Félelem ​és reszketés Las Vegasban 393 csillagozás

Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Őrült utazás az Amerikai Álomért. Száguldó piros kabrió, Isten saját prototípusa és a Fehér Nyúl. Ha teli a fej meszkalinnal, csak lövöd a bakot sorra. Bármit teszel, ami jónak tűnik. Vegasban annyi született hülye hemzseg, hogy a drog csak a zsarukat és a heroinszindikátust érdekli. A pszichedelikus szereknek nincs különösebb jelentősége egy olyan városban, ahol bármikor besétálsz egy kaszinóba, és ott éppen egy gorillát feszítenek keresztre, méghozzá villogó neonkeresztre, amely hirtelen ringlispillé változik, és a dúvadat szédült körökben pörgeti a tömegesen fogadó szerencsejátékosok feje fölött.

Eredeti megjelenés éve: 1971

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: FilmRegények Cartaphilus · Narancs könyvek · Helikon Zsebkönyvek Helikon

>!
Helikon, Budapest, 2020
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634794974 · Fordította: Pritz Péter
>!
Trubadúr, Budapest, 2017
248 oldal · ISBN: 9789632279091 · Fordította: Pritz Péter
>!
Trubadúr, Budapest, 2017
248 oldal · ISBN: 9789632279992 · Fordította: Pritz Péter

4 további kiadás


Enciklopédia 29

Szereplők népszerűség szerint

Bob Dylan · Raoul Duke · X. Y


Kedvencelte 104

Most olvassa 23

Várólistára tette 271

Kívánságlistára tette 204

Kölcsönkérné 11


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth I>!
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Nem tagadom, én hosszú időn keresztül nem akartam szeretni ezt a regényt. Különösebben nem érdekelt a filmfeldolgozás sem, de hasonlóképpen nem találtam fogást evolúciós előzményein, a beat irodalmon és költészeten, a hippi korszak ikonikus szellemi és társadalmi manifesztumain, és azt is vállalom még mindig, hogy a gonzó újságírás is sok esetben fárasztó, kontraproduktív forma a szememben – szóval Thompsonnak nagyot kellett gurítania ahhoz, hogy végül őt is elrendezzem valahova az irodalomtörténeti panteonomban.

Hogy sikerrel járt-e, az továbbra is kérdéses, de nagyon imponált, hogy a Félelem és reszketés… végül nem egy fejetlen és céltalan tripnapló lett, hanem tudatmódosítók hada által betemetett szomorú látlelet: magasan szállva berepülni Las Vegasba a hetvenes évek legelején, össze-vissza hadoválva az amerikai álomról felér egy eszménygyalázással. Persze tudjuk már régóta, mennyire álszent és képlékeny dolog ez a bizonyos amerikai álom, de a kaszinóváros kiemelt szerepe a sztoriban mintha élből sugalmazás lenne – ez talán Amerika sötét oldala, a bugyor, amiben az értelmiségi megtalálhatja a végső kiutat* egy pofazacskónyi metamfetamin és két liter rum jótékony oltalma alatt. Ilyen tekintetben szintén tetszett, hogy Thompson tulajdonképpen tényleg tudósít, a maga nyers egyenességében beszél a folyamatos beállás szórakoztató, de már rövidtávon is elborzasztó állapotáról. Nem próbál átszellemült művészeti terméket létrehozni, nem kerekít ideát és hőseposzt saját maga vagy a könyve köré – ezzel egyébként eléri, hogy írása jóval kijózanítóbb élmény legyen, mint a pszichedelikus tripek hatása alatt megszületett képzőművészeti, mozgóképes és zenei alkotások, amik kapcsán azért mindig felmerül bennünk, hogy a művész elméjét felnyitó drog talán nem is olyan rusnya dolog… Hát Thompsontól így vagy úgy, de megtudjuk, hogy elég rusnya.
Másrészről viszont picit zavar, hogy a mű irodalmi szempontból sok mindent nem tud felmutatni. Olyannyira nem, hogy zsurnalisztikai éle, a gonzó alkotói módszer iskolapéldájaként történő feldolgozása érdekesebb is, mint a szépirodalmi vetülete. Számomra ezt fokozta a szövegből bizonyos szempontból kiemelkedő, a Wikipédián is külön behivatkozott kis monológ a nyolcadik fejezet végéről, majd közvetlen utána a kilencedik fejezet sajtószemléje. Pontosan emiatt egyébként én nem is tenném oda ezt a könyvet a Moszkva-Petuski, vagy akár A halál kilovagolt Perzsiából mellé, noha valamiféle párhuzamot nem lehet nem felfedeznünk közöttük.

