Közelkép (Kultúra 8.) 42 csillagozás

Iain M. Banks: Közelkép

A ​TÖRTÉNET A VALÓSÁGBAN KEZDŐDIK, AHOL MINDENNEK ÁRA VAN.
A TÖRTÉNET EGY GYILKOSSÁGGAL KEZDŐDIK.
S A TÖRTÉNETNEK NEM LESZ VÉGE ADDIG, AMÍG A KULTÚRA HADBA NEM VONUL A HALÁL ELLEN.

Minden a valóságban kezdődik, és ott is fog véget érni. Sokak élete megváltozik, egész civilizációkat sodor magával a lavina, amelyet egy fiatal nő indított el. Hajtja a bosszúvágy, és még valami, amit magának is fél bevallani.
Lededje Y’breq a tetováltak kasztjába tartozik, a bőrén viseli családja szégyenbélyegét, és egy olyan férfi tulajdona, akinek a becsvágya nem ismer határokat. A szabadulásért kegyetlen árat kell fizetnie, a dolgokat pedig csak a Kultúra segítségével hozhatja helyre. Eközben a digitális világban tombol a háború, amelyet a holtak lelkéért vívnak. Ráadásul a mennypárti liga vesztésre áll; úgy tűnik, nemsokára egy újabb, minden eddiginél véresebb és nagyobb áldozatokkal járó háború robban ki – ezúttal viszont már a valóságban.

A… (tovább)

Eredeti mű: Iain M. Banks: Surface Detail

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
498 oldal · ISBN: 9786155468193 · Fordította: Gálla Nóra
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
534 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155468223 · Fordította: Gálla Nóra

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Auppi Unstril · Bettlescroy-Bisspe-Blispin III. · Chay · Faruk · Himerance · Jasken · Jolicci · Jolier Veppers · Lededje Y'breq · Prin · Sententia · Vatueil · Yime Nsokyi


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

>!
phetei P
Iain M. Banks: Közelkép

Külföldi értékelésekben nagyon megoszlik a vélemény arra vonatkozóan, hogy jó-e a Kultúra sorozatot a Közelképpel kezdeni avagy sem. Az egyik álláspont szerint tökéletes belépő, mert minden benne van mi szem-szájnak ingere és ami miatt a ciklust olvasni érdemes. A másik vélemény szerint nem érdemes ezzel kezdeni, mert annyira magasra teszi a lécet, hogy utána már csalódás lesz bármelyik másik. Noha nem ezzel kezdtem, hanem a Játékmesterrel, de hajlamos vagyok igazat adni az utóbbit hangoztatóknak.

Távolról indítok, ahogy Banks is különböző szálakkal. Ha akaram volna a Hyperionban hibát keresni, akkor azt róhattam volna fel, hogy noha igazán pazar a különböző stílusú és karakterű történetek egymás utánja, ezek mégis kötött sorban követik egymást, ami a gyors történet vezetés iránti igénynek nem biztos, hogy maradéktalanul megfelel. (Az Ílionnak már ezt sem lehet felróni… :) Ehhez képest jön a Közelkép, ami szintén rendkívül távoli és változatos szálakkal indít – némelyik még a kötet harmadánál se világos, hogy miként jön be a fősodorba –, azonban ezek nagyon gyors, filmszerű vágásokkal követik egymást, ami igencsak pörgőssé teszi a történetet.

A történet pedig hát… huh. :) Többnyire azt szokás kiemelni, hogy a karakterek milyenek, hogy a szereplőkkel sikerül-e azonosulni, vagy épp ellenkezőleg: az összes unalmas és sótlan volt ami tönkretette a sztorit. A Közelképnél ez teljesen megfordul, szinte másodlagossá válik. Nem is annyira a szereplők a lényegesek, hanem az egymáshoz és a fő történetszálhoz való viszonyuk, hogy miként fűződnek fel a főszálra. Vannak persze jópofa karakterek, mint például a sokat emlegetett trigger happy űrhajó, az Erkölcsi hulla, de például a fülszöveg alapján főszereplőnek gondolt Lededje nem különösebben érdekes, ahogy igazából a többiek sem spoiler. Mindezek azonban paradox módon nem válnak a kötet hátrányára, sőt jól megtámasztják a – jó értelemben – egyre gyorsabb ütemben bonyolódó és kaotikusabbá váló cselekményt. Nem kis bravúr ez, de tökéletesen működik.

