Anyag (Kultúra 7.) 56 csillagozás

Iain M. Banks: Anyag

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Különös ​dolgok készülnek a Sursamenen – az ősi, titokzatos bolygón, melynek réteges topográfiájánál csak a történelme és hatalmi viszonyai szövevényesebbek. Birodalmak feszülnek egymásnak, titkos szövetségek köttetnek, miközben az uralkodó elit tagjai közül egyesek menekülni kényszerülnek, míg másokra a biztos halál vár. A bolygó körül láthatatlan hajók gyülekeznek, és mindenkit – üldözőket és üldözötteket egyaránt – árgus szemek figyelnek.
Ki kit manipulál ebben a szövevényes játszmában? S vajon elfogulatlan maradhat-e a külső szemlélő? A hatalomért folytatott ádáz küzdelemben elmosódnak a biztosnak vélt határok, és előbb-utóbb mindenkinek fel kell tennie magában a kérdést: valóban meg akarja-e kapni, amiért annyit küzdött.
Bár messzire szakadt szülőhazájától, Djan Seriy Anapliát, a Kultúra titkos ügynökét is magával ragadják az események. A múlt elől nincs menekvés; hiába taktikázik ügyesen, végül mégis a saját bőrén tapasztalja meg, milyen veszélyes dolog mások… (tovább)

Eredeti mű: Iain M. Banks: Matter

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2011
576 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155049446 · Fordította: Gálla Nóra

Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 23


Kiemelt értékelések

>!
vargarockzsolt P
Iain M. Banks: Anyag

10 napig olvastam, máskor egy ilyen témájú és terjedelmű könyv 3-4 nap. Nem izgatott fel. Banks rendes pali volt, a könyv tartalmaz egy interjút is vele – @csartak szokásos nagyszerű értékelésében spoiler írta, hogy meghalt –, sajnálom, de nem e kötete miatt fogok emlékezni rá.
Fontos!
Aki olvassa, annak segítség lehet a kötet végén található névmutató, egyébként megjegyezhetetlenek a nép-, hely- és személynevek. (Az űrhajó-elmék itt is vicces nevűek.)

>!
csartak MP
Iain M. Banks: Anyag

Az Anyagban Banks jól használja fel a szokott elemeket, amik általában:
– a Kultúra mindenek felett áll, – láthatatlanul vagy láthatóan –, a szokásos háttérből manipuláló eszközeivel
– az események középpontjába kerül egy RK ügynök nő vagy férfi, mellette egy társ drón is
– aztán esetleg egy (vagy több) kívülálló humanoid vagy idegen lény is belekeveredik megkeverni a szálakat
– végül hülye nevű űrhajók sorakoznak fel nagy mennyiségben.
Vicces, hogy még az idegen fajok űrhajói is viszik tovább a hagyományt, pl. a Narisiin A Századik Baromarcú és a Morthanveld Frrbrrgh Hétfő nevei is rendesen beleillenek a sorba.
Az idegen lények itt ugyanakkor nem mind éteri tisztaságúak, bizony bűzlenek, és kipárolognak. (nagyon képletesen leírva) A szereplők változatosak és esendőek. Ebben a világban minden megtörténhet, és meg is történik. (Ne kedvelj meg egy szereplőt sem..)
Az újdonság a tizenkét szintes gömbhéjakból álló, ismeretlen rendeltetésű megastruktúra, a hagymabolygó volt. Banks szokásos alapossággal részletezi a leírását, tárja fel a konstrukcióját, még arra is kitér, hogy milyen fajtái lehetnek, kik voltak az építői.
Érdekes volt a kontraszt a bolygók szintjein élő fajok/társadalmak fejlettségi szintjei között. Az események középpontjában lévő szinten lovon járnak, de néha előveszik a gőzkocsit, közben karddal vívnak. Viszont a másikon fejlett technikai társadalom uralkodik. Egy másik szinten levegőben úszó felhőszerű lények laknak. A következőn napfalók. És így tovább, és mindennek középpontjában lakik a bolygószellem.
A könyv végén lévő függelék meglepett, már az első kötetnél is jó lett volna ilyen.
Pont aznap, amikor elkezdtem a Kultúra sorozat hetedik kötetét, jelentették be, hogy kedvenc íróm gyógyíthatatlan rákban szenved. Szomorú vagyok, rossz belegondolni, hogy egyre kevesebbszer merülhetek el ebben a csodálatos világban. (csak két rész maradt) Kitartást és erőt kívánok neki… Azóta, amióta ezt írtam, Ő már nincs közöttünk.

