A ​halál seregei (Fantázia Harcos 11.) 12 csillagozás

Ian Livingstone: A halál seregei

Allansia ​királyságát veszély fenyegeti. Agglax, a gonosz zombi-király hatalmas, élőhalott harcosokból álló hadsereget állított fel Allansia keleti részén, az Ördögerdőn túl. Hadserege minden egyes támadás után növekszik, hiszen az általuk elpusztított embereket Agglax gonosz varázslattal saját élőhalott harcosaivá változtatja. Ha valaki meg nem állítja őket, nemsokára az egész királyságot elnyeli ez a félelmetes sereg.
TE vagy Allansia egyetlen reménye. A feladatod, hogy toborozz hadsereget, és űzd el az élőholtakat. De hogyan vehetnéd fel eredményesen a harcot egy olyan sereggel, mely minden egyes csata után nagyobb és nagyobb lesz?
Két kocka, egy ceruza és egy radír: ez minden, amire szükséged van, hogy belevágj ebbe az izgalmas kalandba. A harc szabályai részletesen ki vannak dolgozva, a kalandlapodon pontosan nyilvántarthatod a szerzett dolgokat és a veszteségeidet is.
Rengeteg veszélyen kell átvágnod magad, és a siker egyáltalán nem garantált. TE döntöd el,… (tovább)

Eredeti mű: Ian Livingstone: Armies of Death

Eredeti megjelenés éve: 1988

>!
Új Vénusz, Budapest, 1993
222 oldal · ISBN: 9637755489 · Fordította: Serflek Szabolcs

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
Scalard
Ian Livingstone: A halál seregei

Az Új Vénusznak egyetlen jó húzása volt, az pedig Livingstone 10. könyvének publikálása. Az egy dolog hogy ez a tetves banda, még a jogokat se vette meg, hogy az eredeti borítót rátegyék a játékkönyvre (mi ez???)

Az eredeti sorozatban 36.-nak látott napvilágot 1988-ban, a játékkönyv láz kezdett kicsit hanyatlani, de azért még nem olyan vészesen. A könyvben ráadásul seregeket toborozhatunk, vagyis ez egy nagyon jó példa arra, hogy Livingstone is néha kísérletezett, de minek térjen el valaki a bejárt útról, ha az biztonságos?

A könyv egyebekben az egyetlen ahol konkrét folytatást (?) kapunk, legalábbis utal rá Livi a háttér során, hogy megnyertük a Bajnokok Próbáját, és mihez kezdünk a fantasztikus összeggel. És vajon mire költené ezt minden normális ember, amikor csaknem otthagytuk a fogunkat a fejlesztett labirintusban? Naná, hogy nem elpucolunk a környékről és építünk magunknak egy kastélyt, ahol majd szépen és boldogan meghalunk sok sok hedonista év után? Neeeem, hát mi Jackson&Livingstone hőseinek egyike vagyunk. Így ugyan a 20.000 aranyból előbb komótosan építünk mégis csak egy kastélyt (14.000 aranyért :D) utána felfogadunk 200 harcost, és 20 lovagot, 5300 aranyból (ez hogy jött ki). Az így toborzott sereggel, és maradék zsebpénzünkkel (700 arany) megindulunk Agglax, az árnyékdémon ellen.

De ezt a „szuper” ötletet leszámítva egyik kedvenc kalandom, igen melegen ajánlom mindenkinek aki hozzám hasonlóan szeret Allansia ismert és ismeretlen területein császkálni. Menet közben simán toborozhatunk még embereket, és izgalmasak a tömeges csaták is, szóval nyerget a lóra, és a kürt szava zengjen!!!

Mint minden kései kaland, ez is kegyetlen nehéz, túlélni szinte lehetetlen – ha meg véletlenül sikerülne, majd a rohadt dobókockák megoldják, hogy dupla egyest dobj amikor pont nem kéne – nem néztem utána, de talán a belső rajzok illeszkednek a történethez. Egyebekben az Új-Vénusz utolsó kiadványa volt, kész csoda, hogy kiizzadták, mert előtte annyi szart kiadtak, ráadásul ide már szinte csak sci-fi jutott, amiket folyton mások írtak, semmi kapocs nem volt két írás közt, és ez engem nagyon zavart. Gondolom többeket is, mert különben a sorozat futott volna még.

Az ÚJ Vénusz még 18 könyvet tervezett megjelentetni a sorozatból – vagyis nagyjából mindet ami 1993-ig megjelent – de ha jól tudom ők is becsődöltek és nem folytatták az ámokfutást, szerencsére, vagy sajnos mindenki döntse el maga. de most hogy Zagorék kis híján az egész sorozatot honosították már nem is lényeges.

>!
Péter_Szombati
Ian Livingstone: A halál seregei

Totál fantáziátlan volt az egész, mind a világ, mind a sztori. Viszont volt valami apokalipszis-vibrálása, úgyhogy kicsit jobb értékelést kap.

1 hozzászólás
>!
Sang
Ian Livingstone: A halál seregei

A stratégiai rész korrektül van megoldva, olykor tényleg szükség van a taktikai érzékünkre, logikusan van levezetve minden, bár sajnos túl sok minden függ a szerencsétől. A csatákban véleményem szerint sokkal jobban vissza kellett volna szorítani a kockadobálást, vagy akár a nullára redukálni. Úgy érezhettük volna magunkat igazán egy vezér bőrében, ha tényleg a döntéseink határozzák meg az akciók kimenetelét.
Amikor szólóban nyomulunk, akkor sem egyszerű az élet, rengetegszer veszíthetünk pontjainkból (van amikor simán 6 ügyesség pontot is levonhatunk!), az orákulum barlangja meg már egyenesen szadizmus.
A sereggel való ütközetek azért borzalmasan egyszerű lettek. Egyetlen kockadobás és aztán nézzük a táblázatot, ami súlyozva van a túlerő tényével (ami persze teljesen logikus). Nem tudom hogy ez az egyszerűség jó-e vagy rossz, mindenki döntse el magának.
Elképesztő mennyiségű elírás és hiba van benne, az tuti hogy a Word helyesírás-ellenőrzője lefagyna tőle, annyit találna. A kalandunk amúgy elég lineáris, nincsenek túlbonyolítva az események, de vannak jópofa dolgok mint például a sütievő verseny. A központi momentum ugyebár maga a két sereg megütközése, a történet lényegében az odáig elvezető útról és az arra való felkészülésről szól. Tetszetős a csata, Livingstone kedvelheti ezt a fajta tömeges megoldást (lásd még ugye a Gyíkkirály szigetét), és nekem is nagyon bejön, üdítően hat a folytonos egyszemélyes kalandozások mellett. Sajnos azonban elég rövidke lett, kicsit grandiózusabb, több taktikai részt tartalmazó is lehetett volna.

Bővebben itt: http://kjk-anime.blogspot.hu/2013/01/kjk-halal-seregei.html


Hasonló könyvek címkék alapján

Joe Dever – Gary Chalk: Magányos farkas – Menekülés a sötétségből
Piers Anthony: Varázslat Kaméleonnak
Terry Pratchett: A Kaszás
Mark Lawrence: A Hazug kulcsa
Mark Lawrence: Tövisek Királya
Anthony Ryan: A vér éneke
Diana Wynne Jones: A vándorló palota
Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada
J. R. R. Tolkien: A hobbit
Neil Gaiman: Sosehol