Holdkelte (Luna 3.) 5 csillagozás

Ian McDonald: Luna – Holdkelte

Száz évvel a jövőben háború dúl az Öt Sárkány – a Hold vezető ipari vállalatait irányító öt család – között. Mind az öt klán foggal-körömmel igyekszik a tápláléklánc csúcsára jutni, és ehhez bevetnek érdekházasságokat, ipari kémkedést, emberrablást és tömeges merényleteket is.
Lucas Corta, a családfő zseniális politikai machinációi és akaratereje révén a veszteségből győzelmet kovácsol, és magához ragadja a Hold feletti uralmat. Az egyetlen, aki útjába állhat, páratlan ügyvéd húga, Ariel.
Ian McDonald Luna-trilógiájának lélegzetelállító fináléjában a Sárkányok ismét összecsapnak a végső hatalomért.

Eredeti megjelenés éve: 2019

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gabo SFF könyvek GABO

>!
GABO, Budapest, 2021
512 oldal · ISBN: 9789635661107 · Fordította: Tamás Gábor
>!
GABO, Budapest, 2021
506 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635660698 · Fordította: Tamás Gábor

Most olvassa 8

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 58


Kiemelt értékelések

Noro >!
Ian McDonald: Luna – Holdkelte

„Szeretem a káoszt.”
(Lucas Corta)

Én viszont csak módjával. Márpedig a Luna-ciklus befejező részében eléggé kaotikusak a viszonyok: több tucat főszereplő rohangál, intrikál, szeretkezik és háborúzik keresztül-kasul 500 oldalon, nem egyszer megkülönböztethetetlen nevek alatt. (Darius, Duncan és Denny Mackenzie? Amanda és Amalia Szun? Komolyan emlékeznem kéne ezekre?) Az ember kénytelen azért szurkolni, hogy hulljon csak a férgese! A szerző maga is elveszített legalább egy fontos karaktert, aki nem sokkal a vége előtt kurtán-furcsán kiesett a cselekményből. (És kit tudja, nem volt-e több is, akit észre se vettem.) Szóval nekem olyan volt a karakterek mögött meglátni a regényt, mint a közmondásos fáktól az erdőt. Ha ugyanis lehántjuk a rengeteg önző és kisszerű (vagy épp önző és megalomániás) személyes nézőpontot a cselekményről, akkor visszakapjuk az első rész lenyűgöző perspektíváját és gazdag gondolatiságát. Mert ez a Hold az új ötletek és társadalmi kísérletek gyűjtőhelye, amit csak az értékel igazán, aki képes egyszerre rácsodálkozni a dolgok furcsaságaira és ezek magától értetődő mivoltára. Épp ezért messze kiemelkedik a nézőpontok közül Alexia Cortáé, aki friss szemmel látja a holdi városok fejtetőre állt logikáját, a helyszínek közül pedig Túloldali Egyetem, amely még a Holdon belül is valami új és különleges. A tét pedig nem az, hogy melyik nagyfejű győz a végén, hanem az, hogy neki köszönhetően milyen lehetőségek nyílnak meg a holdlakók előtt. Kár lett volna, ha ez a sok izgalmas kérdés belefullad a szereplők áradatába.

5 hozzászólás
RandomSky >!
Ian McDonald: Luna – Holdkelte

Elvileg elérkeztünk Ian McDonald Luna-trilógiájának végére, de remélem, mint sorozat még folytatódik majd. Befejezi ugyan, de annyi mindent mesélhetne még arról, hogy mi történik a jövőben az ember által már belakott (és kizsákmányolt…) Holdon. A befejezés csak annyiban nem okoz meglepetést, hogy már hozzászokhattunk, hogy McDonaldnál (ill. megannyi más trilógiában) ilyenkor jön a Nagy Fordulat. Na de hogy mi, hogyan és miért… ott válik el, hogy ki az igazán jó író. És McDonald az. Hú, emberek, mit talált ki már megint ez a furfangos agyú brit…
Bővebben: http://ekultura.hu/2021/05/31/ian-mcdonald-luna-holdkelte

Dshai>!
Ian McDonald: Luna – Holdkelte

Befejeződött a Luna-trilógia. Bár úgy érzem az író csak úgy nagyjából zárta le a történetet. A végére kialakult új rendszert, hatalmi struktúrát túlságosan ingatagnak érzem. Na meg több szereplő szála is elvarratlan számomra.
Egy érdekes világ rengeteg jó ötlettel. Ugyanakkor nem szeretnék olyan viszonyok között élni, amilyenek ebben a világban a Holdon kialakultak. Ez gyakorlatilag egy maffia-állam, ahol a nagy klánok uralják a gazdaságot, és nyílt háborút viselnek egymás ellen.
A könyv érdekes stílusban íródott, ami az elején kicsit idegen volt tőlem, de ahogy a korábbi kötetekben, itt sem tartott sokáig belerázódni. A könyv sok karaktert használ, akiket helyenként nehéz megkülönböztetni. Összességében egy szórakoztató jó könyv. Érdekes a Hold és a Föld szembeállítása elfogadás, befogadás szemszögből is. A maffia-állam, ahol szinte minden különcséget elfogadnak, és a Föld, ahol már akkor is kiközösítenek, terroristának tartanak, ha csak járt valaki a Holdon.

dusi>!
Ian McDonald: Luna – Holdkelte

Feleslegesen sok szereplő és ettől sokat veszít a lendületéből mikor állandóan oda-vissza kell lapozni, hogy ki kicsoda és miért. + nem ártott volna legalább egy rövid összegzés, hogy mi is történt az előző részekben.
Az is kicsit elveszett, hogy mik is a pontos tétek, meg a holdi játékszabályok már. A hangulata és a csavarok jók voltak, de túl sok a ballaszt…


Népszerű idézetek

Riszperidon P>!

Nyolc alak kíséri a Termékenység tengerén az érckoporsót.

(első mondat)

ViraMors P>!

– A hamis hírek hamar körberepülik a világot, mialatt az igazság még csak a bakancsát fűzi.

ViraMors P>!

Az álmatlanság törvényei elrendelik, hogy akik nem tudnak aludni, azoknak a konyhában kell találkozniuk.

ViraMors P>!

A jó martininak olyannak kell lennie, amilyen a Hold felszíne: hideg, száraz, kérlelhetetlen, veszélyes. Egyszerű, fanyar és szépséges.

ViraMors P>!

A túloldaliaknak van személyes névmásuk arra, hogy a gépekhez és a gépekről beszéljenek.


Hasonló könyvek címkék alapján

Kim Stanley Robinson: Vörös Hold
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
Alastair Reynolds: Acélszellő nyergében
Pierce Brown: Hajnalcsillag
Dan Simmons: Hyperion
Brandon Hackett: Xeno
Cixin Liu: A halál vége
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról
Brandon Hackett: Eldobható testek
Robert Charles Wilson: Pörgés