Ordashold (Luna 2.) 38 csillagozás

Ian McDonald: Luna – Ordashold

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Corta Hélio, a Holdat uraló öt családi vállalat egyike elbukott, vagyonát ellenségei osztották fel egymás között, túlélői szétszóródtak a világban.

Tizennyolc hónappal a tragédia után az életben maradt Corta gyerekek közül Lucasinho és Luna az Aszamóa család védelme alatt áll, míg Robson lényegében túsz a Mackenzie-k kezében. Az örökös, Lucas Corta pedig eltűnt a Hold színéről.

Lucas azonban nem halt meg, és nem hagyott fel a játszmával: még a halál sem akadályozhatja meg abban, hogy újra felépítse családi vállalatukat. A Corta Héliónak ugyanakkor szövetségesekre van szüksége, ezért Lucas mindent egy lapra tesz fel, és életveszélyes útra indul – a Földre, ahová holdi ember még soha nem tette be a
lábát.

Az ingatag holdi birodalomban pedig tetőpontjára ér a családok politikai ármánykodása, és kirobban a nyílt háború.

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
GABO, Budapest, 2019
428 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634068433 · Fordította: Tamás Gábor
>!
GABO, Budapest, 2019
428 oldal · ISBN: 9789634068808 · Fordította: Tamás Gábor

Enciklopédia 21

Szereplők népszerűség szerint

Lucasinho Corta · Wagner Corta · Alexia Corta · Ariel Corta · Duncan Mackenzie · Lucas Corta · Seu Osvaldo

Helyszínek népszerűség szerint

Hold · Föld


Most olvassa 4

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 38


Kiemelt értékelések

>!
Hackett IP
Ian McDonald: Luna – Ordashold

Kicsit haragszom McDonaldra. Itt van ez a csodálatos regény, ami sokkal jobb, mint az első kötet, de a középső harmadán mégis nagyon-nagyon nehezen vergődtem csak át.
Pedig ugyanolyan kíméletlenséggel és feszes történetvezetéssel indul, ahogy az első kötetben abbahagyta, gyorsan eljutunk oda, hogy most már nemcsak a Corták szívnak, hanem a Mackenziek, vagy a Szunok is, és gyakorlatilag mindenki
Aztán pedig Lucas Corta a bosszúvágytól fűtve, de mégis hidegfejű döntés eredményeképp elhatározza, hogy elutazik a Földre. És ez a néhány tucat oldalnyi minitörténet már önmagában megérné a regény elolvasását. Ugyanis az, ahogy a holdi nehézkedéshez idomult Lucas felkészíti testét, izmait a Földre utazásra, ahogy megpróbálja elviselni, majd megszokni a nagyobb nehézkedést, majd az 1g-t, végül ahogy eljut a Földre, az szinte már költészet. Az igazi science fiction esszenciája. Csodálatos, lenyűgöző szépirodalmi, de mégis igazi science fiction szöveg, amelyről esszék tucatjait lehetne írni.
És emiatt vagyok kicsit mérges McDonaldra, mert ezt követően a könyv közepe szétesik, ismét elvesztem a részletekben, a lényegtelen karakterek ezrei között zajló, rengeteg információt az olvasó fejébe tuszkoló információáradattal. Hiába a kötetek végén a szójegyzék, névjegyzék, jó esetben minden harmadik kifejezést találni csak meg, emiatt szerintem nem lesz mindenki kedvence ez a trilógia, engem is nem egyszer taszított el magától a szöveg.
Viszont amikor aztán kedvesen visszahívogatott, akkor viszont a fotelbe szegezve követtem a holdi táj minden rezdülését, együtt számoltam Lunával a perceket a fogyó oxigéntartalékos ruhájában a Hold felszínén, vagy nyögtem a kegyetlen gravitáció roncsoló következményeit Lucasszal, mert a lezárás megintcsak fantasztikus.
Nagy kár, hogy ezt a trilógiát a nemzetközi piacon nem hájpolják annyira, mint kellene. Sokkal többet érdemelne díjak, hírverés és minden egyéb tekintetében.
(Lehet, hogy kicsit szigorú voltam a 4,5*-gal, hiszen az elsőre is ennyit adtam, pedig ez tényleg jobb, úgyhogy molyos pontozási logikám alapján elképzelhető, hogy mégis 5* lesz ez végül.)
Kicsit bővebben: http://sfmag.hu/2019/10/29/ian-mcdonald-luna-ordashold/

