Consider ​Phlebas (The Culture 1.) 12 csillagozás

Iain M. Banks: Consider Phlebas Iain M. Banks: Consider Phlebas Iain M. Banks: Consider Phlebas

The war raged across the galaxy. Billions had died, billions more were doomed. Moons, planets, the very stars themselves, faced destruction, cold-blooded, brutal, and worse, random. The Idirans fought for their Faith; the Culture for its moral right to exist. Principles were at stake. There could be no surrender. Within the cosmic conflict, an individual crusade. Deep within a fabled labyrinth on a barren world, a Planet of the Dead proscribed to mortals, lay a fugitive Mind. Both the Culture and the Idirans sought it. It was the fate of Horza, the Changer, and his motley crew of unpredictable mercenaries, human and machine, actually to find it, and with it their own destruction. Consider Phlebas – a space opera of stunning power and awesome imagination.

Eredeti megjelenés éve: 1987

Tartalomjegyzék

>!
Orbit, London, 2009
430 oldal · ISBN: 9780316095839
>!
Orbit, London, 2008
544 oldal · ISBN: 9780316005388
>!
Orbit, London, 2005
472 oldal · ISBN: 9781857231380

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Noro >!
Iain M. Banks: Consider Phlebas

Szokatlanul kalandos egy könyv ez Kultúra-regénynek, de én amúgy is épp vágytam egy ilyen félig komoly, félig akcióközpontú űroperára, ahol a világmegváltó főmuftik helyett néhány független vállalkozó (értsd: zsoldos haramia) áll a középpontban. (Az űrkalandor kliséje mára annyira kifordult önmagából – lásd pl. Reynolds „ultráit” a Jelenések teréből – hogy eredeti formájában alig lehet találkozni vele.) Vagyis jókor talált rám a kötet.
Érdekes így utólag rácsoldálkozni, honnan indult egy amúgy független részekből álló „univerzum-sorozat”. Néhány dolog itt még nem teljesen kiforrott, másokban sokkal tárgyilagosabb, könnyebben érthető. (Még egy függelék-féleség is megjelenik benne az Idiri háborúról, nem mintha anélkül nem lenne kerek és érthető a történet.) Érezhető, hogy Banks világa a nagy ezredvégi űroperák közül talán a legkevésbé „hard” jellegű, nem érdekli a technikai megoldások hitelessége, Asimovhoz hasonlóan ő is csak a társadalmi hatásukat tartja igazán fontosnak.

A Kultúrát itt még elsősorban kívülről látjuk, egy olyan főhős szemével, aki ugyebár ellenük harcol. Ő a történet folyamán számos kérdést tesz föl arról, hogy a hadviselő felek miért, milyen indíttatásból képviselnek bizonyos morális elveket, illetve hogy ezeket mennyire tudják megvalósítani. Sok esetben maga is látja, hogy két rossz közül választott egyet. Továbbá, mivel alakváltó, néha azzal is nehéz tisztába jönnie, hogy kinek melyik arcát mutatja (szó szerint és képletesen egyaránt) – ebben pedig különösen jó lehetőségek rejlenek. A főszereplő alakja szerintem van olyan jól eltalált, mint a későbbi könyvek bármelyikében.

A történet maga azért egy kicsit hullámzó. Akad egy-két teljesen öncélú, kihagyható jelenet, amelynek szerintem csak annyi volt a célja, hogy az olvasó még több furcsaságot lásson a világból. Az akciódús jelenetek egyike-másika pedig túl hosszúra nyúlik ahhoz, hogy igazán hatásosan tudjanak pörögni az események. Ugyanakkor viszont remekül átadja azt az érzést, hogy ez bizony egy nagyon durva világ, ahol egy szupercivilizáció védelme nélkül elég könnyű a fűbe harapni. Ez pedig mandínerből a Kultúra koncepcióját erősíti: a későbbi könyvekben megjelenő utópia számomra ezúttal sokkal hatásosabb lesz, tudván, hogy odakint mennyivel keményebb az élet.

