Az ​Aranyváros ostroma (Kondor 2.) 83% 23 csillagozás

Akkor én most belefogok bepótolni a közel hároméves elmaradásaimat olvasmány-értékeléseket illetően. Ez volt az első könyv, amelynek az értékelésére valahogy nem bírt érkezésem támadni, így vele kezdem. Utólagos értékelés tehát, közel három évvel az olvasást követően:
Az Aranyváros első kötetéről még azon melegében megírtam az értékelésemet, annyira jó volt. A második rész ezzel szemben, bár méltó folytatása az elsőnek, hagyott némi hiányérzetet bennem. A novellák színvonala (egy kivétellel, de erről később) hajszálnyival elmarad az első kötetéitől, bár az izgalom, a csavarok, a cselszövések, fondorlatok, mágikus és fegyveres összecsapások, továbbá a finoman adagolt humor itt sem maradnak el, mégis valahogy végig olyan érzésem volt olvasás közben, hogy erőltetettebb az egész – míg az első kötet novelláit láthatóan szenvedéllyel, „önmagukért” írták, itt mintha inkább az iparosmunka lett volna az írók fő motiváló ereje: meg kell írni a befejezést, ha már belekezdtünk! Iparosmunkának viszont abszolút korrekt és elfogadható a kötet, a történet lekerekített, lezárt, e szempontból nem maradt bennem hiányérzet, sőt, még a négy és fél csillagból sem vontam volna le, ha…

…ha nincs ott a Fekete Karmok című novella a kötet kellős közepén! Egy igazi, tipikus „félcsillagos” írás, ami nélkül a könyv csak teljesebb maradt volna. Nem is értem, hogy volt képes beleférni ebbe az egyébként igen színvonalas összeállításba egy ilyen ócska, gagyi; történet nélküli nulla iromány. A „humora” a létező leggyatrább, gyomorforgató „kannibálhumor”, sztorija nulla, ráadásul bele sem illik a koncepcióba, mert gyakorlatilag nevetséges, szánalmas bohócokat csinál az egyébként félelmetes hírű Fekete Karmokból! Csakis arra jó, hogy fél csillag mínuszt kapjon miatta az egész könyv.