Újhold (Luna 1.) 78 csillagozás

Ian McDonald: Luna – Újhold

A Holdon meg kell küzdened minden talpalatnyi helyért.
És Adriana Corta pontosan ezt tette.
A Hold legfiatalabb uralkodócsaládjának fejeként Adriana kicsavarta a Hold hélium-3 iparát a Mackenzie vállalat kezéből, és új státuszt vívott ki a családjának. Élete alkonyán azonban Adriana vállalatát számos ellenség támadja, akiket üstökösszerű felemelkedése során szerzett. A Corta család csak úgy maradhat fent, ha Adriana öt gyermeke megvédi az anyjuk birodalmát a támadóktól… és egymástól is.

Eredeti mű: Ian McDonald: New Moon

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
GABO, Budapest, 2017
428 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634062127 · Fordította: Tamás Gábor
>!
GABO, Budapest, 2017
432 oldal · ISBN: 9789634065104 · Fordította: Tamás Gábor

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Flavia · Lucasinho Corta · Adriana Corta · Ariel Corta · Carlinhos Corta · Marina Calzaghe

Helyszínek népszerűség szerint

Hold


Kedvencelte 16

Most olvassa 4

Várólistára tette 167

Kívánságlistára tette 118

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Ian McDonald: Luna – Újhold

Meg sem próbálom tagadni, mennyire kedvelem Ian McDonald elbeszélő stílusát. Azonnal megfogott például, amit A dervisház isztambuli helyszínén háttér- és hangulatfestés gyanánt, kultúrtörténeti szemelvények ügyes beépítésével megvalósított. Van, akit idegesít, engem személy szerint rabul ejt a – néha még a szorosan vett cselekménytől is elszakadó – dús információs dömping, amellyel McDonald műveiben előszeretettel operál. A Luna – Újhold azonban úgy gondolom, még ehhez képest is felsőbb osztályba lépés, minőségileg más kategória. Ha nem lenne annyira elcsépelt, közhelyes és hatásvadász, akkor bátran bíztatnék mindenkit: „Ha csak egy sci-fit olvasol a 2017-ben megjelentek közül, akkor csakis ez legyen!” Persze ez nyilván túlzás, de abban biztos vagyok, hogy számos szimpatizánst szerez majd a zsáner számára.
Dinasztikus családregény, a vadkapitalizmus és a szervezett bűnözés világát idéző rendkívül izgalmas akcióregény, s mindez ízléses SF-köntösbe bújtatva, finoman kihasználva, okosan és harmonikusan adagolva a zsáner tudományos eszköztárát is. Természetesen a regény nem nélkülözi az „elvetemült” ötleteket sem spoiler, de ezek csak még pikánsabbá, még ínycsiklandóbbá teszik a fogást.
Az említett populárisabb jegyek, a rengeteg véres akció, az események mögött megbúvó gazdasági-hatalmi játszmák, a dinasztikus törekvések taktikai-stratégiai húzásai, mind-mind elnyomják kissé a történet tudományos-fantasztikus hátterét, de úgy vélem, hogy egyben elő is segítik a történet népszerűsítését és szélesebbre tárják a zsáner kapuját azon olvasótábor előtt is (mint jómagam), akik óvatosabban nyúlnak a kemény hard sci-fi felé.
Roppant érdekes, ahogy a túlnépesedett, egyre élhetetlenebbé váló Földről megindul a kényszerű elvándorlás, és elsőként az örök kísérőre, a kézenfekvő Holdra jutnak el a tudósok, szerencsevadászok, telepesek, akik a Corták matriarchájának elmondása szerint néhány évtized alatt „kutatóbázisból maréknyi ipari létesítmény csoportját, majd teljes civilizációt építenek”. Kicsit furcsa, hogy a Föld jelenlegi vezető nemzetállamai sorából a Holdon gazdasági gengszter-birodalmakat építő „Sárkányok” közül pont az amerikaiak hiányoznak. De a brasileirok és brasileirák mellett jelen vannak a kőkemény ruszki, aussie maffiózók, és amikor egy ilyen tortát kell szeletelni, persze, hogy nem maradhatnak a Földön Fekete-Afrika ügyes szerencsevadászai, vagy a kínai triád sem.
Világépítés, előzmények ismertetése, karakterfestés és rafinált cselekményszövés tökéletes összhangban valósul meg a regényben, sehol nem dadog a történet, a feszültség töretlenül fokozódik. Talán a végkifejlet tájékán már kicsit túlzásba is viszi a szerző a píáros, csihipuhi vonalat, de kit tudja milyen következményeknek akar megágyazni a trilógia folytatását tekintve. Mindenesetre élvezet olvasni.
Hangulatát tekintve a regényt átszövi a bossa nova, a szambán alapuló „brazil jazz” dallama, de ha már a portugál gyökereket emlegetjük, engem inkább a melankolikus fadora emlékeztet, ami nagyon jól áll például Adriana Corta visszaemlékezéseihez.

