Hugo Brehms (szerk.) · Ad Zuiderent (szerk.)

Kortárs ​holland és flamand költők 2 csillagozás

Hugo Brehms – Ad Zuiderent (szerk.): Kortárs holland és flamand költők

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A művek szerzői: Gerrit Kouwenaar, Hugo Claus, Judith Herzberg, Ad Zuiderent, Willem Jan Otten, Eva Gerlach, Tom Lanoye

Tartalomjegyzék

>!
112 oldal · ISBN: 9075862334

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Molymacska>!
Hugo Brehms – Ad Zuiderent (szerk.): Kortárs holland és flamand költők

A kötet elsőre része egy gyors történelmi áttekintés, amit érdemes elolvasni a versszerető személyeknek, hiszen rengeteg információ van benne a versekről, a folyóiratokról, ahol megjelent.
A második részben már a verseket olvashatjuk, amik nagyon meg tudtak lepni: bár volt a szinte szokásossá vált háború (utáni) vers, vagy szerelmes vers, mégis a formája, kifejezésmódja sokszor teljesen más, mint amit megszoktunk. Néhány vers szó szerint mélyre hatol, más versek lágyan ringatnak el.
Nem sok hasonló kötetet olvastam még. Voltak nagyon kedvenc versek, amik miatt mindenképpen ajánlom ezt a kötetet.

csengeri_zsofia>!
Hugo Brehms – Ad Zuiderent (szerk.): Kortárs holland és flamand költők

Mostanában kezdtem felfedezni magamnak a versolvasás örömeit. Időnként kifejezetten jólesik 2 regény közt kicsit lelassulni, és belemélyedni egy-egy versbe.
Öszintén nekem lehet, hogy könnyebb lett volna befogadnom a dolgokat, ha nem az elején kell minden infót megtudnom a holland és flamand költészetről, hanem mondjuk korszakok szerint lettek volna szedve a versek, és mindegyik előtt elolvashattam volna azt a kis leírást, történeti áttekintést, ami a kötet elején van. Így ebben a formában az eleje nekem nem volt annyira érdekes, viszont sokszor éreztem, hogy nem tudok eleget erről a világról, ahhoz, hogy azt lássam a versbe amit a költő szeretett volna.
Bár így teljesen saját érzelmeimhez igazíthattam az olvasottakat, amit a magyar verseknél nem mindig sikerül.
Összességében érdekes antológia volt, lehet, hogy fogok még ebbe az irányba kacsingatni.


Népszerű idézetek

>!

Luuk Gruwez: Együvé tartozók

biztos létezik valahol az elveszett dolgok világa,
ahol egy hanyagul ottfelejtett kesztyű
kikezd egy vén újsággal,
sállal, zsebkendővel vagy fésűvel.

a kesztyűnek nem hiányzik már a kéz,
a zsebkendőnek nincs szüksége könnyre,
sőt, a sál sem vágyja többé
gyereklányok és anyák melegét.

– minden összetartozik, ami elveszett.
De a senkinek sem kellő gyöngédség,
szűnni nem akaró borzongás,
az első nedves éjszaka, a legbutuskább kedves,

egy meghalt gyermekjátékai…
És úgy teszel, mintha feledni tudnál mindent,
pedig oly elveszetten, ahogy csak ember állhat,
a világmindenségben egyedül kell lenned.

5 hozzászólás
>!

Hans Lodeizen: figyelj: mikor még vele…

figyelj:
            mikor még vele
            éltem és a világot együtt
            alkottuk, összeszőve, felfejtve
            mikor még nálam volt a szeme
            és hófehér keze
            akkor megáldottam a havat
            és az esőben nevettem.

            mikor a délutánokat szobájában
            töltöttem és a testében
            járkáltam vagy leültem, könyvet
            olvastam vagy aludtam, mikor ismertem
            fülében az utat és behajóztam szemének
            folyóján mikor kezével
            játszottam és átsuhantam az ajkán
            olyankor gyakran jöttem szembe önmagammal,
            nevetve, sírva vagy mondva dolgokat,
            de,
            az ősz beköszöntével ő elment
            most én sem vagyok már mert velementem
            kezének kezet adtam
            szemében ottmaradtam
            fülében elakadtam
            testében eltévedtem
            testében megfulladtam.

>!

J. Bernlef: Kristálydetektoros rádió

Gyerekként megtanultam a szakkönyvből
A kristálydetektoros rádió összeszerelése
hogy a hangok hullámok útján terjednek

Van egy hangforrás: leányhang,
zuhanó üveg, kutyaugatás
bizonyos helyen, bizonyos pillanatban

És aztán csönd lesz
olyan csönd mint a hang
mely átfúrja magát a világon

Tessék, itt van! Fejest ugrik
a szalagokba, tekercsekbe és lámpákba
és elér a fülemhez

Leány-
Üvegcsörömpölés-
Kutyaugatás-

Itt!

