Félelem ​és reszketés Las Vegasban 458 csillagozás

Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Őrült utazás az Amerikai Álomért. Száguldó piros kabrió, Isten saját prototípusa és a Fehér Nyúl. Ha teli a fej meszkalinnal, csak lövöd a bakot sorra. Bármit teszel, ami jónak tűnik. Vegasban annyi született hülye hemzseg, hogy a drog csak a zsarukat és a heroinszindikátust érdekli. A pszichedelikus szereknek nincs különösebb jelentősége egy olyan városban, ahol bármikor besétálsz egy kaszinóba, és ott éppen egy gorillát feszítenek keresztre, méghozzá villogó neonkeresztre, amely hirtelen ringlispillé változik, és a dúvadat szédült körökben pörgeti a tömegesen fogadó szerencsejátékosok feje fölött.

Eredeti megjelenés éve: 1971

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: FilmRegények Cartaphilus · Narancs könyvek · Helikon Zsebkönyvek Helikon

>!
Helikon, Budapest, 2020
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634794974 · Fordította: Pritz Péter
>!
Trubadúr, Budapest, 2017
248 oldal · ISBN: 9789632279091 · Fordította: Pritz Péter
>!
Trubadúr, Budapest, 2017
248 oldal · ISBN: 9789632279992 · Fordította: Pritz Péter