>!
Morpheus
Iain M. Banks: Anyag

A Kultúra regények színvonala nagyon hullámzó, ez a jobbak közé tartozik.
A könyv végéből az interjú Iain M. Banksszel:
– A regényeidet olvasva az embernek az a határozott érzése támad, hogy neked a Kultúra az abszolút csúcs; a maximum, amit az emberiség valaha kihozhat magából. Szerinted a ma embere jó úton halad? Egyszer majd m i is ilyen tökéletes világban fogunk élni?
– De szép is lenne! Csakhogy erre nem sok esélyt látok. Nézz csak körül, és mindjárt belátod, hogy kívül-belül nagyon sokat kellene változnunk – de főleg belül. Először is meg kellene találnunk azt a bizonyos gént, ami a makacs és javíthatatlan szemellenzősséget kódolja, és ami miatt zabáljuk az előítéleteket: a rasszizmust, szexizmust, homofóbiát, antiszemitizmust, arabellenességet, cigánygyűlöletet, meg az összes többi marhaságot. Amíg nincs más örömünk, mint a másik lehúzása meg az egymásra mutogatás… Mit akarunk addig?

2 hozzászólás
>!
B_Petra
Iain M. Banks: Anyag

Valódi kúltúra regény.Felvonultat minden eddigi klisét, amit megszokhattunk, ha már olvastunk a sorozatból, amit én vártam is, és kerestem is ebben a könyvben.
Megmosolyogtató volt a hősők, iránykeresése,botladozása, a feudális rendszerbeli Ferbin, és hű fegyverhordozója, Hols, csatangolásai, idegen bolygókon, űrhajókon, fejletteb civilizációkban, olyan Don Quijote kalandnak tűnt.
Csillagos ötös jár Hols-nak a mellékszerepért, ő volt a kedvencem.
A story a könyv közepe táján leült, mignem egyszer csak összefutottak a szálak, megalakult a szupercsapat, Ferbin a herceg, hű, és józan paraszti ésszel megáldott szolgája, Hols, a kúltúrabeli titkosügynök húg, a csábos avatár, és a renegát Elme/hajó,a Majombiztos, mind összefognak, hogy egy ősi ellenséget megfékezzenek.
Az idegenek átütőek, mint mindig, tiszta képet kapunk, ami a szagokat, anyagcserefolyamatokat illeti, egyik gusztustalanabb mint a másik, de mégis humorosan tálalva.
Újdonság, maga a helyszin, a Hagymabolygó, koncentrikus gömbök, egymásba zárva, élettér külömböző fajoknak, minden szinten, egy-egy, mint egy játékdoboz, a hatalmasok kezében.

>!
Mezzanine
Iain M. Banks: Anyag

Asimov paranoiás lett a robotjaitól, Iain M. Banks pedig szabadjára engedte az MI-ket, akik ugyanolyan teljes értékű legitim tagjai a galaktikus társadalmak kavalkádjának, mint bármelyik primer civilizáció. Semmi para! Így arányul szerintem a két szerző egymáshoz:)

Banks-től ez az első könyvem, de nagyon valószínű, hogy nem az utolsó. Igaz, nehezen akadt le nekem az irónia, és a lazaság, amivel a poszthumán lehetőségeket kezeli, de a közepe táján már ez sem okozott gondot. Feloldódtam, és természetesnek tartottam mindent. Aztán a nagy csihi-puhi a végén már megint nem jött be annyira. Az íróval szemben nem feltétlen robbantanék fel mindent – a gyermekkori piromániát is rég kinőttem már. Ettől független azért jól esett a pörgés.