A Közelkép rendkívül kreatív és szokatlan perspektívájú regény, meggyőzött, hogy kell még nekem Kultúrát olvasnom. A Könyvhéten le is csapok a Hidrogén szonátára. Remélem, hogy az első bekezdésben említettek közül mégiscsak az első álláspont lesz a helytálló. :)

1 hozzászólás
>!
ponty P
Iain M. Banks: Közelkép

Nekem @Juci mondta még tavaly, hogy olvasnom kellene Banks-től. Mármint a hajónevek miatt, de mivel hálátlan módon nem vettem, nem hajtottam fel egyetlen darabot se, meg kellett várnom míg a könyvtárban kerül elém.
És került. És izzó szemekkel nézett rám, én meg, ha nem is az első, de a második találkozás alkalmával elhívtam magamhoz. Gyertyafény nélkül is jó móka volt.
Nem illik ezt persze így, hogy a nyolcadikkal kezdeni, de hát direkt imádom a szigorú sorrendiséget. Tudom ugyan, hogy nagyobb rálátása és teljesebb képe van annak, aki rendelkezik előzetes ismeretekkel a világgal kapcsolatban, viszont ez így is simán élvezhető volt. Voltak itt űrhajók, és voltak nekik valóban őrületes neveik. Nekem pedig természetesen az Erkölcsi hulla volt a favoritom, némi Rejtői, kikötői hangzása miatt, és mert a humora is ennek a csatahajónak a legjobb. Így aztán úgy alakult, hogy a szórakoztatásért ez a cinikus, nagyszájú entitás lett a felelős, de a regény egyéb részei is érdekesek voltak. Több pontból indul a történet megfestése, és bár eleinte nekem gondot okoztak a viszonylag gyakori és gyors ugrálások, az idő előrehaladtával egyre nagyobb volt az olvasói komfortérzetem. Egy stratégiai középpontban minden összeér, csak ki kell várni, akkor is, mikor – nagyjából féltávnál – néha úgy tűnik, mintha semmit nem haladna előre az ügy. A hatalomért folytatott harc már csak ilyen, az áru elosztása a raktárban, nem pedig a kirakatban zajlik, de szükségképp úgy is az események felgyorsulásával végződik.
Voltak olyan szálak, amikről még szívesen olvastam volna, akadtak fordulatok, amik érzésem szerint nem azért születtek, hogy megdöbbentsenek, hanem éppen hogy jólesőn, mosollyal a számon dőljek hátra a fotelben: há' naná, hogy így kell lennie. És én éppen így is tettem. Összességében egyetlen fronton nem sikerült igazán elmerülnöm a szövegben, és egy picit sajnálom, hogy ez épp a pokol ábrázolása volt, de nekem olyankor nem megy, ha nem érdekel a központi alak, és ezen a démoni vonalon csak pillanatokra tudott érdekelni. Mindettől függetlenül ez nem csak – elsősorban a történet főszálát tekintve – szórakoztató mű, de valahol a körvonalaiban és kisebb részleteiben, még igényesen rajzolt, mély és szép is.
Örülök, hogy olvastam, most olvassa más is. A diagnózis helyes volt, kellett nekem, kellene még Banks.

19 hozzászólás
>!
girion
Iain M. Banks: Közelkép

Hiába vagyok oda Banks műveiért, nagyon nehezen veszem rá magam hogy értékelést írjak róluk. Habár ez minden kedvencemmel így van. Annyira intenzív olvasási élményt tudnak nyújtani hogy után nem marad az ember fejében semmi amit elmondhatna róla. Mármint azon kívül hogy „Hű!” meg „Há!” meg „Azta'!”. Most azonban meg kellene próbálni.

