Ellentétek (Kultúra 5.) 63 csillagozás

Iain M. Banks: Ellentétek

A palotában a király új orvosának több ellensége van, mint gondolná. Ám ahol a szükség, ott a segítség – rosszakarói nem is sejtik, miféle hatalmak játszanak a kezére.
Egy másik kastélyban, túl a hegyeken a kormányzó testőre is árnyékokkal hadakozik. Csakhogy ellenségei gyorsan és kíméletlenül csapnak le, és ő csak saját magára számíthat a gyilkos küzdelemben.
Az Ellentétek kivételes hangulatú, lebilincselő mese összeesküvésről, útkeresésről, szerelemről és árulásról. Egy távoli, mégis ismerős világot fest elénk, ahol a kezdet és vég összemosódik…

Eredeti mű: Iain M. Banks: Inversions

Eredeti megjelenés éve: 1998

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2010
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639868922 · Fordította: Gálla Nóra

Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

>!
vargarockzsolt P
Iain M. Banks: Ellentétek

Értem én, hogy spoiler, de ez így, csak egy kihagyható fantasy, mese, amely önmagában talán megállná a helyét, de a sorozat részeként csalódást okozott.

>!
Razor SP
Iain M. Banks: Ellentétek

Két évvel ezelőtt, @Noro kihívása kapcsán volt először szerencsém Banks Kultúra-sorozatához, mégpedig a többek által is legjobbnak tartott Nézz a szélbe c. kötethez. Most, újabb @Noro-féle kihívás kapcsán az Ellentétek került sorra, amit a kevésbé sikerült részek közt tartanak számon. Elég jól sikerült ezzel körbelőnöm a sorozatot. :)
Szó se róla, a könyvről nehezen lehet megmondani, hogy sci-fi, inkább tűnik valamiféle fiktív történelmi regénynek. A sorok közt olvasva aztán felbukkan a Kultúra is, bár elég csekély mértékben (Vagy én tudok még keveset róla és kevésbé szúrt szemet).
A történetről röviden: adott két ellentétes kultúra – egy királyság, illetve egy megdöntött királyság, ahol a kormányzó uralkodik. Ide csöppen a két kultúrabeli polgár. A nő a királyságban helyezkedik el és hamarosan a király orvosa, sőt, egyik legfőbb bizalmasa lesz, ami persze hamar szúrni kezdi a helyi nagyságok figyelmét. A férfi ezzel szemben a kormányzó mellett, annak testőreként köt ki és azonnal ugrik, ha veszély fenyegeti védencét.
A két szál csupán a könyv végén érintkezik (nem kapcsolódnak össze), bár ott már erősen rohamléptékre vált a sztori, mintha Banks azt látta volna, hogy x oldal van hátra. Én nem bántam volna valami bővebb lezárást.
Összességében nem tartom rossz regénynek, szerettem olvasni, a két szál is érdekes volt, viszont semmiképp nem ajánlanám kezdő Kultúra-regénynek, mert annak elvileg jellemző elemeiből vajmi keveset tartalmaz.

4 hozzászólás
>!
Noro MP
Iain M. Banks: Ellentétek

Afféle játék a Kultúra könyveket ismerő olvasókkal: két, fejlett világból származó ember története egy középkori civilizációban – csakhogy szigorúan az őslakók szemszögéből. Ha valaki eleve úgy veszi kézbe, hogy kész a sorok között olvasni, számos csavarra lehet figyelmes. Ha viszont nem így állunk hozzá, akkor valószínűleg nem lesz egy nagy élmény. Ami az egészet átszövi: adott két ellentétes kultúra, és két ellentétes elveket valló ember, csakhogy ez a két ember nem ellentétes kultúrákból származik.
Nem tudtam nem összehasonlítani Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni c. könyvével: a felmerülő dilemmák hasonlóak, de a főhősök ideológiai háttere ég és föld.
Sajna a sztori egy kicsit túl sokat akar az utolsó fejezetekbe zsúfolni, egyenletesebb is lehetett volna. Illetve én szívesen láttam volna még több rejtett célzást is benne.