Érdekes, hogy a könnyedség, amivel a Kultúra elképesztő társadalmát ábrázolja, azt sejtetné, hogy van már valami irányultsága a jelen emberiségnek ilyen irányba. Azért azt gondolom, inkább a sarlokhoz állunk még közelebb. Ez van – szkeptikus vagyok! Anaplia az, aki talán leginkább képviseli a szerző hozzáállását; egyfajta józan hozzáállást. A hercegnő él a lehetőségekkel, de nem száll el, és ezzel meggyőz arról, hogy érdemes még a Kultúra berkeiben körülnézni.
Vagy a Rendkívüli Körülmények-nek dolgozni pont egyfajta túlzásba esés? Nem vagyok biztos benne, hogy a szerző megválaszolta ezt a jelentős kérdést. Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Kapunk hozzá elég adalékot; több szemszögből is ráláthatunk a problémára. Szóval, aki hátradőlt olvasás közben nyugodtan úgy maradhat.

Ha már név szerint említettem egy szereplőt, hadd mondjam el véleményemet egyik tesójáról is. Ferbin meglehetősen nagy fejlődési ugráson ment át szerintem. Vagy csak nem ismertük eléggé az elején?

A hagymabolygókért háromszoros hurrá a szerzőnek! Mondja is a könyv végére szerencsésen bekerült interjúban, hogy nagy ötletek nélkül nem szabad nekiállni SF-t írni. Az Anyagban nem volt ötlethiány. A Sursamen önmagában elég lett volna, de a hozzá költött legendák egy újabb – virtuális – szintet emeltek köré.

A SF-nél valahogy talán még sarkalatosabb a befejezések megítélése, mint más műfajoknál. Én magam is jobban számítok csattanókra, vagy hatalmas katarzisokra. Lehet, hogy nem kellene? Az Anyag nem okozott csalódást, de nem is nyűgözött le ilyen téren. Az epilóg viszont nagylelkű humanizmusával kellemesen kárpótolt.

>!
Bobzen
Iain M. Banks: Anyag

Bár nem áll módomban belelátnom a szerző agyába, tudomást szerezve arról, hogy mik is voltak a valódi szándékai a történettel, mégis határozott párhuzamokat találtam e könyv, s egy (szerintem) „félreértett” műve, az Emlékezz Phlebasra között. Itt is találni bőven karakter-dekonstrukciót, mégpedig olyan húsba-vágó iróniával fűszerezve, hogy tényleg csak egy hajszál választja el a leplezetlen gúnytól, mégis inkább a történetmesélési formulák, klisék azok, amelyeknek kitüntetett figyelem jutott az író boncasztalán. Mivel szeretem és ezáltal járatos is vagyok az űropera műfajában, s a már emlegetett irónia is passzol az ízlésemhez, amennyiben megfelelően tálalják, számomra remek élményt nyújtott a kaland – bár el kell ismernem, hogy maximálisan megértem azokat is, akik különböző okoknál fogva csalódnának a regényben, a képzelt vagy valós meta-kontextus híján ugyanis rendkívül banális mind a cselekmény, mind pedig az „üzenet”.

>!
entropic P
Iain M. Banks: Anyag

A legunalmasabb, legidegesítőbb Banks, amit eddig olvastam. Nem olvastam minden könyvét, és amiket olvastam, azokat sem időrendben, hanem ahogy épp jöttek, úgyhogy nehezen tudom eldönteni, hogy Banksnél is fellépett a jól ismert elkurvulás-jelenség és tényleg nem olyan jó ez, vagy inkább arról van szó, hogy ez a könyv is kb. olyan, mint a többi sci-fije (kivéve persze a Játékmestert, amit soha nem gyömöszölnék be valami „többi sci-fi” kategóriába, mert az annyira jó, hogy csak na), csak én voltam most kevésbé türelmes olvasója Banks mindenfelé hömpölygő, számos nagy tanulsággal szolgáló (izé…didaktikus?) történetének. Nem tudom.

>!
nyerw P
Iain M. Banks: Anyag

Megvolt. Jobb híján ennyit tudnék mondani. Az egymásba ágyazott Dyson-gömbök (mint megtudtam, így hívják ezt a hipotetikus struktúrát) ötlete és a hagymabolygó szintjei közti feljettségi különbségek érdekesek, de következetlenek. Ha mindehhez valamiféle fokozatosság/koncepció kapcsolódna, mint mondjuk Vinge gondolati zónái esetén, nem lett volna az az érzésem, hogy a bolygólakók heterogenitása nem pusztán afféle (pejoratív értelemben vett) ötletparádé.

Ahogy mások is írták, itt megvan a Kultúra-ügynök mellett a kötelező jófej drón – a jelenség már-már az animék cuki sidekickjeire emlékeztet, csak ezek itt több rakétát lőnek ki és okosabbak. Néhány szereplő egyenesen önmaga típusának paródiája. Ez lehet amolyan ironikus meta-húzás, de könnyen lehet, hogy az adott szereplő kultúrájának szélsőséges élő lenyomata kíván lenni.

A könyvvel az volt a legnagyobb bajom, hogy bár 550 oldalon bőven lett volna lehetőség kibontani a sztorit, dramaturgiailag elcsúszott az egész. Néhány szál a végére gyakorlatilag feleslegesnek bizonyult, míg a rosszfiúról kiderült, hogy másodpercek alatt kinyírható mellékszereplő az igazi badass mellett, akinek eljövetele nincs előkészítve, épp ezért a várakozás és feszültség keltette izgalomfaktor elveszett a rácsszerkezetben. A huszárvágással egycsapásra megoldódó galaktikus méretű probléma megszűnte után a zárás láthatóan egy Kultúra-progresszív folytatás felé mutat, amely szerintem ellenkezik a Kultúra elmaradottabb civilizációkra vonatkozó irányelveivel.

>!
BlackSheep
Iain M. Banks: Anyag

Érdekes keveredése egy klasszikus banks-i űroperának (kultúrával, idegen lényekkel, drónokkal, technológiai csodákkal, RK-ügynökökkel és a világ legröhesebb nevű űrhajóival) és egy késő-középkori királydrámának (királyi családdal, háborúval, árulással, száműzéssel, hatalmi harcokkal, ármánykodással).
Banks-et persze nem kell félteni, a két teljesen eltérő műfajt kifogástalan műgonddal tudta vegyíteni, hogy a végeredmény ismét egy gigantikus terjedelmű és történetű eposz legyen.

Egyetlen gond van csupán az Anyag-gal: kicsit lassú. Hiába történik elég sokminden a bő 500 oldal alatt, valahogy mégis végig statikusnak érződik az egész könyv (csak én érzem úgy, hogy Oramen-t úgy ahogy van ki lehetett volna hagyni…?). A finálé pedig eléggé le lett csapva.

Ami viszont új, az a hagymabolygó (ami szerintem mesterien van kitalálva), és a rajta élő, a Kultúrához képest jóval fejletlenebb civilizációjú sarl-ok nézőpontja, ami új színt kölcsönöz az egész már ismert írói világnak. Minden más pedig, ami az eddigi regényekben jellemző volt, itt is jelen van: jó humor, érdekes lények és karakterek, kirobbanó fantázia, meglepő fordulatok. Egyszóval jó ez, így ahogy van!

>!
Amilgade
Iain M. Banks: Anyag

Az első könyvem Iain M. Banks-tól. A kezdeti káosz érzésem után, már nagyon élveztem. Szeretem az író humorát, a hajók nevei eszméletlenek!


Népszerű idézetek

>!
Morpheus

A férfiak életét – sőt, jobban meggondolva, a nőkét is – a szükségleteik és a lehetőségeik határozzák meg, a külső és belső elvárások folyamatos apály-dagálya. Az embereket ide-oda taszítja a szex, a szeretet, a kényelem, a presztízs és az anyagi biztonság utáni vágy, és kényszerpályán tartja őket a mindenkori hatalom önkénye.

>!
borob

– Maguk kémkednek utánunk? – húzta el a száját a herceg.
– Semmi szükség rá. Az információ immanens vonása, hogy szivárog.

15. fejezet, 263. oldal

>!
hogica

Felnőtt ember csak akkor fanyalodik szócséplésre, ha már minden más értelmes témát kimerített, nem igaz?