4 további kiadás


Enciklopédia 31

Szereplők népszerűség szerint

Bob Dylan · Raoul Duke · szerencsejátékos · pultos · X. Y


Kedvencelte 114

Most olvassa 23

Várólistára tette 283

Kívánságlistára tette 218

Kölcsönkérné 11


Kiemelt értékelések

catnipthief>!
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Na. Évek óta nem volt a kezemben sem ez a könyv, amikor a legutóbbi fordítást ajándékba megkaptam a csajomtól, én meg elkezdtem gondolkodni, hogy mit is jelentett nekem ez a regény, vagy nevezzük akárminek.
Vajon működik-e ez a könyv azután is, hogy magad mögött hagytad a kábítószereket, vagy csak egy belőtt elme emelt piedesztálra anno egy narkós fröcsögést? Vajon elveszi-e az élét az a tudat, hogy ezt a regényt úgy adják az első spanglid mellé, mint a pogit és az ötforintost a ballagós tarisznyádba, hogy széthivatkozott alapműve mindenkinek, aki bármiféle mélyebb megélés nélkül mutogatja magáról a véreres szemű, folyó nyálú fotókat az instán, és mellé írja, hogy #fearandloathinginblahalujzatér?
A csajom vendégei közt, nem vicc, tényleg vannak ilyenek, alkarnyi spanglival pózolnak a kamerának, csillámszűrő, $@!%, akármelyiket megkérdeznéd, ez, a Trainspotting (és természetesen a Harcosok klubja, szalon-nonkonformisták kedvenc lányregénye) már csak hivatalból is a kedvencek közt kell, hogy legyen.
Természetesen mind nagyszerű könyvek, nem azok hibája, hogy majd' egy komplett generáció érti félre ezeket a műveket.
Most úgy hangzok, mint valami veterán ex-rehabos, aki már minden mélységet megjárt, pedig ez korántsem lenne igaz, megvoltak a magam problémái piával és különféle kábítószerekkel, és valószínűleg egy életen át tartó folyamat lesz megtanulni kezelni ezeket, de legalább, amikor benne voltam is, volt annyi eszem magamtól, hogy nem pózolok spuricsíkokkal az interneten, és nem hangoztatom, hogy a HST az isten, csak mert az a többiek előtt menő.
Természetesen ríszpekt azoknak, akiknek szintén volt ennyi eszük maguktól.
Szóval, attól féltem, hogy ez a jelenség majd kinyírja nekem a könyvet, de igazából, hálisten, nem ez történt. Kérdezhetnéd, hogy mi a francért foglalkozok vele, hát, jogos, de nem tudok válaszolni. Én az ilyesmit egyszerűen csak magamra veszem, és kész.
Egyébként én a Thompsonnal mindig ilyen felemásan voltam, egyrészt nagyon tiszteltem, hogy képes ilyen műveket úgy megírni, ahogy, pláne az ő életmódjával, úgy egyáltalán, nagyon tisztelem, hogy létre hívott egy komplett, új, számomra nagyon szimpatikus újságírói nyelvet.
Amellett egy arrogáns baromnak is láttam, akinek pusztán a léte az enyhe tudathasadás szélére kergetett, majd megőrültem a tudattól, hogy most akkor végülis én felnézek egy ilyen kötöznivaló f*szra?!
És továbbá, írt elmondhatatlanul rossz dolgokat is, ott van például a Rumnapló, ami szintén valami alapműféle, de nekem, ha színjózan voltam, ha korongrészeg, ha be voltam valamizve, ugyanúgy egy iszonyú parttalan, se füle, se farka férc maradt, csak azt a hihetetlen mennyiségű elvesztegetett időt látom benne, amit arra fordítottam, hogy megszerezzem a könyvet, aztán elolvastam, és olyan gyorsan váltam meg tőle, hogy arra se lett volna időd, hogy kimondjad: kábítószerprevenció. A belőle készült filmet meg aztán végképp hagyjuk. Kanyarodjunk inkább vissza a Vegashoz.
Szóval kinyitottam a könyvet, stílszerűen sör mellett, és néhány oldal után már tudtam, hogy működni fog, bevonzott azonnal, végigröhögtem és végigborzongtam az egészet, úgyhogy a kultsága szerintem kimondottan megérdemelt.
Hiteles lenyomata annak a kornak, amikor született, és amiről szólni kíván, a hippikorszak kipukkanó lufijának, és az utána következő, céltalan, esztelen narkózásnak a szabadság jegyében. És ez még akkor is így van, ha az eredeti út alatt a fele nem történt meg az itt leírtaknak. Ha ugyan akármennyi is megtörtént belőle.
De okafogyott talán ennyit beszélni róla, hiszen ez tényleg egy olyan, szétolvasott alapkönyv, hogy bármit mondok róla, csak úgy hangzik, mintha én komoly képpel kiállnék a lakásom elé, felnéznék az égre, és azt mondanám, hogy jobb napokon az bizony kék. És majdnem mindenkinek van saját elmélete, megfejtése rá, sztorija hozzá vagy róla, úgyhogy az én értékelésem csak egy új igazság lenne a könyvről a tengernyi, már kimondott igazságok sorában.
A Pritz-féle, új fordítás nagyon lendületes és gördülékeny, és nagyon nagy plusz pont, hogy az olyan kultúrtörténeti hivatkozások, amik európai fülnek esetleg semmit nem mondanak, végre lábjegyzetelve vannak, és nincsenek olyan ökörségek benne, mint az eggyel korábbi, Vágvölgyi-féle fordításban voltak.
Na, a hullám csak megtört a végén, az Amerikai Álmot se találtuk meg, de mindezt a társadalmi, szubkulturális vagy simán egyéni kudarcot ennyire szórakoztatóan még sosem írta meg senki.
Ha esetleg nem olvastad volna, mint ügyvéded, azt tanácsolom, hogy azonnal vesd rá magad, és mellesleg mondd meg, hogy hol van az a kurva meszkalin.

