The ​Hydrogen Sonata (The Culture 10.) 6 csillagozás

Iain M. Banks: The Hydrogen Sonata Iain M. Banks: The Hydrogen Sonata

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

The ​Scavenger species are circling. It is, truly, the End Days for the Gzilt civilization.

An ancient people, organized on military principles and yet almost perversely peaceful, the Gzilt helped set up the Culture ten thousand years earlier and were very nearly one of its founding societies, deciding not to join only at the last moment. Now they've made the collective decision to follow the well-trodden path of millions of other civilizations; they are going to Sublime, elevating themselves to a new and almost infinitely more rich and complex existence.

Amid preparations though, the Regimental High Command is destroyed. Lieutenant Commander (reserve) Vyr Cossont appears to have been involved, and she is now wanted – dead, not alive. Aided only by an ancient, reconditioned android and a suspicious Culture avatar, Cossont must complete her last mission given to her by the High Command. She must find the oldest person in the Culture, a man over nine thousand years… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Orbit, London, 2013
640 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780356501499 · ASIN: 0356501493
>!
Hachette, Párizs, 2012
528 oldal
>!
Little, Brown Books, Boston, Massachusetts, 2012
364 oldal · ISBN: 1405512849

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Juci P>!
Iain M. Banks: The Hydrogen Sonata

Rég olvastam már Kultúra-regényt, és sötétebb hangulatra emlékeztem, ez viszont egy kifejezetten üdítő, fanyarul vicces, káromkodós, űrcsatás kaland. Pedig a helyzet elég komoly: egy komplett civilizáció, a gziltek arra készülnek, hogy a létezés egy magasabb szintjére lépjenek (az úgynevezett Sublime-ba; meg sem próbálom elmagyarázni, ez micsoda, de ha jól értettem, valahol a 7. és 10. dimenzió között helyezkedik el), csakhogy néhány héttel a kitűzött dátum előtt olyan események történnek, amelyek veszélyeztethetik ezt a nemes célt. Közben már köröznek a prédalesők – kevésbé fejlett civilizációk –, akik a gziltek által hátrahagyott cuccokra pályáznak. Az egész balhéba belekeveredik egy gzilt nő, Vyr Cossont, akinek már csak az lett volna az egyetlen célja az életben – mármint abban a pár hétben, ami a „szublimációig” hátravan –, hogy tökéletesen eljátsszon egy hallgathatatlan darabot egy rémes hangszeren.
A cselekménybe szokás szerint beleszőtt filozófiai és morális kérdéseket is lájtosabban érintette most érzésem szerint Banks; a szimulációkkal kapcsolatos elmélkedés vicces és elgondolkodtató volt (a nemrég olvasott Hyperionban ez az egy kérdés okozott nekem erős hiányérzetet, mármint hogy Simmons nem igazán tért ki arra, nem ugyanakkora veszteség-e a mesterséges intelligencia elpusztulása, mint a biológiai lények halála).
Különösen is bírtam az Elmék párbeszédeit, sőt rájöttem, ha nagy leszek, én is Elme szeretnék lenni :) Persze csalóka ám a szellemes párbeszéd meg a szabadszájúság meg a (nőnemű gzilt nézőpontkarakter számára vonzó*) humanoid megjelenésű, egyszerre elegáns és kick-ass hajóavatár; csak a hülye** gondolja, hogy bármi hasonlóság lehetne közte és egy hajóelme között. De hát can't blame a girl for daydreaming :)
* amely nézőponttal természetesen sikerült azonosulni, tehát már megint egy mesterséges intelligenciába – egy hajóba, for fuck's sake – vagyok belezúgva
** Vyr Cossont és én (vagy lehet, hogy csak én)

5 hozzászólás
Marcus P>!
Iain M. Banks: The Hydrogen Sonata

Úgy alakult, hogy az első Kultúra-regény, a Consider Phlebas után másodiknak az utolsó került sorra, így elvileg érdekes kontrasztot láthattam a sorozat első és – sajnos – utolsó darabja között.