120. oldal

>!
rootshaper

Ha hiszünk a történelemkönyveknek, és elfogadjuk, hogy a galaxis összes konfliktusa, a háborúkat, véres leszámolásokat, bosszúhadjáratokat és népirtásokat beleértve pontosan úgy történt, ahogy az az archívumainkban szerepel, s ugyanakkor azt is igaznak tételezzük fel, hogy a világot egy felsőbb akarat irányítja, legyen az isteni, vagy egy programozó agyából kipattant gondolat, nem tűnik vajon logikusnak a következtetés, hogy az illető a világegyetem első számú közellensége? Hogy lehet valaki olyan szívtelen, hogy tétlenül nézze, sőt, tevőlegesen hozzájáruljon mindahhoz a borzalomhoz, ami a világunkban folyik? A történelem az értelemmel bíró élet szenvedéstörténete, uraim, és ez sajnos több mint romantikus hasonlat.

330

>!
stan1982

A bajok akkor kezdődtek, amikor a Kultúra néhány okostojás Elméje, akiknek túl sok volt a szabadideje, előállt az elmélettel, miszerint a Kultúra több mint nagyszerű társadalmi-gazdasági alakulat (dicséret és hozsánna érte mindenkinek, akit illet); voltaképp minden civilizáció példaképe, a faji fejlődés non plus ultrája és abszolút csúcsa.

173. oldal

>!
csartak MP

A Renegátok egyik első képviselője és örök példaképe a Hálószakasz volt, amely évtizedeken át tettette a dacos kívülállást, s közben mindvégig a Kultúrának dolgozott, meghatározó szerepkörben. Űrbéli magányában flottát fabrikált magának, amely (micsoda véletlen!) pont akkor készült el, amikor a Kultúrának a legnagyobb szüksége volt rá. De ez már több mint húsz évvel ezelőtt történt, és a Hálószakaszt azóta senki sem látta.

1 hozzászólás
>!
Zoluska

Csak a vízesést, a roppant erőt látta; ott dübörgött a csontjaiban, tövestül csavarta ki a világot a valóság talajából (…) Legszívesebben üvöltött volna (…) És nem félelmében szeretett volna kiáltani – bár félt, sőt; rettegett –, hanem mert égett a vágytól, hogy saját vékonyka hangját hozzáadja az ezerszólamú bömböléshez, hogy kiteljesítse a pillanatot.

>!
Amilgade

– Szükségem lesz rá – bólintott elgondolkodóan Anaplia –, köszönöm. – Aztán végignézett a tűrakétán, és hitetlenkedve csóválta a fejét. De miért pont egy vibrátor…?

179. oldal

>!
stan1982

A sarlok viszont, a Nyolcadik népe, ez a minden szempontból jelentéktelen faj, a többi kiskorú civilizációhoz hasonlóan szabadon garázdálkodhat a galaktikus játszótéren; törhetnek-zúzhatnak anélkül, hogy bárki az ujját rázná feléjük. Amíg szembe nem találják magukat egy erősebb óvodással, azt csinálnak, amit akarnak! A felnőttek pedig csak ülnek karba tett kézzel, és elnézően mosolyognak. Hát nem csodálatos? Az optimaták elvből nem szólnak bele dolgaikba (hisz' nem szabad elnyomni a gyereket, pláne destruktív nevelésben részesíteni). A debil szülő kész főnyeremény az agresszív gyerek számára. Első osztályú tomboldát készítettek nekik, és még fakardot is adtak a kezükbe: tessék, csépeljétek egymást! Egy nap talán kinövitek és megvilágosodtok, addig meg…

123. oldal

>!
hogica

Az űrhajók nevei először gyerekesnek és nevetségesnek tűntek a számára, azután úgy érezte, megérti őket; később rájött, hogy egy Elmét nem lehet megérteni, és ezután ismét bosszantónak találta az egészet.

164. oldal


A sorozat következő kötete

Kultúra sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Raana Raas: Árulás
Raana Raas: Hazatérők
Raana Raas: Elágazó utak
Raana Raas: Kiszakadtak
On Sai: Lucy
Raana Raas: Ellenállók
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
Raana Raas: Az ogfák vöröse
Orson Scott Card: Végjáték
Dan Simmons: Hyperion