A ​Gyíkkirály Szigete 80 csillagozás

Ian Livingstone: A Gyíkkirály Szigete

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Történet:
A Tűz-sziget kegyetlen Gyíkemberei által elrabolt Osztriga-öbölbeli fiatalemberekre zord rabszolgasors, éhezés és halál vár. Új főnökük a veszedelmes, őrült Gyíkkirály feketemágiával és gonosz varázslattal tartja fogva őket birodalmában. TE vagy az egyetlen, aki megmentheti a szenvedéstől a foglyokat, csak az a kérdés, van-e hozzá elég bátorságod.

Eredeti mű: Ian Livingstone: Island of the Lizard King

Eredeti megjelenés éve: 1984

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kaland, Játék, Kockázat

>!
Rakéta, Debrecen, 1989
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630271621 · Fordította: Varsányi Mária · Illusztrálta: Alan Langford

Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
Deziréé
Ian Livingstone: A Gyíkkirály Szigete

Ismét egy olyan szerepjáték, amiben nem jutok tovább, mert meghal a karakterem. Nem igaz. Úgyis nyerni fogok egyszer.
Nem tehetek róla imádom az ilyen történeteket. Remek szórakozás.

>!
Tinte IP
Ian Livingstone: A Gyíkkirály Szigete

Még mindig jó ez a könyv. Itt-ott néhány ügyetlen megfogalmazás zavart talán, de teljesen átjött a régi hangulat, örülök, hogy ismét elővettem, és igyekszem tovább adni a következő nemzedéknek ezt a olvasásélményt.

>!
Scalard
Ian Livingstone: A Gyíkkirály Szigete

Alap hogy úgy mondjam. Egy egzotikusabb helyszínre jutunk, talán az egyik legkeményebb főellenfél itt rejtőzik, a Gongcsongtól meg hülyét kaptam gyerekként, és hát kinek van kedve a kötelező Tüskevárhoz, amikor olvashat helyette Gyíkkirály szigetét is!!!!

Engem nem zavart, hogy ezúttal nem tereltek be valami kazamatába, és a szabadban járkálhattam, az egyetlen amit rosszallottam, hogy nem kaptam meg a lehetőséget, hogy megmentsem barátom az elején. Jobban szerettem amikor társakkal küzdhetek, legalábbis ez az illúzió.

A gyíkok mint új ellenfelek nagyon lenyűgöztek, és megint visszatér a kicseszett alakváltó az egyik legváratlanabb helyen :D Alan Langford illusztrációi nekem annyira nem gyere be, de tény, hogy odatette magát, vannak nagyon jól sikerültek is.

>!
imma A+P
Ian Livingstone: A Gyíkkirály Szigete

Nekem nem jött be a helyszín, a hangulat valahogy nem ragadott magával, túl lineárisnak is éreztem, majd a történet vége felé találkoztam egy kikerülhetetlen ellenséggel, aki szerintem irreálisan tápos volt, és ott véget is értek kalandjaim. Nem volt egy béna karakter az enyém se egyébként, szóval valahol biztos elmentem egy beszélő csodafegyver mellett, vagy ilyesmi.

>!
Allanon
Ian Livingstone: A Gyíkkirály Szigete

Nagyon élveztem ezt a játékot. Természetesen csalás nélkül játszottam végig, ennek köszönhetően a 6. nekifutásra sikerült csak megcsinálnom. Izgalmas volt mind a szigetvilág leírása, (olyan volt, mintha ott lettem volna)mind az ellenfelek sokszínűsége. A harcok szerintem kiegyensúlyozottak voltak. (elég nehéz volt legyőzni ádáz ellenfeleimet, de nem is volt olyan érzésem, hogy lehetetlen lenne megcsinálni.) Összességében nézve a dolgot egy jót szórakoztam, és felidézhettem a régmúlt kaland, játék, kockázat hangulatot.

>!
Hamlet
Ian Livingstone: A Gyíkkirály Szigete

Semmiképp sem nevezhető a legjobb lapozgatós könyvnek, de mint minden másban, ennél a műfajnál is az első élmény a legmeghatározóbb. A Gyíkkirálynak bérelt helye van a toplistám elején: 89-ben, általános iskola második osztályában adta kölcsön Viktor haverom (aki azóta jól kereső jogász és világcsavargó lett), amíg ő a matekfüzete mögé rejtett Skorpiók mocsarát játszotta végig. Fogalmam sem volt, mik azok a hobgoblinok meg elfek (az „eldeformálódni” és a „szimbióta” jelentését is a délutános tanárnőtől kérdeztem meg, elég furán nézett rám) de bejött, hogy én irányítom a történetet, és minden második rajzon fejkendős kalózok, meg vicsorgó szörnyek vannak. A majomfóbiás Gyíkkirályt persze már csak otthon tudtam megölni, de másnap azonnal el akartam bizniszelni Viktorral a könyvet: fogszívogatva ugyan, de Vernétől A két Kip testvérért is hajlandó voltam beígérni érte.

2 hozzászólás
>!
elge76 P
Ian Livingstone: A Gyíkkirály Szigete

Ez a könyv volt a második a sorban, és ha jól emlékszem ez még nehezebb volt, mint a Halállabirintus. Fú de utáltam meghalni, mindig akkor, amikor már annyira jól mentek a dolgok. :D

>!
Csillagok_pora
Ian Livingstone: A Gyíkkirály Szigete

Én nagyon szerettem olvasni középiskolás éveim kezdetén ilyen, és ehhez hasonló kalandregényeket. Elvarázsolt a fantáziavilága, és hogy a képzeletemet fejleszthetem és használhatom hozzá.

>!
Linire
Ian Livingstone: A Gyíkkirály Szigete

Még az általános iskolában olvastam ilyen lapozgatós könyveket, most pedig nosztalgiázás képpen került elő újra.
A történet pörgős volt és nem is túl könnyű.. vagy csak a szerencse pontjaim voltak túl alacsonyak :D
Összességében nekem tetszett, az egyetlen dolog amit hiányoltam az a „labirintus effekt”, csak egy résznél volt olyan, hogy a bányában erre-arra lehet tekeregni és a végén már azt se tudod, merre jöttél, kicsit sajnáltam, hogy olyan rész nem volt több.


Hasonló könyvek címkék alapján

Joe Dever – Gary Chalk: Magányos farkas – Menekülés a sötétségből
Neil Gaiman: Szerencsére a tej
J. R. R. Tolkien: Húrin gyermekei
Brian Jacques: Martin, a harcos
Neil Gaiman: Csillagpor
Göthe Salmander: Legendás állatok és megfigyelésük
Philip Pullman: A tűzijáték gyermeke
Anthony Ryan: A vér éneke
Samantha Shannon: A Mímes Rend
Joe Abercrombie: Miután felkötötték őket