The ​State of the Art (The Culture 4.) 76% 10 csillagozás

A Kultúrához hol szorosabban, hol alig (egyáltalán nem?) kapcsolódó 1987 és 1989 között keletkezett történeteket gyűjtött egybe Banks ebben a kötetben. A felhozatal elég vegyes lett, s azt kell mondanom, az eddig olvasott regények összességében jobban tetszettek, de a novellák között is volt egy-két kifejezetten érdekes/hangulatos alkotás. Kettővel azonban egyáltalán nem tudtam mit kezdeni. A kötetet záró Scratch (1987) c. mixről a következőt jegyeztem fel magamnak: „Újabb lokális mélypont, mely egyben globális minimum is lett. Zagyva szövegek egyvelege, nekem legalábbis semmit nem mondtak, túl modern, vagy túl posztmodern, vagy túl mi-a-szösz.” A Piece (1989) legalább már szólt valamiről, csak épp nekem nem adott sokat, s nem is igazán értettem, hogyan kapcsolódik a Kultúrához.

A kötet további írásai azonban kifejezetten tetszettek, bár a Road of Skulls (1988) esetében nem igazán sikerült megfejtenem, hogy pontosan mi is a lényeg, de a hangulata nagyon ott volt. Az A Gift from the Culture (1987) egy önkéntes száműzött spoiler kultúrabeliről szól, aki bűnözőktől kap egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Ez utóbbi történetben már könnyen felismerhető a Kultúra, bár még a távolban marad.

Amik viszont maradéktalanul tetszettek:

Odd Attachment (1989): Fekete humor, (azért várható) csattanóval, ami élvezetessé teszi az addig kicsit hova-is-vezet-vajon-ez-? történetet.

Cleaning Up (1987): Ötletes írás, melyben először jelenik meg a Föld, ahová különböző érdekes dolgok kezdenek potyogni, melyek rendeltetését szép lassan, egyre több sikerrel fejtik meg a földlakók. spoiler

S szerintem a legjobbak:

Descendant (1987): Lezuhant űrhajó egyetlen túlélője és űrruhája útnak indul a sivatagban az életet jelentő bázis felé. Különös hangulatú történet, ahol a hosszú vándorlás alatt a (feltehetően) kultúrabeli és űrruhája kapcsolata áll a középpontban. Banks ügyesen forgatja a szavakat, s a végére is tartogat még meglepetést.

The State of the Art (1989): A többinél jóval hosszabb történet, mely a Kultúra hetvenes évek végi találkozását írja le a Földdel. Érdekes karakterekkel tűzdelve inkább egy elmélkedés/értekezés a földi társadalmakról és az emberről. Természetesen a Kultúrával összehasonlítva, a Kultúra fényében vizsgálva, a Kultúrával szembehelyezve, Banks humorával és humanizmusával fűszerezve.

Hiába szeretem Banks könyveit és a stílusát, el kell ismernem, jobban áll(t) neki a hosszabb forma. A novellák közül kevésben jön át az, amiért olvasom a történeteit, amik ebből a kötetből tetszettek, azok vagy hosszabbak, vagy humorosabbak.

Road of Skulls – A kötet egyetlen írása, ami magyarul is megjelent (Galaktika 281 XL). Ha megvernének se tudnám elmondani, mi volt a lényege, ketten utaznak a Koponyák Útján, és ennyi. Vártam volna valamit, de semmi, és nem hiszem, hogy feltétlenül az angolommal volt itt a baj.
A Gift from the Culture – Itt se tudom igazán, mi volt a csavar, de ez legalább érdekesen indult, egy Kultúra polgárt, aki valamiért magára lett hagyva egy „barbár” bolygón arra kényszerítenek, hogy lőjön le egy egész űrhajót egy Kultúrabeli fegyverrel. A szokásos kis furcsaságok (nemi szerepek, civilizált vs. barbár világ) adtak neki egy kis pluszt, de semmi egyéb.
Odd Attachment – először furcsa volt, aztán lassan összeállt: egy szerelmes idegen lény agóniája, aztán egy csavar és egy jópofa csattanó a végén. Nem eget rengető történet, de az első amire azt tudom mondani, hogy jó volt (valahol vicces, kis fekete humor)
Descendant – általában ezt is Kultúra-sztorinak szokták tekinteni, pár dolog utal erre. Egy férfi egy intelligens, de megrongálódott szkafanderrel hosszú útra indul, miután egyedüliként menekül meg a hajója pusztulásából. Ez tetszett, bármennyire is unalmas, de a főszereplő agóniájának bemutatása és a végén lévő csavar pozitív irányba billentette a mérleget, még úgy is, hogy nem igazán rajongok az ilyen one-man-show-kért.
Cleaning Up – ez tetszett a legjobban, komolyan, ha jó Banks novellát kerestek, ajánlom. Idegen tárgyak jelennek meg a Földön, és az emberek neki is állnak megvizsgálni őket. Aztán persze megjelenik a tulaj is. Nagyon jó, hogy a sok rövidke részlettől pörög az egész, az idegenek pedig tökéletesen hozzájárulnak a pozitív hangulathoz. Igazi egy ötletre építő írás, viszont a rá fordított időt teljesen megéri.
Piece – ez nem sci-fi, a fő részében Rushdie Sátáni versek könyvéről beszélget a főhős és egy muszlim. Nem tudnám itt sem megmondani, mi volt a fő cél, addig oké, hogy igyekszik arról beszélni, mit jelent egy ilyen könyv egy muszlimnak, és mik lehetnek a liberális (?) főhős ellenérvei, de nem találtam konklúziót. Ha esetleg az elejével van összhangban (ahol egy sci-fi könyv miatt UFO-hívőnek nézik a főszereplőt), akkor jól el van rejtve a kapcsolat…
The State of the Art – a címadó írás egy elég hosszú kisregény, amiben a Kultúra egyik Általános Kontakt Egysége a hetvenes években járó Földet tanulmányozza. Lényegében a földi élet bemutatása egy idegen szemével, a saját gyarlóságainkra fókuszálva, egészen addig, amíg az egyik felderítő el nem kezdi a Föld pártját fogni. Hosszú leírások Párizsról, Berlinről, a Föld különféle részeiről, emellett azonban szerencsére érdekes eszmecserék és igazi piperkőc Kultúra-humor is helyet kaptak. Nem rossz történet egyáltalán, kifejezetten érdekes ötleteket vetett fel Banks, de mégsem váltott ki belőlem katarzist. Szerencsére azért néha itt is kaptunk kotnyeles drónt.
Scratch – zavaros szövegek, mintha reklámokból, hirdetésekből, újságokból, TV-ből, innen-onnan vett szövegek összekeverése lenne. Ehhez én kicsi vagyok még…

