Hunyadi Csaba (szerk.)

Isten ​hozott a majomházban! 14 csillagozás

Hunyadi Csaba (szerk.): Isten hozott a majomházban!

A Playboy első, 1953-as megjelenésétől fogva szívesen jelentetett meg science fictiont a hasábjain. A képzelet, az újítások és a merészség mindig is a magazin jellemzője volt, tehát nem csoda, hogy oly sok ragyogó írót sikerült megnyernie.

E különleges gyűjteménybe az SF nagymestereinek legprovokatívabb novellái közül válogattunk. A válogatásban szereplő írások a műfaj legkülönbözőbb stílusait és témaköreit képviselik, az aranykortól az új hullámig, a cyberpunktól a virtuális szexig.

Bár a novellák különböznek egymástól, mégis közös bennük az, hogy egytől egyig valódi remekművek, és kétségkívül felejthetetlen élményt ígérnek a kötet olvasói számára.

Eredeti megjelenés éve: 1999

A művek szerzői: Stephen King, Frederik Pohl, Arthur C. Clarke, Ray Bradbury, Joe Haldeman, Philip K. Dick, Ursula K. Le Guin, Larry Niven, Robert Silverberg, Robert Sheckley, Kurt Vonnegut, Terry Bisson

Tartalomjegyzék

>!
Szukits, Szeged, 1999
248 oldal · ISBN: 9639151947
>!
Szukits, Szeged, 1999
246 oldal · ISBN: 9639151947

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
Noro 
Hunyadi Csaba (szerk.): Isten hozott a majomházban!

Két fontos dolgot érdemes leszögezni erről a kötetről. Egyrészt a benne szereplő történetek nagy részében nem kap szerepet az erotika. Másrészt mivel nem zsánermagazinba szánták őket a szerzőik, könnyen befogadható és bárki számára érthető írásokról van szó. Időnként a tudományos háttér csupán légből kapott, vagy – mint King jópofa novellájában a mágikus szövegszerkesztőről – nem is létezik, de ettől még a legtöbb darab kimondottan szórakoztató. Egyedül Sheckley abszurdját tartom erőltetettnek a szexőrült háztartási robotról.

Pohl Gépies embere ma már egy kicsit közhelyes, hiszen a csapból is az emberi elme másolása folyik, de 1969-ben még bőven meglephette az olvasókat.

Clarke az űrutazás halálos szépségét ragadja meg, míg Bradbury a gépesített világ mögött rejtőző kísértések témáját járja körül – nem tudom, mennyire volt szándékos a válogatás során, de a két szerző gyökeresen ellentétes Mars-ábrázolása szinte művészi módon fordul szembe egymással.

Haldeman kiborg-történetéről vicces módon a Cyberpunk 2020 klasszikus szerepjáték jutott eszembe: ebben szabályozzák a kibernetikus beültetéseket oly módon, hogy minden implant csökkenti a karakterek emberségét. Pontosan erről szól ez a novella, mintha csak illusztrálná a hipotézist.

Philip K. Dick novellát nyilván már mindenki olvasott, nem is mondok róla többet, ez egy tipikus darab. Nem a szerző legjobbja, de elég karakteres.

Le Guin szerintem nem is annyira a klónozásról ír, mint inkább a transzhumanizmust ragadja meg zseniálisan eredeti szemszögből. Azt mutatja be, hogy a szuperembereknek olyan gyenge pontjaik is lehetnek, amelyekre mi földi halandók nem is gondolnánk. Kvázi ezek a “több, mint emberek” valamiben kevesebbek, mint az emberek.

Niven Leviatánja egy humoros darab az időutazás abszurditásáról. Bár én idejekorán le tudtam lőni a poénját, mégis nagyon szórakoztatónak találtam a benne elrejtett célzásokat.

Silverberg novellája nem kifejezetten egyedi darab, én legalábbis már többször is találkoztam ezzel a témával. Mihez kezdene egy klasszikus művész, ha életre kelne a modern korban? A választ talán még az is ki tudja találni, aki egy ilyen sztorit sem olvasott. Ettől függetlenül ügyesen megformált történet.

Vonnegut. Nem véletlen, hogy még soha egyetlen könyvéről sem írtam szöveges értékelést. Tud valamit, akár sci-fit ír, akár nem.

