Családi ​album 92% 11 csillagozás

Hunyady önéletrajzi regénye, és van mit mesélnie. Apja, Bródy Sándor halálával zárul a történet. A családtagokon kívül jönnek-mennek a lapokon a századelő nagyjai, gyerekkorában színésznő anyjának, aztán az apjának a társasága: színigazgatók, színésznők, újságírók és írók, megminden. Az apja is jön-megy, de ő akkor is jelen van, ha éppen nincs jelen: ő szerintem főszereplője ennek a regénynek (vagy ennek az életnek). Volt egyféle nehéz természete valószínűleg a Bródy Sándornak, akármilyen szép is volt, s ez az apa-fiú kapcsolat… ez sok helyen szinte olyan volt, mint egy elbaltázott szerelem. Mondjuk válással is végződött. Szomorú, szomorú történet, de ugyanakkor érdekes is, pont mint a 33 évig a tüdejében hordott golyó. A kolozsvári napok leírása Török Gyulával és az első nap elkártyázott kabáttal, az például olyan, hogy feltűnés nélkül beférne a Hasítás című, kortárs rocknovellákat tartalmazó kötetbe, és különben is kísértetiesen hasonlít a Metallica zenekar 1983-as New York-i tartózkodására, csak nem thrash metal szól alatta, de csak mert az még nem volt feltalálva. Közben persze vihogni is lehet néhány anekdotán, meg az olyanokon, mint a „hipervasárnapi ruha”, „vasúti restaurácia”, „újságíró és esztétikus” (bár elképzelhető, hogy csak én vagyok ennyire idétlen). Azért próbaképpen képzeljük el Krúdyt, amint SPOILER a szolgálatos csendőrtől kérdezi meg, merre találja a kuplerájt, majd a kuncsaftok hiányában önellátó gazdálkodásra áttért, álmos késmárki kurvaosztaggal kuglizik a bordélyudvaron a setétben.

Szeretem Hunyady Sándor novelláit. (Bródy Sándorból még vannak pótolnivalóim.) Érdekes volt kettőjük története is: a házasságon kívül született, hol elfogadott és szeretett, hol pedig eltaszított és negligált fiú és hírneves apja viszonya.
Ahogy Hunyady írta ebben a könyvében: „apám szeretetének apályai és dagályai”… Ez nagyon szomorú volt.
Minden bája, érdekessége ellenére szomorú könyv ez, a félig-meddig apátlan és hamar anyátlanná váló érzékeny, tehetséges kisfiú története. A bohémság, ami talán nemcsak öröklődik, hanem inkább mintakövetésre késztet.
Nagyon tetszett a kor, az irodalmi, színházi, újságírói élet, a budapesti és kolozsvári környezet, a korhű (mert abban a korban íródott) leírások. Igazi kis csemege ez a 20. század első évtizedei iránt érdeklődőknek.
És egy rossz pont a kiadónak, akinek sikerült a címlapon és a fülszövegben is „Hunyadi”-nak írni a nevet. Pedig csak bele kellett volna lapozni a kötetbe, több helyen is szerepel a Hunyady név.

Zseniális. Hunyady amúgy is az az író, akit nagyon kényelmes olvasnom, mivel nagyon megegyezik az ízlésünk, a gondolkodásunk – mintha csak saját magam egy élesebb szemű, tehetségesebb kiadása volna, de még az ábrázolásmódja is olyan, amit én szeretek. Hagy gondolkodni engem, nem tolja az arcomba az ő véleményét a világról -de azért van véleménye – láttat, de ezt hosszú leírások nélkül éri el…A magyar írók közül most ő a kedvencem. Azt is szeretem benne, hogy minden tragédia ellenére is, valami elemi életöröm van benne, egy feketekávét is le tud írni úgy, hogy kedvünk van élni miatta.
Ezt inkább alkotóértékelés lett. A könyvről magáról azért nem írok többet, mert Gregoria Hill mindent leírt, amit mondani tudnék.

Régen szerettem volna többet tudni Hunyadi Sándorról. Nagyon tetszik a havasi levegőn című novellája, és szerettem volna megismerni az íróját. Ez most a regény olvasása közben sikerült. Nagyon szivetmelengető, ahogy az édesanyjáról írt. Betekintést enged kortársai életéről is. Jó korrajz. Ajánlom azoknak, akiket érdekel a múlt század első felének művészvilága.