Belgium ​bánata 6 csillagozás

Hugo Claus: Belgium bánata

A ​Belgium bánata alighanem messze földön a leghíresebb flamand regény, melyből sok mindent megérthetünk a holland és a francia nyelvű belgák (vagyis a flamandok és a vallonok) mélyen gyökerező, ma egyre inkább felszínre kerülő konfliktusáról, a flamand nép önmeghatározásának alapjairól. Ám a Belgium bánata elsősorban fejlődésregény, mely Louis Seynaeve életét követi végig az internátusban töltött gyermek- és kamaszkortól az eszmélésig, a „von Haus aus” (Flandriában nagyon sokáig meghatározó) katolikus identitás elhagyásáig, majd az íróvá válásig.
Az önéletrajzi elemekkel teleszőtt mű főszereplője fantáziáiban, kisded játékaiban, végül pedig az írásban talál menedéket a bentlakásos iskola, a család és a második világháború megannyi csalása, csalódása elől. A hatalmas, hömpölygő írásfolyamban a legkülönfélébb stíluselemek keverednek, és a szarkasztikus, finom humornak ugyanúgy helye van benne, mint a tragikus, megrázó momentumoknak.


„Olyan könyvet akarok… (tovább)

Eredeti mű: Hugo Claus: Het verdriet van België

>!
L'Harmattan, Budapest, 2011
690 oldal · ISBN: 9789632363660 · Fordította: Wekerle Szabolcs

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

>!
egy_ember
Hugo Claus: Belgium bánata

Biztosan mindannyian ismeritek azt a viccet, hogy Brüsszelben tömegverekedés tör ki a vallonok és a flamandok között. Nagy erőkkel kivonul a rendőrség, és a megafonok egyfolytában azt harsogják, hogy: A vallonok menjenek a tér déli oldalára, a flamandok meg az északira! Nagy nehezen sikerül szétválasztani a tömeget, csak pár ember szerencsétlenkedik még a tér közepén. Egy rendőr odarohan hozzájuk, és rájuk ordít, hogy menjenek a helyükre. Mire az egyikük, az idős Kohn bácsi azt mondja: Na jó, de az igazi belgák hova álljanak?
A kb. 90 000 „igazi belga” egy részét, több mint 25 000 embert deportálták 1942-44 között. Hogy miért „csak” ennyit? Mert Belgium német katonai kormányzója Alexander von Falkenhausen, egy tapasztalt és náciellenes német tábornok, amolyan legvidámabb barakkot csinált Belgiumból a második világháború alatt. Falkenhausennek sikerült kordában tartania az SS-t és az éhínséget is, így a belgák a többi megszállt országhoz képest szerencsésen vészelték át a háborút. (Falkenhausent aztán a Hitler elleni merénylet apropóján letartóztatták, de túlélte a koncentrációs tábort.)
Független és semleges Belgiumról 1830-tól beszélhetünk. Az alkotmányos monarchiában a nemesi oligarchia uralma fokozatosan és békésen alakult át parlamentáris demokráciává, ahol két meghatározó pár a katolikusok és liberálisok váltogatták egymást a kormányzásban. Az első világháború és a német megszállás után Belgiumban is erősödtek a szélsőségesek. A hivatalosan francia nyelvű országban megerősödött a többségben levő flamandok önállósodási vágya.
Ebbe a Belgiumba születik 1929-ben a regény főhőse és Hugo Claus alteregója Louis. Egy évvel azelőtt, hogy Leon Dégrelle megalapítja a vallon, fasiszta rexista pártot, és négy évvel azelőtt, hogy a megalakul a szélsőjobbos Flamand Nemzeti Unió Staf de Clerq vezérletével. (A regényben Louis apját Stafnak hívják – és ebben a szövegben semmi sincs véletlenül.) A flamandok egy része a rokonság okán és a függetlenségi törekvések támogatása miatt szimpatizál a németekkel, de a többséget inkább taszítja a germánok erőszakossága, és vallásellenessége. (A flamandok katolikusok, többek között ezért sem jött össze soha a többször is felmerült terv, a Hollandiával való egyesülés.) A háború alatt sok flamand kollaborál a németekkel, sokan mennek a Reichbe munkát vállalni – önként, vagy kevésbé önként, és sok flamand harcol a keleti fronton. De kollaboráció tekintetében a vallonoknak nincs mit a flamandok szemére vetni. A Vallon Légió a Waffen-SS kötelékében szintén részt vesz a szovjetek elleni „keresztes hadjáratban”.
A háború után a szerencsétlen sorsú III. Lipót királyt távollétében halálra ítélik. 280 kollaboránst végeznek ki, és közel 60000 ember ítélnek el, de Belgium igyekszik gyorsan elfeledni a háborút, szőnyeg alá söpörni az emlékeket. Jó néhány köpönyeget gyorsan megfordítanak, és a viszonylag épen maradt ország a Marshall-segély jóvoltából hamarosan Európa egyik legvirágzóbb államává válik.
Erről a Belgiumról, az 1929-47 közötti évekről fest hatalmas impresszionista tablót Hugo Claus. Időnként csak foltokat, elmosódótt árnyakat érzékeltem a szövegből, de azt is éreztem, hogy minden a helyén van, és ha belga lennék, biztosan értenék is mindent. Mert azért eléggé figyelni kell, hogy ki kivel van, mit miért tesz, mert a gondolatok és tettek nem mindig feleknek meg egymásnak, a szereplők „minden gondolata, már a kigondolás pillanatában érvényét veszti.” (Nem árt olvasás közben néhány jegyzetben rögzíteni, hogy ki kicsoda.)
Hugo Claus egyértelműen önéletrajzi elemekkel dolgozik, és a belga tabló alatt, mellett, fölött ez egy klasszikus Bildungsroman, Louis szellemi útja a katolikus internátustól, a flamand Hitlerjugenden, majd a zsidó irodalmon át az írói pálya kezdetéig. Egy folyamatos, előbb ösztönös, majd tudatos, fabuláció és konfabuláció.
Hugo Claus később balos lett, majd világfi, végül Nagy Flamand Irófejedelem, akinek ez a regénye egyszer megnyer egy „megvan, de nem olvastam” felmérést Belgiumban. Az első tízben volt még a Biblia, két Eco, és Harry Mullishtól A menny felfedetése – amit szintén tervezek elolvasni :)
(Mínusz fél csillag, mert időnként lehetett volna feszesebb.)