Terry Bisson talán az egyetlen szerző a könyvben, akinek a nevét nem ismeri minden valamirevaló SF-rajongó. Ő egy izgalmasan földhözragadt kiberpunkkal jelentkezik, amely két archetípust: a gépimádót és a gépiesítés elől menekülő embert ragad meg szokatlan eszközökkel.

>!
Spaceman_Spiff IP
Hunyadi Csaba (szerk.): Isten hozott a majomházban!

"A kiadvány a maga nemében színvonalas sci-fiket tartalmaz klasszikus szerzőktől, és noha néhányon kifogott az idő vasfoga, a legjobbak még ma is frissnek hatnak, még ha eredetileg harminc-negyven éve is jelentek meg.
[…]

Ray Bradbury: Eltűnt város a Marson (The Lost City of Mars, 1967)
A kötet egyik legjobb darabja, minőségi írás, amit Bradburytől elvárhat az ember. Mintha a Marsbéli krónikák egyik kimaradt fejezetét olvasnánk, szemünk előtt megelevenedik a kihalt Mars újra feltöltött csatornáival, kihalt metropoliszával. De ahogyan az lenni szokott, a Mesternél az emberek állnak a középpontban […]

Ursula K. Le Guin: Kilenc élet (Nine Lives, 1969)
És elérkeztünk a legjobbhoz. Olvasás nélkül lefogadtam volna, hogy Le Guin kisregénye az élbolyban fog helyet foglalni. Hiába írtak már több száz könyvet a klónozás kapcsán, az írónő képes olyan aspektusát megmutatni, ami évtizedekkel később is érdekessé teszi a történetet. Moralitás, az embernek lenni kérdése, a másokkal való kapcsolatunk, ez mind előkerül a klónok kapcsán, a legfőbb kérdés pedig az, a mi személyiségünknek mennyire a részei azok, akik közel állnak hozzánk: család, barátok, rokonok. A Kilenc élet ráadásul irodalmilag is jól kidolgozott mű, a párbeszédek érdekesek, ahogyan a szereplők interakciói is élők. Mindenképpen ajánlott azoknak, akik szeretnének egy remek sci-fi írást olvasni.

Robert Silverberg: Gianni (Gianni, 1982)
[…] ahogyan az lenni szokott, a művész is ember, és nem lehet tökéletesen megismerni senkit a kortársak elmondása alapján. Ráadásul semmi nem garantálja, hogy a régi hibák nem történnek meg újra. A Gianni egy élvezetes és érdekes történet, a múltból kiragadott ember toposzának értelemmel teli felhasználása. Mindenképpen ajánlott olvasmány."

Bővebben a többi novelláról is:
http://acelpatkany.blogspot.hu/2013/11/isten-hozott-a-m…

1 hozzászólás
>!
Sai_home P
Hunyadi Csaba (szerk.): Isten hozott a majomházban!

Némelyik novellát már ismertem más válogatásokból, de volt jó néhány új élmény is. Ilyen szerző-lista mellett rosszat nem kaphatunk, annak ellenére, hogy többségük több évtizeddel ezelőtt íródott. Számomra az utolsó novella (cyberpunk) igazi meglepetés volt.

>!
mohapapa I
Hunyadi Csaba (szerk.): Isten hozott a majomházban!

B. Béla, az idősebb Béla bácsi fia, a Fő téri kiskocsma (gyertek bátran: https://www.facebook.com/kocsma.ban…) tulaja költözött. Kézen-közön terjedt az infó, mifenét kezdjen a számára feleslegessé vált könyvvel. Felhívott.
– Kb. két köbméter, Mohám. Vagy egyben, vagy sehogy, válogatás nincsen, de ha kell, ingyen van, csak a hét végéig vidd el!
Családi kalákában, naná, eljöttek a könyvek. Bakker, Béla, milyen piszok magasan laktál a régi lakásban, lift nélkül, egyem a zúzádat! Palikának az infó átadásért a tizedet sci-fikben törlesztettem.

Ez a kötet az első volt, amit megláttam a kupacban. Némi szívközépre-szorítás (Dick, Bradbury, Vonnegut, C. Clarke, Stephen King, Sheckley, LeGuin… maraggyá' má', kinek nem izzott volna fel a lelke?) után tudtam csak tovább pakolni a többit. De ez külön jött velem, s még aznap este a polcon volt.

