Fegyver ​a kézben (Kultúra 3.) 112 csillagozás

Iain M. Banks: Fegyver a kézben Iain M. Banks: Fegyver a kézben

A bomba csak akkor él, amikor zuhan.

Cheradenine Zakalwe a Rendkívüli Körülmények egyik legtöbbet foglalkoztatott ügynöke. A Kultúra homályosnak tűnő céljai érdekében bolygók, naprendszernek sorsát változtatja meg, háborúkat indít és dönt el örökre, az eszközökben pedig soha nem válogat. Aztán eljön az idő, amikor úgy érzi, túl sokszor kellett már a vesztes oldalon harcolnia, és inkább a visszavonulást választja.

Diziet Sma, a gyönyörű és titokzatos nő talált rá valamikor Zakalwéra, emelte fel az ismeretlenségből, és tette a Kultúra megbecsült katonájává. Most azt a megbízást kapta, hogy kutassa fel a visszavonult ügynököt, és győzze meg őt, vállaljon el egy utolsó, sorsdöntő bevetést. Azt hiszi, jól ismeri a férfit, de a Zakalwe múltjában rejtőző szörnyű titkokra még ő sincs felkészülve.

Iain M. Banks klasszikusát új szerkesztésben, felújított kiadásban tartja az olvasó a kezében.

Eredeti megjelenés éve: 1990

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
392 oldal · ISBN: 9789634194774 · Fordította: Totth Benedek
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
392 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634194705 · Fordította: Totth Benedek
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2006
puhatáblás · Fordította: Totth Benedek

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 15

Most olvassa 5

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 38


Kiemelt értékelések

vargarockzsolt>!
Iain M. Banks: Fegyver a kézben

Brutális, kusza, zseniális.
Talán nem is a történet a lényeges benne, hanem az ábrázolt világ, a Kultúra zsoldosa szemszögéből megmutatott agresszív civilizációk kegyetlensége – kontrasztban a Kultúra békés-dekadens világával. (A háttérben persze mindig ott vannak az Elmék, a maguk mindent felülmúló technikáival, fegyvereivel.)
Hosszú és izgalmas háborús sci-fi, a sorozat előző két kötete nélkül is érthető, de azért jó sorban olvasni.

Buzánszky_Vírus_Dávid>!
Iain M. Banks: Fegyver a kézben

Először is: OM-f-G!

Ez a könyv brutálisan erős. Az érzelmi világunkat felkavarja, az értelmünket pedig próbára teszi.
Nem, nem egyszerű ez a történet. Elég egy pillantást vetnünk a tartalomjegyzékre, és a könyv felépítésére. Bizony, ez nem fog segíteni a zökkenőmentes, könnyen értelmezhető olvasásunkban.
Sokszor azt se tudtam, hogy most éppenséggel mi a F van. Most akkor ez mikor volt és ki volt és hol van, és miért nem máshol van és máskor és amúgy is.
A felvezetés hosszú, és rohadt nehéz felvenni a fonalat. Majd amikor a fonalat összekaparod magadnak, akkor kihúzzák alólad a szőnyeget, és BUMM!
Ez egészen más, mint az első kettő kultúra regény. Sokkal mélyebb, bonyolultabb, mesteribb. Rohadt mód élvezhető is, mellesleg!
Miután elolvastam… azóta ha a borítóra nézek. OMG! Lepörög előttem ez az egész történet, és OMG!
Szóval röviden, tömören, OMG!
Olvassatok Kultúrát!