>!
Riszperidon P
Ian McDonald: Luna – Ordashold

Imádlak Ian, 5 csillag a négyzeten! Há' micsináltál ember?
Ha az első részt imádtam akkor erre nem tudok mit mondani. Az ehhez képest lassú volt, folydogált, és a végén odabacott, nem kicsit. Ez? Ha már az elsőt is a vízhez hasonlítottam, akkor ezt a részt azokhoz a folyókhoz tudom amiken nagy nyugisan evezel, és egyszer csak az egyik kanyarulat után raftingra váltasz, és nem tudhatod, hogy utána egy nyugis szakasz jön, vagy a zuhatag spoiler és véged. Annyi fondorlat, fordulat. Mindenki mindenki ellen, mindenki valakivel, valaki valakivel, senki senkivel. Sokszor nagyon kellett figyelnem, hogy most mi is van. Kinek mit kíván az érdeke. Csak kapkodtad a fejedet. Nem tudom, a drága író mit hoz ki ebből a végére, de ha így tartja a színvonalat, akkor az utolsó résznél valakinek le kell fognia olvasás közben!
Lucasinhot az elején nagyon rühelltem, de szép jellemfejlődést mutatott be, Ariel még mindig egy szipirtyó, Marinara is kíváncsi vagyok, hogy lesz-e valami a befejező kötetben, és hát szép jó napot kérem szépen, de beköszön egy új Corta, méghozzá elég komolyan, valamint Robson is nagyon felkeltette az érdeklődésem. Tetszik, hogy a Mackenzie-k vegyesek, de változatlanul a Corták a szívem csücskei.
Nem tudom, mi lesz a vége,de egy biztos, ahogy a könyvben is mondják: „Akármi is lesz ebből, az már soha többé nem lesz a régi Hold”

14 hozzászólás
>!
pat P
Ian McDonald: Luna – Ordashold

Nem adja magát könnyen a regény, igazi olvasót próbáló darab, de megér minden befektetett pillanatot és energiát: mert erősen közelíti a tökéletességet.

A tökéletességet a pontos, precíz világépítés, a kidolgozottság és a realisztikusság tekintetében például. McDonald megálmodta, kidolgozta és felépítette az ő holdi világát az utolsó eldobott guavaleves dobozig, a legkisebb elengedett tömítésig, a legszemérmesebben takargatott virtuális mellbimbóig. Részletes és realisztikus üzleti tárgyalások váltakoznak (leggyakrabban minden átmenet nélkül) részletes és realisztikus holdfelszíni csatákkal, részletes és realisztikus szexuális aktusokkal, illetve a süteménysütés fizikájának és kémiájának pontos, precíz elemzésével. (Néha nem is álltam megfelelően a megpróbáltatásokat, az az igazság. Az ember koncentrációja időnként sajnos véges.)
Nagyon szerettem McDonald karakterábrázolásait is. Mind a 4829 karakterét, aki a könyvben szerepelt, hátteret és jellemet kapott, akivel együtt éreztünk, akiért aggódtunk, akinek megértettük a motivációit. (Már amikor ugye meg tudtam jegyezni, ki kicsoda és milyen relációban van a másik 4828 valakicsodával.)
De a végső és legfőbb szerelmem, az a stílusé és a hangulaté. Nem mindig vagyok teljesen oda McDonald regényeiért, néha nagyon sok tud lenni nekem a fent részletezett szempontok szerinti, ménkű mennyiségű tökéletessége, de ahogy ír, az mindig elvarázsol. A brazil kifejezéseivel,az omahenével meg a kendzsi-okóval együtt. Hát kit érdekel, hogy nem értem? Csodálatosan hangzik, és kész.
És Ian McDonaldnek nagyon jól passzol Tamás Gábor. Olyan jó párosítás ők ketten a magyar fantasztikumban, mint mondjuk Valente és Kleinheincz Csilla, vagy Miéville és Juhász Viktor.
Mikor jön a harmadik kötet már végre? :)

2 hozzászólás
>!
ViraMors P
Ian McDonald: Luna – Ordashold

Amikor nincs információ, virágzik a szóbeszéd.