13 hozzászólás
>!
ppeva P
Hugo Claus: Belgium bánata

„A Belgium bánata majdhogynem mértani közepén a tizenhárom éves főhős, Louis Seínaeve váratlanul, minden előkészítés nélkül belép a városháza udvarára és pár perccel később a flamand Hitlerjugendba. Egy pillanatra nem is akartam elhinni, hogy ez történik.” (idézet Forgách András utószavából)
A könyv majdhogynem mértani közepén kezdtem el egyre jobban unni a könyvet. Amiről szól, érdekes, vagy tulajdonképpen az lehetne (ld. @egy_ember értékelését, aki remekül összefoglalta a könyv történelmi hátterét). De ahogy szól róla, az sok, nagyon sok. Nem oldalszámra, hanem a bőbeszédű és öncélú fecsegés miatt. És a végére már nem csak Belgium, de a világ összes bánatát átéreztem.
Biztos sokszor többet értettem volna belőle, ha magam is belga volnék. De nem vagyok. Így is átjött sok minden (a bánat persze mindenekelőtt), de sokkal kevesebb tücsökheréléssel lényegesen jobban tetszett volna. A naturalizmusból is elengedtem volna legalább a felét, még akkor is maradt volna benne bőven.
Nem szeretek olyan könyveket olvasni, ahol egy idő után már az oldalszámokat figyelem, mikor lesz már vége…
(Ilyen könyvek után kedvem támadna átvizsgálni a várólistámat, és leirtani róla egyes hatalmas, hömpölygő írásfolyamok-at és Bildungsroman-okat. Hiszen végül is szórakozásból olvasok, a kötelező olvasmányok ideje számomra hál' Istennek, régesrég lejárt… De nem irtok, mert mazochista kíváncsi moly vagyok.)

1 hozzászólás
>!
giggs85 MP
Hugo Claus: Belgium bánata

A könyv nagyon jól mutatja be a II. vh-s belgiumi állapotokat, és a flamand-vallon szembenállást, de annyira, de annyira túlírt…


Népszerű idézetek

>!
egy_ember

– Wanten, egyszer adok neked egy kis leckét flamand történelemből!
– Az jó, de, hékás, ne feledd, én is flamand vagyok!
– Nem számít, Wanten, majd elmondom háromszor!

389. oldal

2 hozzászólás
>!
egy_ember

Rá se ránts kisfiam, ne törődj a politikával, se a nagyemberek többi zöldségével. Arra figyelj, hogy, ha lehet, mindennap legalább egyszer menjél el hátra. Ha nem lehet, egyél aszalt szilvát, az szépen áttisztít, elrendez. Minden más csak fölösleges szócséplés és időpocsékolás.

98. oldal

18 hozzászólás
>!
egy_ember

Mama nyugtalan lett.
– Louis, Haarbekében tanítják, hogy ilyen arcot kell vágnod?
– Dehogy. Csak így nő az arcom és kész.
– Nem mondhatnám, hogy különösebben boldoggá tesz.

