Óceánia ​népei között 4 csillagozás

Hugo A. Bernatzik: Óceánia népei között

Ebben a könyvében a Salamon-szigeteken, Új-Guineán és Bali-szigeten keresztül tett tanulmányútjáról számol be a szerző, a neves bécsi néprajztudós. Írása mindvégig élményszerű: ismerteti a vállalkozásával járó nehézségeket, eseményeket, kalandokat.Leírja hogyan sikerül a kőkorszak fejlődési fokán álló benszülöttek bizalmába férkőznie. Emberi közelségbe hozza életmódjukat, anyagi és szellemi kultúrájukat.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világjárók

>!
Gondolat, Budapest, 1962
154 oldal · keménytáblás · Fordította: Szentiványi Gyula

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

özvegy


Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

SteelCurtain >!
Hugo A. Bernatzik: Óceánia népei között

Néha volt egy olyan érzésem, hogy a végtelenül komoly Rejtő Jenőt parodizálja meglehetősen sikeresen Hugo A. Bernatzik. Rendkívül hangulatos, lendületes útleírás Óceánia két világháború közötti állapotáról. Bár a tényeket illetően már jócskán elavult, mégsem poros, se nem avasodott, se nem savanyodott meg. Habár ami a tényeket illeti… Egy idő után halvány gyanú támadt bennem, miszerint a szerző talán nem ragaszkodik annyira a valósághoz, hogy eséllyel indulhatna el egy igazmondó versenyen. Ezzel együtt is érdemes volt levenni a polcról!

pwz IP>!
Hugo A. Bernatzik: Óceánia népei között

Volt egyszer egy Német Óceánia. Ez az 1800-as évek végétől az első világháborúig létezett. Ennek egy részét – Pápua Új-Guinea és a Salamon-szigetek – járta be az író húsz évvel később, 1932-33-ban. Sok kis apró történet olvasható a könyvben, olyan törzsekről, amelyek még kőkorszaki körülmények között éltek, de az új-guineai aranyláz kialakulásába is bepillanthatunk. A téma iránt érdeklődőknek erősen ajánlott :)!
Az általam betett idézet akár a két világháború közötti korrajz részeként is felfogható…

>!
Gondolat, Budapest, 1962
154 oldal · keménytáblás · Fordította: Szentiványi Gyula
Szilvia_Varga_Fogarasi>!
Hugo A. Bernatzik: Óceánia népei között

Igazi csemege, nagyon szép könyv, és a legkevésbé sem „white man travels” beütésű. Egy értelmes ember utazásai, történetei, végtelenül szerethető.


Népszerű idézetek

Uzsonna >!

Mi, kultúremberek elveszítettük kapcsolatunkat a természettel. Állandóan ismételgetjük a „természet” szót, szeretjük, vágyakozunk utána és csodáljuk. De éppen ez a legbiztosabb jele annak, hogy a természettel való kapcsolatunkat elvesztettük. Nekünk szórakozást és pihenést jelent, – semmi többet. Mit is tudunk mi a természetről? Kegyes szelídségéről, borzalmairól és könyörtelenségéről? Szeretjük a tengert, mert azt hisszük, hogy ismerjük, amikor lágy hullámaiban fürdőzünk, és biztonságos hajókon utazunk rajta.
A bennszülöttek nem ismerik a „természet” kifejezést. Számukra csak ég és föld, víz, levegő és tűz, állatok és emberek léteznek. Ezek között élnek és küszködnek, hogy élhessenek.

41. oldal, A hadicsónak felavató útja

Kapcsolódó szócikkek: természet
9 hozzászólás
SteelCurtain >!

Másképp képzeltem életemet a „vad” és „veszélyes” erdei törzsek között. Így most már az erdei emberekkel vándoroltam tovább, házaikban, gyékényen aludtam, és ételeikből ettem. Húsos gyümölcseik ízlettek, a sült kígyók már kevésbé, de a zsíros nagy pajorok láttán, amelyek úgy néztek ki, mint a lárvák, hányinger környékezett. Ha azonban visszautasítom, vendéglátóimat sértem meg. Tehát lehunyni a szemet – aztán le vele.

SteelCurtain >!

Ma már valóban nincs ezen a szigeten ősei hite szerint élő bennszülött. Még kevésbé léteznek erdei törzsek a szigeten, mert a fehérek unszolására mindannyian a sziget lázzal terhes partvidékére költöztek, és gyors ütemben ki is halnak. Én is megállapítottam, hogy sehol a világon nem tapasztalható mértékben pusztul a lakosság. A nagy szigeten élő bennszülöttek száma ma már nem több, mint négyezer, néhány évtizeddel ezelőtt ennek még a többszöröse volt. Megrázó látványt nyújtanak a sziget belsejében levő régi falvak maradványai, a kiterjedt s ma már elvadult kertek, amelyek valamikor az egész szigetet virágba borították.

Uzsonna >!

Barátaim gyors, mesterkéletlen mozdulatai láttán, gyakran eszembe jutottak a mi modern sportjaink, az edzők és a váltakozó stílusok. Vajon tökéletesíthetjük-e a sporttal a testünk feletti önuralmunkat? Különböznek-e vajon a mi képzett atlétáink mozdulatai a primitívekétől? Ilyen megfigyelésekre bőven adódott lehetőség. A gyaloglást, futást, ugrást, lándzsavetést le tudtam fényképezni, és csodálkozva tapasztaltam: magas technikai felkészültségünkkel odáig jutottunk, hogy visszatérünk azokhoz az ősi szokásokhoz, amelyektől egyszer elindultunk.

27. oldal, Gyermekkor és ifjúság Owaq Rahán

SteelCurtain >!