>!
csartak MP
Iain M. Banks: Ellentétek

A karakterek jellemét kivéve nem szokványos Kultúra-regény, sőt mondhatni, ebben tudjuk meg a legkevesebbet a Kultúráról. (mondhatni semmit)
Ha valaki igazán érteni akarja a rejtett utalásokat, akkor semmiképp sem javaslom első kötetnek.
Nekem hiányzott belőle a rendes sci-fi, a drónok, a hülyenevű űrhajók. (egy titkos drón azért tuti volt benne) Banks játéka volt ez a középkori történelemmel, idegen bolygóra helyezve. Most a szavam el is fogyott, mert ilyenek a rendkívüli körülmények.

4 hozzászólás
>!
Sceurpien I
Iain M. Banks: Ellentétek

Hogy mi hiányzik belőle? Nem lehetne megmondani igazán. A szereplők eredetiek, a történet is egészen érdekes. Egyszerűen talán csak nem kötött le annyira, amennyire kellene neki. Fogalmam sincs. Olvasáskor fogalmam sem volt róla, hogy egy sorozat része, vagy hogy éppen az ötödik kötete, és nem is éreztem, hogy valamit nem értenék belőle.

Ez a könyv veti fel legjobban a kérdést benne: ha ez sci-fi, akkor mi a fantasy?

11 hozzászólás
>!
entropic P
Iain M. Banks: Ellentétek

Nagyon nehezen rázódtam bele, mint Banksbe általában mindig. Valószínűleg lyukas az agyam, de sokszor elvesztettem a fonalat, és zavart, hogy mire beleéltem magam az egyik történetszálba, véget ért a fejezet, és a másik szál folytatódott. Aztán megszoktam ezt is, és utána már nagyon tetszett. Nem véletlen a cím és a (szerintem nagyon szép) borító: olyan ez a könyv, mintha a két történet(szál) egy tükör két oldalán játszódna, de senki sem tudja, mi van a másik oldalon. Persze vannak összekötő elemek, de amikor már épp rém okosnak képzelném magam, mert rájövök, hogy mi mivel és hogyan függ össze, akkor megtudom, hogy az nem is biztos, hogy úgy van ám. Szóval Banks egy kicsit hülyére vesz, pont annyira, amennyire én azt szeretem.
Jó könyv.

>!
BlackSheep
Iain M. Banks: Ellentétek

Banks mester megint elkápráztatott fantasztikus párbeszédeivel, remekül kitalált karaktereivel és érdekes alaphelyzeteivel. Ez utóbbi különösen igaz az Ellentétekre, mert, bár Kultúra regényről van szó, de ennél messzebb nem is állhatna ettől a skatulyától. Inkább hasonlít a Trónok harcára ez a két különböző királyságban, középkorhoz hasonló időszakban játszódó történet. Persze Banks itt is ugyanúgy sziporkázik.

Amik nagyon tetszettek az Ellentétekben, azok a nagyon finom utalások, amikkel nem csak egymásra hivatkozik a két történet, hanem arra is, hogy ez tulajdonképpen tényleg egy Kultúrában játszódó regény. Abszolút nincs semmi az olvasó szájába rágva, viszont aki figyel, az észre tudja venni őket, és ez ad egy kis plusz ízt az összképhez. Az más kérdés, hogy talán még jobb lett volna a végeredmény, ha ezekből többet is kihoznak, de így is oké.

És akkor az előbb el is mondtam a negatívumot: ez lehetett volna több is. Ha egy kicsit jobban összefűzi Banks a két történetet, és jobban beemeli a Kultúra jellegzetességeit, akkor szerintem sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből a két sztoriból. Egyértelműen van egy durva hiányérzet a végén, hogy rendben, ez klassz meg minden, de úgy mégis mire ment így ki az egész?

Azt tudom elképzelni, hogy ez Banksnek inkább csak amolyan pihentető-levezető jellegű írás volt. Két komolyabb könyv között összedobott egy könnyedebbet, ami így nem üt nagyot, viszont ugyanolyan szórakoztató olvasmány, mint az író legjobb regényei.