142. oldal

1 hozzászólás
>!
egy_ember

…az angolok, akik a maguk angol ceremóniáit kényszerítik mindenkire, teáznak, dél-afrikai koncentrációs táboraikban szögesdrót mögé zárják és kiéheztetik németalföldi testvéreinket, míg Írországban katolikus testvéreinket géppuskázzák, fair play, persze, a faszom.

189. oldal

>!
egy_ember

Láttad a királyról készült felvételt az újságban? Egyre szomorkodik. Lefogadom, hogy szegény ki fogja sírni a szemit. És egy király még azt sem teheti meg, hogy leugrik a kocsmába vagy egy jó meccsre, csak emészti magát a palotájában.

97. oldal

2 hozzászólás
>!
egy_ember

-Mi a flamand hazaszeretet csimborasszója?
-Nem t'om.
-Éhen halni egy franciakenyérrel a hónod alatt.

670. oldal

>!
egy_ember

Az emberből kitörölhetetlen a mimetikus sóvárgás. A vezető szerető ölelése utáni vágy. Az ember csodálni vágyik, felajzó meséket kíván, akarja az egyetlen boldogító mítoszt. Mert hipnózisában megfeledkezhet a valóságról, félelmei elcsitulnak.

438. oldal

>!
ppeva P

Kisvártatva egy nagy kőtál került az asztalra, tele sózott heringgel. Papa stante pede magába tömött hármat, mélyen előrehajolva, anyja helyeslő pillantása mellett. Anya táplálja gyermekét.
– A te Constance-od nem tud ilyen finomat, igaz? – kérdezte BoMama.
– Ha kétszer születik, akkor sem – vágta rá Papa, áruló hitves.
– Mama nem savanyúságba teszi el, hanem zselébe, citrommal – mondta Louis.
– Miért is ne? – tűnődött BoMama. – Egyszer azt is biztosan meg lehet enni.

96. oldal

>!
lauranne

– Tisztelendő atyám, nem hagytuk békén, én és tettestársaim tovább tobzódtunk a bűnben, a Dagadt félelmetes erővel döfte villáját áldozatunk szívtájékába, az Otromba evőkanalat ragadott s áldozatunk szemgödrébe vájta, aki ájultan rogyott össze, az Otromba fölé térdelt és, akárha főtt burgonya lenne, kikanalazta a látószervet, melyet aztán hanyagul a háta mögé hajított.
A káplán felállt, a fa úgy recsegett, mintha távoli harkály kopogtatná.
– Eközben a velejéig romlott Kicsi, kit megbomlasztott haldokló anyja látványa, ujjongva tépte le a ruhát prédánk felsőtestéről, késével keresztet rajzolt mellkasára, ahogyan immár halott édesanyjától látta kenyérvágás előtt, majd a mezítelen, reszkető kebelből szép kis sniclit kanyarított.
– Sniclit?
– Szeletet, Tisztelendő atyám. Nyugat-Flandriában sniclinek mondjuk, olykor szelvénynek, instruálom.
– Instruálom?
– Instállom, Tisztelendő atyám. A Kicsi levágott egy szeletet a bőrből és zsírból, és azzal fenyegetőzött, hogy el is fogyasztja azt, ám végül a felebaráti szeretet veleszületett érzése eltántorította ettől, úgyhogy térdre rogyott, és keserves zokogásba tört ki.
Louis lihegett, túl gyorsan, egyetlen lélegzetre hadarta el az egészet.
– És te? Te, fiam, hogyan viszonyultál ehhöz a gaztetthez?
Az atya hangja erőteljesnek és figyelmesnek hatott, de közben kéjes gúnnyal imitálta beszámolóm hangnemét és stílusát.
– Kicsavartam a kést Kicsi kezéből, hogy átfúrjam véle áldozatunk szívét, mely gonosz volt, s romlott volt.
– De gyermekem, hisz a szívében már benne volt egy villa, Dagadté!
– Amellé, amellé! Egyetlen szívben bőven akad hely egy villának s egy késnek is.

L'Harmattan, 2011, 255-256.

>!
lauranne

– Jobb lesz, ha kiülünk a konyhába indítványozta Papa. Adhatok egy zsíros kenyeret. Vagy nem vagy éhes?
– Mindig éhes vagyok. Már megszoktam.
– Éhgyomorra jobb harcolni – magyarázta apjának Louis –, az esetleges gyomorlövés miatt.

L'Harmattan, 2011, 392.


Hasonló könyvek címkék alapján

Felix Timmermans: Pallieter
Marnix Gijsen: Télemakhosz falun
Dimitri Verhulst: Problemski Hotel (német)
Gerard Walschap: Houtekiet
Stefan Hertmans: Háború és terpentin
Charles de Coster: Tijl Uilenspiegel
Peter Terrin: Az őr
Charles de Coster: Thyl Ulenspiegel
Herman Brusselmans: A férfi, aki munkát talált
Koen Peeters: Nagy európai regény