5 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
Iain M. Banks: Fegyver a kézben

A negyedik általam olvasott Banks- és Kultúra-regény, de egyelőre ez tetszett a legkevésbé. Ami persze nem jelenti azt, hogy nem tetszett, inkább csak annyit, hogy a többihez viszonyítva jóval kevesebbet jelentett.
Egyrészt gyakorlatilag a legvégéig nem sikerült belemerülnöm a történetbe: ami lekötött volna / érdekes lett volna, abból túl keveset kaptunk; ami meg helyette érkezett, az nagyon sokáig nem tartogatott annyit, hogy önmagában igazán élvezetes legyen. Persze a csattanó sok mindent igazol visszafele is, és nem tagadom, egy darabig izgalmas játék volt kitalálni, hogy a sehová nem kapcsolódó fejezetek tulajdonképpen hogyan is kapcsolódnak, de ilyen terjedelemben már inkább fárasztott (és az sem segített, hogy a „fő” szálat sem éreztem túl izgalmasnak).
Másrészt a legnagyobb problémám, hogy a szerkezettel való játék mintha pont az érzelmi ívnek vágna alá: ahhoz, hogy a csattanó igazán nagyot szóljon, nem volt elég számomra, hogy csak a végén áll minden össze. Így bár értékeltem, és bizonyos fokig működött is, mégsem lett olyan emlékezetes élmény, mint lehetett volna.
Azért Skaffen-Amtiskaw drónban újabb kedvenc szereplőt köszönthetek.

2 hozzászólás
csartak P>!
Iain M. Banks: Fegyver a kézben

Fegyver a kézben, azaz háborúk dúlnak. Egy újabb oldalát ismerhetjük meg a Kultúrának, a manipuláló, a kihasználó, a háttérből háborús szálakat összekuszáló vagy éppenséggel kibogozó Kultúráét. Ehhez persze megvannak a sajátságos eszközeik, mint például a főszereplő, Zakalwe, ő a nagy ász, akit mindig bedobnak a kényes helyzetek elsimítására… és szó szerint mindig kiszedik a helyzetből ilyen-olyan formában. A könyv szerkezete érdekes, felváltva, fejezetenként kapunk egy jelen eseményt, és egy visszaemlékezős, múltbéli eseményekben visszafelé haladó epizódot Zakalwe életéből. Szeretem Banks hőseit. A hosszú történet alatt bőven jut idő a jellemábrázolásra, a tettek megismerésére. Hamar kiderül, hogy itt egy lelkében beteg emberről van szó, akinek cselekedeteit nehéz megérteni, (mert ugyan mit lehet gyűlölni egy székben?) de ahogy haladunk előre a múltban, úgy lesz egyre csupaszabb, egyre mélyebben járunk az emberi lélekben, az egészen ütős csavarig a könyv végén. És igen, mikor azokat a sorokat olvasod, újra meg újra el kell olvasni, visszalapozni annyira hitetetlen és brutális, még elképzelni is, és valami fáj belül, annyira bizarr..
Ha a történet keretét nézzük, ismét elmondhatom, hogy lenyűgöző a Kultúra világa, annyi lehetőséget rejt magában, amennyit a mi mai világunk soha sem fog megadni. Eleve már az, hogy többféle élettípust tudsz megélni egy életedben. Végtelen lehetőségek. Banks állati jó koponya, ahogy ezt így kitalálta. Nagyon szeretem a drónokat, és minden részben találkozunk egy karakteres egyéniséggel. Érdekes, a Kultúrabeli emberek annál idegesítőbbnek találják őket. Talán mert olyan tökéletesen tudnak és értenek mindent. Mert olyan gyorsan tudnak dönteni. Hát, ennyi, most megyek és elvágyódom, de közben jöhet majd a következő rész.

2 hozzászólás
kriszet_Paulinusz P>!
Iain M. Banks: Fegyver a kézben

Majdnem tökéletes ez a könyv, bár nekem picit durva, és nem ajánlom első könyvnek sem.
Néhol elég sűrű, hogy úgy mondjam fekete, mint a szurok. Van egyfajta sötét atmoszférája.
A történet lehetne rém egyszerű, de nem az. Sma a minden hájjal megkent nő, „űrribanc” (bocs, :D ), kerítő, kém és még ki tudja ki. Bonyolult személyiség, titokzatos, néhol elborult party girl, de mindenkor észnél van.
Zakalwe egy szintét titokzatos egyén, katona, erkölcstelen „eltakarító”. „Elborulásait” végig élhetjük, visszaemlékezések formájában, pillanatképekben. Érezni lehet, hogy nem teljesen százas. A lelkében dúló démonok viszont valóságosak, még katona létére is, néhol viszont annyira emberi, mintha nem is ő lenne. A jellemábrázolások elképesztően korrektek, még a „kimondhatatlan nevű” droid is pontosan ki lett dolgozva.