A gzilt civilizáció, a Kultúra barátja a kezdetek óta, az utolsó napjait éli. De itt nem valamilyen apokalipszisre kell gondolni, hanem a létezés és gondolkodás egyfajta magasabb síkjára való lépésre. Ez, a Sublime világnézet szerint tekinthető transzcendentális, félisteni létsíknak, vagy kemény, de elvont matematikán alapuló párhuzamos dimenziónak. Nem a gziltek az elsők, akik „szublimálnak”, így az ilyen átlépéseknek már kialakult a maga koreográfiája, amelynek része például a távozó civilizáció által hátrahagyott technológiákra, bolygókra, infrastruktúrákra pályázó, fejletlenebb fajok megjelenése. Vagy az, hogy régóta esedékes bocsánatkérések történjenek, vagy sokezer éves titkok derüljenek ki. Ez utóbbi az, ami megkavarja a szokásos koreográfiát, amikor a gziltek vallásáról derül ki egy érdekesség.

A regény, amely a Kultúra-regények közül a leghosszabb, rengeteg szereplőt mozgat, a gziltek mellett számos idegen faj is érdekelt az eseményekben, de persze a Kultúra Elméi a legfőbb kavarógépek. A nagy titok elég hamar kiderül, innentől már csak az a kérdés, hogy egy egész civilizáció hogyan reagálna rá. Sajnos ebből a nagyon erős alapötletből végül egy céltalan, súlytalan rétestészta lesz, amelynek a végén nem éreztem azt, hogy érdemes volt végigolvasnom a könyvet. Ugyanis néhány világelemen és ötleten túl igazából kevés értékelhető dolog van benne. Az Elmék párbeszédei érdekesek és szellemesek, mint ahogy néhány filozófiai fejtegetés is elgondolkodtató. Ugyanakkor a karakterek laposak, rengeteg a felesleges töltelékcselekmény és -leírás, az a kevés akció pedig, ami van benne, nem túl jól van megírva.

Sajnálom, hogy egy ilyen regény így sikerült, hiszen Banks halálával a szimbolizmusa is – egy másik síkra való távozás – nagyon erős lehetett volna. Persze a megírásakor még nem tudott a betegségéről, és vele együtt mindannyian jobban örülnénk, ha nem kellene ilyen párhuzamokra gondolnunk olvasás közben.

Mert minden nyavajgásom ellenére nem annyira rossz könyv ez, és továbbra is úgy érzem, mint a Consider Phlebas esetében: megtalálom még a Kultúra könyvek között az igazán nekem valót.

U.i.: És mekkora királyság, hogy a Mistake Not My Current State Of Joshing Gentle Peevishness For The Awesome And Terrible Majesty Of The Towering Seas Of Ire That Are Themselves The Milquetoast Shallows Fringing My Vast Oceans Of Wrath hajónévnek jelentősége is van a történet szempontjából?

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

Juci P>!

xGSV Just The Washing Instruction Chip In Life's Rich Tapestry
    oGSV Contents May Differ

    […] how goes your batch of the Simming? Mine is gnarlsome, raspulescent, grislesque.

Never mind. Hitting both Problems, since you ask. Trying to work around, but it's getting all moral in one direction and chaotic in the other. Suspect it's basically Intrinsically Amenable on both counts, but will keep on trying.

    Have a lie down, as one of one's humans might say to another.

Shut up and get back to work, as they also might say.

    Ha! Good simming. Over and outload!

234-235. oldal, Chapter Eleven - S -17 (Orbit, 2012)

6 hozzászólás
Juci P>!

„I thought drones, like Minds, remembered everything,” Tefwe said.
„Well, we don't.” There was a pause before it said, „Well, I don't.”
[…]
„I see,” the woman said. „Do you choose what to forget, or do you just let things disappear randomly?”
„Scoaliera,” the drone said, „if I chose what to forget, I would very likely have forgotten all about you.”

340-341. oldal, Chapter Fifteen - S -13 (Orbit, 2012)


Hasonló könyvek címkék alapján

Peter F. Hamilton: The Reality Dysfunction
Dan Simmons: The Fall of Hyperion
S. Andrew Swann: Prophets
David Weber: The Honor of the Queen
David Zindell: Neverness
George Zebrowski: Cave of Stars
Paul J. McAuley: Ancients of Days
Mary Doria Russell: Children of God
Peter Watts: Echopraxia
Frank Herbert: Dune Messiah