A ​darázsgyár 313 csillagozás

Iain Banks: A darázsgyár

„Két évvel azután, hogy megöltem Blyth-t, meggyilkoltam Pault, az öcsémet – de egészen más és jóval alapvetőbb okokból, mint amiért Blyth-t eltettem láb alól –, egy évvel később pedig kinyírtam az unokahúgomat, Esmereldát, többé-kevésbé egy hirtelen ötlettől vezérelve. Eddig ennyi. Három. Már évek óta nem öltem meg senkit, és nem is tervezem soha többé. Akkoriban éppen ilyen korszakomat éltem.”
Az apjával egy skót falucska mellett egyedül élő 16 éves Frank története bombaként robbant be a nyolcvanas évek brit irodalmi életébe. Egyes kritikusok kegyetlensége és naturális ábrázolásmódja miatt támadták A Darázsgyárat, mások az egekig magasztalták, és szerzőjében egy kivételes fantáziával, lenyűgöző stílusérzékkel megáldott új tehetséget láttak.
Iain Banks első regénye azóta is megosztja az olvasókat, de ennek ellenére a tekintélyes angol napilap, a The Independent szavazásán A Darázsgyárat a huszadik század 100 legjobb regénye közé választották.

Eredeti megjelenés éve: 1984

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2006
190 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637118500 · Fordította: Bényei Tamás

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

őrült · Frank Cauldhame


Kedvencelte 39

Most olvassa 6

Várólistára tette 143

Kívánságlistára tette 101

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
gumicukor
Iain Banks: A darázsgyár

Az utolsó 10 oldalig azt mondtam volna a könyvre, hogy fél csillag, és teljesen értékelhetetlen. Elolvasva az utolsó oldalakat arra jutottam, 1,5 csillagot nagy szájhúzva azért megér, de az értékelhetőségét tekintve még mindig vannak kétségeim.

Valami nagyon beteg és szövevényes történetre számítottam, és az a bajom, hogy ennek csak a felét kaptam meg: a beteget. Ami sajnos nem tudja velem feledtetni a logikus, felépített, A pontból B pontba tartó történet hiányát, a szövevényességről meg nem is beszélve. Nagy elvárásokkal indultam neki, és sajnálom, hogy nem tudta beteljesíteni őket.

Megjegyzés: a fülszöveg nem fedi a könyv tartalmát. Sajnos (ennek idézőjelben kéne lennie, de mégse) csak nagyon kevés szó esik a gyilkosságokról. Ja, és a címnek meg aztán végképp semmi köze a sztorihoz.

Megjegyzés 2: Napra pontosan 5 hónap alatt már el is olvastam. Csak úgy hasítottam. :D

8 hozzászólás
>!
Nikolett0907 P
Iain Banks: A darázsgyár

„Mindig is úgy véltem, hogy az emberek nem azért juttatnak hatalomra egy új kormányt, mert egyetértenek a politikájukkal, hanem csakis azért, mert szükségük van valami változásra. Valahogy azt hiszik, hogy az új bagázs alatt majd jobban mennek a dolgok. Rendben, az emberek hülyék, de mintha ennek az egésznek több köze lenne kedélyállapotokhoz, szeszélyekhez és közhangulatokhoz, mint alaposan kigondolt érvekhez.”

Igazán kár ezért a történetért.
Nagyon jó alap sztorit hozott, de a kifejtése egy borzalom.
És beteg, ezt el kell ismernem, de ahogy ismerem magamat pont emiatt vettem egyáltalán kézbe.
Egyszer olvasós kategória.

>!
Angele P
Iain Banks: A darázsgyár

Csak annyit jegyeznék meg, hogy ez a könyv nagyon jó! Nem értem ezt a százalékot. De valószínűleg aki az 1001 könyvlistára felvetette, az se értené. :) :) Olvassátok csak el bátran.

4 hozzászólás
>!
ppeva P
Iain Banks: A darázsgyár

Abszolút megosztó könyv.
Engem is megosztott. Egyszerre taszított és vonzott, abbahagytam és tovább olvastam volna, kíváncsi voltam a végére és pokolba kívántam minden szereplőjét. A végére összeállt, mitől is voltak ilyen borzasztóak a szereplők, amilyenek. A traumák, a teljes elszigeteltség, a családon belüli titkolózás és őrület nem is hozhatott volna ki belőlük mást.
Egy biztos, nem szívesen olvasnám újra.

