevitable the moment she described a character's weakness; the reader was bound to speculate that she was describing herself. What other authority could she have?

6. oldal

>!
lejla

Who could ever describe this confusion, and come up with the village names and dates for the history books? And take the reasonable view and begin to assign blame? No one would ever know what it was like to be there. Without the details there could be like no larger picture.

Part Two

>!
Izolda +SP

She was amused by the fact that, going against the current, she swam to remain still… Swimming uphill, she called it.

230. oldal (Vintage, 2002.)

>!
Izolda +SP

[German spies in England] were to identified by the maps they might sometimes consult and, on questioning, by their too perfect English and their ignorance of common nursery rhymes.

318. oldal (Vintage, 2002.)

>!
Izolda +SP

Cecilia wondered, as she sometimes did when she met a man for the first time, if this was the one she was going to marry, and whether it was this particular moment she would remember for the rest of her life-- with gratitude, or profound and particular regret.

47. (Vintage, 2002.)

>!
Izolda +SP

Was everyone else really as alive as she was? For example, did her sister really matter to herself, was she as valuable to herself as Briony was? Was being Cecilia just as vivid an affair as being Briony? Did her sister also have a real self concealed behind a breaking wave, and did she spend time thinking about it, with a finger held up to her face? Did everybody, including her father, Betty, Hardman? If the answer was yes, then the world, the social world, was unbearably complicated, with two billion voices, and everyone’s thoughts striving in equal importance and everyone’s claim on life as intense, and everyone thinking they were unique, when no-one was.

36. (Vintage, 2002.)

>!
entropic P

And here was the ghost of her childhood, diffused throughout the room, to remind her of the limited arc of existence. How quickly the story was over. Not massive and empty at all, but headlong. Ruthless.

151. oldal

>!
entropic P

At this stage in her life Briony inhabited an ill-defined transitional space between the nursery and adult worlds which she crossed and rescrossed unpredictably.

141. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Iris Murdoch: The Sea, The Sea
Agatha Christie: The Murder of Roger Ackroyd
A. S. Byatt: Possession
Iris Murdoch: A Severed Head
Dorothy L. Sayers: Murder Must Advertise
Iris Murdoch: The Black Prince
Arthur Conan Doyle: The Hound of the Baskervilles
Martin Amis: London Fields
Agatha Christie: And Then There Were None
Agatha Christie: A Murder is Announced