Rumnapló 169 csillagozás

Hunter S. Thompson: Rumnapló Hunter S. Thompson: Rumnapló

Paul ​Kemp, a kiégett, alkoholista újságíró egy New York-i kocsmában iszogatva döbben rá, mennyire torkig van a szürke és esős metropolisszal, ezért úgy dönt, szedi a sátorfáját, és elhúz a napfényes Puerto Ricóba. Kemp túrája pillanatok alatt meredek zuhanórepülésbe csap át, miután elhelyezkedik San Juan angol nyelvű napilapjánál, és nekilát, hogy halálra igya magát. A szigeten ez pofonegyszerűnek tűnik, hiszen a rum alig drágább, mint az ivóvíz, és mindig akad kivel inni. A szerkesztőség lecsúszott piásokból, megrögzött naplopókból és eszelős zugfirkászokból áll, akik bármit megtesznek, hogy ne kelljen melózniuk. Nem csoda, hogy balhé balhét követ, a srácok egyre többször keverednek összetűzésbe a helyi erőkkel és a rendőrséggel. És hogy a képlet ne legyen ilyen egyszerű, Kemp viszonyt kezd az egyik haverja barátnőjével.
Az akkoriban sportújságíróként dolgozó Hunter S. Thompson 1960-ban New Yorkból Puerto Ricóba utazott, és állást vállalt egy helyi lapnál. Életének erről a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1998

A következő kiadói sorozatban jelent meg: FilmRegények Cartaphilus

>!
Cartaphilus, Budapest, 2011
264 oldal · ISBN: 9789632662336 · Fordította: Totth Benedek
>!
224 oldal · ISBN: 9789637424021 · Fordította: Totth Benedek

Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

Bob Sala · Paul Kemp · Chenault · Ed Lotterman · Fritz Yeamon · Moberg

Helyszínek népszerűség szerint

Puerto Rico · San Juan


Kedvencelte 17

Most olvassa 5

Várólistára tette 112

Kívánságlistára tette 109

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

pepege P>!
Hunter S. Thompson: Rumnapló

Na, kezdem újra. Az előbb szépen megírtam az értékelésemet és frankón belezavarodtam. Muszáj volt törölni és újrakezdeni. De azért elmesélem, mert vicces.
Van @Kuszma -nak az Írók és fordítók kihívása, ami lassan véget ér és gondoltam, le kellene már tudni (na, ez így elég csúnyán hangzik, amit le kell tudni, azt általában kelletlenül tesszük és erről most szó sincs). A kihíváshoz 2 szerzőtől kell olvasni: 1-1 fordítást és 1-1 sajátot. Úgy döntöttem, hogy Totth Benedektől már úgyis olvastam a Holtversenyt, láttam, hogy a Rumnaplót ő fordította. Szóval, jöhet. Ugyanakkor az Odaát és odaátot is olvastam már, amit meg Szijj Ferenc. Tőle pedig most van folyamatban a Növényolimpia. Most, hogy nekiduráltam magam, leírni pár gondolatot a Rumnaplóról, összekevertem a fordítókat és Szijj Ferencnek tulajdonítottam ezt a rumgőzös szeszkazános szörnyűséget. Hú, de ciki! Szerencsére, időben sikerült azt az értékelést törölnöm, mert még senki nem is csillagozta. :) Akár el is hallgathattam volna, de gondoltam, más is nevessen már a hülyeségemen, ne csak én. :))
És akkor a Rumnaplóról. Valamikor láttam a filmadaptációját, nem volt túl emlékezetes, de gondoltam, a regény talán más lesz. Az az igazság, hogy legfőbb, ha nem az egyetlen erénye az ennek a műnek, hogy gyorsan haladós, az agyat abszolút nem terheli meg, közben akár le is részegedhettem volna én is, mint a főhősök tették benne folyton-folyvást, akkor is ugyanúgy megértem. Semmi extra történet, semmi izgalom. Megyek is és inkább olvasom a Növényolimpiát, az legalább ütős! :)

4 hozzászólás
Bleeding_Bride IP>!
Hunter S. Thompson: Rumnapló

Szeretem, amikor jó időben- jó helyen talál meg egy könyv. A Rumnaplóval már évek óta szemezek, tudtam, hogy az én könyvem. Aztán idén végre a polcomra is felkerült.

Belepillantva az előttem értékelők leírásaiba, azon morfondírozom, hogy én kreáltam ennek a történetnek egy misztikus keretet csak? Ám ha igen, jól esik ebben a ködben értelmezni a történetet, többet ad így számomra, mint nyersen elemezni néhány csöves, rumvedelő firkász életét.

Ez egy igazi, komor, szürke megmondó kis könyv. Bár igaz, önmagában is azonosulni tudok vele, tény, sosem fogyasztottam alkoholt, viszont tudom milyen hányódó firkásznak lenni, sőt süllyedő hajóról is menekültem el már kétszer, s még egy esetben megfulladtam a csónakkal együtt.

Viszont a szakmai azonosuláson kívül gyönyörűen bemutatja az életet. Ahogy a fiatalságunkkal együtt lassan mindent elveszítünk, amit fontosnak hittünk, ahogy mindent átértékelünk az évek múlásával. És azt is, hogy mennyire múlandó minden, semmi sem tart örökké és ha nem kapunk észbe idejében, már késő, hiszen a való világban csak mese a folyamatos újrakezdés lehetősége, nincs második, szerencsésebb dobásunk.

7 hozzászólás
LaBelle>!
Hunter S. Thompson: Rumnapló

Télen olvasni ezt a könyvet fantasztikus. Szinte éreztem a karibi napsütést, a sós levegőt a bőrömön.
Nincs nagy sztori, de végső soron ilyen az élet. Ha jó, akkor jó, ha meg nem, akkor rum.

csillagka P>!
Hunter S. Thompson: Rumnapló

Végig zavart valami a könyvben, és csak azután jöttem rá miután letettem, hogy engem ez egyszerűen nem érdekel.
Azért olvasok mert szeretek új meséket, történeteket megismerni, tanulni, gondolkozni, jó vagy rossz érzéseket átélni, belefelejtkezni a szeplők történeteibe, véleményt alkotni, szeretni, gyűlölni, de ezt a történetet ezer éve ismerem.
Itt van a szomszédban ahol Lajos húsz éve nem tud kijózanodni és ebből az első tízet autóvezetőként tölt, vagy Julcsi szemben aki heti rendszerességgel berúg és akkor a férje jól elveri, amit az egész utca rémülten hallgat de azért a rendőröket senki nem hívja ki mert egyébként olyan rendesen nevelik azokat a csodaszép gyerekeket. Mindenki ismeri őket, sajnos itt vannak köztünk és egyre többen lesznek :(
Nem kell ehhez a Karibi szigetekre utazni, mert a részegség szerintem Szentandrásfalualsón is pont ugyanolyan mint Puerto Ricóban. Sajnos a világ és közte Magyarország egyik legnagyobb rákfenéje a mértéktelen alkoholizálás, és ez a könyv ennek a hiteles krónikája.
Nem kell olvasnom ahhoz hogy ezt lássam, maximum itthon nem a rum hanem a pálinka a sláger.
Hunter tud írni ez tény, viszont a tartalom nem jött be, csak a forma ez pedig iszonyú kevés.

4 hozzászólás
SteelCurtain>!
Hunter S. Thompson: Rumnapló

Ritka eset, de ezúttal kevésbé tetszett a könyv, mint a belőle készült film. Nem rossz ez a könyv, csak kissé tompa. Úgy nagyjából minden rendben van vele, míg az ivászatokra nem kerül sor. Mert abból van itt ám rendesen! És attól, hogy az állandó vedelés ábrázolása gyakorlatilag arisztokratikusan odavetett félszavakból és a fogyasztott rummennyiség matematikai műveletre egyszerűsített összegzéséből áll, az egész regény nyúlóssá, bizonytalanná válik, melyben a továbbgondolásra érdemes mondatok is, melyek – ezt írjuk a könyv javára – szép számmal előfordulnak, csak üresen kongó fals hangokká csökevényesednek. Óhatatlanul össze kellett hasonlítanom a tavaly olvasott Hemingway regénnyel, a Fiestával, melyben a szereplők útjának fázisai a józanságtól a totál lerészegedésig tökéletesen kiolvasható viselkedésükből, beszédükből. A Rumnaplóban viszont mindez el van intézve annyival, hogy berúgtunk.
El van veszve az egész regény hangulata!
Az egyetlen igazán ütős figura, a sokadrangú mellékszereplő Moberg, akinek permanens részegségét viszont néhány odavetett szóval is tökéletesen sikerült ábrázolni.
Nem beszélek le róla senkit, mert lényegesen jobb ez, mint amennyire itt most sikerült lehúzni, de én csalódott voltam.