„Csak azt szeretném… szeretnék hinni abban, szeretném tudni, szeretném, ha a végén bebizonyosodna, hogy… – Megvonta a vállát, és elvigyorodott. – …jót cselekedtem.”

A történet maga zseniálisan össze-vissza, már-már összekutyult egyveleg, de apró kis bizsergések formájában – ahogy halad előre a történet – lassan ráeszmélünk, hogy itt valami nagyon nem stimmel, valami történni fog. Én leginkább háborús sci-finek mondanám ezt a könyvet. Brutális és rettentően tömény. Talán túlzás lenne azt állítanom, hogy drámai, de ez jellemzi leginkább az egész füzért, amire Banks felfűzte ezt a történetet. Nem mondom, hogy fantasztikus sodrása van a könyvnek, kitartást igényel, mert ez inkább egy lassan folyó keskeny szál, ami köré, mint a folyó partjára Banks épít egy teljes kötetet. Viszont a csattanó…, mert az van ám! Eszement és teljesen kiüti az embert. Mindent összevetve mélyen emberi ez a könyv, mégha nagyon nehéz is.
Banks, ahogy megalkotta a Kultúra világát az valami fenomenális. Minden regényében erős társadalom kritika nyilvánul meg, néha megdöbbentően csomagolva. Nincs sorrend nyugodtan lehet olvasni, egyszerűen lenyűgöző, bár van aki szerint mégis jó tartani a sorrendet.

pwz I>!
Iain M. Banks: Fegyver a kézben

Nekem nagyon „bejövősek” az olyan könyvek, amikor az elején, a számtalan információt magamba szívva azon töprengek, hogy azok a kis puzzle-darabkák, amit olvasás közben felcsipegetek, mikor nyerik el a végső helyüket. Banks ilyen író. Ez milyen kezdés már?:
– Volt valaha valamilyen, hmm, kapcsolatod az… ööö… előkelőbb körökkel? A fiatalember hirtelen elkomolyodott. – Egyszer… – habozott, mielőtt folytatta volna. – Egyszer ismertem valakit, aki… majdnem hercegnő volt. Egy ideig magamban hordtam egy darabját. – Hogy mondod? Magadban hordtál… – Egy darabot belőle. Szünet. Aztán udvariasan: – Nem fordítva történt? A fiatalember megvonta a vállát. – Nem egy szokványos kapcsolat volt.
És bárhogy turbóztam az agyamat, kellett a „dupla leszúrt Banks-csavar” – ha már itt a téli olimpia ;) – a végén, hogy elnyerje értelmét a könyv nyitánya! :D :D :D
Aztán ott vannak a fejezetek! Banks-t olvasva egy idő után rááll az ember agya az ugráló idősíkra – nem beszélve a helyszínekről – de itt még rá is segített a fejezetek számozásával. A múltból a jelen felé római számozással, és persze a nagyobb számoktól az egyesig, míg a „hagyományos” idősíkon az arab számozást, egytől fölfelé alkalmazta. A végén persze a „római” belecsúszik az „arabba” – mindez persze csak a fejezetekre, nem a felekezetekre értendő ;)!
Most megkapjuk a magunk Kultúra ügynökét, aki nem is Kultúra-lakóként csöppent bele a rendszerbe. Ha végigolvasod a könyvet, rájössz, hogyan működik – maradva a Bond-os hasonlatnál – a Kultúra M-je és Bond-ja.
A vége ütött! :D