Ehhez képest elég sokára vettem le onnan.
A meglepetésem a Playboy volt. A magyar megjelenéséig (értsd: rendszerváltás) kiafrancot érdekelt, hogy cikkek is vannak benne, amíg meztelen nőket nézhetek? A fotók, naná, azok voltak az érdekesek! De még mennyire! Amikor a magyar kiadás megjelent, akkor döbbentem meg, milyen tartalmas az újság. A didiken, a puncikon túl is. Viszont azt nem tudtam, hogy ilyen szerzők publikáltak benne, és sci-fi novellákat. Állam az asztalon, újszülöttnek minden új.

S most bajban vagyok.Mert egységként nem tudom kezelni a novellákat, antológiáról lévén szó. Túl sommásan meg nem akarom elintézni. De mégis úgy fogom.

A szerzők ma már jobbára nagy nevek. Jobbára klasszikusok. A sci-fiben is, meg némelyik úgy általában az irodalomban is. Ezért a színvonal voltaképpen teljesen egységes és nívós. Ez persze minden bizonnyal a szerkesztőt is dicséri.

Aztán az egészet elolvasva mégis volt bennem valami hiányérzet. Meg nem mondom, miért. Nem titok, csak fogalmam nincsen. Minden bizonnyal benne volt az is, hogy ez-az innen-onnan ismerős volt (ezt a Badbury-t például nemrégen olvastam, és valahogy akkor sem voltam oda tőle).

A legnagyobbat számomra a félig kakukktojás Stephen King (ő, mint sci-fi író?) ütötte (pedig messze nem a kedvenc szerzőm) és szorosan mellé lépett a számomra eddig ismeretlen Larry Niven. A Vonnegut mellett általam leginkább kedvelt PKD valahogy nagyon nem állt biztosan a mezőnyben.

Egyszóval korrekt ez az összeállítás, de a magam részéről maradok a szerzők önálló köteteinél. Valamiképpen, ahogy a zenében sem szeretem sem a best of-albumokat, s még kevésbé a több előadós válogatásokat, általában komplett lemezeket hallgatok, úgy fest, az irodalomban sem gyere be a hasonló megoldás számomra.
Ami persze fikarcnyit nem von le a novellák erejéből, és csöppnyit sem birizgálja a szerzők nimbuszát.

>!
Kathleen
Hunyadi Csaba (szerk.): Isten hozott a majomházban!

Jó volt! Elgondolkodtatott, elszomorított. Sci-fi. Szokásos. Az egy csillagot a rémes fordítások miatt vonom le. Az istenek szövegszerkesztőjét először a Csontkollekcióban olvastam, és ez az egyik legkedvesebb King-novellám, de ebben a kötetben valami egészen fura a magyarítása. És az Isten hozott a majomházban! közepén felállt a hátamon a szőr attól a mondattól, hogy „Ő is huszonkettőt mutatott.” Talán ő is 22-nek NÉZETT KI. Nem óra, hogy valamennyit mutasson….
A Gépies embernek várható volt a csattanója, de nem volt rossz.
Kíváncsi lettem volna az Alsó földegyüttállás folytatására…
Az Eltűnt város a Marson nekem túl elvont volt.
A Több, mint részek egésze eléggé ijesztő volt, és cinikus mosolyt váltott ki belőlem a vége.
A Fagyos utazás az egyik kedvenc témámat feszegeti: honnan tudhatjuk, mikor vagyunk ébren, és mikor álmodunk? Az álmok olyan valóságosnak tűnnek…
A Kilenc életnek nagyon tetszett a vége.
A leviatán egy kicsit Doctor Who-s volt.
A Gianniban tetszett a konklúzió: tehetsz bármit, fel is támaszthatsz valakit, de ha egyszer a vérében van, hogyan pusztítsa el magát, akkor az ellen nincs mit tenni.
Az Érzel valamit… ? kicsit fura volt. Nem értettem a nő reakcióját.
Az Isten hozott a majomházban nagyon „vonnegutiánus”. :)
Az Irodai románc meg ijesztően aktuális.

>!
Aerandir
Hunyadi Csaba (szerk.): Isten hozott a majomházban!