A Luna – Újhold számomra eddig 2017 legjobban sikerült magyar kiadású SF-regénye, természetesen kedvenc.

11 hozzászólás
>!
Riszperidon P
Ian McDonald: Luna – Újhold

A könyv lefolyását leginkább ahhoz tudom hasonlítani, mint amikor a víztömeg, valahol talál magának egy mikrorepedést, aztán azon szép lassan szüremkedik befele, tágítja, míg egyszer csak olyan erővel robban át a gát, hogy csak a döbbenet és a pusztulás marad utána.
Ez a könyv is lassan, óvatosan indul, és végül letépi a fejed.
Eleinte zavart a sok név, mert tudni kell, hogy szörnyű névmemóriám van, és ez itt nagyon nem jött jól. Lassan folydogáltam én is a történésekkel, szó szerint. A könyv egy percig sem untatott, de valahogy nálam erre a tempóra volt „beállítva”. Olvasva lépten-nyomon A Keresztapa trilógia ugrott be, ugyanis én, ezt egy gyönyörűen felépített maffiatörténetnek érzem a Holdon.
A könyvben egyetlen-egy dolog zavart, a néhol indokolatlanul, és számomra túl nyers módon megjelenő szex. Nagy kislány vagyok, félreértés ne essék, olvastam már könyvet, amiben volt egy kis erotika, de itt néha úgy éreztem, hogy csak úgy bevágták, hogy a testnedvek mellett legyen benne egy kis felesleges trágárság. Mert az ilyen „Meg….szlak de kőkeményen!” stílus nekem soha nem feküdt, hogy stílszerű legyek.
Egy jó ideig arra gondoltam, hogy emiatt fog repülni fél, vagy akár egy csillag is, de a könyv végül annyi érzelmet váltott ki belőlem, hogy nem tudok nem öt csillagot adni. Felhúzott, ledöbbentett, odaláncolt és bizony meg is hatott.
Fantasztikusan felépített világ és történet, egy rideg, félelmetes környezetben.
Befejezésül pedig azt írnám, hogy hogy a büdös életben lehet így véééége, és hol a következő rész?????
De nem, leszek inkább frappánsabb spoiler egy, a könyvből vett idézettel:

„Az emberek azt mondják, a Hold kemény hely. Nem, az emberek kemények. Mindig az emberek azok.”

Szóval így olvassátok, mert kemény!

29 hozzászólás
>!
Mrs_Curran_Lennart P
Ian McDonald: Luna – Újhold

Megérzésre hallgatva vettem meg ezt a könyvet, mert idáig semmit sem olvastam az irótól, és teljesen beszippantott a történet. Jó a stílus, izgalmas a cselekmény, a szereplők élnek és egyediek. És ott a holdi intrika. Az öt fő család megpróbálja házasságkötések által elkerülni a konfrontációt. Itt nincs rendőrség, csak ügyvédek és bíróságok. A könyvben az öt Corta testvér és az egyik unoka életét követhetjük nyomon. A helyzet egyre sötétebb. Merényletek, árulások, összeesküvések. Az író egy elég különleges társadalmi rendszert képzelt el, kedvet persze nem kaptam, hogy odakívánkozzam, mert ez egy gyilkos hely. Várom a folytatást!