Wagner nem kedveli a rejtélyeket: a rejtélyek gyilkolnak.

Az áruló Hold egy égre felhajított penge volt.

McDonald majdnem ugyanott folytatja, ahol az előző rész végén abbahagyta. A Hold nem nyughat a Corták bukása után sem. Az erővonalak átrendeződtek, de a játszma még nem ért véget. Igazából nem sok mindent tudnék leírni erről a kötetről, amit az előzőnél ne tettem volna meg. A politika, az intrika, az indulatok és az érzelmek továbbra sem ismernek nyugalmat. Aki túlélte az eddigieket, ha kell ésszel, foggal, körömmel, csellel és kegyetlenséggel küzd tovább, hol a következő korty oxigénért, hol a következő cseppnyi hatalomért. Őrült népség, az egyszer biztos…
Mindezt spoiler továbbra is a Holdon, a világon, ami nem ismeri a kíméletet.
Vannak pillanatok, amikor azt gondolom, hogy nem ugrotta meg az első rész szintjét, de jobbára úgy érzem, hogy megugrotta, csak már nem hat az újdonság varázsa. Ami viszont újra meg újra lenyűgözött az az alaposság és a hangulatfestés. Ahogy a parkour, a zene, vagy éppen a sütés összefonódott az eseményekkel, mondhatni belefonódott a célokba és az indulatokba, az egyszerűen csodálatos volt. És mindezeket úgy tálalta, hogy az olvasó végig nagyon is a tudatában legyen, hogy hol van spoiler. Bevallom, ezeket az apróságnak tűnő részeket sokkal jobban élveztem, mint a személyes jeleneteket. Azok is jók voltak, megvolt a maguk ereje és kíméletlensége, de nálam most a hangulat részek találtak be igazán.

5 hozzászólás
>!
csartak MP
Ian McDonald: Luna – Ordashold

Majdnem olyan jó, mint az első kötet. Komplex és realisztikus ábrázolása egy modern, jövőbeli társadalomnak, amelynek vezetése és működtetése csak kevés ember kezében fut össze, és így előnyeit sem sokan élvezhetik. Nagyszerűen részletezi és szemlélteti ennek a legkeményebb aspektusait, hiszen a karakterek közötti érdekszövetségek tele vannak intrikával, élet és halál urai lesznek, és éppen ez miatt egy pillanat alatt összeomolhat mindenük.
Bár a Hold szürke és sötét, a szereplők felvonultatása sokszínű, lehet hogy már kicsit túl sokat is kapunk belőlük. Mindegyik kis egyénnek megvan az életútja, érzése, diadala, vagy akár a hibája. A kis belső háborúja.
Ebben a kavalkádban a figyelmem is szétszóródott, néha nehezen összpontosítottam, kaptam fel a fő lényeges szálat.
Kíváncsi vagyok a befejező részben hova vezet ki ez az egész, ki lesz végül a holdi világ ura? És egyáltalán, marad egyáltalán valami, amin uralkodni tud? A szürke poron kívül.

