Nézz ​a szélbe (Kultúra 6.) 67 csillagozás

Iain M. Banks: Nézz a szélbe

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A nem kifejezetten dicsőséges galaktikus háború réges-régen véget ért, de még ma is sokan emlékeznek rá. A harcokban két nap pusztult el, valamint az a milliárdnyi élet, akiknek léte ezen napoktól függött. Most, nyolcszáz évvel később, az első nap megsemmisülésének fénye éppen elérte Masaq’-ot, a Kultúra orbitálját. Azonban egyáltalán nem biztos, hogy a második fénycsóvának lesz hova megérkeznie. A Kultúra egy újabb dicstelen háború következményeit próbálja elsimítani, és a szövevényes galaktikus játszma egyik elemeként kísérletet tesznek arra, hogy a festői Masaq’ orbitálon összehozzanak egy politikailag fontos találkozót a kelgir küldött és Ziller, az emigrációba vonult zseniális zeneszerző között. De ezekben a feszült időkben egy ilyen találkozónak beláthatatlan következményei lehetnek…

Eredeti mű: Iain M. Banks: Look To Windward

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2008
398 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639868021 · Fordította: Gálla Nóra

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Mahrai Ziller · E.H. Tersono · Kabe Ischloear · Lasting Damage


Kedvencelte 10

Most olvassa 3

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

>!
Spaceman_Spiff MP
Iain M. Banks: Nézz a szélbe

Ez a legjobb Kultúra regény. Muszáj voltam ezzel kezdeni.
Banks itt pörgeti maximumra a Kultúra-kritikát – én minden kötetet úgy látok, mint amiben igyekszik kikezdeni a saját Utópiáját, ehhez pedig általában nem humanoidokat/kultúrabelieket használ. Itt is a négy főbb szereplő közül három idegen (és egyik se a Kultúra igazi polgára), a negyedik pedig egy Orbital Elme.
Ez egy nagyon erős regény, eleve a Kultúra egy baklövését állítja középpontba, ami konkrétan egy véres háború kitörését eredményezte. Ennek a hibának az árnya vetül rá az egész regényre, ráadásul ez összefonódik egy másik „baklövéssel”, az idiri háborúval (lásd az Emlékezz Phlebasra című kötetet), amit sok Kultúrabeli saját hibájukként fog fel.
Igazából az a baj, hogy annyira erőteljesen hatott rám újraolvasáskor a könyv, hogy nem tudnék hirtelen mély elemzést kivágni az ujjamból. A bűntudat, a megbocsátás, a bosszú, a veszteség, a másik megismerése, egyáltalán az, hogy mennyire lehet megismerni valakit, mi a morális, meddig mehet el a jó ügy érdekében valaki, van-e joga bárkinek beavatkozni más dolgába kéretlenül… Banks sose rejtette véka alá, hogy az aktuális történések foglalkoztatják, az ember pedig nem tud nem az iraki háborúra és sok egyéb konfliktusra asszociálni. (Egyébként egy másik kötet olvasása közben eszméltem rá, hogy Kabe faja, a homomdák az idiri háborúban a Kultúra ellen harcoltak, vagyis korábbi ellenségekből lettek kvázi szövetségesek.)
Viszont engem a Masaq' Elme története sokkal jobban megfogott. Ennek a már-már istenszerű, végtelenül intelligens és bölcs entitásnak a vívódása, saját lelkiismerete egyre jobban előkerül a könyv olvasása közben, és egy-két jelenetnél az embert szinte a földbe döngöli azzal, ahogyan az életről és saját létéről gondolkodik. Ha főszereplőt kellene megnevezni, a merénylő Quilan – akinek a figurája segítségével a könyv bemutatja, mennyire is nem fejlett egy faj, ha képes még mindig bosszúból cselekedni, és hogy miért is avatkozott be a Kultúra – mellett az Elme lenne a másik.
És persze a nagy kérdések és mély lelki traumák taglalása mellett teljes szélességében megkapjuk a Kultúrát, az életmódjukat, bejárunk egy Orbitalt, hihetetlenül vicces helyzetekbe keveredünk (Banks tudott nagyon örülten poénos párbeszédeket írni), a légitest képében pedig egy annyira lélegzetelállítóan idegen világot tár elénk az író, amit mások egész trilógiákban sem tudnak ennyire bemutatni.
Ez a legjobb Banks regény, nem csak a Kultúra világában, de a szerző egész sci-fi életművében. És az egyik legkedvesebb olvasmányom.