ddani P>!
Iain M. Banks: Consider Phlebas

Tetszett ez a világ. A világűr és mindenféle egzotikus meseszerű élőlénye, technikája meggyőzően kidolgozott, koherens háttérként többnyire ott marad, ahol még nem veszi túlságosan igánybe az olvasó agytekervényeit: a cselekmény közelében. Banks egyáltalán nem egy mezei lézerlövöldözős űrwestern-szerző, de alapjában mégis egy ilyen nem túl szofisztikált alapra illeszkedik ez az egész történet. Hálás olvasóként befaltam az amúgy nem éppen rövid könyvet. Voltak elméleti-történeti kitérők bőven, de jó érzékkel el lettek szórva az akció között az ilyen magyarázatmorzsák és kiflik, hogy mégse legyen olyan érzésem, mint akit libaként épp tömnek.
Ennek ellenére rengeteg agyalás és filózás van mindenről: a civilizációk és ideológiák intergalaktikus összecsapásáról, háborús politikáról, az elmélet megvalósításának maszatolásairól; a humanoid és nem-humanoid fejlett technológiájú fajok, a mesterséges intelligenciájú gépek viszonyáról; az identitás és életcél kérdéseiről; alapvetően a teljes transzhumanista kérdéskörről. Mínusz internet és cybertér – vagyis 1987-ben ilyen volna a jó, űroperás scifi, mintha sosem hallottunk volna William Gibsonról…
Banks első Culture könyvében tök jól felépül minden úgy kb a titokzatos bolygóra érkezés és az addigi titkok leleplezéséig, onnantól viszont mintha eltévedt volna a saját labirintusában, vagy kifogyott a működőképes ötletekből – mindenesetre a nagyívű és szórakoztató mód sokára kibontakoztatott nagy sebességű végső csapáson kívül kicsit elnagyolt lett kb a harmadik harmada, amit újraírás helyett mindenféle utólagos kivel-mi-lett paratextusok sem igazán egyensúlyoznak. Vagyis mintha nem sorozat-elsőkötet, hanem régóta befejezésre váró egyke volna ez a könyv. Na de tudjuk, hogy nem az, sőt.

Marcus P>!
Iain M. Banks: Consider Phlebas

Banks-ről csupa jót hallottam, az értékelések szerint olyan nekem való, „irodalmi” sci-fit ír. Tudtam, hogy a Consider Phlebas nem feltétlenül a legjobb Kultúra regény, és csak később jönnek majd ki azok a pozitívumok, amiért olyan sokan szeretik Banks műveit. Ezen elvárásoknak tulajdonképpen meg is felelt ez a könyv.

Horza, az alakváltó, elveinek megfelelően a Kultúra ellen harcol az Idiran civilizációval vívott háborúban. Legújabb küldetése, hogy megszerezzen az Idiran hadsereg számára egy nagyon fejlett mesterséges intelligenciát, amely korábban egy Kultúra csatahajót irányított. De ez nem megy olyan könnyen, miután egy rajtaütést követően egyedül, illetve egy szedett-vedett kalózcsapattal kénytelen boldogulni. A történet a (viszonylag hosszú) végkifejletig egy nagyon egyszerű sémát követ: a fejezet elején megismerünk egy új helyet, szituációt, stb. ahol Horza nagyon hamar bajba keveredik. Miután kivágja magát, a fejezet végén már jöhet is az újabb kalamajka. Egyszerű sci-fi kalandregénynek tűnik (az is), de közben azért egyre jobban megismerjük a harcoló felek motivációját, és nagyon felszínesen – mivel csak kívülről szemléljük – érintjük a Kultúra utópisztikus társadalmát is. Éppen csak annyi filozófia van benne, hogy lássuk, lesz itt még több is a későbbi regényekben.