>!
Bíró_Júlia
Ian McDonald: Luna – Ordashold

– A süteményeknek saját nyelvük van. A citromhéj azt mondja: „Ez a kapcsolat savanyú a számomra.” A narancs ugyanez, csak reményteli. A csokis sütemény azt mondja, minden rendben van a világgal, minden jól van és kiegyensúlyozott, a négy elem harmóniában áll egymással. A vanília azt mondja: óvatosan, unalom. A levendula a reménykedés vagy a sajnálkozás. Néha mind a kettő. A cukrozott rózsaszirmok: „szerintem te megcsalsz”, de a rózsaszín cukorbevonat azt mondja: „Kössünk most szerződést.” A kék gyümölcsök a szomorú napokra valók, amikor az ember igazán érzi a feje fölött a vákuumot, és barátokra, vagy egyszerűen csak egy baráti testre van szüksége. A piros és rózsaszín gyümölcsök a szexet jelentik. Ezt mindenki tudja. A tejszínt soha nem lehet magában enni. Ez a szabály. A fahéj a várakozás, a gyömbér az emlékezés, a szegfűszeg a sebzettség: a tényleges és a szívbeli is. A rozmaring sajnálkozás, a bazsalikom arról szól, hogy igazad van. „Látod, megmondtam” – ez a bazsalikom. A menta az irtózás. A menta süteménynek rossz. A kávé a legnehezebb, és azt mondja: „Még a Földet is megmozgatnám az égen, hogy boldoggá tegyelek.”

A fenti idézetet @ViraMors-tól kölcsönöztem, mert még spoiler kontextus ismerete nélkül is visszaad valamit abból, amiért olyan kis örvendező torokszorulás közepette olvasok minden kötet fejezet bekezdésnyi Lunát. Merthogy McDonald nemcsak precíz és akár-realisztikus holdi gazdaságot, politikai és társadalmi viszonyrendszert, hatalmi dinamikát meg művészetet dolgozott ki, de olyan kifinomultan hálózta be a karaktereit az egésszel, hogy még akárki kedvenc hobbijának is különleges holdi színezete, textúrája és katarzishoz is erősen alkalmas szertartásrendje van. Célok eléréséhez, elszántság beburkolásához szolgálnak aláfestésül, jellemet árnyalnak, menekülést illusztrálnak, vagy bármi egyebet, amitől a holdi hatalmi rendszer, szén- és oxigénszámláló az olvasója bőre alá kúszik.
A történet lehetne akár mindegy is, de McDonald továbbra is ügyel arra, hogy az első kötethez képest is arányosan nőjenek a tétek, egyre fájdalmasabb veszteségeket szenvedjenek az összes felek, hogy a bármilyen előjelű világméretű behatások olyan epizódszereplők életébe is beszivárogjanak, akiket nincs mód olyan alapossággal megismerni, mint Lucasinho sütijeit.
Ráadásul muszáj voltam ráébredni, hogy a sorozat fordítója az a Tamás Gábor , aki az Új Nap Könyvének is olyan csodás történelmen és kultúrákon túli nyelvet alkotott. Úgyhogy tulajdonképpen meg se kellene lepődni, milyen elegánsan összefonódik itt is a japán, kínai, orosz, latin-amerikai és egynémely kóbor hawaii nyelvi meg folklórelem. Egymással is, meg a holdi kultúra saját magának kitermelt, transzhumanitást és nagyon is fizikai kitettséget vegyítő elemeivel.
Minden szava tökéletes típusú kedvenc ez is, mint az első rész.

>!
Dominik_Blasir
Ian McDonald: Luna – Ordashold

Valahogy idén (sem) találnak utat hozzám a friss sci-fik, de a Lunát (már megint) szívesen olvastam volna két-háromszor ilyen hosszan is akár.
Persze most már kevésbé van meg a felfedezés élménye, mint az első részben, de ettől épp csak egy hajszálnyival lesz kevésbé erős. A karakterek útja itt is csodálatosan megragadó, a Trónok harcás intrikázás minden korábbinál érdekesebb, azt pedig nyilván még mindig nagyon várom, hogy hova fog mindez kifutni.
Ami talán a legnagyobb élmény volt most, hogy mennyire élő McDonald (vagy hát ugye a fordító) nyelve. Az első részben még talán azt is inkább felfedeztem – a kifejezéseit, a stílusát –, de itt már úgy éreztem egyedinek, hogy közben tényleg élt. Erre újabban zsánernél is egyre figyelmesebb lettem, és nagyon jó találni ilyen erős példákat.

