El lehet kezdeni parázni! Hunter S. Thompson – a Gonzo keresztapja, a mértéktelenség főpapja és az amerikai rémálom első számú krónikása – ezúttal olyan témába vágta fejszéjét, ami mindenki másnak túl meredek lenne: önmagáról ír. A Félelem Birodalmában, rég várt visszaemlékezéseiben, a Doki féktelen életének főként piálással és írással eltöltött évtizedeire tekint vissza. Whiskey-vel és LSD-vel felturbózott őrült utazások, egy gigantikus tarajos sül, csajok, fegyverek, robbanószerek és persze motorok történetét tárja elénk. És nem felejt el szót ejteni zűrös Louisville-i gyerekkoráról, a pornóiparban tett kalandjáról, arról, hogy ringbe szállt az aspeni seriffi székért, és hogy milyen érzés, amikor az embert véletlenségbôl azzal vádolják, hogy megpróbálta kinyírni Jack Nicholsont… Beteg, botrányos, mocskos és őrülten szórakoztató ez a könyv: az `amerikai évszázad gyermekének` története, mely elsô ízben kerül az olvasók kezébe. `Hatalmas példányszámban eladott, brutális és bizarr… (tovább)
A félelem birodalma 47 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2003
Enciklopédia 4
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 7
Most olvassa 3
Várólistára tette 33
Kívánságlistára tette 48
Kiemelt értékelések
A szellemes értékelések írása nem az én asztalom, így meg sem kísérelem, főleg nem HST könyvével kapcsolatban… Elképesztő élet és sztorik, gondolatok olyan stílusban, amit még most is csak emésztgetek… és persze örülök, hogy mindezt megcsinálta helyettem, így nekem a biztonságos távolból jutott egy kis adrenalin. :) Azt hiszem, itt már eldőlt, hogy kíváncsi vagyok a többi könyvére is.
Elég bizarr trip, bár nem a szó valódi értelmében, de aki ismeri az író munkásságát annak mégiscsak kötelező. Szeretem az írót, de mégsem lennék az a tipikus stupid fickó, aki abba a hibába esik, hogy túlmisztifikálja, vagy épp elfogult legyen a kedvencével.
Vágvölgyi megint csak perfect módon elém tárta HST irományát magyarul, ebben nincs is hiba.
Tetszett a stílusa, az általam annyira kedvelt Hell's Angels színvonalát hozta, de valahogy mégis eltörpül a másik három magyarra lefordított regénye mellett. Akármennyire is önéletrajzi cucc, kezdésnek mégsem javasolnám. Akkor már inkább a Hell's Angels…
Hunter S. Thompson utolsó könyve – ami valójában nem az utolsó, feltehetően egy fontos állomás a memoár egyetemes történetében és az amerikai mítosz – értékrend demitizálhatóságának tükrében. A Doki saját felcseperedéséről ír, perbe fogásáról, éjszakai menedzseri posztjáról, seriffé válásának majdnemi eljöveteléről, a Freak Power mozgalmakról, motorokról, gyorsulásról, fegyveraddikcióról, Grenada hihetetlenül csúfos, alantas veszélyzónájának befagyott történelméről, Nixonról, Bushról – az idióta gyerekelnökökről, a felnövekvés rutinjelenségéről Amerikában ami egyenesen arányos egy pedofil kívánságának a tárgyává tulajdoníttatni. Keresetlen elburjánzással teli tudósításai Tom Wolfe szavaival élve, korszakot repesztő szenzáció. Rendkívüli bepillantás a politikai intézkedések rejtett, elhanyagolt szféráiba, bíráló, de mocskosul szórakoztató hangnemben egy világpolgár akkurátus meghatározásaival. Res Ipsa Loquitur! Légy résen!
Siker pénz csillogás drogok, buli nők. Ennyi az élet úgy gondolom Hunter ezt a világot képviselte világ életében, és ezt remekűl kivetítette műveire is. Ezt a könyvet önéletrajznk is felfoghatta volna 2005 előtt egy olyan olvasó akinek akkor még eszében sem volt, hogy Aspen mellett öngyílkos lesz. Szeretném azt hínni, hogy át hajózott az lsd, és a Colorado-i Whiskey hajóján egy olyan birodalomban, ahol már nyugodtan tombolhat halhatatlanúl.
Népszerű idézetek
Van egy hátborzongató politikai eleme bármilyen üzletnek, amit Hollywooddal csinálsz. Ha nincs egy legalább öt-hat főből álló személyes stábod, akkor semmibe vesznek – és legalább egy személyi asztrológus is kell.
327. oldal
Nagy feje volt, sokkal nagyobb, mint nekem, és a teste furcsán izmos volt, leginkább egy női body builderéhez volt mérhető, aki túl sok speedet és halálos szteroidot zabált bizarrul erotikus súlyemelő termekben, Hollywood rosszabbik felén. Atléta volt nyilvánvalóan, egyszóval „kigyúrt” lány, és olyan önbizalommal beszélt, amitől ideges lettem. Az anyám nyomuloncnak, tán még gorombának is nevezte volna. Ám én nem vagyok ilyen udvarias. Nekem gennygócnak tűnt elsőre.
A normális egy veszélyes szó. Világos különbségtételt foglal magában, éles vonalat húz a Normális és az őrült közé, amit tisztán látunk valamennyien, és a természet törvényeként fogadunk el.
Ez nincs így. Nincs. Ebben a világban az egyetlen különbség Normális és őrült között az, hogy az úgynevezett Normálisnak elég hatalma van az őrültet becsukatni.
43. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bleeding Bride: A téboly kertje 86% ·
Összehasonlítás - Dan Wells: Nem akarlak megölni 94% ·
Összehasonlítás - Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II. 96% ·
Összehasonlítás - Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten 93% ·
Összehasonlítás - Karen Rose: Sikíts értem 93% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Tíz kicsi néger 95% ·
Összehasonlítás - Martina Cole: A madám 94% ·
Összehasonlítás - John Cure: A gonosz új arca 82% ·
Összehasonlítás - Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje 93% ·
Összehasonlítás