A kötet fontosságát nem elvitatva, engem ez most nem érintett meg annyira, de Thompson megítélésén sokat módosított a szememben – vélhetően terítékre kerül még újra a jövőben.

*Hogy miből? Talán a vietnami háború, a kifulladt mozgalmak, elhasznált jelszavak, halott hősök után visszamaradt valóságból. Thompsonék 1971-ben már biztosan másért és máshogy nyúltak a szerhez, mint 1966-ban.

>!
Helikon, Budapest, 2020
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634794974 · Fordította: Pritz Péter
3 hozzászólás
Zero>!
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Na. Évek óta nem volt a kezemben sem ez a könyv, amikor a legutóbbi fordítást ajándékba megkaptam a csajomtól, én meg elkezdtem gondolkodni, hogy mit is jelentett nekem ez a regény, vagy nevezzük akárminek.
Vajon működik-e ez a könyv azután is, hogy magad mögött hagytad a kábítószereket, vagy csak egy belőtt elme emelt piedesztálra anno egy narkós fröcsögést? Vajon elveszi-e az élét az a tudat, hogy ezt a regényt úgy adják az első spanglid mellé, mint a pogit és az ötforintost a ballagós tarisznyádba, hogy széthivatkozott alapműve mindenkinek, aki bármiféle mélyebb megélés nélkül mutogatja magáról a véreres szemű, folyó nyálú fotókat az instán, és mellé írja, hogy #fearandloathinginblahalujzatér?
A csajom vendégei közt, nem vicc, tényleg vannak ilyenek, alkarnyi spanglival pózolnak a kamerának, csillámszűrő, $@!%, akármelyiket megkérdeznéd, ez, a Trainspotting (és természetesen a Harcosok klubja, szalon-nonkonformisták kedvenc lányregénye) már csak hivatalból is a kedvencek közt kell, hogy legyen.
Természetesen mind nagyszerű könyvek, nem azok hibája, hogy majd' egy komplett generáció érti félre ezeket a műveket.
Most úgy hangzok, mint valami veterán ex-rehabos, aki már minden mélységet megjárt, pedig ez korántsem lenne igaz, megvoltak a magam problémái piával és különféle kábítószerekkel, és valószínűleg egy életen át tartó folyamat lesz megtanulni kezelni ezeket, de legalább, amikor benne voltam is, volt annyi eszem magamtól, hogy nem pózolok spuricsíkokkal az interneten, és nem hangoztatom, hogy a HST az isten, csak mert az a többiek előtt menő.
Természetesen ríszpekt azoknak, akiknek szintén volt ennyi eszük maguktól.
Szóval, attól féltem, hogy ez a jelenség majd kinyírja nekem a könyvet, de igazából, hálisten, nem ez történt. Kérdezhetnéd, hogy mi a francért foglalkozok vele, hát, jogos, de nem tudok válaszolni. Én az ilyesmit egyszerűen csak magamra veszem, és kész.
Egyébként én a Thompsonnal mindig ilyen felemásan voltam, egyrészt nagyon tiszteltem, hogy képes ilyen műveket úgy megírni, ahogy, pláne az ő életmódjával, úgy egyáltalán, nagyon tisztelem, hogy létre hívott egy komplett, új, számomra nagyon szimpatikus újságírói nyelvet.
Amellett egy arrogáns baromnak is láttam, akinek pusztán a léte az enyhe tudathasadás szélére kergetett, majd megőrültem a tudattól, hogy most akkor végülis én felnézek egy ilyen kötöznivaló f*szra?!
És továbbá, írt elmondhatatlanul rossz dolgokat is, ott van például a Rumnapló, ami szintén valami alapműféle, de nekem, ha színjózan voltam, ha korongrészeg, ha be voltam valamizve, ugyanúgy egy iszonyú parttalan, se füle, se farka férc maradt, csak azt a hihetetlen mennyiségű elvesztegetett időt látom benne, amit arra fordítottam, hogy megszerezzem a könyvet, aztán elolvastam, és olyan gyorsan váltam meg tőle, hogy arra se lett volna időd, hogy kimondjad: kábítószerprevenció. A belőle készült filmet meg aztán végképp hagyjuk. Kanyarodjunk inkább vissza a Vegashoz.
Szóval kinyitottam a könyvet, stílszerűen sör mellett, és néhány oldal után már tudtam, hogy működni fog, bevonzott azonnal, végigröhögtem és végigborzongtam az egészet, úgyhogy a kultsága szerintem kimondottan megérdemelt.
Hiteles lenyomata annak a kornak, amikor született, és amiről szólni kíván, a hippikorszak kipukkanó lufijának, és az utána következő, céltalan, esztelen narkózásnak a szabadság jegyében. És ez még akkor is így van, ha az eredeti út alatt a fele nem történt meg az itt leírtaknak. Ha ugyan akármennyi is megtörtént belőle.
De okafogyott talán ennyit beszélni róla, hiszen ez tényleg egy olyan, szétolvasott alapkönyv, hogy bármit mondok róla, csak úgy hangzik, mintha én komoly képpel kiállnék a lakásom elé, felnéznék az égre, és azt mondanám, hogy jobb napokon az bizony kék. És majdnem mindenkinek van saját elmélete, megfejtése rá, sztorija hozzá vagy róla, úgyhogy az én értékelésem csak egy új igazság lenne a könyvről a tengernyi, már kimondott igazságok sorában.
A Pritz-féle, új fordítás nagyon lendületes és gördülékeny, és nagyon nagy plusz pont, hogy az olyan kultúrtörténeti hivatkozások, amik európai fülnek esetleg semmit nem mondanak, végre lábjegyzetelve vannak, és nincsenek olyan ökörségek benne, mint az eggyel korábbi, Vágvölgyi-féle fordításban voltak.
Na, a hullám csak megtört a végén, az Amerikai Álmot se találtuk meg, de mindezt a társadalmi, szubkulturális vagy simán egyéni kudarcot ennyire szórakoztatóan még sosem írta meg senki.
Ha esetleg nem olvastad volna, mint ügyvéded, azt tanácsolom, hogy azonnal vesd rá magad, és mellesleg mondd meg, hogy hol van az a kurva meszkalin.