>!
nyerw P
Iain M. Banks: Ellentétek

Két cselekményszál, két helyszín – egy királyság és egy köztársaság. Mivel az előszó egyértelmű kulcsszava a haladás kérdése, na meg ott a Kultúra, nyilván valamiféle fejlődést próbál ezzel az engigmatikus, ám sajnos rosszul választott címmel az orrunk alá dörgölni. Valódi ellentétek (pontosabban inverzió az eredeti cím után – Inversions) nincs a két történetben.

A szerző a klasszikus több elbeszélős-közreadós játékot játssza. Két cselekményszál, melyek fejezetei felváltva olvashatóak. Az előszó-utószó elbeszélője visszaemlékező pozícióból jegyzi le a két szálat, vállaltan nem krónikaként, hanem fikciós irodalomként. A saját, E/1-ben előadott történetszálát gazdája részére jegyzi le időnként megszólítva őt. Mivel túlzottan személyes, inkább naplószerű, de tulajdonképpen jelentésekről van szó.

Az elbeszélő a másik cselekményszálat saját állítása szerint egy speciális helyi irodalmi formában beszéli el, ahol a hallgatóságnak kell kitalálnia, ki az elbeszélő. A két történetszál láthatóan összeér a két főszereplő által, mégis azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy talán véletlenszerű az egybeesés. Én ezt ennek az elbeszélőnek nem hiszem el. Ez a bizonyos kapcsolat a Sechroom-Hiliti mesékben válik nyilvánvalóvá, klasszikus mese a mesében.

Egyébként dicséretet érdemel a szöveg míves, archaikus megfogalmazása, amelynek a magyar fordítása is remekül sikerült.

1 hozzászólás
>!
popzene
Iain M. Banks: Ellentétek

sorrendben olvasom a Kultúra-regényeket, és eddig ez a legjobb

>!
Tina1993
Iain M. Banks: Ellentétek

Nekem kicsit unalmas volt, de a Doktor karaktere nagyon tetszett. A történetének vége elég lapos lett, kicsit csalódtam.


Népszerű idézetek

>!
Sceurpien I

– Az ember nem alázhat porba másokat, még ha hatalmában áll is.
– Ó, ez igazán szép és nemes gondolat. Kár hogy az emberek többsége nem így gondolja.

311. oldal

1 hozzászólás
>!
csartak MP

Nincs nagyobb bűn az önzésnél.

(első mondat)

>!
csartak MP

A kezemre pillantott; csak most vettem észre, hogy a térdét fogom. Elvörösödtem, mint az érett rókapimpó.

3 hozzászólás
>!
Zzss

Furcsák az emberek, Lattens. Ha mindent megkapnak, amit szemük-szájuk kíván, hirtelen vágyakozni kezdenek a nélkülözés és szenvedés után.

250. oldal

>!
zakkant

A nők jobban bírják a fájdalmat, mint a férfiak.

190. oldal

6 hozzászólás
>!
zakkant

Ahogy a mondás tartja, bátorság és botorság között mindössze egyetlen betű a különbség.

224. oldal

>!
Noro MP

Vajon komolyan gondolja a doktor, hogy ahány ember él a földön, mind másban hisz? Az ember abban hisz, amit az iskolában tanítanak neki. (Kivéve a csodabogarakat, a filozófusokat – és persze a messziről jött idegeneket.)

125. oldal

>!
Noro MP

Aznap este ugyanis vacsorára lett volna hivatalos a kapitánynál, de még a délután folyamán kimentette magát; hirtelen rosszullétre hivatkozott, amit a „rendkívüli körülmények” idéztek elő.

370. oldal

1 hozzászólás
>!
zakkant

Amikor másokat bántunk, magunknak okozzuk a legnagyobb fájdalmat.

190. oldal

>!
zakkant

Bár tisztelem a szüleim emlékét, hiszen ez minden gyerek kötelessége, jobban örülnék, ha kevésbé különleges családba születtem volna.

2241. oldal


A sorozat következő kötete

Kultúra sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Brian W. Aldiss: Amíg világ a világ
Dan Simmons: Hyperion
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.
Robert Merle: Védett férfiak
Aldous Huxley: Szép új világ
Ian McDonald: A dervisház
Andreas Eschbach: Hajszőnyegszövők
John Brunner: Zanzibár
John Scalzi: Bezárt elmék
Marina Gyacsenko – Szergej Gyacsenko: Andrej és a Föld zarándokai