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2006
426 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637118276 · Fordította: Totth Benedek
Gerof>!
Iain M. Banks: Fegyver a kézben

Hát ezt eléggé untam. Azért is volt nagy csalódás, mert a A játékmestert viszont nagyon szerettem.
Egyrészt a kötet szerkesztése egyáltalán nem volt ínyemre. A célját értem, de számomra fölöslegesen szétcincálta a történetet, beletoldva olyan eseményeket amelyeket az olvasás során sem elhelyezni nem tudtam, de nem is érdekelt. Pl. voltak valami parkolóvárosok. Tetszett az ötlet egy olyan kultúráról, akik sültbolondként tekintenek azokra, akiknek állandó lakhelyük van, és adott időközönként továbbállnak lakókocsi szerű otthonaikkal, majd új városokat hoznak létre utcákkal, terekkel stb. Dehogy miért szerepelt ez a történetben, fogalmam sincs. Úgy kronológiailag se tudnám elhelyezni. Valószínűleg benn van a válasz a könyvben, de mint mondtam, unatkoztam és sokszor elkalandozott a figyelmem.
Hasonlóképp a szereplők se tettek rám nagy benyomást. Se Zakalwe, se Sma, se a kimondhatatlan nevű kis droid. Így aztán a Kultúrához való viszonyuk se hagyott különösebben mély nyomot, pedig hát ez lett volna a regény egyik fő vezérfonala.
Azért nem húznám le teljesen, mert számos helyen megcsillogtatta Banks a fantáziáját, és néhány izgalmasabb filozofálgatásra is emlékszem, pl. a Zakalwe a kiszabadítandó ember között (a nevére nem emlélszem) a háborúk természetéről, időszerűségéről.
A befejezés pedig hiába hoz nagy csattanót, mivel nem sikerült elmerülnöm a történetben így eléggé hidegen hagyott.
Határozottan többet vártam.

alaurent P>!
Iain M. Banks: Fegyver a kézben

Megint egy olvasás, amikor csak úgy odanyúltam, nem figyelve sorozatra, előzményre. Utóbb látom, az 5. kötetet már olvastam a Kultúra sorozatból, minimális tetszéssel.
Ez a kötet is abszolút megáll a a saját lábán, nem hiányzott előle semmi, a lezárása is kerek egész. Izgalmas, jól felépített és leírt világban játszódik, a főszereplőket pedig – nemigen tudnám megmagyarázni, miért – úgy a kötet felénél elkezdtem megkedvelni. Addig bíztam benne, hogy nem ők lesznek a főhősök, sem SMA, sem Zakalwe.
A történet brutális. A történetvezetést úgy jellemezném, hogy gurulnak elénk a gyöngyök, nézegetjük, és remélhetőleg a végére összeáll valami. Itt a számomra egy gyöngysor állt össze, a végén egy elképesztő befejezéssel.
Na jó, megbocsátom az Ellentéteket.

1 hozzászólás
Sheeana P>!
Iain M. Banks: Fegyver a kézben

A konyv világépítése tetszett, jók a karakterek, érdekes filozófiai és erkölcsi problémákat feszeget.

BlackSheep>!
Iain M. Banks: Fegyver a kézben

Egyszer régen olvastam már ezt a könyvet, de szinte semmire nem emlékeztem már belőle. Mármint azon kívül, hogy zavarba ejtő volt, kesze-kusza, és nagyon-nagyon tetszett.
Most újraolvasva azt kell mondjam: talán egy kicsit jobbra emlékeztem, mint amilyen valójában, de ettől még egy nagyon érdekes és izgalmas szerkezetű regény a Fegyver a kézben.

A történet viszonylag egyszerű, ami viszont fordulatossá és bonyolulttá teszi, az a felépítés. Egy sztori fut, a közepétől indulva, két irányba: a vége, és az eleje felé, váltogatott fejezetekkel. Baromi jó volt olvasni, és összerakosgatni a részleteket, meg vadászni az apró utalásokra, nyomokra a későbbi, illetve korábbi történésekre, és volt pár elképesztően jól kitalált fejezet.