A pár kellemes írás miatt azt mondom, jó volt olvasni, de megmaradok a szerző csim-bumm űroperáinál a furcsa novellák helyett.

(Egyes kiadások tartalmazzák A Kultúráról dióhéjban című esszét, magyarul az Agave 100-ban olvasható, nekem anno csak kevés érdekességet nyújtott, inkább olvasson az ember regényeket, abból jobban megismeri ezt a világot.)

A Culture-sorozatot jegyző scifi mester Iain Banks novellásgyűjteménye mindenféle összefüggésekkel dobta meg az eddigi sorozatrajongásomat.
A véletlen folytán pont Isaac Asimov tudományos-ismertető rövidebb írásainak gyűjteményével párhuzamosan olvastam, ami ironikus, ám érzésem szerint egyik szerzőt sem kisebbítő találkozás az olvasói tér tágas műtőasztalán. Míg emez hard science, naptárak és holdfázisok és molekulaszerkezetek és ki tudja még mi minden kivesézésével foglalkozik, időnként kikacsintva, és gyakran nyugtalanító élességgel előrelátva az akkor még épphogy megálmodott jelenünk valóságát – Banks maga is gyakran egész pontos előresejtéseket produkál. És ami igazán összehozta őket, hogy mindketten kitérőket tesznek a hetvenes évek amerikai társadalmi valóságai felé.
Ugyanis míg Asimov nagyjából valós időben adja közre írásait és előadásait a hetvenes évek végéről, Banks gyűjteménye időtlen, ám kisebb daraboktól a Culture-világ válogatott paratextusaival, esetleg előzményeivel együtt, egy hosszabb főmű, a címadó The State of the Art kisregény felé csúcsosodnak ki. Banks ebben a Culture-világot épp a hetvenes évek végi Föld bolygóval találkoztatja; ütközteti is, de nem esik a didaktizmus csapdáiba, vagy legalábbis számomra nem feltűnően. (Annyiban is időtálló és vállalható manővernek bizonyult ez, hogy ha pl csak egy valamivel későbbi, fiktív ezredfordulót, vagy akár a jelen időnket írta volna meg, azt sokkal kevésbé beleélhetően olvasná az utókor.)
Banks nem apróza el a mondanivalót, mi az emberi állapot és civilizáció dilemmáit és válságait illeti. A kultúrák ütköztetése adja magát, és a Contact humanoidjai hivatalból alaposak és elemzőek. Erősen szubjektív, ahogy a nyugati kultúrára korlátozódik az egész problematizálás, de az olvasó kénytelen lenyelni, hogy a lényegében mindenható Culture szemében a morain nyelv mellett legelsősorban az angol kapjon teret. Van sok Berlin, Párizs, London és New York, filmes és közéleti és geopolitikai utalás, ahogy egy nagyvilági angolszász entellektüell azt reprezentatívnak láttatja. Ez azért összességében gyenge pontja az egész koncepciónak, még ha más szempont, nevezetesen az autentikusság szerint lényegében kizárólagos.
Jók persze a kis novellái is, a State of the Art pedig minden kritikám mellett nagyon tetszett. Mégis remélem, hogy a Föld bolygó a továbbiakban nem kap lényeges szerepet a Culture sorozatban, szerintem a pánhumán űrcivilizációk epikus történetében ennél a hosszú fejezetnél többre méltatni már komoly részrehajlást sugallna, azt pedig már körülményesen lehetne csak a Culture mesterséges intelligenciáinak számlájára írni.

Nyolc novella Bankstől, köztük néhány Kultúra-történet. Aki szereti a Játékmestert, az ezt is szeretni fogja. Banks kívülről láttat minket, embereket, s ezzel gondolkodásra késztet.

Itt is írtam róla: http://e-konyv.blog.hu/2010/02/09/iain_m_banks_the_stat…

Novellas kotet, ennek minden elonyevel es hatranyaval.
Elony hogy a csattanok sokkal talalobbak tudnak lenni, hala a a rovidebb formatumnak,
hatranya hogy a cselekmeny es a szereplok joval kevesbe vannak kibontva.
Kedvenceim a Descendant (1987) es a Cleaning Up (1987) volt.