Aki egyet is olvasott a Kultúra könyvek közül annak nem kell bemutatni ezt az extravagáns fejre állított utópisztikus társadalmat. Mind tudjuk hogy itt akarunk élni és kész. Csak hát az idillről olvasni egy kicsit unalmas lenne, ezért az állandó téma azoknak az élete lesz akik szerint élni is kissé unalmas ebben a nagy idillben. Ennek ürügyén pedig ezek az alakok szétszóródnak a galaxisban és elkezdik annak a többi fura és dilinyós fajával összeakasztgatni a bajszukat. Amolyan csibészes, James Bondos, titkosszolgálatos módokon. Általában valami magasztos célt tűzve láthatatlan zászlójukra. Esetünkben azon fajokat akik úgy döntöttek hogy ha nem tudják biztosra hogy van-e halál utáni igazságszolgáltatás, menny és pokol, akkor bizony nekik kell ezt megoldaniuk saját erőből, mert anélkül hová lenne a társadalmi rend.
Szóval összecsapnak a pokol és a no-pokol pártiak, utóbbiak élén a Kultúra, hogy eldöntsék a kérdést, lehet-e magánpoklot üzemeltetni. Amolyan civilizált, asztal felett mosolygós, az alatt meg mérgezett tőrrel hadonászós, összecsapásban. A tapasztalt olvasó persze tudhatja a végkimenetelt előre. Hisz a Kultúrának hiába nincsen hadserege, meg kormánya, politikai szervezetei és még egy csomó minden mása, az űrhajóként lófráló MI-jei, az Elmék úgyis arról ismeretesek hogy egyenként nagyobb hadipotenciáljuk van mint másutt az intergalaktikus birodalmaknak.

>!
Noro MP
Iain M. Banks: Közelkép

Banks amúgy teljesen függetlenül olvasható regényei között érdekes mintákat lehet fölfedezni. A Játékmester – Fegyver a kézben – Nézz a szélbe hármas a Kultúra politikai-társadalmi manipulációit mutatja be, méghozzá úgy, hogy minden rész egyre árnyaltabban mutatja be a következményeket. A Közelkép viszont inkább az Emlékezz Phlebasra továbbfejlesztett változatának tűnik: mindkettőben ugyanis a Kultúrán kívüli univerzumra helyeződik a hangsúly. De míg az első könyvben főleg alacsonyabb fejlettségű civilizációkat láthattunk, addig itt a Kultúrával egyenlő szintű játékosok mutatkoznak be – méghozzá meghökkentően nagy számban. (Néha egyenesen David Brin ősöreg szuperfajokkal teli, bonyolult galaktikus játszmákba bonyolódó Uplift-univerzumát idézi.)

A szerzőtől nem szokatlan a kaotikusnak tűnő történet, egymástól nagyon távolról induló szálakkal, de e téren ezúttal felülmúlta önmagát. Néha már komolyan úgy tűnhet, hogy nem is egy összefüggő könyvet olvas az ember. Egyes szálak soha nem érnek össze, csak a virtuális pokol-hálózat bukkan fel mindenütt. Ezt a hálózatot egyébként nem tudom Banks legjobb ötletei közé sorolni: én legalábbis egyetlen meggyőző érvvel sem találkoztam, hogy egy civilizált fajnak miért is kéne olyan túlvilágokat programoznia, ahol milliókat kínoznak egy végtelenített programban. Morálisan egyáltalán nem olyan összetett kérdés, mint azok, amelyeket a többi Kultúra-regény szokott feltenni. A Közelképet sokkal inkább a világteremtés és a rémisztően csavaros történet miatt tudom ajánlani.