>!
ViraMors P
Ian McDonald: Luna – Újhold

Ian McDonald bámulatos, egzotikus egyveleget hozott össze ebben a könyvben. Az aranyláz és vadnyugat idejének törtető vagánysága keveredik a brazil szappanoperák macsóságával, mindennek és mindenkinek köze van egymáshoz jellegű káoszával, és a sokak által felemlegetett Dallas kegyelmet nem ismerő üzleti-politikai hatalmi csatározásaival.

Intenzív, lebilincselő zsongás hatja át a regényt, egy kíméletlen világban hajthatatlan szereplők. Politika és intrika fonódik össze a személyes vágyakkal és célokkal, nagyban –
család a család ellen – és kicsiben – testvér a testvér ellen. Egyszerre lendületes és indulatos, végig érezni lehetett, hogy minden csak arra vár, hogy robbanhasson.
Mindezt a Holdon, ahol az embereken túl meg kell küzdeni a környezettel, minden egyes lélegzetvétel és minden korty víz egy apró győzelem, de az is lehet, hogy a következő pillanatban ennek ellenére halott vagy.
Engem meggyőzött.
Kérem a folytatást!

34 hozzászólás
>!
Lisie87 P
Ian McDonald: Luna – Újhold

Atyaég! Még mindig zsong a lelkem a könyv végétől! O.o
Ezt meg miért..?! spoiler
Na de kanyarodjunk a legelejére. Bizalmatlan voltam, először meg sem akartam venni a könyvet, mert volt már próbálkozásom az íróval, és mindkétszer megbukott a dolog. Úgy voltam vele, hogy minket nem teremtettek egymásnak. De csak birizgálta a könyv a fantáziámat, és egy pozitív értékelés után végül beszereztem. És milyen jól tettem!!
Vira elvtársnővel közösen nekiugrottunk a nagy feladatnak! :) Eleve felkészültem pár beszámolóval, hogy sok lesz a név és a szereplő és alig lehet követni, no, jót tett nekem, hogy vasárnap, nyugiban kezdtem a könyvet, és nagyon koncentráltam, csoda is történt, mert nem kellett használnom a névjegyzéket, hogy ki kicsoda, egyből megjegyeztem a főbb szereplőket, utána meg már volt kihez kapcsolnom a mellékszereplőket.
A Hold kegyetlen, de az emberek még annál is kegyetlenebbek. Ember, embernek farkasa. Nagyon tetszett ez a szörnyű, brutális világ, ami a Holdon kialakult, ahol még a levegőért is fizetned kell, a holttestedet pedig újra hasznosítják…Tetszett, de azért nem élnék ott. A társadalmi felépítés, a szokások, a családok és az egész holdi kultúra zseniálisan volt felépítve.
Ami még óriási piros pont az írónak, hogy mindezt olyan ügyesen és élvezetesen tálalja az olvasónak, hogy szinte falni lehet az oldalakat. Nagyon várom a folytatást, remélem spoiler

9 hozzászólás
>!
Oriente P
Ian McDonald: Luna – Újhold

Rögtön egy problémás értékeléssel kezdődik az év. Nahát.
Nem tud nem hatni rám a kritikus tömeg, ti. a Luna szinte osztatlan sikere itt a Molyon, így most elsősorban azt próbálom megfejteni, nálam melyik parkolóban maradt kinn a katarzis.
Mert nemhogy nem sikerült befészkelnem magam e professzionális hold-dallasz kipárnázott, jól megtervezett, designkárpitozott ülésébe, de olvasás közben gyakran egészen más ülőalkalmatosságokon járt az eszem. Sokat unatkoztam, az a helyzet. A beiktatott olvasási szünetek ráadásul minden eltelt nappal csak rontották a befogadási élményt, mivel még a kétszázadik oldal után is sűrűn igénybe kellett vennem a könyv elején található, családokra bontott névjegyzéket és a könyv végén található szószedetet spoiler.