>!
Noro 
Ian McDonald: Luna – Ordashold

Vannak rekordok, amiket egyszerűen nem lehet újra megugrani. Az Ordashold ugyanis egy jó könyv, de én az Újhold után egy második zseniális regényt vártam.
A Luna-ciklus számomra a Hold idegenségéről szól, ami fizikai és társadalmi szinten egyaránt letaglózó volt az első kötetben. A szembe ültetett csip, ami megszabja, mennyi levegőt vehetsz (angolra visszafordíthatatlan szójáték, ti. a Holdon a lélegzés pénzbe kerül). Az anarch-bíróságok, ahol a nem törvénykeznek, hanem alkudoznak, és ahol még a bírákat is elítélhetik. A városok fejtetőre állított társadalmi tagozódása, ahol a gazdagok a mélybe húzódnak, a szegények pedig fent, a sugárzásnak kitéve élnek. Az ellentmondás, hogy minden tárgy eldobható (hiszen újra kinyomtatni egyszerűbb, mint vigyázni rá), de minden hulladék kötelezően újrahasznosítandó. A Hold lakói kipróbálnak minden olyan technológiát és társadalmi kísérletet, amelyet a Földön tiltanak, szabályok közé szorítanak, vagy csak nem vesznek elég komolyan. De mindezt sokáig nem találtam meg a sorozat második részében.
A történet sokáig inkább arra összpontosított, hogy a Ewingok, akarom mondani MacKenzie-k, hogyan kavarják a közmondásost. Családi intrikák, másod-unokatestvérek hadseregei özönlötték el a lapokat, én pedig hiába próbáltam rátalálni a „nincs ingyen ebéd” hangulatára, a milliomosok pezsgőzgetése közepette ez nem volt könnyű feladat. Szerencsére Lucas Corta törekvése, hogy kijusson a Hold börtönéből, egy kis hard sci-fi felüdülést biztosított addig is, amíg vissza nem tért az a sötét és második esélyt ritkán adó Luna úrnő, akit hiányoltam. spoiler De amikor visszatér… akkor regolit regoliton nem marad, azt el kell ismernem. Tom Godwin rideg egyenletei is elmaradnak Lucasinho versenyfutása mellett a fogyó levegőért. De a regény második fele nem csak a Hold törvényeit juttatja eszünkbe, hanem a holdlakók öntörvényű törvényeit is új megvilágításba helyezi: a Hold feletti uralomért vívott harcban ugyanis talán épp az a szabadság veszik el, ami ezt az égitestet Lunává tette.

>!
Lisie87 P
Ian McDonald: Luna – Ordashold

Tudom, hogy népszerűtlen leszek most baráti körben, de ez van. :D Vállalom..
Annyira vártam a folytatást, mivel nagyon tetszett az első rész. Aztán jött a fekete leves…az elején annyira nem voltam képben, hogy ki kicsoda, kinek a testvére, rokona, szeretője, ellensége…Ehh, gondoltam, majd csak belerázódom…Aztán annyira nem csúszott, hogy darabosan olvastam, néha kedvet kaptam hozzá és akkor haladtam. A közepe szétcsúszott, annyi ember, intrika, váratlan fordulat, hogy kapkodtam a fejem, hogy „??”
Az utolsó 100 oldalt már itthon tudtam olvasni, nem a „rabságom” alatt. De ez sem igazán kötött le, van az a szint, amikor már annyira nem érdekel, hogy kivel mi lesz, hogy csak felszínesen olvasol, és arra vársz mikor fogynak el az oldalak. Sajnos ez a könyv is ebbe fordult a végére.
Úgy látszik másodszorra nem jött be ez a „öljük meg, túrjuk ki, lökjük le a másikat, hogy bosszút álljunk/ mi legyünk újra a vezetők” stílus.