>!
ppayter
Iain M. Banks: Közelkép

„[…] Banks pokolábrázolása érdekes módon nem annyira az európai, mint inkább a keleti, elsősorban buddhista elképzelésekkel mutat hasonlóságot. Mint ilyen, egyfelől meglehetősen naturális és rendkívül kegyetlen (ámbár a keresztényeket sem kell azért félteni), másfelől pedig adja magát a párhuzam: kívülről a regény pokolpárti civilizációi sem tűnnek feltétlenül kegyetlennek, ahogy a buddhizmussal kapcsolatban is a vegetarianizmust, az élet tiszteletét és a békés meditálást szokták nyugaton ismerni, de ha megnézzük közelebbről a lent linkelt blogbejegyzésben található, egyébként bőven a szelídebbek közé tartozó illusztrációkat, esetleg beírjuk a "buddhist hell” keresőszót, már nem ilyen szimpatikus a helyzet.

Amellett, hogy a Közelkép kétségtelenül egy modern, jó tempójú, színes és fordulatos űropera, nagyon komoly morális kérdéseket is feszeget. A pokol vagy a rabszolgaság csak kettő ezek közül, részleteiben nézve több tucat oldalt tele lehetne írni elemzéssel és még így is bőven maradna felfedezni való. Érdemes lassan olvasni, időnként megállni és eltöprengeni rajta, esetleg megbeszélni valakivel, de a dolog szépsége abban rejlik, hogy nem muszáj így közelíteni hozzá, sima szórakoztatóirodalomnak is felfogható, noha kizárólag így olvasva sokat veszíthetünk. […]"


Bőveben: http://kultnaplo.blogspot.hu/2014/08/iain-m-banks-kozel…

6 hozzászólás
>!
nyerw P
Iain M. Banks: Közelkép

Van egy olyan elméletem, hogy Banks Kultúra-sorozatának a páros számú részei a jó könyvek, a páratlanok annyira nem. A játékmester ( http://moly.hu/ertekelesek/1298335 ), ami a második a megírási sorban, remek volt. A Holtpontot ( http://moly.hu/ertekelesek/1306736 ) imádtam (bár nem mindenki ért velem egyet abban, mennyire jó könyv), a Nézz a szélbe ( http://moly.hu/ertekelesek/1312747 ) pedig mindenen felül állt. Az Emlékezz Phlebasra ( http://moly.hu/ertekelesek/1299967 ) nagyon elsőkönyves ízű, ráadásul túlírt, a Fegyver a kézbent gyűlöltem, a tré fordítás miatt, és mert angolul sem érte meg a rá fordított időt ( http://moly.hu/ertekelesek/1303362 ). Az Ellentétek ( http://moly.hu/ertekelesek/1309736 ) számomra túl egyszerű és túl fantasy, az Anyag pedig a remek alapötleteket nem használta ki, a dramaturgiája pedig pocsék volt. ( http://moly.hu/ertekelesek/1318723 )

Az előző könyvekben már többször emlegetett Sublime mellett talán a hatodik kötetben (Nézz a szélbe) előkerült egy afféle virtuális mennyország, ahol a testileg halott élőlények személyiséglenyomata tovább élhet. Ahol menny van, ott pokolnak is lennie kell, és erről szól a Közelkép. A humánum jegyében virtuális háborút hívnak a menny- és pokolpártiak, melynek középpontjában a holtak jogai és a virtuális poklok kegyetlensége áll. Az egyik történetszál épp egy ilyenben játszódik, és az első ilyen fejezetnél kis híján rosszul lettem, mert nem tudtam fejben elhelyezni a dolgot. A társadalmak egyetemes érdekei mellett több személyes szál is helyet kap a regényben, az egyik nézőpontkarakter, Lededje szála, és az egyik kedvencem lett.

Bár a regény nem nélkülözi a humort, kissé komorabbra sikerült, mint korábbi Kultúra-könyvek. Kimaradnak a vicces sidekick drónok, de bizonyos hajóelmék egészen szórakoztatóra sikerültek; ezek közül kiemelkedik Lededje és az Erkölcsi hulla avatárjának sok párbeszéde, ahol a szereplők közt remek kémia van. Egy korábbi regény hősét is viszontlátjuk, de nem lőném le a poént – ha már magamnak sikerült, mert véletlenül kinyitottam az utolsó oldalnál, és megakadt a szemem a néven. Ti ne tegyétek ezt.