A karakterek és párbeszédek ezúttal is kimagaslóan jók, ahogy az eddigi Banks regényekben is azok voltak, szóval ezen már tényleg nem lepődtem meg. Az egyetlen apró probléma pedig csak az volt, hogy maga a sztori nem feltétlenül igényelné ezt a fajta túlcsavart narratívát. Persze, jót tett neki és nagyon szórakoztató így is, viszont a könyv-végi reveláció – bármilyen ütős is önmagában – azért a nagy egészet nézve nem akkora megfejtés. (hasonló bajom volt a Darázsgyár fordulatával is, szintén Banks by the way!) Mondhatni, ha nem lenne benne egyáltalán, akkor se lenne jobb, vagy rosszabb a regény.

Ettől függetlenül marha jó könyv a Fegyver a kézben, érdemes tenni vele egy próbát, de a Banks-szel való ismerkedést nem ezzel érdemes kezdeni.


Népszerű idézetek

Linka>!

– Csak azért, mert egy történetnek még nincs befejezése – kiáltott utána Ky – , még nem jelenti azt, hogy nem….
A férfi kiment a folyosóra, beszállt a liftbe, és becsukta maga mögött az ajtót.
Ky előredőlt, és a kijelzőn nézte, hogy a lift a hajó közepébe ereszkedik. – ….következik belőle semmi – fejezte be suttogva a mondatot.

II fejezet

SteelCurtain>!

Valószínűleg erőszakos, sőt lehet, hogy röhejes véget érek, mert egyszerűen ilyen a világ. Megúszol néhány atomrobbanást, elkerülsz egypár mindenre elszánt merénylőt… aztán megakad egy szálka a torkodban… de hát ki a francot érdekel ez? Neked a társadalom biztosítja a stagnálást, nekem pedig… a korom. De mindkettőnk tutira megdöglik egyszer.

Zzss>!

– Mondd, szerinted mi a boldogság?
– A boldogság? A boldogság az… amikor egy verőfényes tavaszi reggelen, egy gyönyörű, szenvedélyes… többszörös gyilkossal töltött vad éjszaka után felébredsz.
– …A francba, ennyi lenne az egész?

13. oldal

Buzánszky_Vírus_Dávid>!

Gyakran feküdt az ágyon az alvó lányban gyönyörködve, akinek arcát a különös ház nyitott falain beáramló ismeretlen fény világította meg.Tátott szájjal bámulta a bőrét, a haját, és mozdulatlanná dermedt tapintható nyugalmától. Elállt a szava attól az egyszerű ténytől, hogy a másik fizikai valójában létezik. Mintha a lány valami nemtörődöm, csillagszerű dolog lett volna. Olyan nyugodtan szundikált mellette, mint aki nincs tudatában végtelen hatalmának.Az álomba merült lányból áradó gondatlanság és nyugalom csodálatba ejtette a férfit. Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy ez a szépség képes fennmaradni bármiféle tudatos erőfeszítés nélkül.

131. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szépség
Zzss>!

Csak azt szeretném… szeretnék hinni abban, szeretném tudni, szeretném, ha a végén bebizonyosodna, hogy… – Megvonta a vállát, és elvigyorodott. – …jót cselekedtem.
Sma felsóhajtott, és mivel vízben lebegtek, kicsit felemelkedett, aztán lesüllyedt. – Ki tudja ezt megmondani, Zakalwe? Még mi magunk sem tudjuk. Azt hisszük, igazunk van. Sőt, hogy ezt be is tudjuk bizonyítani, de hát sosem lehetünk biztosak semmiben. Mindig lesznek érvek, amelyek ellenünk szólnak. A bizonyosság nem létezik.

302. oldal

csartak P>!

