Kádár ​János I-II. 6 csillagozás

Huszár Tibor: Kádár János I-II. Huszár Tibor: Kádár János I-II.

Kádár János életútjáról kevés mű született, pedig személye és politikája modern történelmünk középponti, talán legvitatottabb kérdése. Ő maga önéletírásre nem vállalkozott, s ritkán szólt keresetlenül élete fontosabb fordulópontjairól. Huszár Tibor kétkötetes művének első része a születéstől a forradalomig, a második a forradalomtól a halálig terjedő időszakot dolgozza fel. Ez a monográfia az első átfogó, tudományos igénnyel, a nagyközönség számára készült Kádár-életrajz, amelyet értékes fényképfelvételek egészítenek ki.

>!
Szabadtér/Kossuth, Budapest, 2003
406 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630944642
>!
Kossuth / Szabad Tér, Budapest, 2003
384 oldal · ISBN: 9630944448
>!
Kossuth / Szabad Tér, Budapest, 2001
790 oldal · ISBN: 9630950111

1 további kiadás


Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Lengyel László


Kívánságlistára tette 6

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

vargarockzsolt>!
Huszár Tibor: Kádár János I-II.

Erkölcsi állásfoglalás nélküli, mindenre magyarázatot találó (de nem mentegető) munka – elég érdektelen.

4 hozzászólás
oscarmániás>!
Huszár Tibor: Kádár János I-II.

Alapos munka, hatalmas forrásjegyzékkel. Lassítja az olvasást, ha a jegyzetekben leírt hozzáfűzéseket is olvassuk, meg a rengeteg rövidítés is, KB,PB,SZKP meg társai is megakasztják a lendületet. Na meg száraz olvasmány is, hiszen politikai életrajz, és szükséges a korszak legalább felületes ismerete. Tehát ha fogalma sincs az olvasónak, mi történt ’56-ban, vagy ’68-ban a világban és Európában, akkor rettentően elveszettnek fogja érezni magát. A függelékben található mini lexikon nagyon karcsú, sok előforduló név nem szerepel, szükséges egy enciklopédia, vagy wikipedia, google kereső.
A legizgalmasabb, ezért hosszan és lehetőleg részletesen tárgyalt időszak ’55 december és ’57 vége között tárgyalt eseménysor. Egy igazi nagybetűs DRÁMA, ha valaki Kádárról akar életrajzi filmet forgatni, csak ezt az időszakot filmesítse meg!
Nagy Imre hőssé magasztosul, Kádár körül azonban megszaporodnak a kérdőjelek és a kutatómunka folytatására biztat a kötet lezárása.


Népszerű idézetek

oscarmániás>!

A gazdasági helyzet közben drámaian romlott. Ennek előidéző okai között szerepelt a cserearány további romlása, amely megszorító intézkedések bevezetését, a növekedés- és életszint emelésének visszafogását tette szükségessé. A magyar pártvezetés mégis tovább erőltette a növekedést, s ebben Kádár Jánosnak meghatározó szerepe volt. Erről tanúskodnak az 1975. évi népgazdasági terv irányelvei, illetve az ötéves terv előkészítő vitái, a kongresszuson elmondott beszéde, melyben, jóllehet tartósnak minősítette a nyersanyagok és energiahordozók árának emelkedését, a cserearányok romlását, mégis amellett foglalt állást, hogy az elsődleges feladat nem az egyensúlyi helyzet stabilizálása, hanem a nemzeti jövedelemnek az adott lehetőségek közötti maximális növelése, ami csak újabb nyugati hitelek felvétele útján volt lehetséges. „…a külső nehézségek ellenére elérhető – mondta referátumában –, hogy népgazdaságunk a következő években is az előző éveket megközelítő ütemben fejlődjék, és az életszínvonal tovább emelkedjék.”

254. oldal, II. kötet

oscarmániás>!

Mit ért Lengyel László a szocializmus-hazugság képzetén, amely minden más élethazugságot átjár? „Mindenekelőtt a kettős beszédet. Azt, hogy magától értetődően mást mondunk a politikai közéletben, és mást a magánéletben. Forradalmat, közösséget, egyenlőséget, szabadságot, állam elhalását, demokráciát hazudunk. Az ellenkezőjét tesszük.” Az államot például azzal halasztjuk el, hogy mindent állammá teszünk, míg a párt demokratikus centralizmusa központi büntetőintézkedéseket jelent és így tovább. S a hatalom – ez már sajátosan kádári elem – „az élet-hazugságok fenntartását visszavezette egy társadalmi cinkosságra: tudom, hogy tudod, hogy tudom, hogy tudod.”
A képlet attól bonyolultabb, hogy e cinkosság anyagi gyarapodáson alapult, pontosabban azzal társult. Ha a társadalom csak a meglévő vagy a csökkenő jövedelmeken osztozkodhatott volna, s nem a növekvő – először belül megteremtett, majd külföldi hitelekből származó – többletjövedelmeken, „akkor a hallgatást és a hazugságot csak erőszakkal lehetett volna kikényszeríteni”. Kádár János elismertségének valóságfedezetéül az szolgált, hogy a konszolidációt követő másfél évtizedben a „középbe emelkedő” munkások és alkalmazottak életszínvonalának javulása nemcsak folyamatos volt, de Kelet-Közép-Európában egyedülálló dinamikájú. A falvakban is. S a Rákosi-rendszer traumáját követően váratlan is. A kényszer szövetkezetesítés 1952-ben országos romlást eredményezett, 1966 után az új szövetkezeti politika emelkedést. A „cinkosságot” azonban nemcsak a kor Lengyel által homo kadaricusnak elnevezett közembere érzékelte és értékelte, de a birodalom ún. szövetségi rendszerének viszonylatait finoman érzékelő, kardinális kérdésekben távolságtartó író-politikusok is. „Kádár múltkori szavai közt – utal vissza korábbi személyes találkozásukra Illyés Gyula – a legjobb csengésű ez volt: ahogy lehet. Rákosiék korában a kötelező vezéri szó így hangzott: nekünk mindent lehet; minden úgy lesz, ahogy mi akarjuk. S az a mi ki volt? Egy istenködkép, egy csupa köd Sínai-hegyen. Kádárékról a közhangulat: a földön járnak, ahogy lehet.” A Kádár-kép módosulásában, annak érzelmi átszíneződésében e tényezők fontos szerepet játszottak. A demokrácia-deficit következménye, hogy az anyagi gyarapodás nem társult az állampolgári öntudat erősödésével; mozgástér az egyén számára a díszletté silányított közszférán kívül kínálkozott.

258. oldal, II. kötet

Kapcsolódó szócikkek: 1952 · Illyés Gyula · Lengyel László · szocializmus

Hasonló könyvek címkék alapján

Halák László: Magyarországon nem éhezhet, nem fázhat senki!
Balogh Sándor – Birta István – Izsák Lajos – Jakab Sándor – Korom Mihály – Simon Péter: A magyar népi demokrácia története
Müller Rolf: Politikai rendőrség a Rákosi-korszakban
Jaap Scholten: Báró elvtárs
Földes György – Mitrovits Miklós (szerk.): Kádár János és a 20. századi magyar történelem
Paizs Gábor (szerk.): Rajk per
Szalai Erzsébet: Az első válaszkísérlet
Sólyom József – Zele Ferenc: Harcban az ellenforradalommal
Kiss Sándor: Mammut: Feketén-fehéren
Nagy Péter: Távol a szülőföldtől