Vatikáni ​szelek szárnyán 1 csillagozás

A Vatikánban minden egyes vezetőváltásnál felbomlanak a régi érdekszövetségek, és helyettük újak alakulnak. Köztudott, hogy a kúriában egy dolog van, ami változatlan: a dolgok ideiglenes, átmeneti jellege. Egy dolog van, amiben biztosak lehetünk, hogy nem változik: a csalás és a megtévesztés. „A tisztességtelenség még akkor is drága, ha olcsó árat fizetünk érte” – mondta Catone.

135. oldal

A Vatikánban a képmutatás második természetté válik, mely felülmúlja az elsőt. A képmutatók a hamis erények magasztalói és tanítói, az igazi erényeknek pedig becsmérlői és üldözői.
A kifelé tisztelettudóknak, alázatosaknak, egyházhűeknek és hívőknek mutatják magukat, belsejükben viszont gőgöt, kicsinyességet és érzéketlenséget ápolnak. Miután hatalomra kerülnek, beskatulyázzák saját énjük szokásait és előítéleteit, mintha Isten akaratát akarnák meghamisítani. Ahelyett, hogy védelmeznék a vallást, saját méltóságukat féltvén inkább annak a csendőreivé válnak.

229. oldal

A KIADÓ MEGJEGYZÉSE

Bár a Kaos Kiadó egy világi és antiklerikális kiadó, e néhány prelátus által megírt vallásos könyvet két okból jelenteti meg:
Mert egy olyan kemény hangvételű, erősen bíráló dokumentumról van szó, amely a római katolikus egyház berkeiből származik.

Mert egy ilyen jellegű írás a katolikus kiadók megtagadták volna.

7. oldal

A mániás-depressziós elmezavarban szenvedő segédtitkárt, aki érzékeny az őt fékezhetetlenné és nyűgössé tevő hőmérsékleti ingadozásokra, a vatikáni hivatalokban és azokon kívül is megvesztegethetőségéről ismerték. Olyannyira megvesztegethető volt, hogy illetéktelenül olyan hamis orosz ikonokat vásárolt, melyekért az állami főhatóság az eredetiért járó árat fizette.

96. oldal

Vezetői szinten az egyház két csoportra szakad: az egyik csoportba tartoznak azok, akik kezében a kormány van, a másikba pedig azok, akik sóvárogva várják a váltást. A két csoporthoz tartozók szerint a szétválásnak apostoli eredete van, ami abból a tényből fakad, hogy a tizenkettek gyakran versengtek az egyház birodalmának első posztjáért. Tehát a csúcsra való felkapaszkodás nekik is isteni rejtély marad.

109. oldal

Olaszország egyik egyházmegyéjében egy fiatal egyházi személy polgári bíróság elé idézte püspökét az ellene elkövetett szexuális visszaélés vádjával. Nyilvánvaló volt, hogy a püspök mindent tagadni fog, de ennek ellenére a bíró elmarasztaló ítéletet hozott a prelátus ellen, akit feltételesen elengedtek. Miután felszólították, hogy mondjon le posztjáról, a római kúriában kért kinevezést, máskülönben nem volt hajlandó állását otthagyni.
Az efféle zsarolás a polgári törvénykönyv szerint üldözendő bűncselekmény. Az említett egyházi személy esetében a követelést igazolja a következő aranymondás: promoveatur ut amoveatur, vagyis a botrányokkal körbevett illetőt felfelé buktatják.

146. oldal

A bíborosi palást visszaadja az ártatlanságot. A múltjára senki nem fog többé emlékezni, csak az érdemeire, amit a Lengyelországnak nyújtott segítsége révén szerzett.
Fiore, miután ötvenmilliárd lírát adományozott a Szolidaritásnak és egy kórháznak, egy bizalmasán keresztül tudatta a pápával, hogy jótékonykodásának elismeréseként elvárja a bíborosi kinevezést. Woytyla pápa, hogy méltányosan jutalmazza e kimagasló jótevőt, tiszteletben tartotta ezeket a bíborosi törekvéseket.

164. oldal

Giuseppe Slipyj bíboros, akit XXIII. János 18 év után hozott ki a börtönből, ahol életfogytig tartó büntetését töltötte, utolsó napjai felé így vallott barátainak: „Minden egyes pillanatban élénken élnek az emlékezetemben a szovjet lágerekben átélt viszontagságok, és a halálos ítéletem. De Rómában, a Vatikán falain belül kegyetlenebb pillanatokat éltem meg.”

173. oldal

Az ellentétet nem ismerik el: a megbánás szót a kúria száműzte a szótárából. A tagoktól őszinte rajongást vár el, hogy sikerüljön a célt elérni. Mindenki egyért és egy mindenkiért, pontosan úgy, mint a Cosa Nostra elnevezésű bűnszövetkezetben. Ebben az alpinista sportban mindenkinek az a feladata, hogy az előrehaladásban egymást segítsék.

110. oldal

Alvise Contarininek, Róma nagykövetének, majd 1563-ban Velence pátriárkájának a kora óta semmi változás nem történt. Ő a következő jelentést tette Veneto tartomány szenátusának: „Itt a talpnyalás a becsületességbe, a megtévesztés pedig az óvatosságba burkolózik. Egyszóval minden bűn álruhába öltözve jelenik meg: minden tisztességes, minden becsületes és minden szükséges, ami a haszonhoz, az egyetlen imádott istenhez vezet. A színlelés a római udvar lelke.”
Tehát azóta egészen máig, a 2000. év küszöbéig, semmi sem változott. Amikor a belenyugvás párosul a kapzsisággal, a páros a természetes képmutatás keverékét alkotja.

230. oldal