Hozzáláttunk a falu tanulmányozásához. A tiszt bebújt az egyik kunyhóba, én pedig fényképezőgépemet vettem elő. Először szerényen csak néhány képet készítettem. A bennszülöttek élénken figyeltek, de úgy látszott, hogy tevékenységem inkább csak szórakoztatja őket. Amikor aztán megpillantották a lencsében tükörképüket, szívből kacagtak és én most már felszabadulva láttam neki a fényképezésnek. Minden felvétel után kihúztam az egyes filmek között levő papírt, és eldobtam. A bennszülöttek rávetették magukat e papírokra, és dísznek a hajukba dugták. Ennek már nem örültem, mert felvételeim így már nem is annyira néprajzi bizonyítéknak, hanem inkább az Agfa-gyár reklámjának hatottak volna.

pwz IP>!

A misszió tanítója, kedves fiatal bennszülött, más törzshöz tartozik, mint a rábízott tanítványok. Volt egy kis atlasza, amelyen Ausztrálián kívül Európa is szerepelt. Amikor a térképen megmutattam neki „szülőfalumat”, Bécset, boldog gyermekes mosoly jelent meg arcán, és sugárzó örömmel magyarázgatta a csodát az ámuló hallgatóknak.
A nagy háborúról ő is sokat hallott, s meg volt győződve, hogy mi, németek nagy és vérengző törzs vagyunk, amely asszonyokat és gyermekeket öl, s hogy az ausztráliaiak szerencsésen legyőztek bennünket. Azt viszont semmiképpen sem akarta elhinni, hogy mi keresztények vagyunk, még kevésbé, hogy istenben hiszünk. – Nem, ez nem igaz – hajtogatta, ő a fehér tanítók iskolájában tanulta, hogy mi ördögöket imádunk. Hát ennyi ismerettel szemben nincs más hátra, minthogy visszavonuljon az ember.

66. oldal, Az "érintetlen" sziget

SteelCurtain >!

Aztán Denpasarba, a déli rész fővárosába érkeztem. Itt fából faragott szobrocskákat árusítanak. Gyengén voltak kidolgozva, és túlzottan csillogtak. A fafaragványok fényezése az ország ősi művészeti ágai közé tartozik: napokon át dörzsölik és dolgozgatnak rajtuk, amíg gyenge, selymes fény vonja be a tárgyat. Most azonban egyik fehér giccsgyáros megtanította a faszobrászokat, hogyan lehet nagy munkát megtakarítani, ha az ember a szobrocskákat lakkal vonja be. S így még jobban csillognak… A turisták válogatás nélkül felvásárolnak mindent. Évekkel ezelőtt még olcsót és jót, azután olcsót és rosszat, s ma drágát és rosszat vásárolnak.
– Hogyan árulhattok ilyen borzalmakat – kérdezte Bálin élő kísérőnőm az eladónőtől –, olyan mélyre züllöttetek, hogy ezt nevezitek művészetnek?
– Dehogyis – válaszolta az árus –, a turistáknak vacakot kell adni, csak azt vásárolják. – Az asszony talpraesetten s sajnos nagyon találóan válaszolt.

SteelCurtain >!

Az utcán egész sereg serdületlen fiúcska ajánlkozott, s nagyon meg voltak lepve, amikor hosszú ideig nem értettem, hogy mit is akarnak tulajdonképpen. A baliak jelentős része biszexuális. A fehérek ellenben, a látszat szerint, egyértelműen monoszexuálisak.
– Ma egészen különös dolgot láttam – mondta nekem egy öreg bali ember: – fehér gyermeket. Hogyan lehet, hogy a fehér embereknek gyermekei is vannak, hiszen csak fiúkkal hálnak? – kérdezte egyszerű nyíltsággal.

SteelCurtain >!

Még sok más telerajzolt lapot hozott a pap, és őszinte buzgalommal magyarázta az alakokat meg rajzai értelmét. Idővel a különböző klánok főnökeit és más papokat is megismertem, akiket a fehérek gyakran megvetően varázslónak neveznek, és azzal gyanúsítanak, hogy megcsalják, és anyagilag kihasználják alattvalóikat. Pedig mennyire téves ez az elképzelés, mennyire európai! Ezek az öregemberek – néhány kivételével – jók és nemes gondolkodásúak, sziklaszilárdan hisznek természetfeletti képességeikben, mindent megtesznek, ami hatalmukban áll, hogy hívő klántársaiknak segítsenek és tanáccsal lássák el őket.

SteelCurtain >!

Hozzákezdtem a temetési urnák közelebbi tanulmányozásához. Az ükapa által készített urna durva munka volt, és nem díszítették domborművek. A középsőt már jobban kidolgozták, s reliefekkel volt tele, formája a különleges húsvét-szigeti kultúrára emlékeztetett. A legmélyebb benyomást a szellemurna keltette, ezen szorosan összefonódtak a tökéletesen kidolgozott domborművek. Elégetett csontok maradványai mindhárom urnában voltak. Ahogy a bennszülöttek elbeszélték, azelőtt sok ilyen urnát találtak Choiseulön, de a misszionáriusok unszolására, mint az ördög művét, összetörték vagy a tengerbe dobták őket.


Hasonló könyvek címkék alapján

Bíró Lajos: Újguineai utazásom emlékei
Miloslav Stingl: A nyugalmazott emberevők szigetei
Rákos Sándor – Bodrogi Tibor (szerk.): Táncol a hullámsapkás tenger
Keith Douglas Young: Kalandra születtem
Bíró Lajos: Hét év Új-Guineában
Bíró Lajos: Hat év Új-Guineában
Bronisław Malinowski: Baloma
Bodrogi Tibor (szerk.): Navaring, az óriás
Petr Jahoda: Az őskor utolsó tanúi – Afrika, Új-Guinea, Ázsia
Eric Lambert: A zöld árnyak szigete