„A csónakház pincéjében tovább folyt a parti. Zakalwe kis híján összeütközött egy nővel, akinek a tarkóján voltak a szemei. Néhányan a mulatozás hevében elkezdték egymással cserélgetni a végtagjaikat. Egyesek büszkén mutogatták négy karjukat, mások könyörögtek, hogy itassa meg őket valaki, mivel nekik nem volt egy sem. Olyan is akadt, akinek eggyel több lába volt. Férfiak rohangáltak női lábakon vagy integettek női kezekkel, és nők táncoltak férfi lábakon vagy hadonásztak férfi kezekkel. Az egyik nő egy bambán vigyorgó fickót rángatva maga után vonult fel-alá. Időről időre fellebbentette a szoknyáját, kivillantva férfi nemi szervét.”

Zzss>!

Zakalwe, az emberi társadalmakban, melyeket eddig módunkban állt megismerni, az összes korszakot és az összes fejlettségi szintet figyelembe véve, csak nagyon ritkán fordult elő, ha egyáltalán előfordult valaha is, hogy hiány legyen lelkes fiatal férfiakban, akik hajlandók gyilkolni és az életüket áldozni feljebbvalóik biztonságát, kényelmét és előítéleteit szolgálva. Amit te hősiességnek nevezel, mindössze annak az egyszerű ténynek a kifejezése, hogy idiótákból sosem volt hiány.

388. oldal

Bernadett_Bodor>!

A férfi szívéhez a legrövidebb út a mellkasán át vezet!

Zzss>!

– […]. Újabb és újabb példák látnak napvilágot, és közben a régi leleteket is újraértékelik, aztán új szakemberek állnak elő új elképzelésekkel, és azt is felbolygatják, amit az ember már biztosnak gondolt… azonban – csapott az asztalra a férfi – ha valaki letöröl egy asztalt, azon nincs mit magyarázni. Úgy érzed, csináltál valamit, kézzel fogható eredménye van a cselekedetednek.
– Végeredményben mégsem történt más, csak letakarítottál egy asztalt.
– És ennek az égvilágon semmi jelentősége nincs, ha az események kozmikus skáláján nézzük a dolgot, ugye? – sugallta a fickó vigyorogva. Zakalwe válaszként elmosolyodott. – Hát, nem.
– Akkor, kérdem én, mi bír jelentőséggel? A másik munkám? Annak talán van bármi értelme? Megpróbálkozhatnék a zeneszerzéssel, csodálatos zeneműveket komponálhatnék, vagy írhatnék teljes napig tartó szórakoztató eposzokat, de mi értelme lenne? Az, hogy letörlöm ezt az asztalt, örömet okoz nekem. Az emberek pedig tiszta asztalnál ülhetnek, ami viszont nekik okoz örömet. És különben is – nevetett a fickó –, az emberek meghalnak, a csillagok meghalnak, és a világegyetem is meghal egyszer. Mi számít eredménynek, bármilyen óriási is legyen, ha egyszer maga az idő is meghal? Persze, ha az asztalok törölgetésén kívül semmi mást nem csinálnék, az a bennem rejlő hatalmas szellemi képességek hitvány és megvetésre méltó elvesztegetésének tűnne. De mivel önként teszem, örömet okoz. Amúgy pedig – folytatta mosolyogva a férfi – kiváló alkalmat nyújt az ismerkedéshez. Szóval, nem meséli el, honnan érkezett?

290. oldal

Sheeana P>!

Te is egyedül vagy, én is egyedül vagyok, Darckense is egyedül van, Elethiomel is egyedül van. Mindenki egyedül van.

365. oldal


A sorozat következő kötete

Kultúra sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Frank Herbert: A Dűne
Dan Simmons: Ílion
Raana Raas: Árulás
Pierce Brown: Hajnalcsillag
Orson Scott Card: Végjáték
Aaron Dembski-Bowden: Az első eretnek
Dan Simmons: Hyperion bukása
Adrian Tchaikovsky: Hadállat
Karen Traviss: Színvallás
On Sai: Artúr