A végjáték sajnos kicsit vontatott, zavaros, és logikátlan is lett, ráadásul az sem tett jót neki, hogy nehéz azonosulni a szereplőkkel – beleértve magát a főszereplőt is – így aztán azok győzelme vagy bukása is kicsit csattan.

Kétségtelen viszont, hogy Banks egyértelműen jól ír, így ennél csak jobbat várok tőle a későbbi Kultúra (és egyéb sci-fi és nem sci-fi) regényeiben. Mivel a Kultúra sorozat nem igazán összefüggő, nem feltétlenül érdemes ezzel a regénnyel kezdeni ezen univerzum megismerését, hanem nyugodtan lehet a második (The Player of Games / A játékmester) vagy a harmadik (Use of Weapons / Fegyver a kézben) résszel.

iquexy P>!
Iain M. Banks: Consider Phlebas

Egész jó volt. Bár pont véletlenül mindig történt valami szerencsés. Aztán meg pont véletlenül mindig történt valami halálos. Aztán meg mind meghaltak. És ezért annyira azért mégsem volt jó. A karakterek sem. De a stílusa igen.

>!
Orbit, London, 2005
472 oldal · ISBN: 9781857231380
Crab>!
Iain M. Banks: Consider Phlebas

Erdekes bemutatasa a kulturanak, es annak mukodesenek egy a kulturaval szembenallo Idiran Changer, Horza szemszogebol, az Idiran-Culture haboru alatt.


Népszerű idézetek

Noro >!

“Empathize with stupidity and you’re halfway to thinking like an idiot.”

The Hand of God 137

Noro >!

The ship didn’t even have a name.

(első mondat)

Noro >!

Experience as well as common sense indicated that the most reliable method of avoiding self-extinction was not to equip oneself with the means to accomplish it in the first place.

State of play: one

Noro >!

“Guess kids these days just can’t tell their gravity from their rotating frame of reference.”

Megaship

Noro >!

General Systems Vehicles were like encapsulated worlds. They were more than just very big spaceships; they were habitats, universities, factories, museums, dockyards, libraries, even mobile exhibition centers. They represented the Culture—they were the Culture. Almost anything that could be done anywhere in the Culture could be done on a GSV. They could make anything the Culture was capable of making, contained all the knowledge the Culture had ever accumulated, carried or could construct specialized equipment of every imaginable type for every conceivable eventuality, and continually manufactured smaller ships: General Contact Units usually, warcraft now. Their complements were measured in millions at least. They crewed their offspring ships out of the gradual increase in their own population. Self-contained, self-sufficient, productive and, in peacetime at least, continually exchanging information, they were the Culture’s ambassadors, its most visible citizens and its technological and intellectual big guns. There was no need to travel from the galactic backwoods to some distant Culture home-planet to be amazed and impressed by the stunning scale and awesome power of the Culture; a GSV could bring the whole lot right up to your front door…

A Game of Damage

Noro >!

As in all too many matters, the consensus of opinion was starting to resemble what the Culture had to say on the subject. The Culture would lay down the law (except, of course, that the Culture didn’t have any real laws) about what being human was, or how intelligent a particular species was (while at the same time making clear that pure intelligence didn’t really mean much on its own), or on how long people should live (though only as a rough guide, naturally), and people would accept these things without question, because everybody believed the Culture’s own propaganda, that it was fair, unbiased, disinterested, concerned only with absolute truth… and so on.

The Eaters


A sorozat következő kötete

The Culture sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Frank Herbert: Dune (angol)
Peter F. Hamilton: The Reality Dysfunction
Peter F. Hamilton: Pandora's Star
Alastair Reynolds: Absolution Gap
Paul McAuley: Evening's Empires
Dennis E. Taylor: For We Are Many
S. Andrew Swann: Prophets
Alastair Reynolds: House of Suns
Peter F. Hamilton: The Evolutionary Void
Kim Stanley Robinson: 2312 (angol)