Molymacska P>!
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Annyira akartam szeretni, annyira akartam imádni ezt a könyvet, annyira akartam rajongani érte, és földre borulva Hunter S. Tompson-t dícsőíteni, de annyira nem ment, hogy nincsenek rá szavaim.
Alapvetően tudtam, hogy egyrészről ezt a könyvet nem a történet viszi el a hátán, és erre nagyjából felkészültem. Ellenben úgy éreztem, hogy valami igenis hiányzik belőle… nem, nem is feltétlen a történet (bár talán egy picit az is) hanem hogy az egész kerek legyen, és csak az érzésre kelljen figyelnem, másra nem.
A könyv viszont átad egy érzésszerűséget, ami nem elég intenzív számomra, miközben tudatosan arról szól, hogyan szívtak, szúrtak, nyeltek minnél több drogot a szereplők, miközben intenzíven utazunk azon a hullámvasúton, ahol ha fent vannak, elengedik magukat és minden csodás, meg Amerikai álom, míg ha lent vannak akkor meg akarnak halni, és úgy rossz minden, ahogy van.
Értem a történetet: értem, ahogyan a drogról szól, és a hatásairól. Értem, ahogyan ezt a hatást elmondják, és az olvasó úgy érezheti, mintha ő be is lenne szívva. De közben nincs, és a könyv a kezeim között esik semmivé, és csak történnek dolgok, de közben nincs kapaszkodó, vagy semmi, ami kicsit vezetné az olvasót, hogy amúgy MI EZ? Mert a drogmámor még száz oldalon cool, étszázon már kicsit uncsi.
Sokszor mondják, hogy ez a könyv írja le az amerikai álmot, meg a hatvanas éveket, de valahogy én nem érzem így. Ez a könyv nem egy kort mutatott be, hanem egy életérzést, ami kevés minden szempontból. Egy karaktert mutat be, egy életutat, és szerény véleményem szerint még azt se jól.
Minden, amit én szeretek a könyvekben totális ellentéte ennek a könyvnek. Imádom a jól megszerkesztett, ütős mondatokat, a jó fordulatokkal operáló történeteket, a lassú leírásokat. Ez a könyv nekem nagyon nagy csalódás volt, mert bár értettem (azt hiszem), de nem élveztem ezt a könyvet. Csak sodródtam az árral, és ásítva néztem, hogy már megint rákattannak valamire. Kiábrándító…
Utóirat: amúgy az egész sztoriban azt nem értettem, hogyha tudták, hogy az éter ennyire nem jó módon szétcsapja őket, akkor mégis miért szagolgatták? (volt erről egy leírás, hogy a fejeddel tudod mi van, de a tested nincs kontrollod, de hát nem tudom… nekem valahogy nem az az amerikai álom, hogy taknyosan magam alá piszkítok, majd röhögök rajta egyet)

SteelCurtain >!
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Savpróba.
Félelem és reszketés Las Vegasban.
Kezdet és vég, avagy a drog mítoszának pályaíve?
Egyben irodalmi kalandtúra Tom Wolfe impresszionista dokumentarizmusától Thompson teljesen elvadult, fantasztikus drogballadájáig?
Vagy csak pillanatképek az optimista kísérletezéstől az ön és közveszélyes fejvesztett menekülésig? A végén maga Thompson úgy jellemzi könyvét, hogy az a hatvanas évekbeli Kábítószer Szubkultúra hitvány kis utóirata.
Tévedett. A könyv remek. De a naivitását elvesztő drogfogyasztás a hippikorszak után már tényleg hitvány kis utóirat.
Mellesleg ez a Thompson mű nagyságrendekkel jobban tetszett, mint a Rumnapló.