Ez a könyv már régóta kísértett. Vagy tíz éve láttam a címét, és valami hihetetlenül titokzatosnak és félelmetesnek tűnt. Több ötletem is volt, hogy mi lehet ez a majomház, és hogy kerülnek oda a szereplők. Aztán mindig úgy döntöttem, hogy inkább még sem vagyok kíváncsi rá. Évekkel később még mindig csak kerülgettem, amikor felfedeztem rajta a playboy-nyuszit. Ekkor el sem tudtam képzelni, hogy mi a csuda lehet benne, de már biztos voltam benne, hogy nem akarom elolvasni. Most megtudtam, hogy sci-fi antológia, és azonnal rávetettem magam.
Hadd szögezzem le, hogy nem vártam volna ettől a bizonyos nyuszis újságtól, hogy ilyen novellákat is megjelentet. Ugyanis szinte az összes zseniális. Sajnálatos, hogy a könyv maga elég sok fordítási, szerkesztési és egyéb hibát tartalmaz. Ezt valahogy sejtettem az alakjából és a kinézetéből, de azért jobbra számítottam. A fordítás gyakran csapnivaló, különösen a címeké. Vagy derítsék ki a könyvek magyar címét, vagy ne próbálják meg lefordítani őket! (Mi az már, hogy A magas kastélyban lakó férfi?!) Ezen kívül gyakran kispórolták belőle a sortörést, találtam helyesírási és nyelvhelyességi hibákat is. Ezek miatt kap négy csillagot, a novellák maguk többet érdemelnének.

A kedvenceim a kötetből a következők lettek:

Arthur C. Clarke: Alsó Földegyüttállás
Le sem tagadhatná a mester! A hangulata és néhány gondolata nagyon-nagyon hasonlít mondjuk az Űrodisszeiáéra. Az alapfelállás mondjuk nem teljesen egyedi, de az ilyen típusú történetekben úgysem a cselekmény a fontos, hanem a főszereplő érzései és gondolatai. Ez pedig minden esetben különböző, és én is minden esetben megállapítom, hogy teljesen máshogy viselkednék. Viszont a magyar címet nem értem.

Ray Bradbury: Eltűnt város a Marson
Azt hittem, a Marsbéli krónikák egy elveszett darabja. A története izgalmas és érdekes, és annak ellenére, hogy a város milyen idegen és természetellenes, egyáltalán nem valószínűtlen. Emiatt persze különösen ijesztő és ironikus is. A végét sokféleképpen tudom értelmezni, ami némileg zavaró, de inkább csak még érdekesebb lesz tőle.

Larry Niven: A Leviatán
Sajnos könnyen lehet, hogy ez is közelebb áll a valósághoz, mint gondolnánk. A novella csúcspontja számomra egy félmondatocska volt a féllábú, szakállas öregemberrel. Ez a húzása az írónak szerintem zseniális. Bár kíváncsi lennék, hogy az olvasók hány százaléka érti meg a célzást.

Robert Silverberg: Gianni
Jöttünk, láttunk, visszamennénk egy kicsit másképp. Na jó, szinte teljesen másképp. Ezért nem is éreztem hihetőnek, hogy Gianni ilyen hamar és könnyedén beilleszkedett, viszont cserébe kaptam egy nagyon elegáns megoldást a legtöbb időutazós paradoxonra.

Terry Bisson: Irodai románc
A stílusa, a világa nagyon jópofa, bár elég sokáig tartott, amíg megértettem. Angolul valószínűleg jobban átjön, de most inkább a számítógépes ismereteimet hibáztatom, és nem a fordítást. A történet viszont nem túl izgalmas, és viszonylag nehezen érthető.

>!
Fee
Hunyadi Csaba (szerk.): Isten hozott a majomházban!

Jó kis gyűjtemény, többféle témával és stílussal. :o)

>!
aliggaz
Hunyadi Csaba (szerk.): Isten hozott a majomházban!

Nem pont olyan volt, mint amire számítottam! Jó volt kalandozni a különböző novellák között! Fanatikus Stephen King rajongóként, persze miatta szereztem meg, nem kicsi fenntartással a többi szerzőt illetően. Egyáltalán nem csalódtam.


Hasonló könyvek címkék alapján

Ifj. Veress István (szerk.): Út a csillagokig
Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 9.
Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2019
Kleinheincz Csilla (szerk.): 10
George R. R. Martin – Gardner Dozois (szerk.): Zsiványok
H. G. Wells: A bűvös bolt és más elbeszélések
Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan II.
Philip K. Dick: Emlékmás
Philip K. Dick: Már megint a felfedezők
George R. R. Martin: Álomdalok