Kortárs holland és flamand költők 2 csillagozás
Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.
A művek szerzői: Gerrit Kouwenaar, Hugo Claus, Judith Herzberg, Ad Zuiderent, Willem Jan Otten, Eva Gerlach, Tom Lanoye
Várólistára tette 2
Kívánságlistára tette 3
Kiemelt értékelések
A kötet elsőre része egy gyors történelmi áttekintés, amit érdemes elolvasni a versszerető személyeknek, hiszen rengeteg információ van benne a versekről, a folyóiratokról, ahol megjelent.
A második részben már a verseket olvashatjuk, amik nagyon meg tudtak lepni: bár volt a szinte szokásossá vált háború (utáni) vers, vagy szerelmes vers, mégis a formája, kifejezésmódja sokszor teljesen más, mint amit megszoktunk. Néhány vers szó szerint mélyre hatol, más versek lágyan ringatnak el.
Nem sok hasonló kötetet olvastam még. Voltak nagyon kedvenc versek, amik miatt mindenképpen ajánlom ezt a kötetet.
Mostanában kezdtem felfedezni magamnak a versolvasás örömeit. Időnként kifejezetten jólesik 2 regény közt kicsit lelassulni, és belemélyedni egy-egy versbe.
Öszintén nekem lehet, hogy könnyebb lett volna befogadnom a dolgokat, ha nem az elején kell minden infót megtudnom a holland és flamand költészetről, hanem mondjuk korszakok szerint lettek volna szedve a versek, és mindegyik előtt elolvashattam volna azt a kis leírást, történeti áttekintést, ami a kötet elején van. Így ebben a formában az eleje nekem nem volt annyira érdekes, viszont sokszor éreztem, hogy nem tudok eleget erről a világról, ahhoz, hogy azt lássam a versbe amit a költő szeretett volna.
Bár így teljesen saját érzelmeimhez igazíthattam az olvasottakat, amit a magyar verseknél nem mindig sikerül.
Összességében érdekes antológia volt, lehet, hogy fogok még ebbe az irányba kacsingatni.
Népszerű idézetek
Luuk Gruwez: Együvé tartozók
biztos létezik valahol az elveszett dolgok világa,
ahol egy hanyagul ottfelejtett kesztyű
kikezd egy vén újsággal,
sállal, zsebkendővel vagy fésűvel.
a kesztyűnek nem hiányzik már a kéz,
a zsebkendőnek nincs szüksége könnyre,
sőt, a sál sem vágyja többé
gyereklányok és anyák melegét.
– minden összetartozik, ami elveszett.
De a senkinek sem kellő gyöngédség,
szűnni nem akaró borzongás,
az első nedves éjszaka, a legbutuskább kedves,
egy meghalt gyermekjátékai…
És úgy teszel, mintha feledni tudnál mindent,
pedig oly elveszetten, ahogy csak ember állhat,
a világmindenségben egyedül kell lenned.
Hans Lodeizen: figyelj: mikor még vele…
figyelj:
mikor még vele
éltem és a világot együtt
alkottuk, összeszőve, felfejtve
mikor még nálam volt a szeme
és hófehér keze
akkor megáldottam a havat
és az esőben nevettem.
mikor a délutánokat szobájában
töltöttem és a testében
járkáltam vagy leültem, könyvet
olvastam vagy aludtam, mikor ismertem
fülében az utat és behajóztam szemének
folyóján mikor kezével
játszottam és átsuhantam az ajkán
olyankor gyakran jöttem szembe önmagammal,
nevetve, sírva vagy mondva dolgokat,
de,
az ősz beköszöntével ő elment
most én sem vagyok már mert velementem
kezének kezet adtam
szemében ottmaradtam
fülében elakadtam
testében eltévedtem
testében megfulladtam.
J. Bernlef: Kristálydetektoros rádió
Gyerekként megtanultam a szakkönyvből
A kristálydetektoros rádió összeszerelése
hogy a hangok hullámok útján terjednek
Van egy hangforrás: leányhang,
zuhanó üveg, kutyaugatás
bizonyos helyen, bizonyos pillanatban
És aztán csönd lesz
olyan csönd mint a hang
mely átfúrja magát a világon
Tessék, itt van! Fejest ugrik
a szalagokba, tekercsekbe és lámpákba
és elér a fülemhez
Leány-
Üvegcsörömpölés-
Kutyaugatás-
Itt!
És aztán csönd lett, némaság
egyenest átfúrta rajtam önmagát –
az utcán járva tudtam hangok nyilallnak belém.