Ruby_εïз IP>!
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Nekem a film is nagyon tetszett, noha vagy harmadjára értettem meg, miről is szól. Először viccesnek gondolod, aztán feszengeni kezdesz, hogy a francba, ezt így, ebben a formában valaki megtette? Végül szánni kezded a főszereplőt.
Raoul Duke egy szétlőtt, szívott, tablettázott amerikai újságíró, aki az amerikai álmot kergeti a drogok aknamezején. Nyomában Dr. Gonzóval, aki nem veszélytelen, de társ a buliban.
Ez a könyv egy kiváló korrajz a 70-es évek Amerikájáról. A vietnámi háború, az elmúlt és letűnt mozgalmak, a szabad szerelem és persze a töménytelen drogok hazája. George Jung itt már igencsak elkezdte működését…
Szóval ez a könyv valójában nem egy nagyívű regény, hanem egy elrettentő példa. Megmutatja, mennyire jó érzés repülni a tudatmódosítókkal bélelt repülőn, de a zuhanást sem rest az olvasó elé tárni. És ez a lényeg az egészben. Denevérország a te valóságod is lehet, ha nem tudsz nemet mondani…

Spaceman_Spiff IP>!
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Hogyan értékeljek egy olyan könyvet, amit már majdhogynem azelőtt kívülről fújtam, hogy elolvastam volna?
Jó, ez persze nem igaz, de mivel a filmváltozat nagy kedvencem (Terry Gilliam abszolút remekműve), és az a filmes keretekhez mérten tökéletesen átadja a könyvet, kicsit úgy éreztem, mintha olyan regényt olvasnék, amit már legalább egy tucatszor végigrágtam.
Éppen ezért nem tudom, hogy most ez önmagában milyen könyv. Mert benne van minden, amit vártam, az eltérések sem voltak tőlem idegenek – végig a filmbéli (szinkron)hangokon ment a narráció, vagy az adott szereplő szövege a fejemben, ami azért elárul valamit – , Raul és Dr. Gonzo ámokfutása pedig igazából az, ami: vad, fékevesztett rohanás végig a legőrültebb drogos trippen, Las Vegason.
Szóval van itt minden, látlelet a poszt-hippi kultúrából, arról az Amerikáról, ami elfordította a fejét és befogta a fülét, amikor elérkeztek a hatvanas évek, bepillantás a „drogos szubkultúra” színfalai mögé, félelem, reszketés, meg két totálkáros kocsi.
Akit érdekel ez a korszak, és a legfurcsább törött, foncsorozott üvegen át akarja látni, az ugorjon neki, aztán nézze meg a filmet, aztán nézze meg még egyszer.
Szóval még mindig nem tudom, hogyan értékeljem… (Ja de persze muszáj a maximális csillag, mert hát na.)

2 hozzászólás
altagi P>!
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Elég sokáig halogattam a kikerülhetetlent, valahogy nem akaródzott elkezdenem ezt a könyvet. Filmet meg ugye olvasás előtt nem nézzük meg… Mi volt a bajom vele? Valahol a „még egy drogos sztori” és az „ortopéd beat koppintás” közé soroltam be. Ez viszont egy kapitális tévedés volt részemről. (bár erre nem az első egynéhány oldal olvasása közben jöttem rá…)
A regény első fele szinte semmi értelmeset nem ad, leszámítva a kellemes érzést, hogy ezt a sok drogot nem nekem kellett kipróbálom ahhoz, hogy tudjam milyenek magukban meg kombinálva ezzel-azzal, vagyis dehogy: minden mindennel. Ebben viszont nagyon jó.
Azután meg a könyv második felében már szépen érkeznek a mélyebb gondolatok; Amerikai Álom, Vietnám, szubkultúrák, újságírás, meg sok más olyan megvilágításban, amihez tényleg nagyon kellett, hogy a regény eleje olyan legyen, mint amilyen.

