Síkvándor (Örökkévaló 1.) 50 csillagozás

Ian McDonald: Síkvándor

NEM CSAK EGYETLEN VAN BELŐLED, HANEM SZÁMTALAN.
Mind részei vagyunk az univerzumok sokaságának a párhuzamos dimenziókban – és Everett Singh apja éppen most találta meg az odavezető utat. Csakhogy elrabolták, és most úgy tűnik, mintha Everett édesapja soha nem is létezett volna. Egyetlen nyom bukkan fel, amelyet fia követhet, egy titokzatos program: az Infundibulum – egy térkép, és nemcsak a Tíz Ismert Világ térképe, hanem az egész multiverzumé.

Persze léteznek olyanok is, akik nagyon szeretnék rátenni a kezüket. Ahhoz, hogy Everett épségben megőrizze, és megmentse édesapját, szüksége lesz barátokra: Anastasia Sixsmyth kapitányra, annak fogadott lányára, Senre és az Örökkévaló léghajó legénységére.

„Az Örökkévaló-sorozat első kötete máris nyertes”
Publishers Weekly

„Csillogó képzelet, lüktető feszültség és sziporkázó íráskészség teszi a könyvet kiemelkedővé”
Kirkus Reviews

„Fenomenális kaland”
SFX

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gabo SFF könyvek

>!
GABO, Budapest, 2014
336 oldal · ISBN: 9789636899967 · Fordította: Sziklai István
>!
GABO, Budapest, 2014
332 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636899585 · Fordította: Sziklai István

Enciklopédia 1


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 94

Kívánságlistára tette 68

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
deen
Ian McDonald: Síkvándor

Lehet, hogy rosszkor talált meg ez a könyv, de ezt most rettenetesen untam. Elismerem, hogy a világ egyedi és McDonald tud írni, a történet is érdekes, de számomra nagyon–nagyon sok volt a leírás. Nem a tudományos rész az, ami untatott, hanem a ruházkodás hosszú taglalása. Everett sem győzött meg, hiszen ő nem kapott túl sok hátteret, csak el kellett fogadni, hogy ő szuperokos és mindent megold. Igazából egyedül egy fél napot nem élt volna túl a multiverzumban. Sen kifejezetten idegesített, főleg ahogy beszélt. Anastasia kapitány volt az egyetlen valamirevaló hús-vér karakter. A cselekmény a könyv háromnegyedéig alig tudott lekötni, igazából a könyv vége vált érdekessé és izgalmassá, az viszont nagyon tetszett. Adnék egy esélyt a folytatásnak, mivel az igazi kaland csak ez után kezdődik.

>!
pat P
Ian McDonald: Síkvándor

Korrekt. Mi több, izgalmas. Sőt, szerethető. Egy igazán igényesen összerakott, nyálmentes és intelligens YA. Legjobban a vége tetszett: egy olyan érdekes, meglepő, a kialakult konfliktust lehető legjobban lezáró, ugyanakkor falkaparó folytatásvárást okozó végjátékot sikerített, hogy komolyan meglepődtem.

McDonald fiataloknak is nagyon jól ír: alkalmazkodik a tervezett olvasók igényeihez, egy kicsit sem válik igénytelenné vagy összecsapottá a szöveg, és gondosan kerüli az undok kliséket. (Jó, persze lehet, hogy a harmadik kötetre lesz szerelmi háromszög, mely esetben duzzogást fogok foganatosítani.) Természetes, hogy a megcélzott korcsoportot jobban érdekli az alternatív világ, a léghajók meg a párbajok, mint a párhuzamos univerzumok elméletének fizikai alapjai, a karbon nanoszálak technológiája és a kvantum. Fájdalommal tapasztaltam, hogy engem viszont az utóbbiak nyűgöztek volna le jobban, de hát ez már az én hibám, kell nekem OA-nak lennem. :)

8 hozzászólás
>!
ppayter
Ian McDonald: Síkvándor

"Bejegyzés 2014. október 20-án, amelyben a blogger minden önuralmát latba vetve sem képes visszafogni lelkesedését Ian McDonald újabb mesteri regénye iránt, megpróbálja spoilermentesen elmesélni, hogy miért baromi jó könyv a Síkvándor, végül pedig megéhezik.

[…] Párhuzamos valóságokkal sok történetben találkoztunk már, a léghajós téma is ismerős, de ezek csak a (legnépszerűbb) hívószavak. Amitől jó (és egyedi) lesz a regény, az a szerző utánozhatatlanul alapos írói stílusa. Rengeteg szerző elköveti azt a hibát, hogy csak bedob néhány ötletet, de nem néz utána, hogy ténylegesen miről is ír, azt feltételezve, hogy az olvasói még annyira sem értenek hozzá. Na ez McDonaldnél nem fordulhat elő, végletekig realistán építkezik, a sci-fi „fiction” része is olyan valóságos, amennyire csak lehet. Az apró részleteket és utalásokat szinte már pratchetti szinten használja, soha nem gondoltam volna például, hogy kvantumfizika-kutatástörténeti poénra bukkanok egy ifjúsági regényben, és mégis. Ennek köszönhetően a történet háttere is jóval inkább élő környezet, mintsem festett díszlet, minden él, mozog, reagál, változik, a részletekre „nagyítva” is elképesztő alapossággal kidolgozott. És ami a legszebb, hogy nem fullad öncélú leírásokba, hanem mindezzel együtt magas fordulatszámon pörög a történet és időnként tényleg érdemes megállni, hogy elgyönyörködjünk egy-egy lazán odavetett leírásban vagy ötletben. […]"


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2014/10/ian-mcdonald-sikv…

>!
Gyula_Böszörményi IP
Ian McDonald: Síkvándor

Döbbenetesen gyenge, a Sliders és Star Gate tévésorozatok ötletéből ügyetlenül összekalapált, meglehetősen lapos, unalmas sztori. Ráadásul a fordítás is pocsék.

>!
Oriente P
Ian McDonald: Síkvándor

Nagy ötlet létrehozni egy olyan Sohavégetnemérő multiverzumot, amiben szimpatikus hősök rendelkeznek a megfelelő technológiával (vagy annak kezdeményével), hogy kedvükre ugrálhassanak a párhuzamos síkok között. Aztán pedig megírni az első részt, aminek gyakorlatilag teljes egésze egyetlen alternatív Földön játszódik, azaz 10 a nyolcvanadikon potenciális epizód lapulhat még az előrelátó szerző tarsolyában. :D

Az olaj- és benzinmentes, léghajós steampunk London nagyon klassz látomás, Everett Singh jól sikerült karakter, hiszen a zsenigyanús tizenhároméves igazi „haverarc” (hogy az F3 Palari-szlengjét idézzem), pont kellő mértékben kocka és mégis kellő mértékben talpraesett, ráadásul egy pandzsábi mesterséf is elveszett benne.

A Síkvándor ifjúsági könyvnek készült, és aszerint is működik: ahhoz képest mekkora fajsúlyú ez az egész multiverzumfizika-háttérsztori, a könyv jelentős részében a hangsúly a kalandos üldözésekre, csihipuhira, párbajokra esik, néhány logikai hiba is bennragadt, és talán kicsit túl sok szó esik a ruházkodásról. A mellékszereplők elég feketék-fehérek, ki-ki rendeltetése szerint, bár plasztikusan megrajzoltak és ezért szórakoztató egyéniségek.
Bevallom, az igazán pörgős eseménysorok ellenére sem kötött le maradéktalanul az olvasás, könnyen elkalandozott a figyelmem, de lehet, hogy tizenévesen tökéletesen kielégített volna. Persze nem vagyok kellőképpen járatos a kortárs ifjúsági fantasztikus irodalomban, amikor én voltam a célközönség, Nemerét olvastunk, meg Jóholdat Szíriusz kapitányt, de nagyon örülök, hogy ilyen új generációs könyvek születnek. Kíváncsi vagyok, a magyar kiadó átveszi-e majd a folytatás(oka)t…

>!
Lanore P
Ian McDonald: Síkvándor

Nekem ez most nagyon bejött :) Igényes történet, fiatal szereplőkkel, de rózsaszín buborékok nélkül. Valószínűleg azért tetszett ennyire, mert a párhuzamos világok, a kvantumfizika és a „sokvilág-elmélet” alapjaiba nem mentünk bele mélyen, így számomra is érthető és szórakoztató maradt, de azok, akik szeretnék jobban megérteni a miérteket, talán csalódni fognak, nincs igazán kifejtve. A McDonald által lefestett alternatív világok leírása viszont zseniális, engem teljesen beszippantott, és kíváncsian várom a folytatást!

2 hozzászólás
>!
NewL P
Ian McDonald: Síkvándor

Ez egy nagyon jó ifjúsági regény volt. A háttértörténet, a nagyon képszerű, azaz inkább filmszerű leírások végig fent tartották az érdeklődésemet, és bár én sosem szerettem, és még kevésbé értettem a fizikát, itt még számomra is érthető módon volt minden leírva a párhuzamos világokról, a kvantum mechanikáról. A főszereplő fiú pedig egy roppant rokonszenves szereplő. Remélem a folytatás is meg fog jelenni magyarul.

>!
Szirmocska
Ian McDonald: Síkvándor

Nem olyan eredeti, mint a Leviatán trilógia, nem is ütött akkorát, de mindenképp pozitívum az a trend, hogy végre az ilyen, alternatívabb stílusokat képviselő, ifjúsági könyvek is eljutnak hozzánk és talán sikeresen megszólítják a fiatalabb fiúkat is. Ugyanakkor tökéletesen alkalmas arra, hogy a vénebb korosztály is kedvét lelje benne és visszalopjon valami csillogást a gyermeki fantáziából a dolgos hétköznapok sorába.
Bevallom, hogy nekem bőven elég volt a borítón látható léghajó és máris „mostakartam” a könyvet. Szerencsére a belbecs is képes volt arra, hogy lenyűgözzön és ha hasra nem is estem tőle, de kellemes kikapcsolódást nyújtson.
Okos a témaválasztás, egyszerűek, ám hitelesek a karakterek és a motivációk, így jól működött a világ és a történet. Imádtam, ahogy a jelen korunkból induló szál kapcsolódott a steampunkos, sci-fis vonalhoz. Ezzel az átvezetéssel tulajdonképpen sokkal közelebb hozta hozzám az alternatív világokat és úgy csöppentem bele az események sűrűjébe, mintha mindig is ott lettem volna. Az író tökéletesen eltalálta, hogy mikor mire van szükség és mi az, ami a legjobban működik, ami a leginkább lélegzővé, hihetővé teszi a világot és a szereplőket, így ha kell, humoros, ha kell, komoly a stílusa.
A végig jól építkező történet az akciódús végjátékkal nem ér véget, de szerencsére még kellően sok potenciál maradt benne a folytatásokhoz.
Az első könyvem volt McDonaldtól, de nem az utolsó. Kíváncsi lettem, hogy más műfajban, más célközönségnek mit alkotott, így mindenképp sort kerítek a többi regényére, no meg persze az Örökkévaló-sorozat folytatására is.

>!
Dominik_Blasir
Ian McDonald: Síkvándor

Azt hiszem, valahol a Leviatán-trilógia második részének vége felé éreztem azt, hogy engem ez már nem érdekel – ami egyszer jó volt, az már másodjára kevésbé működik. Aztán persze kíváncsiságomtól hajtva elolvastam a harmadik részt is, és még kevésbé érdekelt – de ezek után mégis azt gondoltam, hogy majd a Síkvándor újra magával tud ragadni (elvégre Ian McDonald írta, olyan rossz csak nem lehet…). Szóval gyakorlatilag borítékolható volt a csalódásom.
Pedig a könyv jó: mi több, szórakoztató, humoros, lendületes, pár (bár nem túl sok) érdekes ötlettel és nagy adagnyi akcióval, ügyesen megírva – ráadásul még léghajó is van benne. Egyszóval tökéletes young adult fiúknak (meg lányoknak, akik nem szerelmi pentagrammákat keresnek egy YA könyvben).
Vannak persze problémák, a B-filmes megoldások tömegétől például néha a fejemet csapkodtam a falba (a vége annyira fájt, hogy még véletlenül sem kívánom meg a folytatást), de ezen simán túl lehetne lendülni, ha a minimálisnál jobban magával tudna ragadni a történet – de mivel ilyen nem történt, véglegesen elkönyvelem magamnak: ez nem az én kategóriám. Talán majd néhány év múlva visszatérek.

2 hozzászólás
>!
Bori_L P
Ian McDonald: Síkvándor

Ian McDonalnak szerintem ifjúsági sci-fit kéne írnia. Nagyságrendekkel jobban élveztem a Síkvándort, mint akár a Brasylt, akár A dervisházat (aminek a nevét felidézni is komoly kihívást jelent, mert csak annyi maradt meg, hogy Törökország meg nano meg mézzé vált ember). Izgalmas, pörgős, nincs benne unalmas technoblabla, és hirtelen én is vágyakozni kezdtem egy léghajó után, pedig amúgy utálok repülni. Kicsit az Artemis Fowl-könyvekre emlékeztetett (a tizenéves zsenigyerek engem már mindenben csak Artemisre fog emlékeztetni), amiket kisebb koromban nagyon szerettem (oké, még most is), csak annál kicsit hardcore-abb a történet a multiverzummal meg az Infundibulummal. Ha már itt tartunk, elképesztő, hogy mennyire felkapott lett ez a téma az elmúlt pár évben. Vagy csak szerintem szaporodtak el a kvantumos-multiverzumos történetek?


Népszerű idézetek

>!
ppayter

– Ez is a Bibliából van?
– Nem, ez Shakespeare. A velencei kalmár. Betéve tudom Shakespeare-t is, meg Miltont és a Moby Dicket, de általában őrizkedem tőlük. Csak pszichopaták, csodabogarak és szociopaták idéznek Shakespeare-től.

245. oldal, 24.

Kapcsolódó szócikkek: William Shakespeare
>!
NewL P

Még sosem látott léghajót égni. Kevesen láttak, és imádkozzon, hogy soha ne is lásson. Látott már valaha égő házat? A legszörnyűbb dolog a világon. Valakinek a reményei, biztonsága és minden dolog, amit szeret és imád, elég egy pillanat alatt. A tűz nem gondolkodik, és nincs bűntudata. Egy hajó is ilyen, csak fenn az égen: olyan, mint egy égő angyal.

235. oldal, 26. fejezet (GABO, 2014)

>!
NewL P

Ryun mamájának konyhája mindazt megtestesítette, ami Everett anyjáéból hiányzott: tiszta volt, rendezett, világos, meleg, és járt hozzá egy apuka is. Everett még az általánosból ismerte Ryun Spinettit, és az eltelt évek során Mr. Spinetti egy állandóan hahotázó emberként rögzült az emlékezetében. Mindenben talált valami nevetésre ingerlőt, amitől aztán csak úgy rázta a kacagás. Everett tanúja volt, amikor szinte sírva nyerített két macskájukon: az egyik a konyha közepére helyezett papundekli dobozban volt, a másik meg körülötte sompolygott, és időként egymáshoz nyomták mellső mancsukat.

54. oldal, 8. fejezet (GABO, 2014)

>!
SchizoVampire P

Everettet nem izgatták a halottak. Mélyen és kiadósan aludtak, és sosem horkoltak.

126. oldal

>!
NewL P

De időnként egyes dolgok, amikor elég naggyá dagadnak, valóságos szörnyeteggé nőnek, olyasmivé, amit már nem lehet előre látni, és amire senki nem készülhet fel.

235. oldal, 26. fejezet (GABO, 2014)

>!
Csöre P

– Az Infundibulumot.
– Szép, szájat kitöltő neve van.

156. oldal, 18. fejezet (GABO, 2014)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Scott Westerfeld: Behemót
Jules Verne: A rejtelmes sziget
J. Goldenlane: Napnak fénye
Patrick Ness: Válasz és Kérdés
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A próbák palotája
Pittacus Lore: Hetedik bosszúja
Kathy Reichs: Virals – Kincsvadászok
Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye
Ransom Riggs: Üresek városa
Böszörményi Gyula: Ütközet a Meridim felett