>!
ggizi P
Iain Banks: A darázsgyár

Ez aztán nagyon bizarr volt. Nyers és beteges. Szép lassan kattannak a helyére a kirakós darabjai, amik adnak egy kevés választ a ki-mit-miért kérdésekre, de bőven maradnak kérdőjelek a könyv befejeztével is. Nagyon depresszív hangulata van az egésznek, és tisztán érződik, hogy egy ilyen abszurd helyzetből képtelenség normálisan kijönni. Egyszerre szerencsétlen és félelmetes ez a bagázs ott a szigeten…kiráz a hideg tőlük…

>!
Joshua182
Iain Banks: A darázsgyár

Hát ööö, Banks új oldaláról mutatkozott be, kezdem érteni, hogy miért is használt két nevet.
Ez egy (több szinten is) beteg könyv, egyúttal frappáns európai válasz az amcsi vidéki/redneck-pszichothriller/horror klasszikusokra, bár sokkal inkább meghökkentő, mint félelmetes.
Az már az első fejezetek után nyilvánvaló volt, hogy egy megosztó írás, a jelenlegi molyos %-a is ezt támasztja alá. Inkább a beteg lelkület dominál benne, mint a brutalitás, és jócskán alkalmaz közönséges, alpári elemeket, főleg a párbeszédekben. Ám úgy gondolom, nagy hibát követ el az, aki ezért, vagy például az állatkínzásos részek (a fél csillag levonás főleg ennek szól) miatt félbehagyja, mert a lezárás nagyon fontos a megértéséhez. Nem szabad elfelejteni, hogy ezek csak szemléltető eszközök, bár elismerem, időnként ez nem könnyű.
A főszereplő finoman szólva sem egy könnyű eset, két lábon járó esettanulmány, a személyiségében érdekesen vegyíti Banks a traumán átesett gyermeket, az elszigeteltségből, kirekesztettségből és defektes neveltetésből fakadó pszichózist az éles ésszel, rátermettséggel, és a pszichopatákra gyakran jellemző militarista, beteges pedantériával, kifordult értékrenddel. Frank kis világában egy csomó minden szimbolikus, ha próbálunk a sorok mögé nézni, akkor bizonyos motívumok mögött felfedezhető a burkolt segélykiáltás a külvilág felé.
A végén megpróbál csőbe húzni a szerző egy dupla csavarral, aminek majdnem bedőltem, és amivel újabb mélységet ad ez egyébként is morbid történetnek. Új megvilágításba kerül minden korábbi történés, és ezen a ponton a szereplőket is újra kellett értékelnem.
Anélkül, hogy lelőném a poént, számomra egy dolgot biztosan alátámaszt ez a regény:
a gyerekek a leggonoszabb teremtmények a Földön! Traumák, sérülések nélkül is, azokkal pedig…

8 hozzászólás
>!
verdeleth
Iain Banks: A darázsgyár

Azt kell hogy mondjam, ez a regény nem sikerült úgy, ahogy kellett volna.
Kitűnő helyszín, jó alapötletek, kellő brutalitás. Sajnos azonban ez még mindig kevés a megváltáshoz. Banks első könyve elég sok gyermekbetegséget tartalmaz: sok az üresjárat, a motivációk és a logika szinte teljes hiánya, a karakterek pszichológiai látlelete sem tankönyvi. Bizonyára az író annyira figyelt a pszichológia órákon, mint én. A pszcihoanalízis résznél talán jegyzetelt, de azért egy szakmabeli kritikája valószínűleg le tudná nullázni, és a vizsgán sem menne át.
Banks jól bánik a mondatokkal, a cselekmény szép csavartan, flashbackekkel tűzdelen halad előre, de a közbeszúrt, brutálisnak szánt fejezetek nagy része belőlem nem váltott ki semmit, maximum némi ásítást. Az állatkínzások még érdekesek voltak, de a bombakészítés, gátépítés részleteit szinte csak átlapoztam.

Sajnos ez a könyv tipikus középszer. Nem elég brutális, hogy felháborodjak, undorodjak vagy hasson rám (inkább a mű érzelmi vetületei voltak inkább érdekesek), nem is jól megformált, megtervelt. Elég töredezett, de van benne logika, viszont ezt még lehetett volna érlelni.
A címválasztásnak sincs sok értelme. Ha a mű végén benyögött (nem túl cizellált) darázsgyár-emberi élet metafora miatt került ez a gépezet a könyvbe, és lett a címe, akkor ez elég gyenge. Elég lett volna az az egy mondat, nem kell ennek regényt szentelni.