HA86>!
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Tegye fel a kezét, aki – ha száz élete lenne – nem áldozna fel (legalább) egyet, hogy kipróbálja, milyen lehet bedrogozva száguldozni a hetvenes évek Amerikájában, egy méregdrága, tűzpiros kabrióban!
… Na jó, én is feltettem. :P Nem próbálnám ki, ehhez én túlságosan is nyárspolgár vagyok. Viszont (és ezzel most messze túllépek a komfortzónám határán) a jövőben néhány „normális” könyvet beáldozok majd az „ehhez” hasonlókért! Hunter S. Thompson ugyanis meggyőzött, mert jó alapanyagokból minőségi cuccot kevert. :) (Egek, milyen őrültségekre vesz rá…)

Megjegyzés: a Cartaphilus Könyvkiadó borítója elképesztően találó. Direkt vadásztam rá a könyvtárban.

ervinke73>!
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Tényleg nem tudom, hogy a büdös nagy valóság elviseléséhez szedjünk-e tudatmódosító szereket, vagy a büdös nagy valóság maga a drog, vagy a drogok elviseléséhez kell a valóság?

2 hozzászólás
Th3DarkKn1ght P>!
Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

A filmet láttam korábban, egy-két jelenetet leszámítva nem volt rám nagy hatással. De, ha már a Helikon zsebkönyvek sorozatban megjelent, gondoltam elolvasom. Iszonyatosan szórakoztató volt! Történetről nem lehet sok mindent mondani, Raoul Duke és az ügyvédje Dr. Gonzo Las Vegasba utaznak, mindenféle kábítószerrel megpakolt kocsijukban, hogy elvégezzenek egy újságírói munkát. Itt mindenféle furábbnál furább szituációkba kerülnek a különböző szerek befolyásoltsága alatt. Tetszett, hogy egész érthetően le van írva a különböző drogok hatása, így könnyen át lehet érezni éppen mi történik a főszereplőinkkel. Tele van rengeteg humoros helyzettel és szöveggel! A két karakter remek párost alkot! Általában az egyikük mindig nagyon készen van, míg a másik pár fokkal tisztább és ha lehet ilyet mondani, racionálisabb. Ilyenkor egymást próbálják kihúzni a bajból, nem túl nagy sikerrel! Nem gondoltam volna, hogy ennyire olvastatni fogja magát! Egy élmény volt!

Mint az ügyvéded, azt tanácsolom, hogy adj egy esélyt ennek a regénynek!


Népszerű idézetek

csartak P>!

Aki vadállatot csinál magából, megszabadul az emberi lét fájdalmától.

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Enikő_Rácz>!

Lát engem még úgy is, hogy rajtam van a napszemüvegem?

87. oldal

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Kapcsolódó szócikkek: napszemüveg
ludovika>!

Itt nem állhatunk meg, ez Denevérország!

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

3 hozzászólás
ludovika>!

túl bizarr, hogy éljen, túl ritka, hogy meghaljon.

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Evione>!

Nem, ebben a városban nem jó pszichedelikus kábítószereket fogyasztani. Itt már maga a valóság is túl beteg.

6.

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

madárka>!

– Komolyra fordítva a szót – mondtam –, azt hiszem, ideje rámenni az éterre és a kokainra.

3.

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

ludovika>!

öld meg a testet, és meghal a szellem.

37. oldal

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

borob>!

A pszichedelikus szereknek nincs különösebb jelentősége egy olyan városban, ahol a nap vagy éj bármely szakában besétálsz egy kaszinóba, és ott éppen egy gorillát feszítenek keresztre – villogó neonkeresztre, amely hirtelen ringlispillé változik, és a dúvadat szédült körökben pörgeti a tömegesen fogadó szerencsejátékosok feje fölött.

12. fejezet 199. oldal

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

madárka>!

Ismerem ezt az érzést: három vagy négy nap piálás, szerek, tűző nap, semmi alvás, kifutva az adrenalin-vastartalékból – szédülős, reszketeg mámor ez, amely jelzi a közelgő összeomlást. De mikor? Meddig lehet még húzni? A feszültség a mámor része. A testi és szellemi kikészülés ilyenkor nagyon is reális lehet…

Első rész, 12.

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Cheril>!

Itt nem állhatunk meg. Ez a denevérek földje!

15. oldal

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Mario Puzo: A Keresztapa
E. L. Doctorow: Ragtime
Thomas Pynchon: A 49-es tétel kiáltása
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
John Steinbeck: Egerek és emberek
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Aldous Huxley: Szép új világ
Edgar Rice Burroughs: Tarzan a dzsungel fia
Harriet Beecher Stowe: Tamás bátya kunyhója