Molymacska>!
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Annyira akartam szeretni, annyira akartam imádni ezt a könyvet, annyira akartam rajongani érte, és földre borulva Hunter S. Tompson-t dícsőíteni, de annyira nem ment, hogy nincsenek rá szavaim.
Alapvetően tudtam, hogy egyrészről ezt a könyvet nem a történet viszi el a hátán, és erre nagyjából felkészültem. Ellenben úgy éreztem, hogy valami igenis hiányzik belőle… nem, nem is feltétlen a történet (bár talán egy picit az is) hanem hogy az egész kerek legyen, és csak az érzésre kelljen figyelnem, másra nem.
A könyv viszont átad egy érzésszerűséget, ami nem elég intenzív számomra, miközben tudatosan arról szól, hogyan szívtak, szúrtak, nyeltek minnél több drogot a szereplők, miközben intenzíven utazunk azon a hullámvasúton, ahol ha fent vannak, elengedik magukat és minden csodás, meg Amerikai álom, míg ha lent vannak akkor meg akarnak halni, és úgy rossz minden, ahogy van.
Értem a történetet: értem, ahogyan a drogról szól, és a hatásairól. Értem, ahogyan ezt a hatást elmondják, és az olvasó úgy érezheti, mintha ő be is lenne szívva. De közben nincs, és a könyv a kezeim között esik semmivé, és csak történnek dolgok, de közben nincs kapaszkodó, vagy semmi, ami kicsit vezetné az olvasót, hogy amúgy MI EZ? Mert a drogmámor még száz oldalon cool, étszázon már kicsit uncsi.
Sokszor mondják, hogy ez a könyv írja le az amerikai álmot, meg a hatvanas éveket, de valahogy én nem érzem így. Ez a könyv nem egy kort mutatott be, hanem egy életérzést, ami kevés minden szempontból. Egy karaktert mutat be, egy életutat, és szerény véleményem szerint még azt se jól.
Minden, amit én szeretek a könyvekben totális ellentéte ennek a könyvnek. Imádom a jól megszerkesztett, ütős mondatokat, a jó fordulatokkal operáló történeteket, a lassú leírásokat. Ez a könyv nekem nagyon nagy csalódás volt, mert bár értettem (azt hiszem), de nem élveztem ezt a könyvet. Csak sodródtam az árral, és ásítva néztem, hogy már megint rákattannak valamire. Kiábrándító…
Utóirat: amúgy az egész sztoriban azt nem értettem, hogyha tudták, hogy az éter ennyire nem jó módon szétcsapja őket, akkor mégis miért szagolgatták? (volt erről egy leírás, hogy a fejeddel tudod mi van, de a tested nincs kontrollod, de hát nem tudom… nekem valahogy nem az az amerikai álom, hogy taknyosan magam alá piszkítok, majd röhögök rajta egyet)

SteelCurtain>!
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Savpróba.
Félelem és reszketés Las Vegasban.
Kezdet és vég, avagy a drog mítoszának pályaíve?
Egyben irodalmi kalandtúra Tom Wolfe impresszionista dokumentarizmusától Thompson teljesen elvadult, fantasztikus drogballadájáig?
Vagy csak pillanatképek az optimista kísérletezéstől az ön és közveszélyes fejvesztett menekülésig? A végén maga Thompson úgy jellemzi könyvét, hogy az a hatvanas évekbeli Kábítószer Szubkultúra hitvány kis utóirata.
Tévedett. A könyv remek. De a naivitását elvesztő drogfogyasztás a hippikorszak után már tényleg hitvány kis utóirat.
Mellesleg ez a Thompson mű nagyságrendekkel jobban tetszett, mint a Rumnapló.

nope P>!
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Hát, ez nem nekem íródott. Az alapsztori sem mozgatott különösebben, de ha már a férjem szereti, 1001 könyv, viszonylag rövid és pont jól jött egy kihíváshoz, úgy gondoltam, teszek vele egy próbát. Nem mondom, hogy teljes időpocsékolás volt, de nagyon unatkoztam rajta.
A különböző drogos leírások körülbelül 50 oldalig voltak érdekesek, onnantól kezdve untam, hogy teljes delíriumban randalíroznak Las Vegasban, miközben elköltenek egy csomó pénzt és egy csomó necces szituból épphogy csak ki tudják magukat magyarázni. A kábítószerek mint olyanok mindig is elég távol által tőlem, ez a szedjünk be mindent és majd valami lesz felfogás meg aztán pláne. Nekem egy nagy tanulság sem jött le a végén, talán csak annyi, hogy ha (legalább látszólag) van pénzed és elég az önbizalmad, akkor bámulatosan sok dolgot megúszhatsz.
Ennek ellenére nem tudom azt mondani, hogy nem egy jó könyv, mert amúgy olvasmányos a nyelvezete, könnyen lehet vele haladni, a fejezetek éppen optimális hosszúságúak és amellett, hogy ad egy képet az intenzív droghasználatról, elég jól bemutatja a korabeli amerikai társadalmat és annak problémáit is.
Ritkán van ilyen, de ez az a típusú sztori, amire azt tudom mondani, hogy jó eséllyel jobban tetszene film változatban. Így könyvben nekem kicsit sok lett, de ha valaki az ilyenre vevő, annak ez kimondottan jó választás lehet.
Az illusztrációkról még annyit, hogy szerintem borzasztóak voltak. Egyik oldalon értem, hogy az LSD trip bemutatásához több szempontból is nagyon illettek, de ettől még rendkívül ocsmánynak találtam őket. Imádom, ha egy könyv illusztrált, de én ilyen konzervatív típus vagyok és a szép grafikákat szeretem. Ezek nem voltak azok..

