Zen ​– Út a megvilágosodáshoz 1 csillagozás

H. ​M. Enomiya-Lassalle (1898–1990) német jezsuita szerzetes évtizedeken át működött Japánban és Európában, mint misszionárius, zen mester és vallásfilozófus. Dr. Niels Gruber, a Német Szövetségi Köztársaság japán főkonzula Enomiya atya munkásságáról így ír: „Ázsia kultúrájának tudományos-akadémikus vizsgálata mellett a keleti meditációs gyakorlatok egy másik igen jelentős intézményes közvetítője a katolikus egyház. E téren Enomiya-Lassalle professzor fáradhatatlan úttörő munkásságának köszönhet, hogy a japán buddhizmusból kialakult zen iskolák meditációs gyakorlatát, mint spirituális praxist a katolikus egyház is elismerte. Számos szerzetesrendben, kiváltképpen bencés kolostorokban a hívek a zen módszert alkalmazó lelkigyakorlatokon vehetnek részt. Természetesen a katolikus egyház nem a buddhista filozófiát, csupán a buddhizmus keretei között évszázadok alatt kialakult meditációs technikát veszi át. A bölcseleti alapot a keresztény misztikusok, Eckhart mester, Tauler és mások… (tovább)

H. ​M. Enomiya-Lassalle (1898–1990) német jezsuita szerzetes évtizedeken át működött Japánban és Európában, mint misszionárius, zen mester és vallásfilozófus. Dr. Niels Gruber, a Német Szövetségi Köztársaság japán főkonzula Enomiya atya munkásságáról így ír: „Ázsia kultúrájának tudományos-akadémikus vizsgálata mellett a keleti meditációs gyakorlatok egy másik igen jelentős intézményes közvetítője a katolikus egyház. E téren Enomiya-Lassalle professzor fáradhatatlan úttörő munkásságának köszönhet, hogy a japán buddhizmusból kialakult zen iskolák meditációs gyakorlatát, mint spirituális praxist a katolikus egyház is elismerte. Számos szerzetesrendben, kiváltképpen bencés kolostorokban a hívek a zen módszert alkalmazó lelkigyakorlatokon vehetnek részt. Természetesen a katolikus egyház nem a buddhista filozófiát, csupán a buddhizmus keretei között évszázadok alatt kialakult meditációs technikát veszi át. A bölcseleti alapot a keresztény misztikusok, Eckhart mester, Tauler és mások írásai képviselik. Annak, hogy a katolikus egyház a Kelet meditációs technikáit átvette, igen nagy a jelentősége, hiszen ezzen az egyház elismeri, hogy más vallásokban olyan értékek találhatók, amelyeket ő maga már elveszített, de amelyek belső krízisei legyőzésében segítségére lehetnek. Ha ez az átvitel sikerül és a keresztény misztikát új életre kelti, akkor ez nemcsak az egyház, de az egész nyugati civilizáció gyökeres megújulásához vezethet.”