Ez az érzés azóta sem hagyott el –
ha beszélek mindig valami mást hallok
valami úton levőt, nyílsebesen, némán.
Guillaume van der Graft: A vadászrepülők eretneksége ellen
Tiltakozzanak a madarak
a hullámverés, a hab ellen
a repülő halak ellen
tiltakozzanak a madarak
a kitömött madarak ellen
a madarak alkonya ellen
tiltakozzanak a madarak
ne keressenek több eleséget, fészket ne rakjanak
hogy ne legyen tavasz soha már
ne igyanak többé a madarak
csőrük ne hajoljon
dalszökőkutak fölé
bújjanak meg a madarak
a sötétség fészkeiben
izzadságcseppek legyenek
az éjszaka hóna alatt
legyenek a madarak gandhi-állatok
assisi szerzetesek
és térjenek meg az emberek
szavaikkal csapkodjanak a dühtől
hogy nem költenek többé a madarak
bánattól sújtott szívvel
amiért az égbolt a tenger
mélyére költözött
tiltakozzanak az emberek
karjukat madártoll lepje be
torkukban napgombóc legyen.
Gera Judit fordítása
Huub Beurskens: A tündérek nagyszerű táncosok
A tündérek nagyszerű táncosok.
Nem látod őket, ha semmit sem látsz
például az üvegek közötti közöttben,
(úgy, ahogy Chardin rakta le őket)
egy bárpulton (vagy Edouard Manet).
A tündérek nagyszerű táncosok.
Nem hallod őket, ha semmit sem hallasz
például a hangok közötti közöttben
(mint a Noctuelles-ben)
egy zongorajátékban (Maurice Ravel-éban).
A tündérek nagyszerű táncosok.
Nem mozdulnak, ha semmi egyebet nem keresel
például a szavak közötti közöttben
(mint például Stéphane Mallarmé – L'espace
comme un grand braiser-jében), mint egy bizonyos gondolatot.
A tündérek nagyszerű táncosok.
Nemcsak versek, hangok, üvegek között, hanem
az erdőben, fák között, sőt, emberek között is
láthatod őket, egyik tündért a másik után,
és még csak nem is álmodsz.
A tündérek nagyszerű táncosok.
És nem jó, ha visszacsókolod őket.
Daróczi Anikó fordítása
Kees Ouwens: Elutazás
Láttam egy embert, eloldotta magától a tettet,
testem épp a ruhámba lépett,
de ösvényem mellett egy bokor állt, elhaladtam előtte,
de nem hagytam magam mögött,
megérintettem virágzó ágát és a levél erezetét,
és lecsupaszítottam gyökereit
de nadrágom megrántott, ingem
fülembe súgott, megtaszított a kabát,
szemem furcsán elfordult, lábam
eltávolodott tőlem, letöröltem a nyálamat,
szennytől szabadult kezemmel lemeztelenítettem
a testem, és eloldódtam önmagamtól.
Tudtam, hogy egyedül vagyok, házaktól messze, nem
hallottam köcsizörejt, nem tudom, hogyan
kerültem ki a modern időből,
s hogy mikor érkezem meg, fogalmam sem volt,
nem láttam fényt, nem hagytam hátra csomagot,
de ki sem csomagoltam, nem jutottam fedél alá,
és nem ívelt fölém fedél, se nem lélegeztem,
se nem fulladtam meg,
nem voltam magam, sem nem-magam, semmi sem voltam
szívemben, nem kellett semmivel szembenéznem,
ott voltam valahol, és láttam önmagam, ahogy ezt gondolom,
úgy véltem, fel vagyok öltözve, de meztelenségem
retorikus volt, nem éheztem, de jól sem laktam,
nem voltam sem egyedül, sem másokkal, és élveztem
ennek a tudatát.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kosztolányi Dezső (szerk.): Idegen költők 94% ·
Összehasonlítás - A Vándor elindul 89% ·
Összehasonlítás - Buda Ferenc: Hatalmam: nyugalom ·
Összehasonlítás - Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei 87% ·
Összehasonlítás - Kormos István (szerk.): Szerelmes arany kalendárium ·
Összehasonlítás - A Holnap új versei ·
Összehasonlítás - Timár György (szerk.): Tájkép lovakkal ·
Összehasonlítás - Kemény Ferenc (szerk.): Tengertől tengerig ·
Összehasonlítás - Sulyok Vince (szerk.): Idillország kéklő ege ·
Összehasonlítás - Radó Antal (szerk.): Francia költők ·
Összehasonlítás