2 hozzászólás
nyolcadikutas>!
Hunter S. Thompson: Rumnapló

Hogy miről szól a Rumnapló?
Semmiről.
És mindenről.
Az életről.
Talán nem csak alkoholgőzben kérdezi meg az ember a tükör előtt önmagától, hogy vajon mi a fészkes fenét keres is Ő itt e nagy világban, s mi célból leledzik a saját létezésében?
De kell-e lennie célnak?
A céltudatos ember azt vallja, igen. Hisz, hogy mindig elérd, amit kitűzöl, az visz előre. Ezért kellenek mindig az új kihívások. És lehet, ez egy út. Önmagad megtalálására.
A pszichiáterek meg dörzsölik a markukat, mert egyre több az öntudatos célkereső, akik külső segítségre szorulnak a nagy önmegvalósításban.
De van egy gondolati vonulat, mely vallja, ne keress állandóan célt, mert belebolondulsz az állandó megfelelési kényszerbe. Hanem élj pillanatról pillanatra, megérezve, rátapintva az adott pillanat varázsára. Az első mozgalmasabb életet nyújt. A második hosszabbat.
Hogy melyikhez kell rum, nem kérdés. De mind kettőnél segít.
Az élet egy hullámvasút. Mélységekkel, magaslatokkal. Minden hegyről csak lefelé visz út. De nincs olyan mélység, ahonnan ne lenne út felfelé. Ami pedig segít nekünk bármerre is járunk, az nem más, mint a „gerinc”. Ami nem más, mint a becsület, az erkölcs és a morál egy olyan egyvelege, amely bár mindenkinél más és más szint, mégis önmagában biztosít szabadságot a lélek számára.
Ha engem kérdezne valaki, hogy a mi a cél, azt felelném, ha a felnőtt fiad egyszer a szemedbe nézve azt mondaná, büszke arra, hogy Te vagy az apja, akkor elértél mindent, amit elérhettél és nem kell más helyet keresned a világban. Mosolyogva nézhetsz a napba.
Szeress és legyen, aki viszont szeret! Szeresd a munkádat és tudj benne megvalósulni! A párod legyen a legjobb barátod! És legyen valami tartalmas szórakozásod kikapcsolódásként!
Na most, amit fentebb írtam, abból semmi sincs a Rumnaplóban. De kiből, milyen gondolatokat szabadít fel, az már egy egészen más kérdés.
Hunter S. Thompson könyve műfajában az utóbbi évek egyik legszórakoztatóbb alkotása volt számomra.
És nem tudom, ezek után féljek-e, vagy inkább reszkessek-e Las Vegasban?!

hablaty P>!
Hunter S. Thompson: Rumnapló

Kihívás miatt olvastam el, de időpocsékolásnak éreztem. Részeg embereket látok minden utcasarkon, még csak a Karib tengerre sem kell ehhez elutaznom. Végig olvastam mert vártam hogy valami csak fog történni…. De nem…. A drámák nem fejlődtek ki … Csak ujra be rúgtak az érintettek…

4 hozzászólás
petibácsi>!
Hunter S. Thompson: Rumnapló

Annyira más, mint a Félelem és reszketés , mintha nem is ugyanaz az ember írta volna a két könyvet. Vagy mintha Thompson egy reggel másnaposan agonizálva elhatározta volna, hogy: a fenébe, hagyom inkább ezeket a virgonc újságírói szóképeimet és odamondásaimat a f*szba, és kiadok végre egy „normális” regényt (piálásról és újságírásról természetesen:P). Na ennek a könyvnek ez lett a veszte. Ugyanis a normális itt nem csak hagyományosabb szerkezetet jelent, bevezetést, bonyodalmat, megoldást, hanem tele van a könyv olyan klisés, szürke, hétköznapi megfogalmazásokkal, hogy az ember csak pislog, hogy innen meg hová tűnt a Félelem szövegének az intenzitása?
Azért helyenként egészen olyan, mintha Bukowski írta volna. Vagy egy Bukowski-rajongó, akinek azért mégsem áll ugyanolyan jól a bukowskiság.