Az utolsó oldalak kifejezetten felháborítóak. Egy posztmodern elbeszéléstechnikákkal kacérkodó szerző a végén lenyomja a torkunkon a teljes értelmezést, oldalakon keresztül magyaráz (jó, nem a szerző, hanem a narrátor főszereplő). Teljesen hülyének néz? Utoljára ilyet kb. Poe-nál olvastam, de az meg a XIX. század. Ez már a modernizmusban is rosszul állt egy könyvnek, nemhogy a század végén.

Banks abba a hibába esett, amibe én házi dolgozat írásakor. A vége felé közeledve az addig jól kigondolt, megformált struktúrát felváltja egy hatásvadász stílussal, egyre nagyobb szavakat használ. Velem azért szokott megesni, mert unom a tudományosságot és elfogynak az ötleteim, ezért kell a jól hangzó rizsa. De regényíróként ezt nem lehet megtenni. Illetve lehet, csak nem lesz jó a végeredmény.

A sok negatívum ellenére nem beszélnék le senkit a könyvről. Vannak mosolyogtató, kifejezetten vicces részek, jó fordulatok, érdekes karakterek, olvasni is elég könnyű. De azért logikát, realizmust ne keressünk benne. és ne várjunk tőle sokat.

3 hozzászólás
>!
Black_Dawn
Iain Banks: A darázsgyár

Nagyon tetszett ez a könyv! Még régen, kamaszkoromban olvastam, de már nem nagyon emlékeztem rá. Ezért is csináltam neki kihívást. Azt kell mondjam, megérte!
Tényleg lenyűgöző ez a könyv.
A megfogalmazása is egyéni, különleges, és az író olyan módszerekkel dolgozik, ami állandóan meglepetéseket okoz. Például hagy az úton olyan morzsákat, amit az olvasó gyanútlanul elkezd felcsipegetni, de közben fogalma sincs, hogy mi mindent szedett fel! :)
Például úgy említ gyilkosságokat a főszereplő, mintha nem is számítana, mintha csak mellékes részletek lennének! Ezáltal az olvasó fel sem fogja, hogy mennyire súlyos dolgokról beszél és mennyire borzalmas dolgokat követett el. Rendkívül ötletesnek találtam ezt a látásmódot, ahonnan az író bemutatja a történetet. Zseniális könyv! Felnőtt fejjel is annak tartom!

>!
ap358 P
Iain Banks: A darázsgyár

Előfordult már nem egy történet kapcsán, hogy politikai, etnikai, stb. világnézeteket, vagy történelmi eseményeket láttak az írás mögött, túlmagyaráztak, belemagyaráztak, mindent láttak, csak az írói fantáziát nem. Hosszasan lehetne ezt a művet is elemezni, de nem tenném meg. Iain Banks remek sci-fi író, a szépirodalmi művei közül a Darázsgyár a kiemelkedő (talán a többit le sem fordították), de én magam sem értem, a kritikusok mit láttak benne. Fantázia, na az van bőven, és még mennyire lenyűgöző.
A könyv komor hangvételű, lassú folyású történet, a fejezetek nem viszik előre a cselekményt, inkább a karakterek – főleg Frank – életét és lelki világát hivatott bemutatni. Brutális, nyers és szókimondó a stílus, aminek feltehetőleg az undor és a borzongás kiváltása a célja.spoiler A vége nagyon beteg, mégis egyfajta nyugalmat, békességet sugall.
„Szeretem” a sötét, beteg, pszichés történeteket, karaktereket, mégsem tudok több csillagot adni rá, mert mind a halálesetek (Frank korát és néhol a fizikát tekintve), mind az ő és Eric pszichés problémáinak a magyarázata sántít, itt-ott logikátlan.
Azt hiszem, számomra az író továbbra is a sci-fi egyik mestere marad.