Az összeesküvéses, üzleti és politikai szálak zavarosak, a Kultúra pedig ezúttal mellékszerepet játszik a történetben, legalabbis nem ők játsszák a bábjátékos szerepét, emiatt pedig kissé elsikkad a korábbi kötetekben megszokott tematika, azaz a Kultúra szerepének bemutatása pozitív és negatív oldalról is külső és belső nézőpontokból. Ez persze nem feltétlenül baj.

A Közelkép összességében egy izgalmas regény sok akcióval, nem mindenhol váratlan fordulatokkal (de ahol váratlan, ott jó nagyot szól), itt-ott irodalmi közhelyekkel (pl. a bosszúdráma fordulatai). Az viszont biztos, hogy a Kultúra-sorozat sok részében (és a sorozat előrehaladtával erősödő mértékben) jelen lévő metafizikusság itt háttérbe szorult, még akkor is, ha a menny és a pokol kérdése jellegzetesen ilyen téma lenne.

6 hozzászólás
>!
B_Petra
Iain M. Banks: Közelkép

Banks nagy kedvencem, és most sem okozott csalódást. Az egyik legjobb könyv a sorozatban, csak a Nézz a szélbe, tetszett jobban és a Fegyver a kézben.
Ebből a könyvből tudtam meg legtöbbet a Kultúra riválisairól, vagy éppen egyenrangú hatalmakról, akik keverik- kavarják a galaktikus levest.
Az ötletkavalkád jobban lekötött mint maga az akció, a virtuális világok, virtuális háborúk, a bulbitánok titkai, a galaktikus rovarok, kártevők, rajzása, az orbitális gyárak, a szadista poklok már már tökélyre fejleszztése, az interaktiv tetoválások, a különc hajók,(kedvencem a kis fekete ruha, no meg az Erkölcsi hulla), igazi űrcsaták.
Az alap konfliktus egy virtuális háboru, a valódi helyett virtuális valóságokban vivják a háborut, a menny és pokolparti galaktikus nagy hatalmak, ugyanis a halál utan az elme tovabb elhet a pokolban vagy a mennyben. A humánusabb hatalmak a virtuális poklok megszuntetáse érdekeben harcolnak számos másolattal, virtuális helyszineken. A haboru kimenetele a virtual térben, elfogadott eredményt jelent a való világban, ám nem mindenki jatszik a jatekszabalyoknak megfelelően, és egy régi ismerős is felbukkan a játszma végén.
Sci-fi a javából.

>!
Spaceman_Spiff MP
Iain M. Banks: Közelkép

„Ami miatt nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet az, hogy Banks itt egyik korábbi kötetéhez sem fogható részletességgel beszél a Kultúra és más fajok viszonyáról és úgy teljességében az egész galaktika viszonyairól. Kiderül, hogy bármennyire is nagy hal a Kultúra ebben a csillagóceánban, és bármennyire is különc a maga hedonista, etikus, liberális világával, más ilyen nagy halak is úszkálnak a csillagok között, sőt, még nagyobbak is vannak. A háború kapcsán megtudunk egyet s mást a korábbi kötetekben emlegetett idiri háború részleteiről és arról, hogyan is kezeli a Kultúra az ilyen konfliktusokat, illetve hogy más fajok közt milyen egyensúlyok állnak fent. Banks újra tobzódik az ötletekben, a korábbról ismerős szublimaták mellett ősi űrállomások, furcsa idegenek és a virtuális valóság mérhetetlen lehetőségei kápráztathatják el az olvasót, aki ráadásul végre többet is megtudhat a Kontakt, a Kultúra hadseregének/kémhálózatának/belbiztonsági egységének szerveződéséről és működéséről. A Közelkép talán a legjobb könyv arra, hogy az ember elmagyarázza, mi is ez az egész Kultúra univerzum, amit az író kitalált majd' három évtizeddel ezelőtt.”