sskkaa I>!
Hunter S. Thompson: Rumnapló

Azért szeretem Hunter S. Thompson-t, mert azon ritka írók közé tartozik, aki képes elhitetni velünk azt, hogy mi is részesei vagyunk a történetnek, és nem csak valami távoli megfigyelőként vagyunk jelen.
Ez a Rumnaplóval sem volt másképp, de valahogy mégis teljesen más élményt nyújtott mint a korábbi két regénye.
Az egész történet hangulata elvarázsolt, de a napsütés, a fülledtség, a pálmafák csak hazug díszletei egy süllyedő hajónak.
Egy újság bukásába csöppen Paul Kemp, az alkoholista újságíró, egy olyan szigeten, ahol a töméntelen rum, a balhék, és részeges kalandok alapkellékei az ottani életnek. Ez az élet szippantja be Paul Kemp-et, az alkoholista újságírót, ezt az újabb Thompson alteregót.

amnaen>!
Hunter S. Thompson: Rumnapló

– Mi az életcélja?
– Nincs olyanom.
– Rövidtávú célja csak van, nem?
– Rumot inni.
– Ennél kicsit hosszabb távra tervezve?
– Írni annyit, hogy legyen miből inni. Ja, és nem ártana pár jégkocka. Meg valami jó csaj. Neeeem, nem kell örökbe, Isten ments! Csak egy kicsit szórakoznék.
– Hogy áll a balhékkal?
– Elkerülöm őket, ha lehet. De most hagyjon békén a f***ba, túl részeg vagyok. Csak hozzon egy kis rumot….


Népszerű idézetek

ludovika>!

Csak ültem a teraszon, ittam, és hallgattam a zenét. Úgy éreztem sikerül békét kötnöm magammal és a világgal.

Futtetenne I>!

(…) rájöttem, hogy az ember nem élhet örökké abból, hogy vág az esze és nem fatökű.

66. oldal (Cartaphilus, 2011)

Bleeding_Bride IP>!

Az élet és a változás hangjai; voltak, akik éppen belevágtak valamibe, mások pont feladták. A remény és a kitartás hangjai; és mind mögött mint ezernyi éhes óra halk, halálos kattogása szólt a múló idő magányos hangja a végtelen karibi éjszakában.

257- 258 oldal (Cartaphilus, 2011)

SteelCurtain>!

Moberg nem szólt semmit. Úgy nézett ki, mint akiért bármelyik pillanatban megérkezhetnek a mentők. Csak később tudtam meg, hogy éjjel seggrészegen beállított a hírszerkesztőségbe, és lehugyozta a távírógépet.

Kapcsolódó szócikkek: részegség
SteelCurtain>!

Nem mintha őrültnek tartottam volna. Persze ő sem volt százas, de sokáig azt hittem, abba a kategóriába tartozik, aki szabályozni tudja, mikor kattan be. Elég őszintének tűnt, és azokban a ritka pillanatokban, amikor ellazult, nagyon élveztem a társaságát. De ritkán volt elővigyázatlan. Akkor is általában a rum miatt. Olyan ritkán engedte el magát, hogy a pillanatoknak, amikor természetesen viselkedett, mindig volt valami kínos és gyermeteg, majdhogynem szánalmas jellege. Olyan távolságra került önmagától, hogy kétlem, tisztában volt-e egyáltalán azzal, kicsoda is ő valójában.

Bleeding_Bride IP>!

Meg aztán időközben a bennem tomboló harci láz is csillapodott valamelyest, az a harci kedv, amely régebben mindig rábírt, hogy azt tegyem, amihez istenigazából kedvem van, ráadásul azzal a biztos tudattal, hogy mindig megúszom a következményeket.

