Három ​kastély 1 csillagozás

Hunyady Sándor: Három kastély

A Három kastély – az Álmatlan éjjel-hez hasonlóan – olyan újságcikkeket tartalmaz, melyek nagyszerű írói teljesítmények is. Hunyady alapanyaga a történet s a megfigyelés; élményei, tapasztalatai, impressziói izgalmas történetekké, művészien rögzített párbeszédekké és meditációkká válnak írásaiban. A kíváncsiság és a részvét minden emberi sors és történés iránt fogékonnyá teszi, s okos közvetlensége szóra bír mindenkit, aki belekerül a látószögébe. S bár szemérmes, zárkózott művész, önmagát is kifaggatja örömeiről és fájdalmairól. A kötet önéletrajzi ciklussal zárul, vallomás- és naplóértékű írásokkal, melyek magánéletének legbelső köreibe világítanak, s közvetlenül idézik gondolatait, érzéseit, olvasmányait s legszemélyesebb emberi kalandjait.

Eredeti megjelenés éve: 1971

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1971
474 oldal

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Adriaticum>!
Hunyady Sándor: Három kastély

Nem is tűnt fel, hogy két és fél évig olvastam ezt a könyvet… Ott volt az ágyam mellett, megszoktam, és néha esténként, amikor le akartam lazítani a gondolataimat, 1,5-2 oldalas írásai mindig másodpercek alatt elrepítettek Hunyadi letűnt, távoli, álságos-harmonikus univerzumába. Függetlenül attól, hogy írásai sokszor a maga napi aktualitásaira reflektálnak, ezeken a napi háromperceseken keresztül kirajzolódik a 20-as évek közepétől 42-ig tartó hazai valóság, már ahogyan azt Hunyadi humánus, érzékeny, humoros és idealista szemüvegén keresztül látta. Érdeklődéssel és fogékonyan csodálkozik rá a modern jelenségekre. Kissé megdöbbentő, hogy milyen lelki békével siklik át a fasizálódó világ realitásai felett, és az egyre közelebbről érződő háború közepette is a mindennapi emberségre figyel – ez szép, de borzasztóan hamis is. Ezzel együtt érdekes azt látni, hogy így is lehetett élni a Horthy-korszakban: Amerikába utazni, modern világfinak, régivilágbeli kávéházi írónak, poros nemesi származéknak lenni és a kamaszkori kolozsvári éhkoppon, meg az agárversenyeken nosztalgiázni a légiriadó közben. Pontosan megmutatja, mennyire nem fogta fel, vagy nem akarta felfogni a közelgő realitást, amikor halála előtt utolsó cikkét ezzel zárta: „Hinni akarom, hogy az a város, amelyet ilyen okos, szenvedélyében is józan nép lakik, továbbra is szépülni gyarapodni és hatalmasodni fog, minden időkön és minden veszedelmeken keresztül.” – mondhatnánk, hogy ámen, csak épp 1942. július 31-én írta ezt. – Máskülönben akár egyfajta túlélési stratégiának is tekinthetjük azt, ahogy bezárkózott a maga kis világába, és ilyen értelemben meg tudom érteni.


Hasonló könyvek címkék alapján

Tóth Ágnes: Pokol az emeleten
Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben
Ruby Saw: Lucy
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Jud Meyrin: Gyilkosság a krimifesztiválon
Vida Gábor: Egy dadogás története
Vida Gábor: Senkiháza
Bartis Attila: A vége
Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!
Máté Angi: Mamó