Az ​Aranyváros legendája (Kondor 1.) 81% 22 csillagozás

Nagyon színvonalas, kalandos, a Káosz világához méltó színvonalú jó magyar fantasy.
Amit legelőször is el kell mondanom, mielőtt belemennék az írások egyenkénti értékelésébe: ismételten meg kell jegyeznem -sajnos- a kiadás igénytelenségét, és pokolian gyenge színvonalát! Hibás elválasztás szinte több van a könyvben, mint helyes, plusz az egyéb alapszintű helyesírási hibák sorozatára sem figyeltek oda. Elsősorban ezért járt a mínusz fél csillag.

Ami pedig a tartalmi részt, azaz a novellákat illeti:
A rabszolgák hajója: Voltaképpen nem más, mint afféle bevezető, ám véleményem szerint annak kicsit talán hosszú. Meglehetősen lapos, érdektelen cselekmény, ennek a kisregénynek a célja láthatóan az Aranyváros mitikus, fantasztikus és megközelíthetetlen voltának a felépítése és hangsúlyozása. Elég nehezen haladtam vele, de rossznak mindezek ellenére sem nevezném, főleg ha annak tudatában olvassa az ember, hogy mi a szerepe a könyvben. Ja, és a végén azért erősen megdobja az összképet a két egymást követő, kissé meglepő, váratlan fordulat. Négy csillag.

A boszorkánydoktor: Érdekes, fordulatos nyomozás egy fantasyvilág-béli egyetemvárosban. Nekem bejönnek az ilyen típusú történetek, plusz ennek külön emelte az értékét az egyedi, de túlzásba szerencsére nem vitt humor (aminek elsődleges forrása Kallus figurája), valamint a kiszámíthatatlan, meglepő csavar a végén. Kissé kilóg a sorból, mivel szinte semmivel nem kötődik szervesen az Aranyvároshoz, csak a vége felé kapunk homályos utalásokat az átfedésre. Igazság szerint hibátlan a maga nemében, egyedül az utána következő kisregény mellett törpül el. Öt csillag.

Aranyláz: Na, ez igen! Az ilyen szintű írásokért szeretem én a magyar fantasy-t olvasni! Kalandos, izgalmas, szövevényes, letehetetlen! Több, egyenként is remekül kidolgozott szálat futtat, majd fűz össze egyre jobban a sztori előrehaladtával az író, a végén intrika, cselszövés, párharcok, mágia, tűzvész, egyszóval minden megvan, ami kell. Ráadásul itt már egyértelműen az Aranyváros nyomában és közelében járunk, tehát tulajdonképpen az egész kétkötetes történet bonyodalma itt indul be igazán. Öt csillag, plusz egy virtuális kedvencelés (ha önálló, külön könyvként lenne kiadva, biztosan felkerülne a kedvencek közé)!

Vimáná – A csillagfürt teljessége: Egy hirtelen ugrással az eddig csak ködösen, homályban tartott, mitikus Aranyváros kellős közepén találjuk magunkat, mintegy az olvasó felé bemutatott bizonyítékaként annak, hogy valóban létezik. A cselekmény igen hamar beindul, a főhős akaratlanul belekeveredik az események sűrűjébe, s persze fejvesztetten menekülni kényszerül. Ebből aztán egy kalandos nyomozás lesz, melynek során fokozatosan egyre tisztábban rajzolódnak ki az erőviszonyok, a karakterek motivációi és szándékai, s persze az elmaradhatatlan cselszövések kusza szövevénye. Az izgalmas párharcok ezúttal elmaradnak az Aranyláz-hoz képest, de nem marad az olvasónak hiányérzete, ez egy más jellegű írás. Egyetlen hibája talán, hogy megelőzi az Aranyláz. Négy és fél csillag.

Összességében egy remek kis novellafüzért kaptam kézhez, aminek erős pozitívuma, hogy meghozta a kedvemet az azonnali folytatáshoz, így máris belekezdtem a második kötetbe!

Bán Mór: A rabszolgák hajója: Bán úr írásai eddig többnyire bejöttek, ez most viszont nem adott igazán semmi pluszt. Brutális és véres (kissé már indokolatlanul), valamint akciódús volt, de ebben kimerülnek az erényei. Az egész sztori lényegében kimerült abban, hogy a címszereplő Aranyvárosra valamilyen úton-módon rábukkanjanak, és beindulhasson a további történetek tényleges cselekménye.
Colin J. Fayard: A boszorkánydoktor: Ez már jobb történet volt, a középpontjában egy eltűnt, nem épp közönséges lány utáni nyomozással. Kallus és a boszorkánydoktor párosa jól sikerült, jókat nevettem a majomember ténykedésein ill. végre bepillantást kaptam az itt-ott már felemlegetett Yuma-i egyetembe. Jelenleg az első kötet ismeretében – a történet végét leszámítva – még nem érzem túl erősnek a kapcsolódását a főszálhoz, de ettől függetlenül hangulatos kis történet ez.
Douglas Rowland: Aranyláz: No, végre tényleg megindultunk az Aranyváros felé. Rowland úr ezúttal sem okozott csalódást, úgy csűrte-csavarta a szálakat, annyi szereplőt sorakoztatott fel, hogy egy darabig azt se tudtam ki lesz a tényleges főszereplő. A történet nem igazán pihent le sehol, végig eseménydús volt, könnyedén olvastatta magát.
Susan Salina: Vimáná – A csillagfürt teljessége: A kötet záró írása végre betekintést engedett az Aranyváros felépítésébe. Szerencsére a szerző nem esett abba a hibába, hogy egyszerre zúdítson mindent az olvasó nyakába, szép lassan adagolja az információkat. A történet itt is tartogatott meglepő fordulatokat, közel sem úgy alakultak az események, ahogyan azt az ember elsőre elképzelte.
Összességében ez a shared-world antológia sem okozott csalódást, ám helyenként érezhető, hogy ez még csak az alapozás volt, a java még csak ezután jön.