Fenti kérdésem visszavezet egyébként egy régi és elemibb kérdésemhez: miért olvasok ilyen könyveket?
Szerintem azért, mert annál, hogy milyen az ember, jobban foglalkoztat, hogy milyen lehetne – és számomra a science fiction talán legfontosabb kérdése is mindig ez marad: miként viselkedne az ember ilyen vagy olyan helyzetben ill. világban, egy olyanban amire még nem volt példa, amit egyelőre csak elképzelni tudunk: fejlődne-e, osztozna-e, megértene-e, túlélne-e… Ez egy rettenetesen izgalmas probléma mind az individuum szintjén, mind globális szinten. McDonald válasza erre a kérdésre pedig az első leütéstől kezdve az, hogy az ember pont olyan lenne és lesz, amilyennek ismerjük, vagyis a Lunában nincs igazán perspektívaváltás, nincs meglepetés, nincs filozófia. Persze nem ő az első, aki ilyesféle választ kínál, de én szeretek eljátszani az alternatívák gondolatával. Ebben a világban viszont nincs helye a játékomnak.

A Luna egy komplex, átgondolt világalkotás és jövőkép, igen. És ez természetesen a könyv legnagyobb erőssége: az utolsó elhajított konzervnyitónak is helye van benne, mert hiteles, megfontolt, profi munka. Csak olyan kiábrándítóan realista, mint egy random belvárosi bérház bekamerázott körfolyosója. Szívesebb olvastam volna többet arról, mi lehetne más, mint arról mi szükségszerűen ugyanolyan.
Felépítünk egy új világot a Holdon, s lám, pénz és hatalom teremti és szervezi meg a dolgokat. Aztán ha kicsit kifújtuk magunkat a világépítésben, jöhetnek az érzelemmentes dinasztikus ösztönök, melyek végeredményben a pénz és hatalom megtartását szolgálják. Gazdaság és politika, politika és gazdaság, néhány érdekcsoport kezében. Aki pedig nem kapott helyet a húsosfazékban, rácsimpaszkodik az oldalára, hátha lenyalogathatja a szaftot. Azért szívesen kiléptem volna a luxuslakosztályok és tárgyalótermek kiszámítható légköréből, hogy a proszpekteken, liftekben, regolitporban olyan szereplők nyomában is bandukoljak kicsit, akik másféle ösvényeken taposnak.

De jöjjön néhány kézzelfoghatóbb kritikai észrevétel, pro és kontra:
Egyértelműen a kötet javára írhatók a jól átgondolt technológiai megoldások, a felszíni közlekedés különféle válfajaitól kezdve, a holdi terek és erőforrások működésén át, egészen a virtuális identitást kezelő ún. famulusig. Izgalmas a négy elemhez való hozzáférés tétele is spoiler. Az alapvető emberi szükségletek és jogok holdi környezetbe ültetése, átfogalmazása, illetve megvonásuk drasztikus következményei hatásos ötletcsomag, és ütős jeleneteket generált.
Tetszett továbbá egy olyan hibrid társadalom gondolata, aminek az alapjait végeredményben a bonyolult szerződésekkel körbebástyázott házasság, és ezáltal a család intézménye nyújtja, miközben e társadalom tagjai a szexualitás legváltozatosabb formáit gyakorló és legelfogadóbb emberi közösségének bizonyulnak.
Végül, és természetesen nem utolsó sorban, erős és emlékezetes karakterek formálódnak a lapokon, bár meg kell hagyni, sokuk csak a könyv utolsó negyedében kirobbanó végjátékban válik igazán életszerűvé. spoiler

Kevésbé tetszett a töredezettség, a túl sok szereplőt mozgató cselekmény szétaprózódása. Bár a központi történet szépen láncba rendeződött, itt-ott elgurult néhány gyöngyszem a szekrény alá. A be nem simulás problémáját jól illusztrálják például Adriana Corta visszaemlékező monológjai, amelyek tartalmukat tekintve rettenetesen fontos háttérsztorival járulnak az eseményekhez, de úgy érzem, nem sikerült elegánsan beilleszteni őket a regény szövetébe. Ráadásul súlytalan mellékszereplőkkel szaporították az amúgy is közel befogadhatatlan mennyiségű névtömeget.
A farkasok enyhén misztikus szálát is inkább éreztem zavarónak, mint érdekesnek vagy szükségesnek, de a következő kötet címe azt sejteti, hogy ezen a ponton valamiféle előkészítésnek voltunk tanúi. Hasonlóképpen, jó néhány vonalon támadt komoly hiányérzetem, de egyelőre nem temetem a lehetőségeket. Épp ellenkezőleg: kíváncsian várom a kifejtést a folytatásokban. Elsősorban a nagy családokra gondolok, amennyiben ők maradnak fókuszban. Az Öt Sárkány közül ugyanis csak kettő torkába nézhettünk be igazán mélyen, pedig az apró utalások, felvillantott jelenetek alapján a másik három fészekben is lapulnak feltörni való aranytojások.
És még egy dolog: bár az ember holdi berendezkedésének talán legeredetibb fikciós feldolgozását kaptuk a Lunával, azért én nagyon kíváncsi lennék arra is, hogy mi folyik mindeközben a Földön?

26 hozzászólás
>!
Noro MP
Ian McDonald: Luna – Újhold

Mostanában egyre többször veszek kézbe magyarul frissen megjelent SF regényeket azzal a félelemmel, hogy a trendek és az ízlésem fokozatosan távolodnak egymástól. Néha azonban kellemes meglepetés ér. Eddig is tisztában voltam vele, hogy Ian McDonald magas színvonalú regényeket ír. De most először találkoztam olyan művével, amelyről kijelenthetem, hogy magas színvonalú sci-fi is egyben.

A Luna egy velejéig modern társadalmi kísérlet története, amely ugyanakkor zseniálisan építkezik a klasszikusokra. Tisztán érezhető benne Frank Herbert (egy kis Dűne*, valamint Dosadi kísérlet), Heinlein pedig szinte kikönyököl a zsilipen. Akár azt is mondhatnám, hogy McDonald újraírta A Hold börtönében-t, de ezzel nem akarom azt sugallni, hogy a Luna nem egy eredeti alkotás. Nagyon is az. Mindkét regény realista (vagy a maga korában annak vélt) eszközökkel rajzolja meg egy önálló hold-kolónia életét, amely ledobja a földi törvények, szokások és hagyományok nyűgét, és a legmesszebbmenőkig alkalmazkodik a Hold természeti viszonyaihoz. Heinlein klasszikus mondása, mely szerint “Nem létezik ingyen ebéd” (Tanstaafl!), a végletekig érvényesül McDonald regényében. Tehetséges fiatalok áramlanak a Holdra, hogy egy-két évnyi munkával meggazdagodjanak, de ha csak egy tized százalékkal elmaradnak vetélytársaiktól, azon kaphatják magukat, hogy még a levegővételért sem tudnak fizetni. Mert a Holdon semmilyen anyagi erőforrás nincs ingyen, és törvények sincsenek, hogy megvédjék a jogaidat.

A számtalan áthallás dacára a Luna ízig-vérig modern SF. Mindjárt az első oldalakon egy sokkoló szokásnak lehetünk tanúi: milliomos aranyifjak beavatási szertartás gyanánt meztelenül futnak a Hold felszínén, egyik zsiliptől a másikig. Majd átváltunk egy nincstelen bevándorlóra (a fordítónak ezúton gratulálok a “holdbéla” szóért), akinél kibernetikusan korlátozzák, hogy adott idő alatt mennyi levegőt vehet. És így tovább, az egész regényben zsigeri szinten érezhetjük a holdbéli élet másságát. Egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy egy idegen és veszélyes környezetben mozgunk, amelynek lakóit hidegen hagyja a földi erkölcs – ugyanakkor mégis emberek maradtak. (Vagy mégsem? A Falka ugyanis egy olyan tényező, amelyre még a legalaposabb társadalmi manipulátorok sem gondoltak.)