Az írás folytatódik:
http://acelpatkany.blogspot.hu/2014/12/kozelkep.html

>!
tárnics
Iain M. Banks: Közelkép

Banks számomra rohamosan fogyatkozó Kultúra-regényeinek (már csak a magyarul még meg nem jelent Hydrogen Sonata van hátra) ez a könyve egy jól felépített politikai csatározás. Minden hozzávaló megvan, ami elvárható: intrikák, összeesküvések, váratlan fordulatok, természetesen mindez csillagközi nagyságrendben.

Az elején kissé szétesőnek tűnhet a több szálon futó történet, de tökéletesen összeáll, és helyére kerülnek a szereplők a nagy játszmában. Annak ellenére, hogy Banks többi könyvéhez hasonlóan eléggé vastag a könyv, nekem túl rövidnek tűnt, köszönhetően a sok párhuzamos eseménynek; szívesen vettem volna az alaposabb kifejtésüket. Leginkább a metafizikai szál kifejtését hiányoltam. Jó lett volna a pokol fenntartásának erkölcsi és filozófiai fejtegetéséről olvasni, esetleg egy olyan jelentősebb szereplőt is behozni, aki meggyőződésből támogatja a pokol-klubot, nem pusztán a hatalom és pénz motiválja. Ennek a hiányában a Közelkép egy ízig-vérig sci-fi, nagy űrcsatákkal, szuperfejlett, varázslat-szintű technológiával, és persze sok hülye nevű űrhajóval. Ez egyáltalán nem von le a könyv értékéből, Banks most is hozta a tőle elvárt színvonalat.

>!
GaborLajos
Iain M. Banks: Közelkép

Elejétől végéig, az elsőtől az utolsó oldalig kiegyensúlyozottan jó. Mestermű.


Népszerű idézetek

>!
ppayter

A kivetítőn egy kultúrabeli űrhajó jelent meg, kitakarva azt a cikket, amit a lány éppen olvasott. Úgy nézett ki, mint egy oldalára dőlt, ormótlan felhőkarcoló.
– A neve: A szokásos maszlag, de etimológiailag a helyén van.
– Hű.

161. oldal, Tíz

6 hozzászólás
>!
Spaceman_Spiff MP

Az avatár felnevetett. – Az emberek elképesztően sokoldalúak, rengeteg mindenre képesek, de idestova több mint kilencezer éve nem játszanak komoly szerepet a fegyveres konfliktusokban. Legfeljebb csodálják a műsort. Esetleg kicsit kiszínezik.
– Ezt hogy érted?
– Hát, az atomjaikkal színesre festik a robbanásokat.

370. oldal, Huszonegy

Kapcsolódó szócikkek: Faruk · Lededje Y'breq
>!
Buzánszky_Vírus_Dávid

Végignézett a kanyonon, és figyelte az egymást kergető terepsiklókat. Talán ez mind szimuláció. Miért is ne? Hiszen sokkal könnyebb lemodellezni valamit, mint ténylegesen felépíteni. Ha egy civilizáció képes manipulálni az anyagot és az energiát – akár a valóságban, akár a virtuális dimenzióban –, akkor gyerekjáték megalkotnia egy ennyire komplex, sokszínű és nyüzsgő világot.
Végtére is az ember sosem lehet biztos abban, hogy amit lát, az a valóság.
De hát érdemes ezen gondolkodni? Ha a generált világ pontosan úgy működik, mint az igazi, miért ne tekinthetné igazinak?
Az egész csak hit kérdése.

127-128. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lededje Y'breq
>!
Noro MP

– … nos, mi, elmék ezt magunk közt úgy fogalmazzuk, hogy az esemény „na ne!” rátája erősen az egyhez konvergál.

56. oldal (ÖT)

>!
arsenal0522

Bocsásson meg, de nem szoktam kezet fogni. Az ember sosem tudhatja, hogy a másik hol járt és mit fogdosott előtte.

491. oldal

>!
Three

A fejlődés velejárójaként azonban a mitológia egyre inkább háttérbe szorult, a tudatukra ébredt lények új, pragmatikusabb hitvilágot eszkábáltak maguknak, amelynek három alappillére volt: az ész, a tudomány és a technológia.