8 hozzászólás
>!
Fallen_Angel P
Ian McDonald: Luna – Ordashold

A szappanopera a Holdon újabb évadát láttam/olvastam. Eleinte ugyan azt hittem, hogy a szerző ezúttal hanyagolni fogja a pikáns jeleneteket, a visszataszítóan részletes leírásokat és a durva fordulatokat, de végül nem kellett csalódnom, megkaptam őket. Gondolom, hogy az Ordasholdat amúgy is csak az fogja olvasni, akinek az Újhold bejött – én legalábbis kifejezetten vártam ezt a részt az előzmények alapján.

Annak ellenére, hogy szappanoperának tituláltam a sztorit (leginkább az egymás ellen küzdő családok, az intrika és kavarás miatt), azért a bemutatott kőkemény holdi élet, az általuk használt technológia bőven megfelel annak, amit egy sci-fitől várok.
Kíváncsi vagyok, hogy Ian McDonald mit tud még kihozni a történetből és (legalább) hasonlóan erős folytatást remélek.


Népszerű idézetek

>!
ViraMors P

– Isznak sört a Holdon?
– Csak töményet. Nem tudnak árpát termeszteni odafönn. És nem esznek sok húst se. És nincs kávé.
– Nem sokáig maradsz ott életben.

3 hozzászólás
>!
ViraMors P

– Én házassági szerződésekkel foglalkozom. Fogom az emberi szenvedélyt, az emberi vágyat és az emberi hülyeséget, és annyi menekülési útvonalat adok nekik, amennyit csak lehet.

>!
Riszperidon P

Az ember annyira el van foglalva magával. Azt hiszi, ő a mértéke mindennek. Az idő elvesz mindent, ami vagyunk, amink van, mindent, amit csak építünk.

86. oldal

>!
Riszperidon P

A világegyetem tele van beszéddel. Beszéddel meg hidrogénnel.

88. oldal

>!
Riszperidon P

Amikor a szavak nem elégségesek, a dolgok is megteszik.

56. oldal

>!
ViraMors P

– A süteményeknek saját nyelvük van. A citromhéj azt mondja: „Ez a kapcsolat savanyú a számomra.” A narancs ugyanez, csak reményteli. A csokis sütemény azt mondja, minden rendben van a világgal, minden jól van és kiegyensúlyozott, a négy elem harmóniában áll egymással. A vanília azt mondja: óvatosan, unalom. A levendula a reménykedés vagy a sajnálkozás. Néha mind a kettő. A cukrozott rózsaszirmok: „szerintem te megcsalsz”, de a rózsaszín cukorbevonat azt mondja: „Kössünk most szerződést.” A kék gyümölcsök a szomorú napokra valók, amikor az ember igazán érzi a feje fölött a vákuumot, és barátokra, vagy egyszerűen csak egy baráti testre van szüksége. A piros és rózsaszín gyümölcsök a szexet jelentik. Ezt mindenki tudja. A tejszínt soha nem lehet magában enni. Ez a szabály. A fahéj a várakozás, a gyömbér az emlékezés, a szegfűszeg a sebzettség: a tényleges és a szívbeli is. A rozmaring sajnálkozás, a bazsalikom arról szól, hogy igazad van. „Látod, megmondtam” – ez a bazsalikom. A menta az irtózás. A menta süteménynek rossz. A kávé a legnehezebb, és azt mondja: „Még a Földet is megmozgatnám az égen, hogy boldoggá tegyelek.”

3 hozzászólás
>!
ViraMors P

Hogyan lehetséges akkor, hogy a legnagyobb igazság a lehető leggyengébb hazugságnak hangzik?

Kapcsolódó szócikkek: igazság
>!
Riszperidon P

A vákuumban senki nem hallja, ha kiáltasz

131. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ariel Corta
1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kim Stanley Robinson: Vörös Hold
Brian W. Aldiss: Helliconia: Tavasz
Raana Raas: Ellenállók
Raana Raas: Hazatérők
Arthur C. Clarke: Randevú a Rámával
Alastair Reynolds: Jelenések tere
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.
Richard Morgan: Valós halál
Barbara Taylor Bradford: Cavendon Hall
Brandon Hackett: Xeno