* Kíváncsi leszek, ki hány dűnés célzást fog felismerni :P

2 hozzászólás
>!
Bíró_Júlia P
Ian McDonald: Luna – Újhold

Nekem miért nem mondta senki, hogy Ian McDonald ekkora aljadék troll mentáldrog zseni? Mert az, nem is értem, miért szaglásztam itthon olyan rosszkedvűen ezt amit egyébként is tesómnak vadásztam annak idején annak örömére, hogy elkezdte a török szakot, és az ajándék beszerzéseket nem ér a tulajdonos előtt elolvasni. Szóval ne essetek az én hibámba, most szólok: McDonald zseniális, továbbá mint ügyeletes gonosz zseninek, zseniális választás egy olyan alattomos és kegyetlen terep, mint ez a – luxusban vagy a levegőfogyasztást is kénytelen-kelletlen számon tartva – éppen csak élhető holdi közeg.
Látszatra könnyedén zsonglőrködik a tényekkel, legendákkal, pletykákkal, ikonikus arcokkal, tippekkel és trükkökkel, aztán egyszerre csak leesik, hogy ez bizony igencsak hard sci-fi, abból a fajtából, ahol a legutolsó holdi lábnyomot, díszrovart vagy a harminckettes számú testőr felesége unokahúgának a földi szomszédját is maga előtt látja az ember – akkor is, ha történetesen nem vagy alig esett szó az illetőről. Mindegy, mert McDonald annyiféle életmódot, kötelmet és küzdelmet jelenít meg az amúgy szintén élő, lélegző, szerethető vagy utálható, de egymástól alapvetően különböző karaktereken keresztül, hogy tulajdonképpen akárkit akárhova lehetséges képzelni. Nem is értem, hogy nincs ennek a világnak legalább százezres nagyságrendű fanfiction-irodalma. A világ és a karakterek olyan szimbiózisban léteznek, hogy mindenki öröme, fájdalma, mániái és zavarai szervesen kapcsolódnak bele, így aztán mindenféle veszteség, megbánás vagy búcsú valóban fáj. Egyre jobban, ahogy a megismert hátterek, kapcsolatok egyre inkább vesztenivalókként kezdenek szerepelni.
A történet maga elegánsan ível, egy olyan végkifejlet felé, hogy még hetekkel a befejezése után is csak statikus zörej van a fejemben ezt a félmondatot is vagy negyedóra és harmincötféle hasonlat, metafora vagy érzékeltető jelző kitörlése után biggyesztettem ide. Meg ugye egyelőre még csendesen nyafogok a folytatásért. Meg újraolvasgatok részeket, rajzolgatok arcokat, de ez magánügy. Csak mondom, hogy elég szuggesztív darab.
Olvassátok, jó lesz.

50 hozzászólás
>!
csartak MP
Ian McDonald: Luna – Újhold

A Hold mindig is piszkálta az ember fantáziáját, hiszen itt vigyorog felettünk ez a titokzatos kőtömb. Közel van és mégis távol. Közel van, mégis egy fagyos pokol. De játszunk el a gondolattal .. Hogyan képes itt az ember megélni? Szívós munkával megtelepedni, uralni a poklot, kitermelni a nyersanyagot, dinasztiát építeni. Hatalmat, jólétet birtokolni. Majd büszkének lenni rá, és végül ölni érte.. Micsoda szenvedély és eltökéltség kell ehhez. Viszont mindez nagyon ingatag és változó, csak egy vékony vonal választ el pusztulástól, hiszen ahol az ember megtelepszik, kő kövön nem marad, nem csak a Hold dolgozik ellenünk.
Ha szereted a nagyívű, sok szereplőre lebontott családregényeket, idegen, nem megszokott környezetben, ahol szinte minden lapon érzékeltetik, hogy belehalhatsz a saját környezetedbe, akkor itt a helyed.
Hát, ennyi, már mindent elmondtak előttem, szebb szavakkal. Olvassátok, nagyszerű könyv. Viszont nem értékelem 5 csillagra, hogy a zabbálún egyen meg.

>!
GABO, Budapest, 2017
432 oldal · ISBN: 9789634065104 · Fordította: Tamás Gábor
>!
pat P
Ian McDonald: Luna – Újhold

Ian McDonald félelmetesen okos író.
És talán még annál is nagyobb szemétláda.

