Félelem ​és reszketés Las Vegasban 342 csillagozás

Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Őrült utazás az Amerikai Álomért. Száguldó piros kabrió, Isten saját prototípusa és a Fehér Nyúl. Ha teli a fej meszkalinnal, csak lövöd a bakot sorra. Bármit teszel, ami jónak tűnik. Vegasban annyi született hülye hemzseg, hogy a drog csak a zsarukat és a heroinszindikátust érdekli. A pszichedelikus szereknek nincs különösebb jelentősége egy olyan városban, ahol bármikor besétálsz egy kaszinóba, és ott éppen egy gorillát feszítenek keresztre, méghozzá villogó neonkeresztre, amely hirtelen ringlispillé változik, és a dúvadat szédült körökben pörgeti a tömegesen fogadó szerencsejátékosok feje fölött.

Eredeti megjelenés éve: 1971

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: FilmRegények, Narancs könyvek, Helikon Zsebkönyvek

>!
Helikon, Budapest, 2020
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634794974 · Fordította: Pritz Péter
>!
Trubadúr, Budapest, 2017
248 oldal · ISBN: 9789632279091 · Fordította: Pritz Péter
>!
Trubadúr, Budapest, 2017
248 oldal · ISBN: 9789632279992 · Fordította: Pritz Péter