Cukormalac>!
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

“Az a jó az Amerikai Álomban, hogy este lefeküdhetsz és másnap újrakezdheted.” (Michael Scott – The Office 4. évad, Pénz/Money c. epizód)

Az ilyen és ehhez hasonló kultikus könyvekkel kapcsolatban eléggé hadilábon állok – és általában vagy bejönnek (mint a Harcosok klubja) vagy nem. Thompson regénye most az utóbbi kategóriába csúszott, noha eleinte, körülbelül a 30-40 százalékáig még tetszett is, (azt hittem) hamar ráállt az agyam és kezdetben kifejezetten jól szórakoztam ezen az eszeveszett, képtelenségbe hajló drogos tripen. Hamarosan viszont töménnyé és unalmassá, önismétlővé vált az, hogy a két főszereplő közül hol az egyik van jobban betépve, hol pedig a másik és lassan az is teljesen kérdőjelessé vált, komolyan érdemes-e elhinnem, amit leírva látok, esetleg az is puszta hallucináció?

Általában szeretem a formabontó irodalmi műveket, merész gondolatkísérleteket és egyáltalán nem hétköznapi próbálkozásokat, de a vegasi félelem és reszketés jócskán alulmúlta idestova hat éve tartó várakozásomat – ennyi ideje szerettem volna elolvasni ugyanis a korszerű, új fordítást. De valószínűsíthetően azért nem tudtam teljesen szinkronba kerülni vele, mert ez az életvitel rendkívül messze áll tőlem és ezt elengednem, a világában feloldódni pedig nem igazán sikerült, így egynek jó kategóriás sem lett most belőle.

>!
Helikon, Budapest, 2020
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634794974 · Fordította: Pritz Péter
tamachan>!
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

„ – Megtaláltad az Amerikai Álmot? – kérdezte. – Ebben a városban?
Bólintottam. – Itt ülünk a fő ütőerén.”

Mély gondolatokat, éles kritikákat tálal szarkasztikusan az amerikai társadalomról, a rendőrökről, Nixon elnökségéről, a drogkultúráról, és általánosságban a koráról, amiben íródott, és teszi mindezt úgy, hogy egy józan pillanat sincs benne. A fordítást helyenként túl modernnek éreztem spoiler, de egyébként egy igazán szórakoztató és groteszkül okító írás.

Spaceman_Spiff IP>!
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Hogyan értékeljek egy olyan könyvet, amit már majdhogynem azelőtt kívülről fújtam, hogy elolvastam volna?
Jó, ez persze nem igaz, de mivel a filmváltozat nagy kedvencem (Terry Gilliam abszolút remekműve), és az a filmes keretekhez mérten tökéletesen átadja a könyvet, kicsit úgy éreztem, mintha olyan regényt olvasnék, amit már legalább egy tucatszor végigrágtam.
Éppen ezért nem tudom, hogy most ez önmagában milyen könyv. Mert benne van minden, amit vártam, az eltérések sem voltak tőlem idegenek – végig a filmbéli (szinkron)hangokon ment a narráció, vagy az adott szereplő szövege a fejemben, ami azért elárul valamit – , Raul és Dr. Gonzo ámokfutása pedig igazából az, ami: vad, fékevesztett rohanás végig a legőrültebb drogos trippen, Las Vegason.
Szóval van itt minden, látlelet a poszt-hippi kultúrából, arról az Amerikáról, ami elfordította a fejét és befogta a fülét, amikor elérkeztek a hatvanas évek, bepillantás a „drogos szubkultúra” színfalai mögé, félelem, reszketés, meg két totálkáros kocsi.
Akit érdekel ez a korszak, és a legfurcsább törött, foncsorozott üvegen át akarja látni, az ugorjon neki, aztán nézze meg a filmet, aztán nézze meg még egyszer.
Szóval még mindig nem tudom, hogyan értékeljem… (Ja de persze muszáj a maximális csillag, mert hát na.)

