A ​képzelgő 27 csillagozás

Ian McEwan: A képzelgő

A sajátos látásmódú zseniális író ezen – gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló – könyve a gyermeki lélek félelmeit, titkos vágyait, mesebeli világát eleveníti meg hét egymással összefüggő történetben. A főhős Péter gyerekkorának titkos utazásait, kalandjait és metamorfózisait ismerhetjük meg. Álom és valóság között lebegve Péter különböző mágikus átalakulásokon megy keresztül: az őt körülvevő személyek és tárgyak „bőrébe bújva” számára igen különösnek tűnő világokban találja magát.

lan McEwan a fiatal brit írónemzedék egyik legtehetségesebb képviselője. Novellái, regényei, filmforgatókönyvei morális kérdéseket feszegető lélektani alkotások. Napjaink metszően gúnyos erkölcsi elemzését adó művével, az Amszterdammal 1998-ban elnyerte a könyvvilág Oscar-díjának számító nagy-britanniai Booker Prize-t.

Eredeti mű: Ian McEwan: The Daydreamer

Eredeti megjelenés éve: 1994

>!
Scolar, Budapest, 2001
144 oldal · ISBN: 9639193593 · Fordította: Tandori Dezső

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
Nikkincs
Ian McEwan: A képzelgő

Érdekesen kezdődött ezzel a könyvvel a kapcsolatom: könyvtári nézelődés közben levertem a polcról és mivel így „megszólított”, gondoltam teszek egy próbát vele. Nagyon jól tettem! El sem hiszem, hogy eddig csak ketten olvasták a molyon Fortunás Péter kalandjait. McEwan előszava szerint szeretett volna írni egy könyvet a felnőtteknek egy gyerekről és annak képzeletéről, olyan nyelven, hogy azt a gyerekek is megértsék. Bár megjelent a könyv gyermekeknek szóló változatban illusztrációkkal, én nem érzem úgy, hogy ezek kimondottan gyerekeknek szólnának. Engem viszont felnőtt fejjel mindegyik fejezet (egy-egy különálló történet) elvarázsolt, alig tudtam letenni, mert az biztos, hogy mind McEwan képzelete, mind pedig a fejezetek hangulatai magával ragadtak. Mindegyikben találtam olyan mondanivalót, ami felett elüldögélhettem és elgondolkozhattam. Jó lenne, ha meg tudnánk őrizni felnőttként is az ilyen képzeletet, sok mindenen átsegítene.

4 hozzászólás
>!
Puella
Ian McEwan: A képzelgő

Az előszóban írja is McEwan, érződik a felnőtt hangja a történetekből. Érződik, ahogy a gyerek fantáziavilága is átjön, egy felnőtt szemszögéből, aki volt egyszer gyerek. Valóság ez, meg mese, a gyerekeket is érintő problémák mentén. Néha tanító célzatú, máskor játékos.

>!
Courtneyy
Ian McEwan: A képzelgő

McEwan nemcsak, hogy fel tudja idézni fiatalságát; tökéletesen képes elmerülni benne. A képzelgő felnőtt fejjel írt, gyerekeknek szóló novelláskötet lenne, azonban sokkal inkább a felnőttekben élő fiatalt szólítja meg, és kelti újra életre. A főhősért, Fortunás Péterért minden egyes fejezetben körömrágva izgulhattunk, hiszen annyira észvesztő, kalandos életet él, mint bármelyik másik gyerek – a képzeletébe merülve. Igazi időutazás ez a kevesebb mint kétszáz oldal, és mindenki magára ismerhet benne, átélheti mindazokat, amikre esetleg csak vágyott. Mint már tudjuk, McEwan munkái elsősorban mesterművek, és csak másodsorban regények, azonban A képzelgőben mégis találok kivetnivalót: rövid! Az írásait több száz oldalon keresztül tudnám nyálazni, így hatalmas üresség fogadott így, felnőtt fejjel, amikor véget ért egy tízéves gyerek mesedélutánja.

>!
JamiC
Ian McEwan: A képzelgő

Emlékszel még, milyen volt, amikor kisgyerekként játék közben megelevenedett a mackód, és el tudtál beszélgetni vele? amikor a homokozóban „sarazás” közben magad előtt láttad az éppen elkészült várkastélyban a hercegnőt és a vár körül gyülekező seregeket?
Azt írják, hogy ez a könyv egy igazán élénk képzelettel megáldott kisfiúról szól. Szerintem minden gyerekben benne van ez a hatalmas képzelőerő, és ha kicsit visszaemlékezel az akkori önmagadra, akár magadra is ismerhetsz benne!

>!
almodozom
Ian McEwan: A képzelgő

Ha ilyeneket gondol egy gyerek, akkor azt hiszem, én elfelejtettem felnőni. Semmi meglepőt nem gondol, pont az én gondolataimat gondolja. Kivéve a fiús részeket. (Bár némelyik történetben Péter felnőttebb nálam, pl. tökéletesen kezel konfliktust, és olyankor eltűnődök, hogy most mi van, mégsincs olyan éles határvonal a felnőtt meg a gyerek, az olvasó meg a főhős között, van viszont a főhős és önmaga között?)
Másrészről a Scolar Kiadóról többet gondoltam korrektúraügyileg.
Harmadrészt meg kivételesen megnézem, ki a szerző. Ez most ugyanaz a McEwan, aki a Szombatot is írta?

>!
geryyah
Ian McEwan: A képzelgő

Nagyon jó, nem mindennapi olvasásélmény. Letehetetlen, minden egyes oldala nagyon érdekes. Én nagyon jól szórakoztam.

>!
nandras
Ian McEwan: A képzelgő

Néha pár oldalra magával ragadott, de aztán mindig alábbhagyott az érdeklődésem. Annak ellenére, hogy rövid kötet sokáig tartott, mert mikor egy fejezet végére értem nem volt kedvem másikat kezdeni és volt, hogy napokig kezembe sem vettem pedig volt rá alkalmam. Nem rossz, csak olyan gyenge közepes.


Népszerű idézetek

>!
Nikkincs

Leült az ágyra, visszagondolt a régi időkre, amikor ő még itt aludt. Kisfiú volt akkor! Kilencéves. Ugyan, mit tudott akkor a világról? Semmit. Ahogy most visszaemlékezett arra a rég eltűnt korszakra, most, érett, tízéves fejjel lesajnálóan idézte fel annak a szerencsétlen kis balfácánnak az ügyeit-dolgait. Tízéves korban kezdődik a világ! Akkor értjük meg végre az összefüggéseket … kezd fogalmunk formálódni arról, hogyan is megy a világ sorsa. Áttekintjük, mi a lényeg.

28. oldal

6 hozzászólás
>!
JamiC

Ha valaki egy googolnyi csokis parányt vagy rágót kérne, hát nem volna ahhoz elegendő atom a világűrben. Hiába kérné.

19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: googol
5 hozzászólás
>!
Nikkincs

És Péter azt gondolta: ha az emberek kevesebbet törődnének azzal, hogy mindenben részt vegyenek, meg hogy másokat erre rávegyenek, és ehelyett minden nap eltűnődnének egy kicsit – magányosan! –, kicsodák is ők és mik lehetnének, boldogabb hely volna ez a világ, és talán nem lennének mindig háborúk.

12. oldal

>!
Szelén

Ha az élet álom, hát akkor a halál lehet az a pillanat, amikor felébredünk.

78. oldal

>!
Nikkincs

Ahogy így ballagtak, egy óvatlan pillanatban megfogta a fiatal nő kezét, el sem eresztette. Érezte a finom bőrt, a kellemes meleget – és megdöbbent. Sokat olvasott már szerelmesekről, csak mindig azt hitte, hogy ilyenkor „megszólalnak az egek harsonái”, rendkívüli szikrák pattognak, egyáltalán, bekövetkezik a világ Rendkívüli Állapota. Hát nem ez lenne a logikus? Moziban is látott szerelmi jeleneteket – mármint arról, ahogy az ilyesmi indul. Giccses csönd támadt olyankor mindig, vagy felerősödött a zene. Most azonban? Mi ez? Csak fogják egymás kezét, s Galamb érintésétől ő maga üvölteni, bömbölni szeretne, akkora öröm ez. Most szökkennének egyikükből a másikukba ama bizonyos szikrák?

138. oldal

>!
Lovely

Ugráltak a sós vizes pocsétába. És rajtuk túl egyre hullámzott a tenger, jött és jött a habtarajok örökké változó sora egymás után, igen, mert a tenger ilyen, az emberi élet ilyen, semmi nem maradhat soha ugyanaz. Sem a víz, sem az idő. Még az se,

142-143. oldal - A felnőtt

>!
almodozom

Mögötte vetőmagos zacskóra bukkant – lejárt szavatosságú magok, de annyira mégse, hogy már eldobhatóak lennének. Micsoda család, gondolta Péter, kezével már a fiók legmélyén kotorászva. Miért nem vagyunk olyanok, mint a többi család: minden eszköznek megvan az eleme, a játékok kifogástalanul épek, a kirakósok és a kártyapaklik nem hiányosak, és minden a megfelelő szekrényben van?

61. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Terry Pratchett: Fegyvertársak
Joss Stirling: Lélektársak – Crystal
Joss Stirling: Storm és Stone
Neil Gaiman – Terry Pratchett: Elveszett próféciák
Ken Follett: A Titánok bukása
Terry Pratchett: Szárnyalók
Nick Hornby: Egy fiúról
David Almond: Skellig
Neil Gaiman: Sosehol