Razzia ​az „Arany Sas”-ban 97% 14 csillagozás

Hunyady Sándor Bródy Sándor és kora egyik legnagyobb erdélyi színésznője, Hunyady Margit fiaként látta meg a napvilágot, és a két világháború közti magyar irodalom meghatározó alakja volt. A novelláskötetét megelőző részletes és tanulságos előszó alapján hadd mutassák be őt először a kortársak. Nagy Lajos örök vendégnek, megfigyelőnek látta úri családoknál, tátrai szanatóriumokban, nagyvárosi szállodákban. Halász Gábor úgy ír a novelláiról, mint a versenyautókról: „Elegáns test, remek iram, könnyedén elnyelt távolságok, repülőstart, mindig rekord”. Dicsérik írásainak őszinteségét és az általa keltett varázslatot: „hiteles, mézsűrű történetei úgy tele vannak gyümölcsillattal, őszi aromákkal, hogy az ember szinte darázsdongás közt olvassa őket.”
Helyeslő bólogatások közepette mit is tehetne hozzá mindehhez a mai kor olvasója? A „Razzia az „Arany Sas”-ban” bőséges, gazdag válogatást nyújt a szerző novelláiból, amiket csak az önéletrajzi regényéből kiragadott részletek szakítanak meg. A nagy terjedelem ellenére a könyv sosem válik egysíkúvá, annyira színes, változatos, sokrétű az a tabló, amelyet elénk tár. Az író egyaránt otthonosan mozog a betegek menedékéül szolgáló gyógyüdülőhelyen és az élettől, vitalitástól harsogó olasz kisvendéglőben, bejáratos kastélyokba és bordélyházakba, fényes kaszinókba és szürke hivatalokba. Jellemábrázolása mindvégig kiváló, karaktereit hibáik ellenére is gondosan, mély együttérzéssel formálja meg. Szereplői közül emlékezetes maradt számomra a kedves vidéki himpellér, aki majdnem elkártyázta a család vagyonát, a sármos, öregedő arisztokrata és az önfeláldozó kis cselédlány. Az elbeszéléseket áthatja a szociális érzékenység, bemutatva a különböző társadalmi osztályokat elválasztó áthidalhatatlan szakadékot és a drasztikusan eltérő esélyeket, amik az életben várnak rájuk, viaskodjanak akár a szerelemmel, akár a tüdőbajjal.
A könyvet ajánlom mindazoknak, akik szeretik a kevéssé ismert, felfedezésre váró irodalmi különlegességeket, és szívesen belefeledkeznének ebbe az 1920-as, 30-as évek Magyarországának szinte valamennyi szegletét bejáró novellaforgatagba.

nem számoltam össze mennyi novellát gyűjtöttek csokorba* de mindvégig az volt az érzésem hogy a következő a következő és majd a következő amit elkezdek olvasni amint előrehaladok a könyvben az könnyedebb kicsnegésű lesz és nem a két világháború közé beszorult emberi sorsok hol édesen hol keserűen nyomasztó őszinteségével átitatott (m)álló képek és mozgó történetek fognak sorakozni és ebben látom hunyady egyéniségét kibontakozni mert nincs meglepetés az életre

* mit csokorba ilyen sok novella már kazalnak számít így lehetne novellakazal a meghatározása e gyűjteménynek

Univerzálisan csodálatos.
Bővebben itt: https://moly.hu/ertekelesek/844249
és itt: https://moly.hu/ertekelesek/2660512

Az eddig még nem olvasottak is tetszettek, például a Kártyaaffér hölgykörökben, Az alvilági kérő, A tigriscsíkos kutya, a Női uszoda stb.

Nagy meglepetés volt. Könnyed, magával ragadó stílusa van Hunyadynak. Egyszerűen ír, de jók és találóak a hasonlatai, gyönyörködtetnek. Valamit nagyon tud, de rejtély, hogy mi az…?
Regény töredék van csak ebben a 700 oldalas válogatásban és hosszú novellák vagy kisregények. De ez alapján úgy tűnik az igazi műfaja a novella. A szereplőit hamar elintézi, a nagy jellemrajzokat és a hosszú töprengéseket a tettek miértjei fölött nem forszírozza. Ezt 1 kicsit hiányolom. Ettől eltekintve piszok jó! Érdekes, még se hallani róla. Pedig nem volt indexen a cocialzmusban. Gazdagabb lettem, kár lett volna kihagyni!

Köszönet a lehetőségért @janetonic – nak, hogy olvashattam a könyvet :)
Közel 700 oldalnyi, 20. század eleji magyar sors-bemutatást és korrajzot olvashatunk hosszabb, rövidebb elbeszélések formájában a könyvben. Van itt minden: vidám és szomorú kicsengésű írások; a jó elnyeri jutalmát, a rossz elnyeri méltó büntetését spoiler , szóval változatos és érdekes történeteket olvashatunk. Picit kivételesnek éreztem a Családi album címet viselő részt, ami egy regény-részlet. Ez egyértelműen önéletrajzi írás, és mint ilyen, nekem kevésbé jött be. Ugyanakkor nagy pozitívuma, hogy emberközelbe hozza a kor híres és kevésbé híres íróit. Ebben és mindegyik másik történetben közös viszont, hogy valódi emberi sorsokat, érzéseket állít a középpontjába, néha egyszerűbb, nyilvánvalóbb megfogalmazásokkal, néha pedig inkább csak célozgat, és hagyja, hogy az olvasó maga építse fel a teljes képet. Így aztán végig élmény olvasni a könyvet, sose lehet tudni, a következő történetben éppen mit kapunk.

    Az egész könyvet finoman belengi egyfajta őszi melankólia, a halál előérzete, ami most jól passzolt a közérzetemhez. De nem lehúzott, hanem egyszerűen jólesett elmerülni benne, mint a frissen lehullott, összegereblyézett, illatos falevélbe. Érdekes figura lehetett ez a Hunyady, amit megtudtam róla, közelebb hozta hozzám, és az önéletrajzi írása (Családi album – csak részletek!) még jobban is tetszett, mint a novellái. A kötetben utolsóként szereplő, A hajó királynője c. elbeszélés olvasása közben ismét elfogott az a bizonyos déjà vu érzés, hogy én ezt már ismerem valahonnan, és valóban: ezt is képregényre átdolgozva olvastam még gyerekkoromban (spoiler).
Persze, a korábban olvasott könyvéből már ismert sablonok itt is felbukkantak, úgyhogy pl. a „szájsebészeti csókok” ötödjére is visszaköszöntek. (Az alvilági kérő, Katasztrófa, Vatta a fülben, Júliusi éjszaka, Téli sport.) Ezt a hasonlatot valamiért különösen szerethette…

A valóság lágyan gördülő mesékben elmondva. Csupa remek novella, afféle felfedezetlen irodalmi kincs, valójában nem is értem, miért nem ismertebb. De talán így jó. Kedvenc íróim közé avanzsált, helye van Kosztolányi, Karinthy és Darvasi László mellett.