Mindezzel összhangban, ez egy rettenetesen jól végiggondolt, a legapróbb részletig kidolgozott, logikusan, mérnöki precizitással megszerkesztett műalkotás – és egy kupac holdport csinált az agyamból a végére.
Mert minden karaktere tökéletesen élő és egyedi (felhívom a figyelmet a narratív megoldásokra), minden konfliktus és minden motiváció tökéletesen hihető és hiteles, minden helyszín, kabátgomb és csavaranya tökéletesen lefestett és jelenvaló, minden vércsepp tökéletesen vörös, minden seb és veszteség tökéletesen fáj.
Az utolsó 50 oldal meg különösen tökéletes. Nem szép tőlem, hogy levonok miatta fél csillagot, tudom. Egyszer lehetek én is kegyetlen és bosszúálló. De McDonald kezdte, úgyhogy ez tulajdonképpen teljesen jogos.


Népszerű idézetek

>!
pat P

Ha mindenki aszerint cselekedne, amit érez, a városok éjszakára már hullaházak lennének.

24. oldal

3 hozzászólás
>!
Riszperidon P

(…) Rockercsaj vagyok.
– Á. Metál. A csapatom csak metált hallgat.
– Nem. Rock.
– Van különbség?
– Méghozzá óriási. Ahogy a bátyád mondja, fül kell hozzá.

203. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Carlinhos Corta · Marina Calzaghe
>!
gesztenye63 P

– (…) Ismeri a mondást, nővér? Az első nemzedék kilép a szegények cipőjéből. A második nemzedék megteremti a vagyont. A harmadik nemzedék elherdálja a vagyont. Vissza újra a szegények cipőjébe. Hosszú távú tervek, nővér.

Kapcsolódó szócikkek: Adriana Corta
>!
Noro MP

Az embereket nem a soha véget nem érő fényre teremtették. Az embereknek szükségük van a sötétségeikre.

286. oldal

>!
Noro MP

A megbocsátás fogalmát sem értem – miért kellene felhagynom annak az érzésével, amit őszintén érzek, miért kellene elnéznem az igazságtalanságot?

334. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adriana Corta · megbocsátás
>!
Noro MP

Az ember úgy él túl, hogy maga dönti el, mit ne lásson és ne halljon.

228. oldal

>!
gesztenye63 P

– Lehet az ember gazdag attól, hogy port lapátol, de azzal lesz biztosan gazdag, ha ő adja el a lapátot (…)

>!
csartak MP

Adriana Corta kinyitja az apró üvegedényt, és belélegzi a kávé szagát. Lucas éveket és sok százezer kilométert lát letűnni az arcán. – Sajnos, nem brazil.
A kávé drágább az aranynál. Az arany olcsó a Holdon, és csak a szépsége miatt értékelik. A kávé drágább az alkaloidáknál és a diamorfinnál. A nyomtatók képesek narkotikumokat szintetizálni – egyetlen nyomtató sem állított még elő olyan kávét, aminek ne szaríze lett volna. Lucas nem szereti a kávét: túl keserű és hazug. Soha nem olyan az íze, mint az illata.

Kapcsolódó szócikkek: Hold · kávé
3 hozzászólás
>!
Riszperidon P

Nincs vonzóbb nyaklánc a magabiztosságnál.

71. oldal

Kapcsolódó szócikkek: magabiztosság
>!
Odett

A szabad akarat megnyugtatásul szolgáló tündérmese – az élet egy sor ajtó, ami csak az egyik irányba nyílik, és az ember soha nem térhet vissza. Ilyen a világ, és a lehető legjobb módon kell élni benne.

Kapcsolódó szócikkek: szabad akarat

Hasonló könyvek címkék alapján

Kim Stanley Robinson: Vörös Hold
Kim Stanley Robinson: Red Moon
Peter Ryan: The Invasion of the Moon 1969
Dan Simmons: Hyperion
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
Brandon Hackett: Xeno
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról
Kim Stanley Robinson: Aurora