4 további kiadás


Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Bob Dylan


Kedvencelte 97

Most olvassa 17

Várólistára tette 257

Kívánságlistára tette 192

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

Zero>!
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Na. Évek óta nem volt a kezemben sem ez a könyv, amikor a legutóbbi fordítást ajándékba megkaptam a csajomtól, én meg elkezdtem gondolkodni, hogy mit is jelentett nekem ez a regény, vagy nevezzük akárminek.
Vajon működik-e ez a könyv azután is, hogy magad mögött hagytad a kábítószereket, vagy csak egy belőtt elme emelt piedesztálra anno egy narkós fröcsögést? Vajon elveszi-e az élét az a tudat, hogy ezt a regényt úgy adják az első spanglid mellé, mint a pogit és az ötforintost a ballagós tarisznyádba, hogy széthivatkozott alapműve mindenkinek, aki bármiféle mélyebb megélés nélkül mutogatja magáról a véreres szemű, folyó nyálú fotókat az instán, és mellé írja, hogy #fearandloathinginblahalujzatér?
A csajom vendégei közt, nem vicc, tényleg vannak ilyenek, alkarnyi spanglival pózolnak a kamerának, csillámszűrő, $@!%, akármelyiket megkérdeznéd, ez, a Trainspotting (és természetesen a Harcosok klubja, szalon-nonkonformisták kedvenc lányregénye) már csak hivatalból is a kedvencek közt kell, hogy legyen.
Természetesen mind nagyszerű könyvek, nem azok hibája, hogy majd' egy komplett generáció érti félre ezeket a műveket.
Most úgy hangzok, mint valami veterán ex-rehabos, aki már minden mélységet megjárt, pedig ez korántsem lenne igaz, megvoltak a magam problémái piával és különféle kábítószerekkel, és valószínűleg egy életen át tartó folyamat lesz megtanulni kezelni ezeket, de legalább, amikor benne voltam is, volt annyi eszem magamtól, hogy nem pózolok spuricsíkokkal az interneten, és nem hangoztatom, hogy a HST az isten, csak mert az a többiek előtt menő.
Természetesen ríszpekt azoknak, akiknek szintén volt ennyi eszük maguktól.
Szóval, attól féltem, hogy ez a jelenség majd kinyírja nekem a könyvet, de igazából, hálisten, nem ez történt. Kérdezhetnéd, hogy mi a francért foglalkozok vele, hát, jogos, de nem tudok válaszolni. Én az ilyesmit egyszerűen csak magamra veszem, és kész.
Egyébként én a Thompsonnal mindig ilyen felemásan voltam, egyrészt nagyon tiszteltem, hogy képes ilyen műveket úgy megírni, ahogy, pláne az ő életmódjával, úgy egyáltalán, nagyon tisztelem, hogy létre hívott egy komplett, új, számomra nagyon szimpatikus újságírói nyelvet.
Amellett egy arrogáns baromnak is láttam, akinek pusztán a léte az enyhe tudathasadás szélére kergetett, majd megőrültem a tudattól, hogy most akkor végülis én felnézek egy ilyen kötöznivaló f*szra?!
És továbbá, írt elmondhatatlanul rossz dolgokat is, ott van például a Rumnapló, ami szintén valami alapműféle, de nekem, ha színjózan voltam, ha korongrészeg, ha be voltam valamizve, ugyanúgy egy iszonyú parttalan, se füle, se farka férc maradt, csak azt a hihetetlen mennyiségű elvesztegetett időt látom benne, amit arra fordítottam, hogy megszerezzem a könyvet, aztán elolvastam, és olyan gyorsan váltam meg tőle, hogy arra se lett volna időd, hogy kimondjad: kábítószerprevenció. A belőle készült filmet meg aztán végképp hagyjuk. Kanyarodjunk inkább vissza a Vegashoz.
Szóval kinyitottam a könyvet, stílszerűen sör mellett, és néhány oldal után már tudtam, hogy működni fog, bevonzott azonnal, végigröhögtem és végigborzongtam az egészet, úgyhogy a kultsága szerintem kimondottan megérdemelt.
Hiteles lenyomata annak a kornak, amikor született, és amiről szólni kíván, a hippikorszak kipukkanó lufijának, és az utána következő, céltalan, esztelen narkózásnak a szabadság jegyében. És ez még akkor is így van, ha az eredeti út alatt a fele nem történt meg az itt leírtaknak. Ha ugyan akármennyi is megtörtént belőle.
De okafogyott talán ennyit beszélni róla, hiszen ez tényleg egy olyan, szétolvasott alapkönyv, hogy bármit mondok róla, csak úgy hangzik, mintha én komoly képpel kiállnék a lakásom elé, felnéznék az égre, és azt mondanám, hogy jobb napokon az bizony kék. És majdnem mindenkinek van saját elmélete, megfejtése rá, sztorija hozzá vagy róla, úgyhogy az én értékelésem csak egy új igazság lenne a könyvről a tengernyi, már kimondott igazságok sorában.
A Pritz-féle, új fordítás nagyon lendületes és gördülékeny, és nagyon nagy plusz pont, hogy az olyan kultúrtörténeti hivatkozások, amik európai fülnek esetleg semmit nem mondanak, végre lábjegyzetelve vannak, és nincsenek olyan ökörségek benne, mint az eggyel korábbi, Vágvölgyi-féle fordításban voltak.
Na, a hullám csak megtört a végén, az Amerikai Álmot se találtuk meg, de mindezt a társadalmi, szubkulturális vagy simán egyéni kudarcot ennyire szórakoztatóan még sosem írta meg senki.
Ha esetleg nem olvastad volna, mint ügyvéded, azt tanácsolom, hogy azonnal vesd rá magad, és mellesleg mondd meg, hogy hol van az a kurva meszkalin.

SteelCurtain>!
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Savpróba.
Félelem és reszketés Las Vegasban.
Kezdet és vég, avagy a drog mítoszának pályaíve?
Egyben irodalmi kalandtúra Tom Wolfe impresszionista dokumentarizmusától Thompson teljesen elvadult, fantasztikus drogballadájáig?
Vagy csak pillanatképek az optimista kísérletezéstől az ön és közveszélyes fejvesztett menekülésig? A végén maga Thompson úgy jellemzi könyvét, hogy az a hatvanas évekbeli Kábítószer Szubkultúra hitvány kis utóirata.
Tévedett. A könyv remek. De a naivitását elvesztő drogfogyasztás a hippikorszak után már tényleg hitvány kis utóirat.
Mellesleg ez a Thompson mű nagyságrendekkel jobban tetszett, mint a Rumnapló.

