Sötét ​háttér előtt 81% 46 csillagozás

Nem véletlenül húztam-halasztottam az utolsó olvasatlan, magyarul megjelent Banks könyv olvasását. Hiába lehet kipipálni egy tételes listán az összes rá jellemző sajátosságot, mintha ő is ugyanezzel a módszerrel írta volna a könyvet.

1) Furcsa, különös világ: pipa. A Golter rendszer a galaxisok közötti semmiben található, az emberiség az összes lakható bolygón és holdon ott van, a csillagközi utazás módját azonban nem ismeri. Nincsenek nagy birodalmak, királyságok, országok, inkább amolyan cyberpunkra hajazó vállalati-vallási-állami-koncessziós területek léteznek egymás mellett nyakatekert egyezmények és az Összvilág Bíróság keretei között.

2) Szövevényes múlttal rendelkező, sok traumát hordozó szereplők: pipa. Sharrow és társai harcoltak a legutolsó háborúban, az osztag több tagja is elesett. A maradékot szedi most össze, hogy segítsenek neki megtalálni az utolsó Lusta Fegyvert, különben egy szekta megöli.

3) Humoros helyzetek: pipa. A világból adódóan jól megfér egymás mellett (még ha nem is egy bolygón találhatók épp) az autonóm androidok által kibérelt, és folyamatos restaurálás alatt álló város, és a mindenféle technológiát elutasító, visszamaradott királyság, ahol nem napi ima van, hanem napi káromlás.

Sajnos az egyes elemek megléte és kidolgozottsága sem tudja helyettesíteni a történet hiányosságait. Valahogy folyamatosan ott motoszkál az az érzés, mint a pap és a fél citrom történetének hallgatásakor az egyik edzőtábori ki mit tudon (felelősséget nem vállalok, ha valaki nem ismerné, és rákeresne…), de mégsem jön el soha a katarzis, hogy igen, ezért megérte végigolvasni ezt a közel hatszáz oldalt. Csak húzza és húzza a mézes madzagot, hogy mindjárt, mindjárt itt a pillanat, de a legvégén csalódtam.

Alapvetően tetszett.
Maga a történet kifejezetten jó, bár a fülszöveg alapján mozgalmasabbra számítottam. Sharrow és csipet-csapata kedvelhető banda spoiler, a világ pedig egyszerűen zseniális.
Helyenként viszont nagyon elnyújtott volt, és egyes jelenetek nekem elég felszínesnek, vagy érzelmileg tompának hatottak.

Iain M. Banks világa ebben a könyvben is nagyon szépen kirajzolódik, bár nem Kultúra regényről van szó. Az alaphangulatot már az első fejezetben megteremti. A karaktereket könnyű volt megkedvelni, csak az írót ismerve sosem lehet tudni mi lesz a sorsuk. Elég nehéz elképzelni, hogy valójában még mennyire fiatalok. Sokszor kegyetlen és komor a sztori – arról nem beszélve, hogy az író a szereplőivel ebben a könyvben sem bánik kesztyűs kézzel…

Jó volt kis kihagyás után megint Banks-et olvasni, még ha A sötét háttér előtt nem is egy kiemelkedő alkotás tőle. Egyáltalán nem rossz könyv, megvan benne nagyjából minden, ami az író más műveit olyan ellenállhatatlanná tette: összetett karakterek (akik ezúttal is úgy hullanak mintha utolsó statiszták lennének), nagyszerű párbeszédek, kiapadhatatlan fantáziáról árulkodó ötletek, kiszámíthatatlan fordulatok, satöbbi, satöbbi. Ami viszont hiányzik, az a bizonyos megfoghatatlan plusz, ami például az Emlékezz Phlebasra-t, a Nézz a szélbe-t, vagy a Játékmestert (végre egy amit lehet normálisan ragozni…) valahogy összetettebbé és mélyebbé tette. A sötét háttér előtt is tud mindent, ami ehhez kéne, de valahogy mégsem áll össze száz százalékig. Ettől függetlenül gyanítom, a legtöbb író a fél karját odaadná hogy ilyet tudjon írni, de a nagymestertől ez csak egy „oké” kategória.

Első Banks könyvem, egyik kedvencem is. Nagyon változatos, eredeti helszinek és karakterek.

Talán ez tetszett a legkevésbé az eddig olvasott Banks-regény közül, de azt már nem tudnám megmondani, hogy miért.