2 hozzászólás
Ruby_εïз IP>!
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Nekem a film is nagyon tetszett, noha vagy harmadjára értettem meg, miről is szól. Először viccesnek gondolod, aztán feszengeni kezdesz, hogy a francba, ezt így, ebben a formában valaki megtette? Végül szánni kezded a főszereplőt.
Raoul Duke egy szétlőtt, szívott, tablettázott amerikai újságíró, aki az amerikai álmot kergeti a drogok aknamezején. Nyomában Dr. Gonzóval, aki nem veszélytelen, de társ a buliban.
Ez a könyv egy kiváló korrajz a 70-es évek Amerikájáról. A vietnámi háború, az elmúlt és letűnt mozgalmak, a szabad szerelem és persze a töménytelen drogok hazája. George Jung itt már igencsak elkezdte működését…
Szóval ez a könyv valójában nem egy nagyívű regény, hanem egy elrettentő példa. Megmutatja, mennyire jó érzés repülni a tudatmódosítókkal bélelt repülőn, de a zuhanást sem rest az olvasó elé tárni. És ez a lényeg az egészben. Denevérország a te valóságod is lehet, ha nem tudsz nemet mondani…

CaptainV IP>!
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Fogorvoshoz kellett mennem, én viszont Las Vegasba szerettem volna, és csak ez volt itthon, amivel ezt szimulálhattam. Biztos voltam benne, hogy utálni fogom, de nem lett igazam. Köszönöm Hunter S. Thompsonnak, hogy a 115-ös buszon, a belvárosi dugóban araszolva elmenekülhettem száguldozni a Vörös Cápával.

HA86>!
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Tegye fel a kezét, aki – ha száz élete lenne – nem áldozna fel (legalább) egyet, hogy kipróbálja, milyen lehet bedrogozva száguldozni a hetvenes évek Amerikájában, egy méregdrága, tűzpiros kabrióban!
… Na jó, én is feltettem. :P Nem próbálnám ki, ehhez én túlságosan is nyárspolgár vagyok. Viszont (és ezzel most messze túllépek a komfortzónám határán) a jövőben néhány „normális” könyvet beáldozok majd az „ehhez” hasonlókért! Hunter S. Thompson ugyanis meggyőzött, mert jó alapanyagokból minőségi cuccot kevert. :) (Egek, milyen őrültségekre vesz rá…)

Megjegyzés: a Cartaphilus Könyvkiadó borítója elképesztően találó. Direkt vadásztam rá a könyvtárban.


Népszerű idézetek

csartak P>!

Aki vadállatot csinál magából, megszabadul az emberi lét fájdalmától.

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Enikő_Rácz>!

Lát engem még úgy is, hogy rajtam van a napszemüvegem?

87. oldal

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Kapcsolódó szócikkek: napszemüveg
ludovika>!

túl bizarr, hogy éljen, túl ritka, hogy meghaljon.

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

ludovika>!

Itt nem állhatunk meg, ez Denevérország!

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

3 hozzászólás
Evione>!

Nem, ebben a városban nem jó pszichedelikus kábítószereket fogyasztani. Itt már maga a valóság is túl beteg.

6.

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

ludovika>!

öld meg a testet, és meghal a szellem.

37. oldal

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

madárka>!

– Komolyra fordítva a szót – mondtam –, azt hiszem, ideje rámenni az éterre és a kokainra.

3.

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

madárka>!

Volt két zacskó füvünk, hetvenöt pirula meszkalin, öt bélyeg magas hatásfokú LSD, egy sótartó félig tele kokainnal, ezenkívül a szivárvány minden színében játszó élénkítők, nyugtatók, sikíttatók és nevettetők teljes galaxisa… meg még vagy negyed gallon tequila, ugyanennyi rum, egy rekesz Budweiser, fél liter tömény éter és két tucat amyl.

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Kapcsolódó szócikkek: kokain · LSD · meszkalin · rum · tequila
borob>!

A pszichedelikus szereknek nincs különösebb jelentősége egy olyan városban, ahol a nap vagy éj bármely szakában besétálsz egy kaszinóba, és ott éppen egy gorillát feszítenek keresztre – villogó neonkeresztre, amely hirtelen ringlispillé változik, és a dúvadat szédült körökben pörgeti a tömegesen fogadó szerencsejátékosok feje fölött.

12. fejezet 199. oldal

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Kapcsolódó szócikkek: szerencsejátékos
Cheril>!

Itt nem állhatunk meg. Ez a denevérek földje!

15. oldal

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Mario Puzo: A Keresztapa
Alice Walker: Bíborszín
Vladimir Nabokov: Lolita
Dashiell Hammett: A máltai sólyom
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
John Steinbeck: Egerek és emberek
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
E. L. Doctorow: Ragtime
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five