Spaceman_Spiff IP>!
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Hogyan értékeljek egy olyan könyvet, amit már majdhogynem azelőtt kívülről fújtam, hogy elolvastam volna?
Jó, ez persze nem igaz, de mivel a filmváltozat nagy kedvencem (Terry Gilliam abszolút remekműve), és az a filmes keretekhez mérten tökéletesen átadja a könyvet, kicsit úgy éreztem, mintha olyan regényt olvasnék, amit már legalább egy tucatszor végigrágtam.
Éppen ezért nem tudom, hogy most ez önmagában milyen könyv. Mert benne van minden, amit vártam, az eltérések sem voltak tőlem idegenek – végig a filmbéli (szinkron)hangokon ment a narráció, vagy az adott szereplő szövege a fejemben, ami azért elárul valamit – , Raul és Dr. Gonzo ámokfutása pedig igazából az, ami: vad, fékevesztett rohanás végig a legőrültebb drogos trippen, Las Vegason.
Szóval van itt minden, látlelet a poszt-hippi kultúrából, arról az Amerikáról, ami elfordította a fejét és befogta a fülét, amikor elérkeztek a hatvanas évek, bepillantás a „drogos szubkultúra” színfalai mögé, félelem, reszketés, meg két totálkáros kocsi.
Akit érdekel ez a korszak, és a legfurcsább törött, foncsorozott üvegen át akarja látni, az ugorjon neki, aztán nézze meg a filmet, aztán nézze meg még egyszer.
Szóval még mindig nem tudom, hogyan értékeljem… (Ja de persze muszáj a maximális csillag, mert hát na.)

2 hozzászólás
ervinke73>!
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Tényleg nem tudom, hogy a büdös nagy valóság elviseléséhez szedjünk-e tudatmódosító szereket, vagy a büdös nagy valóság maga a drog, vagy a drogok elviseléséhez kell a valóság?

2 hozzászólás
HA86>!
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Tegye fel a kezét, aki – ha száz élete lenne – nem áldozna fel (legalább) egyet, hogy kipróbálja, milyen lehet bedrogozva száguldozni a hetvenes évek Amerikájában, egy méregdrága, tűzpiros kabrióban!
… Na jó, én is feltettem. :P Nem próbálnám ki, ehhez én túlságosan is nyárspolgár vagyok. Viszont (és ezzel most messze túllépek a komfortzónám határán) a jövőben néhány „normális” könyvet beáldozok majd az „ehhez” hasonlókért! Hunter S. Thompson ugyanis meggyőzött, mert jó alapanyagokból minőségi cuccot kevert. :) (Egek, milyen őrültségekre vesz rá…)

Megjegyzés: a Cartaphilus Könyvkiadó borítója elképesztően találó. Direkt vadásztam rá a könyvtárban.

morin5>!
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Mitől izgalmas az amerikaiak által is hiába keresett amerikai álom?
Megtippelhetetlen a könyvben a fikció és a valóság aránya, de a képzelet követi az 1971-es, drogokkal tömött piros kabrióban száguldást a sivatagban, a villódzó neonfényekbe fúló Las Vegas játéktermeit, az érzékszervek taccsra vágása és a határok feloldása utáni masszív tudatvesztés okozta ámokfutást. A tévén Vietnam és Nixon, miközben a halál se több valami zenébe olvadt, beteljesítő kábulatnál.
Hunter S. Thompson kultregényét újraolvasva azon merengtem, milyen egyszerű beleszédülni a színes, hangos, örökmozgó, torz tükrű kirakatélménybe, amiben senki sem szeretne kevésbé őrültnek látszani, mint ahogy a környezet elvárja tőle.

Amerikai álom? Na, igen, lehet keresni. Csak annak a maradékát a fiatalok már rég letüdőzték a hatvanas évek fesztiváljain.

Andrée P>!
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Érdekes bepillantás volt ez a könyv a kábítószeres lázálmok és hirtelen jött „jó ötletek” világába. Mindez (nekem legalábbis) nagyon viccesen előadva.
A könyv nagyon olvastatja magát, pedig semmi komoly, vagy komolyan vehető nem történik, „csak” egy bedrogozott Las vegasi utazást mesél el a történet. Annak viszont remek.