És aztán csönd lett, némaság
egyenest átfúrta rajtam önmagát –
az utcán járva tudtam hangok nyilallnak belém.

Ez az érzés azóta sem hagyott el –
ha beszélek mindig valami mást hallok
valami úton levőt, nyílsebesen, némán.

3 hozzászólás
>!

Guillaume van der Graft: A vadászrepülők eretneksége ellen

Tiltakozzanak a madarak
a hullámverés, a hab ellen
a repülő halak ellen

tiltakozzanak a madarak
a kitömött madarak ellen
a madarak alkonya ellen

tiltakozzanak a madarak
ne keressenek több eleséget, fészket ne rakjanak
hogy ne legyen tavasz soha már

ne igyanak többé a madarak
csőrük ne hajoljon
dalszökőkutak fölé

bújjanak meg a madarak
a sötétség fészkeiben
izzadságcseppek legyenek
az éjszaka hóna alatt

legyenek a madarak gandhi-állatok
assisi szerzetesek
és térjenek meg az emberek
szavaikkal csapkodjanak a dühtől
hogy nem költenek többé a madarak
bánattól sújtott szívvel
amiért az égbolt a tenger
mélyére költözött

tiltakozzanak az emberek
karjukat madártoll lepje be
torkukban napgombóc legyen.

Gera Judit fordítása

>!

Huub Beurskens: A tündérek nagyszerű táncosok

A tündérek nagyszerű táncosok.
Nem látod őket, ha semmit sem látsz
például az üvegek közötti közöttben,
(úgy, ahogy Chardin rakta le őket)
egy bárpulton (vagy Edouard Manet).

A tündérek nagyszerű táncosok.
Nem hallod őket, ha semmit sem hallasz
például a hangok közötti közöttben
(mint a Noctuelles-ben)
egy zongorajátékban (Maurice Ravel-éban).

A tündérek nagyszerű táncosok.
Nem mozdulnak, ha semmi egyebet nem keresel
például a szavak közötti közöttben
(mint például Stéphane Mallarmé – L'espace
comme un grand braiser-jében), mint egy bizonyos gondolatot.

A tündérek nagyszerű táncosok.
Nemcsak versek, hangok, üvegek között, hanem
az erdőben, fák között, sőt, emberek között is
láthatod őket, egyik tündért a másik után,
és még csak nem is álmodsz.

A tündérek nagyszerű táncosok.
És nem jó, ha visszacsókolod őket.

Daróczi Anikó fordítása

3 hozzászólás
>!

Kees Ouwens: Elutazás

Láttam egy embert, eloldotta magától a tettet,
testem épp a ruhámba lépett,
de ösvényem mellett egy bokor állt, elhaladtam előtte,
de nem hagytam magam mögött,
megérintettem virágzó ágát és a levél erezetét,
és lecsupaszítottam gyökereit

de nadrágom megrántott, ingem
fülembe súgott, megtaszított a kabát,
szemem furcsán elfordult, lábam
eltávolodott tőlem, letöröltem a nyálamat,
szennytől szabadult kezemmel lemeztelenítettem
a testem, és eloldódtam önmagamtól.

Tudtam, hogy egyedül vagyok, házaktól messze, nem
hallottam köcsizörejt, nem tudom, hogyan
kerültem ki a modern időből,
s hogy mikor érkezem meg, fogalmam sem volt,
nem láttam fényt, nem hagytam hátra csomagot,
de ki sem csomagoltam, nem jutottam fedél alá,
és nem ívelt fölém fedél, se nem lélegeztem,
se nem fulladtam meg,
nem voltam magam, sem nem-magam, semmi sem voltam
szívemben, nem kellett semmivel szembenéznem,
ott voltam valahol, és láttam önmagam, ahogy ezt gondolom,
úgy véltem, fel vagyok öltözve, de meztelenségem
retorikus volt, nem éheztem, de jól sem laktam,
nem voltam sem egyedül, sem másokkal, és élveztem
ennek a tudatát.

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kosztolányi Dezső (szerk.): Idegen költők
Sulyok Vince (szerk.): Idillország kéklő ege
Karel Jonckheere: Szemünk világa
Vilmon Gyuláné (szerk.): Flamand lírai antológia
Tótfalusi István (szerk.): Bukfencező múzsa
Komlós Aladár (szerk.): Külföldi versek könyve
Kenedi János (szerk.): Írók a moziban
Kormos István (szerk.): Szerelmes arany kalendárium
Lothringer Miklós (szerk.): Örök megújulás
Buda Attila (szerk.): Elfogtam volna mást, s íme, elfogtak engem