2 hozzászólás
>!
csartak MP
Iain M. Banks: Nézz a szélbe

Szeretem hangsúlyozni a Kultúra sorozattal kapcsolatban, hogy Banks minden egyes történettel egy újabb szeletét mutatja be ennek a hedonista, önző, manipuláló mégis vonzó civilizációnak. Kétségbevonhatatlan hatalmat és erőt képvisel, az irányító Elmék által. Most megismerhetjük, hogy hogyan viseli azt a felelősséget, illetve annak súlyát, hogy beleavatkozott egy másik faj életébe.
A Nézz a szélbe főszereplői nem az emberek, hanem különböző idegen fajok, és egy központi Elme. A Kultúra viszont folyamatosan jelen van, biztosítja a hátteret. Bosszú és fájdalom, elvesztett szerelem, veszteség és öngyilkos hajlam mozgatja a szálakat.
Banks fantáziája őrülten határtalan. Van benne valami félelmetes, ahogy pontos, aprólékos képekkel leírja hihetetlen vízióit. Amikor a légitestről szóló fejezeteket olvastam, egyre jobban esett le az állam, és vonzott ennek csodálatos bioszférának a szédítő mélysége. Szinte azt éreztem, ott vagyok. Lebenytallózókról és avián behemotauruszokról álmodtam. Az Emlékezz Phlebasra-ban, már találkozhatunk a Vavatch orbitál leírásával. Nos, az semmi. Itt a Masaq' orbitál olyan részletesen és képszerűen tárul fel, hogy már-már tényként lehet a létezéséről beszélni. Külseje, a felépítése, a hatalmas mesterséges földrészek, platók, a kéregvasút, az ugrólyukak és kanyonok, mind-mind megelevenedik a képzeletemben.
Sok gondolat merült fel bennem a miértekről. Ahogy a láthatatlan kapcsolatok, manipulációk kibomlanak, egyre több elméletet gyártottam, és akár felül is bírálhatom azokat, amikre először gondoltam. Olyan jó lenne elbeszélgetni valakivel róla. De majd megőrlöm a témát magamban.

>!
pwz ISP
Iain M. Banks: Nézz a szélbe

Ahogy Banks haladt előre a Kultúra-sorozattal igyekezett mindig újfajta nézőpontból bemutatni azt a világot: KULTÚRA vs. „MÁS KULTÚRÁK”. Itt a standard felállás változott, hiszen – ahogy azt mások is írták – a Kultúra, azon belül is a Masaq' Orbitál most egyfajta bio-díszletként szolgált mások hatalmi harcainak sakktábláján – bár ez a kijelentés azért erős egy olyan társadalomra, amely elég magas fejlettségi szintet ért el.
Földi párhuzamként az USA vs. „keményvonalas iszlám” szembenállás jutott az eszembe… Meg 2001. szeptember 11…, ami a mi világunkban sikerült a terroristáknak, az a Masaq' Orbitálon nem…
Szerintem az a jó ebben a könyvben, hogy olyan emberi. Hiába van tele különböző fajokkal, Elmékkel, világokkal, mégis olyan gyarlóan emberi tulajdonságokkal találkozunk, hogy – a szuper Orbitál leírások :) közben – gyakran azon kaptam magam, hogy elfelejtettem, hogy itt idegen fajok furmánykodnak egymás ellen.
Ez persze, csak egy nézőpont. Be lehet eredményesen avatkozni más nép/bolygó belügyeibe? Milyen erős lehet a gyász? Belefér a megtorlás? A civilek ellen is? Csak azért, mert azt a „népet” képviselik?
Szuperek a párbeszédek, még akkor is, ha nem mindig egyértelműen meghatározható elsőre, hogy ki kivel van, ki kivel beszél! :)
Jók a szokásos visszautalások a korábbi részekre. A kapocs most is megvan pl. az első részhez, a Phlebas-hoz.
Ezt a fajta történetvezetést Banks igen csak kedveli. Én már készülök rá! :) A harmadik részben, a Fegyver a kézben-ben ezt a kétféle és ellentétes irányban haladó fejezetszámozással még egyértelműbbé is tette. Nos, egy idő után Te is „Banksizálódhatsz” :D :D :D
* * * *
Kedvenc szó – magyar fordításban: vacokpad :D!