103. oldal, NYOLC

>!
Three

Mindkét tábor szilárdan hitte, hogy az igazság az ő pártján áll – nem mintha ennek a gyakorlatban bármi jelentősége lett volna, ennyire egyikük sem volt naiv.

NYOLC

>!
Three

A legtöbb társadalomhoz hasonlóan, amely a világűrbe kilépve szembetalálta magát a metacivilizáció ősi, komplex és a sajátjánál nagyságrendekkel érettebb morális világrendjével, a sichultiak azonnal védekező álláspontra helyezkedtek. Foggal-körömmel ragaszkodtak gyarló szokásaikhoz, mondván, hogy ezek társadalmi berendezkedésük sarokkövei, amelyeken faji és kulturális identitásuk nyugszik.
Persze akadt egy hangos kisebbség, amely nem értett egyet ezzel az állásponttal; követelték a tetovált státusz megszüntetését, és éles hangon bírálták a politikai-gazdasági rendszert, amely eltűri az efféle adósrabszolgaságot. Néhány zavaros fejű bajkeverő odáig merészkedett, hogy a magántulajdon létjogosultságát is megkérdőjelezte, és a korlátlan tőkefelhalmozás ellen kampányolt. A helyiek többsége azonban elfogadta a történelmi status quót, sőt, néhányan kimondottan büszkék voltak a „nemes hagyományokra”.
A galaktikus közösség polgárai tapasztalatból tudták, hogy az új tagok beilleszkedése súrlódásokkal jár. Türelmesen várták hát, hogy elsimuljanak a problémák, és a sichultiak is megtalálják helyüket a terülj-terülj asztal mellett.

ÖT

>!
Three

A feltörekvő civilizációk persze mindig arra építettek, hogy fejlődési görbéjük lineáris; szaporodnak és sokasodnak, határ a csillagos ég! Csak arra nem számítottak, hogy a világegyetemben már minden talpalatnyi hely foglalt, az erőforrások végesek, és más civilizációk is foggal-körömmel ragaszkodnak a tulajdonukhoz. Nem beszélve a nagy Öregek és a szublimaták szövetségéről, amelynek szintén megvannak a nyersanyagok és élőhelyek igazságos elosztására vonatkozó írott és íratlan szabályai, vagyis: senki nem veheti el a másét, még akkor sem, ha ezt egyesek a személyük ellen irányuló, kirívó méltánytalanságnak értékelik.
Az újoncok lendülete, amellyel a világot a maguk képére akarták formálni, nemcsak entrée-nak volt rossz – egy-egy elbizakodott faj ennek ellenére mindig megpróbálkozik ezzel a módszerrel –, hanem középtávú stratégiának is. Őket a közösség mindig helyre tette, méghozzá azonnal és kíméletlen szigorral.

NYOLC

>!
Three

Így is akadt néhány civilizáció, amelynek tagjai nem mutattak érdeklődést az örök élet és a virtuális másvilágok iránt. Egyes fejlettebb fajok azért, mert már eleve rendelkeztek hasonló módszerekkel, mások pedig vallási vagy etikai okból utasították el a lelkek digitalizálását. Megint mások – ők voltak a legtöbben – azért nem szántak időt és energiát a módszer kifejlesztésére, mert a való világban akarták a halhatatlanságot elérni. Ők az elmestátusz-átírást eleve tévútnak tekintették, vagy ami még rosszabb, a kudarc nyílt beismerésének.

NYOLC


A sorozat következő kötete

Kultúra sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Neal Stephenson: Snow Crash
Jeff Noon: Vurt
Póli Róbert: Csillaglélek
Rodé Magdolna: Digitális világunk ma és holnap
Megan A. Moreno: Szex, drogok, Facebook
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.
Alastair Reynolds: Napok háza
Hannu Rajaniemi: Fraktálherceg
Greg Egan: Diaszpóra
Kim Stanley Robinson: 2312