Papusz>!
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Minden okom megvolt azt hinni, hogy én ezt a könyvet utalni fogom – valami érthetetlen okból mégis tetszett.

Kovács_Cintia_2>!
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Testem-lelkem-értékrendem minden egyes porcikája ellenkezik ezzel a döntésemmel, de tetszett. Ha akarsz egy jó trip-et szer nélkül, akkor ki ne hagyd ezt a kalandot.

Sisyll>!
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Ez a könyv koránt sem egyszerű. Kell hozzá egy minimális befogadókészség, hogy az ember önként elmerüljön a tébolyban. Aki képes rá az piszkosul élvezni fogja az egészet.
Az ebből készült filmet hamarabb láttam és valahogy mégis bealudtam rajta, de a könyv, amikor olvastam folyamatosan ébrenléti állapotban tartott. Mintha már én sem aludtam volna vagy 3-4 napot.
Isten tudja miért baromira bejött Thompson stílusa, talán azért mert olyasfajta újságírási technikát alkalmaz, ami közel sem megszokott, unalmasnak pedig egyáltalán nem mondható.
További plusz pont jár az illusztrációkért, amikkel mégjobban érzékelhető az elmében zajló káosz, illetve meggyőződésem, hogy Vágvölgyi B. Andrásnál alkalmasabb fordítót nem találhattak volna ehhez a könyvhöz.
Mint molytársatok azt tanácsolom, hogy olvassátok, féljetek és reszkessetek!

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

csartak P>!

Aki vadállatot csinál magából, megszabadul az emberi lét fájdalmától.

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Enikő_Rácz>!

Lát engem még úgy is, hogy rajtam van a napszemüvegem?

87. oldal

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Kapcsolódó szócikkek: napszemüveg
ludovika>!

túl bizarr, hogy éljen, túl ritka, hogy meghaljon.

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

ludovika>!

Itt nem állhatunk meg, ez Denevérország!

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

3 hozzászólás
Evione>!

Nem, ebben a városban nem jó pszichedelikus kábítószereket fogyasztani. Itt már maga a valóság is túl beteg.

6.

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

ludovika>!

öld meg a testet, és meghal a szellem.

37. oldal

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

madárka>!

– Komolyra fordítva a szót – mondtam –, azt hiszem, ideje rámenni az éterre és a kokainra.

3.

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

borob>!

A pszichedelikus szereknek nincs különösebb jelentősége egy olyan városban, ahol a nap vagy éj bármely szakában besétálsz egy kaszinóba, és ott éppen egy gorillát feszítenek keresztre – villogó neonkeresztre, amely hirtelen ringlispillé változik, és a dúvadat szédült körökben pörgeti a tömegesen fogadó szerencsejátékosok feje fölött.

12. fejezet 199. oldal

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Cheril>!

Itt nem állhatunk meg. Ez a denevérek földje!

15. oldal

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

madárka>!

Volt két zacskó füvünk, hetvenöt pirula meszkalin, öt bélyeg magas hatásfokú LSD, egy sótartó félig tele kokainnal, ezenkívül a szivárvány minden színében játszó élénkítők, nyugtatók, sikíttatók és nevettetők teljes galaxisa… meg még vagy negyed gallon tequila, ugyanennyi rum, egy rekesz Budweiser, fél liter tömény éter és két tucat amyl.

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Kapcsolódó szócikkek: kokain · LSD · meszkalin · rum · tequila

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Mario Puzo: A Keresztapa
Alma Katsu: Éhség
Alice Walker: Kedves Jóisten
Alice Walker: Bíborszín
Donna Tartt: Az Aranypinty
Bret Easton Ellis: Nullánál is kevesebb
Max Allan Collins: CSI – Holtjáték
Gillian Flynn: Éles tárgyak
E. Annie Proulx: Kikötői hírek
Mark Helprin: Téli mese