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2008
398 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639868021 · Fordította: Gálla Nóra
>!
Razor SP
Iain M. Banks: Nézz a szélbe

Első Kultúra-regényem, így kissé belecsöppentem a dolgok közepébe, de szerencsére a történet független volt, így önmagában is érthető…többnyire, az idősíkok közti ugrálás helyenként kissé zavaró volt, bár egy idő után sikerült átlátni. E mellett az esték leírása is kaotikus volt, ám végül is ennek célja volt és hamar megtanultam őket élvezni. Egyébként a végére jól összeállt a sztori, bár tartogatott néhány meglepetést.
Azt mindenképp elismerem, hogy Banks nagyon változatos és kreatív világokat és karaktereket tud teremteni. A párbeszédei sokszor érdekesek és főleg humorosak voltak. Különösen élveztem Quil és Huyler kezdeti ismerkedését, ill. Ziller beszédeit, bárkivel.

2 hozzászólás
>!
nyerw P
Iain M. Banks: Nézz a szélbe

Banks az egyéni felelősség és a gyilkolás lélektani irányából közelíti meg a háború kérdését. A történet a kelgir nevű, kasztrendszerben élő faj polgárháborújának utózöngéit taglalja, de a téma nem a társadalom újjáépítése, hanem a kissé fasisztoid mennyországuk által irányított vallási fanatikusok bosszúja, amelyhez egy kiégett veteránt választanak eszközül. A Kultúra beavatkozott a polgárháborúba, de sajnos elbalfaszkodta a dolgot.

A fő motívumok, a gyász és a bosszúvágy köré szerveződik minden a regényben. Az is kiderül továbbá, hogy az Elmék lelke is ki van téve a nagy, galaktikus nihilnek, amely fajok eltűnését/pusztulását okozhatja. A nagy nihil témája már több kötet óta ott lebegett bennem is – a kiegyensúlyozott létet és működést elért kultúrák magától értetődő lelki kiüresedését a Kultúra szerves lakóival kapcsolatban már emlegette Banks, és most úgy tűnik, ez az Elméket is sújtja.

A korábban olvasott értékelések szerintem leginkább arra mentek rá, hogy ez történik akkor, ha valaki egy másik kultúra belső ügyeibe beleavatkozik. Azonban ott van az is, hogy a beavatkozást elszenvedő kelgirek etikátlan és kultúrfajhoz méltatlan módon kívánnak elégtételt venni ezen a külső erőn, de eszükben sincs megoldani a saját belső ügyeiket. Aztán a végén persze mindenki megkapja, amit akart. Halált, bosszút, elégtételt, örök nyugalmat, új életet. Happy end.

Tetszett-e? Hát hogyne, ahogy megjósolták páran. Az eddig olvasottak közül nyelvére és szerkezetére nézve is az egyik legjobb. Sajnos a magyarul olvasható Kultúra-könyvek végéhez közelítek, a polcon itt figyel az Anyag.

8 hozzászólás
>!
Vivarumba
Iain M. Banks: Nézz a szélbe

Sci-fi művek terén igen csak járatlan vagyok, viszonylag keveset olvastam (le kellett küzdenem az előítéleteimet és milyen jól tettem :-)). Hosszú idő után ennél a könyvnél fordult elő újra velem, hogy arra lettem figyelmes be kell csuknom a számat, mert annyira belefeledkeztem. Úgy éreztem magam, mint akit bedobtak egy feketelyukba és kiderül, hogy van élet a másik oldalán, de számomra minden teljesen új és ismeretlen. Talán nem is a történet nyűgözött le igazán, hanem az a világ, amit Banks elképzelt. Az a vizuális orgia, ami elém tárult, a rejtvényfejtés öröme, amíg fejben rekonstruáltam a szereplők kinézetét, vagy felépítettem az egyes világok látványvilágát. Persze van itt bőven korunkat kifigurázó társadalomkritika is és ami külön tetszett, hogy Banks rendesen sorozza mind a két oldalt, legyen az a Nyugati élménytársadalom vagy az Indiai kasztrendszert megidéző kritika. A fél csillag levonás azért, mert a végére vagy elmúlt a felfedezés öröme, vagy valahogy számomra kipukkant a történet. Viszont egy csöppet se bántam meg, hogy véletlen a hatodik résszel kezdtem, mert ennek köszönhetően kedveltem meg a sorozatot. Azóta elolvastam az elsőt, aminél azért már elmúlt ez az első nagy találkozás érzés. Természetesen azért csak ide nekem a teljes Kultúra sorozatot :-)

>!
PAStheLoD
Iain M. Banks: Nézz a szélbe

Ha vannak modern eposzok, akkor ez az, csak jobb.

Lehangoló, porrámorzsoló, elszomorító és szívbemarkolóan mély, ahol kell, viszont ahol mosolyt csal az arcunkra, vigyorgunk, nevetünk és alig várjuk, hogy a lap aljára érjünk már, mert annyira akarjuk a következő oldalt.

Egy gyönyörű mese, ha akarjuk, nagyon komoly jelentéssel.

>!
Noro MP
Iain M. Banks: Nézz a szélbe

A Játékmester egy olyan romlott civilizációt mutatott be, amelybe minden tisztességes Kultúrának bele kell avatkoznia. A Fegyver a kézben bemutatta, hogy a Kultúra beavatkozásai sem mindig olyan gáncs nélküliek és korrektek. A Nézz a szélbe megint eggyel továbblép: egy elhibázott beavatkozásra fény derül, és az „áldozatok” népe elég fejlett ahhoz, hogy ismerje a Kultúrát a maga valójában, és megtorlásra készüljön. A könyv így nézve nem más, mint a „világ rendőre” hozzáállás árnyoldalainak bemutatása.

Más nézőpontból: Banks stílusához minden egyes alkalommal újra hozzá kell szoknom, a Nézz a szélbe pedig még hozzá képest is bonyolult. Nagyon fura karakterek, összekavart (de kibogozható) időrend, és olyan párbeszédes jelenetek jellemzik, amelyekben az olvasó csak tippelhet a résztvevők kilétére.

>!
TaMa
Iain M. Banks: Nézz a szélbe

Szeretem Banks írásait, úgyhogy elkerülhetetlen volt, hogy valamikor felkerüljön a polcomra ez a kötet. Ismét nem csalódtam, mert egy izgalmas fantasztikus sztorit kaptunk. Nem egy pörgős, lehengerlő történet, de sosem volt unalmas. Az Orbitál amelyen a történet fő része játszódik egyszerűen csodálatos, a jellemek jól kidolgozottak, és a fajok sokszínűsége egyszerűen bámulatos. Egy újabb nagyszerű kultúra regényt olvashat, aki belekezd. Nem az a fajta könyv amit az ember sokszor elolvas, mivel a történet végét ha előre tudja az ember, már nem olyan izgalmas. De nagyszerű olvasmány, és pár év múlva, ha már megkopnak az emlékeim biztos újra előveszem. Ajánlom minden sci-fi rajongónak, aki nem csak a lézerfegyveres csatákkal megtűzdelt történeteket élvezik.

>!
Diosz P
Iain M. Banks: Nézz a szélbe

Már az elején éreztem hogy valami hiányzik, hogy ennek biztos van előzménye, úgy eges információk szűk részletezése azt sugallta, van valami, amiről lemaradtam. Utána is néztem itt a molyon. Azt hiszem mélyebbre kell ásnom magam a Kultúra sorozatba, olvasás kezdetekor szembesültem vele hogy van ilyen, és ezzel belecsaptam a lecsóba, azaz a közepébe. Igen érdekesen elképzelt világ, nem egy szokványos, sci-fi történet, vannak benne – számomra – eredeti elképzelések, és néha nagyon kellett koncentrálni hogy el is képzeljem amit olvasok. Színes, komplex világ, kezdő sci-fi olvasóknak lehet hogy nem ezt ajánlanám elsőre. Kíváncsi lennék filmen mit tudnának ebből kihozni.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Noro MP

– Hogy érted, hogy végre valamiben egyetértünk?
– Úgy értem, végre belátod, hogy a hajónevekkel remekül el lehet szórakozni.
– Elszórakozni? Én évekkel azelőtt idézgettem hajóneveket, hogy te megszülettél.
– Ahogy a bölcs mondja: Elsőkből Lesznek az Utolsók
– Tessék?
– Jól hallottad.
– Pfh! Ezt kapd ki: Mindig Melléfogsz, de Most Különösen
– Ne már! Ez kiverte a Hitetlenségi Maxot
– Érved Bájos ám Logikátlan
– A tiéd meg Hülye de Határozott
Nem Te Vagy Itt Az Ász
– Ezt most találtad ki.
– Nem, dehogy… várj csak, bocs; az előbbi tényleg hajónév volt?
– Nem, de ez az lesz: amiről beszélsz, az Kristálytiszta Blődség
Fejjel a Szarnak
Képszerűen Képtelen
Visszaeső Pancser
A Baromság Művek Újabb Sikergyanús Darabja
Kölcsön Zen Visszajár
Egyik Fülemen Be
Amíg Nem Jöttél, Minden Jól Ment
Kend az Őseidre
Rossz Válasz
Pillanatnyi Elmezavar
Latens Pacifista
Elkefélt Jófiú
Sokat Akar a Szarka
A Térdszalagrend Keresztje
Ez Mind Miattad Van
Ide Puszilj!
– Nézzék, ha maguk ketten ölre akarnak menni, csinálják odakint!
– … szerinted ez is az volt?
– Nem hiszem. Persze elképzelhető.

250-251. oldal

>!
pwz ISP

A sikerélményt a csúcsra vezető út jelenti, nem pedig az, hogy valaki a csúcson áll.

304. oldal 13. Meghalni így is lehet

>!
Spaceman_Spiff MP

Ma éjjel ősi hibák visszfényére ropjuk a táncot

22. oldal, 1. Ősi hibák visszfénye

>!
Spaceman_Spiff MP

Ne feledd, Mahrai, én sokkal több vagyok ennél az ezüst emberalaknál. Nem korlátoz a biológiai test, és nem vagyok vérszegény, kezdetleges MI-szimuláció sem. Kultúrabeli Elme vagyok; hajszálnyival több, mint egy ókori isten.

318. oldal, 13. Meghalni így is lehet

Kapcsolódó szócikkek: Lasting Damage · Mahrai Ziller
>!
entropic P

Amikor egy adott civilizáció eljut arra a fejlettségi szintre, amikor képes Mesterséges Intelligenciát alkotni, az életre hívott tudatba rendszerint betonszilárd erkölcsi korlátokat plántál. Ez végső soron érthető; ha egy teremtmény potenciálisan túlnőhet alkotóján, utóbbi fokozottan ügyel, előbbi nehogy meggyűlölje, és eljusson addig a pontig, hogy kiirtásának módozatairól kezdjen fantáziálni.

138. oldal

>!
csartak MP

– Boldogságunk kék madara nem halhatatlan, igaz? – –kérdezte Ziller.
– –Nem – felelte Kabe. Sejtelme sem volt, mi fán terem a boldogság kék madara, de úgy érezte, illetlenség volna megkérdezni Zillert, vagy akár a Központi Elmét. Nem, tudtommal nincs biztonsági mentése.

>!
Evione

Szent ég de ocsmány – szaladt ki Huylerből, amikor a hajó előbukkant a Téli Vihar roncsa mögül. Quilan a SOE mobil egységében ült, a fekete bőrű avatár mellett. – És ezek a világ dekadens über-esztétái?
– Létezik egy elmélet, amely szerint szégyellik a fegyvereiket. Amíg a katonai játékszereik otrombák és durván aránytalanok, akár le is tagadhatják őket; úgy csinálhatnak, mintha nem az övék volna, legalábbis nem szerves része az életüknek, csupán egy átmeneti és feledhető kényszertoldalék civilizációjuk esztétikailag kifogástalan egészén.

83. oldal, 4. Felperzselt határ (Agave 2008)

>!
Diosz P

– Quilan kellemes, sőt módfelett rokonszenves beszélgetőtárs. Csak valahogy… kiégett.
– Kiégett?
– Visszahúzódó és csöndes. Nagyon komoly. Mint akiben… a csönd lakik.
– MInt akiben a csönd lakik.
Kabe kereste a szavakat.
– Az a fajta csönd, mint a Viharos éj harmadik tételében, amikor elülnek az acélszelek, és a bőgők végtelen, ereszkedő kadenciákat sírnak.
Ziller a szemét forgatta.
– Ó, a szinfonikus csönd. És ezt a vitatható lelki rokonságot látván meg kellene hatódnom, és keblemre ölelnem a kollégát?
– Valami ilyesmiben reménykedem.
– Szégyentelen alkusz vagy, Kabe, lássuk be.
– Az volnék?

244. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kabe Ischloear · Mahrai Ziller
>!
entropic P

Ziller vadul rágta rég kialudt pipája szárát.
– A jó örek Kontakt mindent előre elrendezett, nem igaz?
Tersono hajszálnyival odébb helyezte a súlypontját.
– Fogalmazzunk úgy, hogy kitapasztaltuk a széljárást.
– Fogalmazzunk. Persze csak ha nem hazudtak a képetekbe.
– Ó – biccent meg a drón –, biztosíthatlak, sosem tennének ilyet. Lehet, hogy alakoskodnak, igen. Köntörfalaznak. Kertelnek. Logikai csapdákat állítanak. Mellébeszélnek, elterelik a figyelmet, ködösítenek. Sőt. Készakarva elferdítik, mi több, félreértelmezik a tényeket, és teszik mindezt kifejezett élvezettel. Emellett képesek egyértelmű és világos képet vázolni szándékaikról és indítékaikról, míg valójában éppen az ellenkezőjét tervezik a mondottaknak. Így van. De hazudni, azt nem szoktak. A gondolat is képtelenség.

38. oldal

Kapcsolódó szócikkek: E.H. Tersono · Mahrai Ziller
>!
entropic P

A Kultúrát időnként sajátos nemtörődömség jellemzi; ez az érem másik oldala, monomániás céltudatosságuk és szőrszálhasogató alaposságuk ellenpontja. Mintha időről időre belefáradnának hírhedt precizitásukba, és egy csipetnyi frivol felelőtlenséggel akarnának kompenzálni.
Vagy sosem unnak bele a galaktikus szent szerepébe?
Állítólag ők a megtestesült türelem, a határtalan kompromisszumkészség, a kimeríthetetlen megértés. De nem fásul-e bele előbb-utóbb a racionális elme (akár nagy betűvel írjuk, akár kicsivel) az efféle sótlan makulátlanságba? Nem vágynak-e néha ők is egy icipici disszonanciára, hogy végre szabadon törhessenek-zúzhassanak, hogy istenigazából kipróbálják magukat?

137. oldal


A sorozat következő kötete

Kultúra sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Alastair Reynolds: Napok háza
John Wyndham: A triffidek napja
John Wyndham: Újjászületés
Douglas Adams: Az élet, a világmindenség meg minden
John Brunner: Teljes napfogyatkozás
Németh Attila (szerk.): Fényévek 2.
John Brunner: A kozmosz hiénái
Rachel Ward: Számok – A menekülés
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.
Peter F. Hamilton: A földre hullt sárkány I-II.