>!
Molymacska P
Iain Banks: A darázsgyár

Első találkozásom a könyvvel az 1001 könyv listán volt, majd elkezdtem értékeléseket olvasni. Az volt a furcsa, hogy a legtöbb arról szólt, mennyire brutális, és undorító miközben egy (Sansa) értékelése arra mutatott rá, hogy milyen fontos szerepet kap a nemiség a könyvben. Én meg vakartam a fejem, hogy most akkor mi van?
Így elkezdtem a könyvet és rájöttem, hogy valamilyen szempontból tényleg brutális, bár az elején aligha volt bármi rémisztő, inkább csak elemi szinten, a lélek legmélyén lévő félelem volt számomra. Ahogy bontakozik ki a történet, úgy egyre több aha élményem lett, a végén pedig a két fordulat (Eric és Frank) annyira a földhöz vágott, hogy nem tudtam mit gondolni. Mármint igen, voltak jelek, de spoiler spoiler
A kevés oldalszám ellenére is monumentális mű. Olyan, amit mindenkinek el kellene olvasni, és mindenkinek el kellene gondolkoznia a felvetett témákban. Zseniális az összes brutalitás, és horrorelem ellenére.


Népszerű idézetek

>!
egy_ember

[apám] időről időre átvert, tökéletes baromságokat válaszolva becsületes, bár naiv kérdéseimre. Évekig abban a hitben voltam, hogy Pátosz a három testőr egyike, Fellatio a Hamlet egyik szereplője, Kvarc egy svéd város, a Guinness pedig úgy készül, hogy az ír parasztok tapossák a tőzeget.

14. oldal

2 hozzászólás
>!
forczekadri

Aha – mondtam arra az esetre, ha hozzám beszélnének

79. oldal

>!
arnold86

Mindig is úgy véltem, hogy az emberek nem azért juttatnak hatalomra egy új kormányt, mert egyetértenek a politikájukkal, hanem csakis azért, mert szükségük van valami változásra. Valahogy azt hiszik, hogy az új bagázs alatt majd jobban mennek a dolgok. Rendben, az emberek hülyék, de mintha ennek az egésznek több köze lenne kedélyállapotokhoz, szeszélyekhez és közhangulatokhoz, mint alaposan kigondolt érvekhez.

62. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kormány
2 hozzászólás
>!
csartak MP

Leviticus egy nap bevásárlókörútja végeztével épp a johannesburgi rendőr-főkapitányság előtt ment a járdán, amikor egy megtébolyodott, gyilkos indulatoktól fűtött fekete öntudatlan állapotban kiugrott a legfelső emeletről, a hírek szerint zuhanás közben kitépve az összes körmét. Épp ártatlan és balszerencsés nagybátyámra zuhant, aki halálos sebesüléseket szerzett. Minden út kómába vezet, a nagybátyámé is; utolsó szavai ezek voltak:
– Te jó isten, ezek a disznók már repülni is megtanultak…

28. oldal

4 hozzászólás
>!
Timosz

Néha szeretném, ha lenne egy macskám. Eddig csak macskafejem volt, de azt is elvitték a sirályok.

16. oldal

>!
entropic P

A halál mindig izgalmas, mindig rádöbbenti az embert, hogy mennyire élő és eleven, hogy mennyire sebezhető, s hogy mekkora mázlista volt, mert mindeddig megúszta; de ha valaki olyan hal meg, aki közel áll hozzánk, az kiváló ürügy arra, hogy az ember egy időre kiforduljon önmagából, és olyasmit tegyen, ami egyébként megbocsáthatatlan lenne. Micsoda élvezet igazán ocsmány módon viselkedni, miközben az ember csak úgy fürdik a nagy együttérzésben!

42. oldal

>!
Nadjaa

– Megmondom, hol vagyok, ha te is megmondod a szerencseszámodat.
– A szerencseszámom az e.
– Az nem is szám.
– De igenis, szám. Transzcendens szám: 2,718…

>!
Sansa I

Azon tűnődtem, milyen érzés lehet meghalni.

66. oldal

>!
Sansa I

Különösen a kisgyermekekre jellemző valami nemek fölötti nyitottság – ettől olyan szeretetre méltóak –, mielőtt a társadalom és a szülők ártalmas és alattomosan pusztító hatása utol nem éri őket.

89. oldal

>!
egy_ember

Egyszerűen nincs elég természetes halál.

13. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kertész Erzsi: Helló, felség!
Molnár Krisztina Rita: A víz ösvénye
Jenny Erpenbeck: A lelenc
Torey Hayden: Szellemlány
Torey Hayden: Egy gyerek
Meller Rózsi: Anyu, akarod a gyereket?
Håkon Øvreås: Barni, a szuperhős
Kertész Erzsi: NEM mese
Polcz Alaine: Meghalok én is?
Ranschburg Jenő: Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban