A ​gyermektörvény 37 csillagozás

Ian McEwan: A gyermektörvény Ian McEwan: A gyermektörvény

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Fiona ​Maye felsőbírósági bíró, szakterülete a családjog. Nehéz ügyekben okos, átgondolt, sokoldalúan érzékeny ítéletei jóvoltából a jogásztársadalom egyöntetű elismerését élvezi. Ám a szakmai siker nem feledtetheti magánéleti gondjait: harminc év után házassága összeomlással fenyeget. És épp ebben a válságos pillanatban kell sürgősen ítéletet hoznia egy különleges ügyben.

A szép, elbűvölő, tizenhét éves Adam vallási okokból (és hasonlóképpen vallásos szülei támogatásával) nem hajlandó alávetni magát az orvosi kezelésnek, amely megmenthetné az életét – vészesen fogy az idő. De dönthet-e világi bíróság az őszinte hit, meggyőződés ellenében? Míg ezt mérlegeli, Fiona meglátogatja a fiút – a kórházi találkozás rég elfeledett érzéseket kavar föl benne, a fiúban pedig új szenvedélyeket szabadít el. Fiona ítélete mindkettőjükre nézve meghatározó következményekkel jár.

Csak örülhetünk A gyermektörvény megjelenésének. … Egy pillanatra sem feledhetjük, hogy élet és halál… (tovább)

Eredeti mű: Ian McEwan: The Children Act

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Scolar, Budapest, 2016
206 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632446196 · Fordította: Lukács Laura

Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
giggs85 P
Ian McEwan: A gyermektörvény

Örömmel tapasztaltam, hogy néhány évnyi szünet után újra jelennek meg magyarul Ian McEwan regények, mégpedig a Scolar kiadó jóvoltából. Legújabb kötetük a 2014-es, A gyermektörvény, ami ezúttal egy sikeres és elismert szigetországi bírónő életének néhány hónapjába nyújt érdekes betekintést.

Fiona Maye 59 éves, sikeres, férjezett nő, akinek az életét kitölti a munkája, amit a lehető legtökéletesebben igyekszik végezni, mindenki legnagyobb megelégedésére. Azonban egy nap a férje, Jack, majd harmincévnyi házasság után közli vele, hogy az öregkor küszöbén még egyszer utoljára igazán élvezni akarja az életet, és viszonyt kíván kezdeni egy fiatal kolléganőjével, viszont válni nem akar. Ez a nem várt bejelentés pedig arra készteti hősnőnket, hogy – hiába a rengeteg munka, a sok zavaros és bonyolult ügy, amit neki kell megoldania – végiggondolja azt, miért, hogyan jutottak el idáig. Jack távozása előhozza a felszín alatt mindvégig meglévő hiányt, ürességet, amivel eddig nem kellett szembenéznie.

McEwantől nem meglepő módon az események szépen, lassan csordogálnak, a cselekmény rettentő gondosan van felépítve, és mindössze csak pár igazán szűkre szabott jelenetet kapunk. Megismerjük Fiona sokszor nem mindennapi ügyeit, amelyek végén mindig képes teljes mértékben elfogadható, racionális döntéseket hozni (ne tévesszen meg senkit ezen ügyek aprólékos leírása, ezek korántsem felesleges töltelékek, fontosak megismernünk őket a cselekmény további menete miatt), ám felmerül a kérdés: elég-e az élethez a puszta racionalitás? McEwan a maga aprólékos, visszafogott módján azt mutatja be ezen a szűk 200 oldalon, hogy egyetlen ember sem magányos sziget, és mindenki számít. Ez utóbbi jelen esetben nem egy John Donne idézet, hanem a Gyermektörvény része, mely kimondja, hogy minden esetben úgy kell dönteni, ahogy az adott gyermek érdekei kívánják, és ahogy az neki a legjobb. A gyakran Nobel-díj esélyesnek tartott szerző apró lépésenként kiterjeszti ezt a megállapítást szép lassan az egész emberiségre anélkül, hogy akár csak egy pillanatra is didaktikussá válna.

Miközben recseg-ropog, és az összeomlás szélén imbolyog Fiona addigi észérvekre alapozott élete, egy újabb, kényes kérdéseket felvető perben kell ítéletet hirdetnie. Egy 17 éves, Jehova Tanúi hívő fiú életéről kell döntenie, aki vallásának szigorú előírásai miatt, szülei támogatásával vissza akarja utasítani a kezelést, amely elhatározás minden bizonnyal végzetes rá nézve. Az öregedő bírónő és a döntése, valamint a kiskora óta belénevelt szigorú vallási dogmák ellenére meglepően életigenlő fiú csak néhány percet töltenek el egymással, ami azonban mindkettejük számára meghatározó lesz, mert a nem meglepő módon, észérvekre alapozott ítélet után, még nem várt folytatás következik…

McEwan szokás szerint igen komoly morális kérdéseket boncolgat. Mi a helyes: betartani a társadalmi szabályokat, alkalmazkodni a normákhoz, vagy engedni a szenvedély csábításának, és úgy élni, ahogy jól esik? Az élet minden területére érvényesek a szabályok, vagy vannak kivételek? Adott esetben felrúghatók ezek? És ha felrúgjuk, akkor mi lesz?

A gyermektörvény különös keveréke a racionalitásnak és a jó értelemben vett érzelgősségnek. McEwan igazán fájó és melankolikus regény alkotott, ami felhívja a figyelmet az élet bonyolultságára és törékenységére, valamint a társas kapcsolatok fontosságára egyaránt. És bár nem éri el mondjuk az egyik személyes kedvencem, a Vágy és vezeklésszínvonalát, de mindenképpen egy igazán tartalmas és elgondolkodtató olvasmány, az egyik legragyogóbb és legnépszerűbb kortárs angol szerző tollából.

2 hozzászólás
>!
pepege MP
Ian McEwan: A gyermektörvény

Igaz ugyan, hogy nem éppen egy bírónő életébe vágytam belecsöppenni (irtózom pl. a tárgyalásoktól, szerencsére még nem volt benne részem – a filmekben is olyan ímmel-ámmal figyelek az ilyen részekre), de McEwannak ezúttal megbocsátottam. Sőt, olvasás közben rájöttem, hogy nem is olyan rossz dolog egy bírónő szemével látni a világot – aki ráadásul angol. Arra a következtetésre jutottam, hogy ők egy külön(c) csoport (na, nem az angolok, hanem az angol bírónők). Vagy lehet, hogy nem kellene Fiona viselkedéséből, reakcióiból általánosítani, de hát nincs viszonyítási alapom. Így viszont azt kell mondanom, hogy
– merev, mint egy jogász általában,
– erősnek akar látszani, de azért belül hihetetlenül törékeny,
– tagadhatatlanul kiváló szakember,
– az érzelmeire is hagyatkozik szakmai téren, ami nem biztos, hogy szerencsés,
– és legfőképpen egy nagy balfék. :)) spoiler
Összességében annyit mondhatok, hogy ha valaha is közöm lesz a bírósághoz, nem szeretném, ha Fionához hasonló bírónővel futnék össze. Hidegrázást lehet kapni tőle. Ezzel együtt a regény persze tetszett, nem a szerző baja, hogy a főkarakterét én nem tudtam megkedvelni (talán pont épp ez volt a célja…). Kár, hogy ennyire rövid volt, olvastam volna még…

>!
sztinus P
Ian McEwan: A gyermektörvény

Okos és emberi könyv, ilyesmi jelzők jutottak eszembe róla.
Valós problémákat mutat, mellé egy nem mindennapi problémát.
Tetszett, és olvasok a szerzőtől még, érdekel.

>!
lollippi I
Ian McEwan: A gyermektörvény

Nagyon beszippantott ez a könyv, pedig teljesen véletlenül vettem meg, amikor ártatlan Libri utalvánnyal a zsebemben sétálgattam a polcok közt.
Nem volt semmilyen elvárásom vele kapcsolatban, abszolút borító és fülszöveg alapján választottam, és talán ezért is volt pozitív csalódás. Amikor már a kötet kezdetén találkoztam a fő konfliktusszállal, akkor elkezdtem rettegni, hogy „most tényleg ez lesz elhúzva 200 oldalon keresztül?” De nem! Nagyon jól ritmizált könyv, kevés kis pihentető kitérővel, amúgy mindig lényegre törő, pontos, és érezhetően a szerző értett a témához, amibe belevágott.
A főszereplő egy kicsit túl idealizált volt számomra, ahhoz képest, hogy próbálja a szerző néha esendőbbé tenni, mégis valahogy az ő karaktere volt, ami nem állt annyira össze, és valahol talán a végkifejlet és tanulság is kiszámítható.
Viszont nagyon olvasmányos, érdekes és elgondolkodtató, összességében bizton mondhatom, hogy nem bántam meg, hogy elolvastam.

>!
MariannaMJ
Ian McEwan: A gyermektörvény

Tetszett Fiona karaktere: a női bíró, határozott személyiséggel, aki imádja a munkáját, nem omlik össze a házassága válságában sem; érzékeny, fancy életet élő racionalista. Az a típusú ember, aki látszólag könnyen él, pedig rengeteg munka van sikerei, családi élete mögött. Igazinak tűnik, a regény többi szereplőjével együtt.
Külön érdeme a regénynek hogy nem kizárólag Adam ügyét, hanem a nő korábbi jogi ügyeit is bemutatja; érdekes különleges élethelyzeteket és azok jogi megoldásait olvasni.
Alig bírtam letenni, így is 7 éjszaka alatt olvastam el végül, hosszú-fáradt munkanapok után elcsípve még egy-egy félórát. Ez a történet zárta le számomra az olvasási válságot.

>!
latti
Ian McEwan: A gyermektörvény

Mindig azok a legjobb könyvek, amiket az utolsó oldal után egyszerre kezdenénk el elölről és hajítanánk valahová nagyon messzire.

Elgondolkodtató, emberi, letehetetlen.

>!
virezma P
Ian McEwan: A gyermektörvény

A középiskolai magyartanárom ajánlotta ezt a kötetet, így volt bennem némi várakozás, sőt elvárás. Ennek ellenére hónapokig ide-oda pakolgattam, mielőtt elkezdtem olvasni. Ennek oka a lektűrhöz illő borító. Meglepődtem, amikor azt láttam, hogy 2016-ban jelent meg, simán elmenne a kilencvenes évekbe. Komolyan, mint egy Danielle Steel-regény!
Man Booker-díj ide vagy oda, McEwan nem az én szerzőm. A Vágy és vezeklést sokan ajánlották, de a Keira Knightley-s adaptáció teljesen lehervasztott. Olvastam még a The Comfort of Strangers című könyvét, amiről nagyjából arra emlékszem, hogy rendkívül bizarr.
A történet lényegében egy 59 éves bírónőről és az ő magánéleti válságáról szól. A munkájában mindent elért, jó körülmények között él, tehetségesen zongorázik. A férje kisportolt, sokoldalú bölcsész professzor. És egy nap közli (a férj), hogy vágyna még egy utolsó szenvedélyre. Csendes kis műbalhé ez, félreértések vígjátéka. A nő olyannyira a munkájának él, hogy észre sem veszi, mióta nem szeretkeztek már, csak a büszkeségét sérti, hogy a férfi megnyalná a sót.
A könyv eleje tetszett a legjobban, ahol a mindenféle jogi eseteket tárgyalja. Komoly morális és filozófiai dilemmákat vet fel az emberi élet értékéről, a szabad akaratról, a gyermekjogokról. (Kár, hogy a végén kiderült, hogy ezek megtörtént esetek, és nem a szerző fantáziáját dicsérik.) Az is jó, ahogy a nő élethelyzetét és a házasság realitását boncolgatja. Csak aztán elmegy a nyafogás és a romantikus naivitás (mármint Keats, Shelley stb. hangulata) felé.

>!
Sheeana
Ian McEwan: A gyermektörvény

Engem megérintett. Érdekes kérdéseket boncolgat úgymint: szenvedéllyel végzett munka, mellette elsorvadó párkapcsolatok, gyermektelenség, felelősség a döntéseinkért, és a határvonal meghúzása, hogy meddig terjed a mi felelősségünk. Első könyvem a szerzőtől, de úgy érzem, lesz még több.

>!
Angele P
Ian McEwan: A gyermektörvény

Nagyon érdekes és elgondolkodtató történet a vallásról és a hova tartozásról, hogy mennyire fontos az ember életében, hogy valamihez, vagy valakihez tartozzon.

>!
Mandula8
Ian McEwan: A gyermektörvény

Azonnal beszippantott, de talán túl kiszámítható.


Népszerű idézetek

>!
Csokiskeksz

És álltunk a folyónál, hol véget ért a rét.
Vállamra tette akkor kis hófehér kezét.
És kért, hogy könnyen éljek, miként a fű, ha ragyog;
De bolond ifjú voltam s most csupa könny vagyok.
/Egy régi dal visszhangja/

>!
Angele P

Vakszerencse, ha megfelelően formált és megfelelő részen lévő tagokkal jön világra az ember, ha szerető szülők és nem kegyetlenek közé születik, és ha a földrajzi vagy társadalmi véletlen úgy hozza, hogy nem sújtja háború, szegénység, szenvedés. És ezért erkölcsösnek lennie is sokkal könnyebb.


Hasonló könyvek címkék alapján

Jodi Picoult: A nővérem húga
Ismail Kadare: Az Álmok Palotája
Farley Mowat: Meg kell ölni a bálnát?
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A kárhozott város
Alekszandr Tarasz-Rogyionov: Csokoládé
Robert M. Pirsig: Lila
Charles Dickens: Örökösök I-II.
J. K. Rowling: Harry Potter
Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
Terry Pratchett: Fegyvertársak