66. oldal (Cartaphilus, 2011)

Bleeding_Bride IP>!

Egész délután emiatt anyázott, és egyfolytában azt hajtogatta, hogy előbb fagy be az ördög segge a pokolban, mint hogy egy kanyi vasat is kifizetne annak az eszelős baromnak. Salánál három az egyhez arányban lehetett fogadni, hogy Yeamon besöpri a lóvét.

88. oldal (Cartaphilus, 2011)

SteelCurtain>!

– Ismertem néhány írót a tengerészetnél, mind balhés alakok voltak. A fenébe, magam is író voltam valamikor. Hat hónapig dolgoztam a kiképzési szabályzaton. Az volt a legunalmasabb istenverte meló, amit valaha rám sóztak.

Kapcsolódó szócikkek: író
>!

Nemsokára május lesz, gondoltam. Tudtam, hogy New Yorkban már
melegszik az idő, Londonban egyfolytában esik, Rómában pedig dögmeleg van.
Én meg itt baszódom ezen a szigeten, ahol New York, London és Róma csak
annyira valóságos, mint néhány apró pont egy térképen.
Aztán eszembe jutottak a tengerészgyalogosok. Ebben a hónapban nincs
hadgyakorlat. Aztán eszembe jutott az is, miért vagyok itt. Zimburger egy
prospektust akar készíttetni… a befektetők számára… el kell adnod ezt a helyet…
nem késhetsz, mert akkor…
Napi huszonöt szaros dollárt fizetnek azért, hogy tönkretegyem azt a helyet,
ahol tíz év után végre békére leltem. Azért fizetnek, hogy beleszarjak a saját
fészkembe. Azért vagyok itt, mert leittam magam, elkaptak a zsaruk, és bábu
lettem egy nagypályás, presztízsmentő szarakodásban.
Sokáig üldögéltem ott, és sok minden eszembe jutott. Elsősorban az, hogy mi
van, ha különös, féktelen ösztöneim cserbenhagynak, mielőtt még esélyem lenne
megszedni magam. Bármennyire is meg akartam szerezni azokat a dolgokat,
amiket pénzért meg lehet venni, egy ördögi erő az ellenkező irányba sodort, az
anarchia, a szegénység és az őrület felé. Az őrjítő káprázat felé, hogy az ember
tisztességesen is élhet, anélkül hogy Júdás módjára eladná magát.

171. oldal, Tizenkettő (Cartaphilus, 2011)

SteelCurtain>!

Nagyon erősen hitt abban, hogy hatalmas, irányíthatatlan erők munkálkodnak egyszerre az ő érdekében és ellene. Ezek olyan események formájában jelentkeztek, melyek a világon mindenhol, minden percben megtörténtek. A kommunizmus előretörése aggodalommal töltötte el, mert ez azt jelentette, hogy a tömegeket ezután majd hidegen hagyja az ő személyes emberi érzékenysége. A zsidók szenvedése nyomasztotta, mert ez azt jelentette, hogy az emberiségnek mindenképpen bűnbakokra van szüksége, így előbb vagy utóbb rá is sor kerül. De voltak egyéb dolgok is, amelyek nem hagyták nyugodni: a kapitalizmus kegyetlensége, ahogyan kizsákmányolja a tehetséget; az amerikai turisták ostoba közönségessége, ami rontotta az ő személyes jó hírét; a Puerto Ricó-iak ostoba nemtörődömsége, mert ez lépten-nyomon veszélyeztette és megnehezítette az életét; és végül valamilyen, számomra teljességgel érthetetlen oknál fogva idegesítették San Juan kóbor kutyáinak hatalmas hordái.


Hasonló könyvek címkék alapján

Charles Bukowski: Tótumfaktum
Rosanna Ley: Az utolsó tánc Havannában
Honor Tracy: Vannak még csodák
Lawrence Block: Nyolcmillió halál
Kimberley Freeman: Vadvirágok lányai
Kathryn Hughes: A levél
Malcolm Lowry: Vulkán alatt
Jane Green: Nyári titkok
Nina Stibbe: Férfi a háznál
Tom Clancy: Utolsó parancs