A ​balek 777 csillagozás

Hugh Laurie: A balek Hugh Laurie: A balek Hugh Laurie: A balek

A kiszuperált gárdistakapitányról, Thomas Langról sok mindent el lehet mondani – például lusta, trehány és megbízhatatlan –, azt azonban nem, hogy hidegvérű gyilkos lenne. Miután felbérelik egy amerikai iparmágnás megölésére, úgy dönt, hogy figyelmezteti a kiszemelt célpontot, és mint tudjuk, jó tett helyébe rosszat várj. Igazi balekként nemsokára Buddha-szobrokkal töri be mások fejét, gonosz milliárdosok eszén próbál túljárni, és egy elszabadult CIA-ügynökökkel és reménybeli terroristákkal teli nemzetközi összeesküvés közepén találja magát, miközben egyetlen célja, hogy megmentse a hosszú lábú lányt, akibe beleesett… no és az se lenne rossz, ha bónuszként megakadályozna egy nemzetközi vérfürdőt.

Fordulatokkal és fergeteges humorral teli regényében Hugh Laurie, minden idők egyik legjobb komikusa bizonyítja, hogy nemcsak színészként, hanem íróként is ellenállhatatlanul vicces.

Eredeti megjelenés éve: 1996

>!
Cartaphilus, Budapest, 2019
464 oldal · ISBN: 9789632666808 · Fordította: Ördögh Bálint
>!
Cartaphilus, Budapest, 2019
464 oldal · ISBN: 9789632666990 · Fordította: Ördögh Bálint
>!
Kelly, Budapest, 2011
334 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639667358 · Fordította: Ördögh Bálint

3 további kiadás


Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Alexander Woolf · Thomas Lang

Helyszínek népszerűség szerint

Prága


Kedvencelte 57

Most olvassa 40

Várólistára tette 157

Kívánságlistára tette 51

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Angria_Wolf>!
Hugh Laurie: A balek

Először is… FIGYELEM A KÖNYV HEVES ÉRZELMEKET VÁLTOTT KI, EZÉRT AZ ÉRTÉKELÉS HANGVÉTELE IS ENNEK MEGFELELŐ!
Miután befejeztem az olvasást, azonnal két kérdés merült fel bennem. Egyik sem elhanyagolandó.
1, Mi a francért lett szegény Tomi balek a magyar olvasatban? Komolyan vártam, hogy majd kiderül, de egyre jobban nem értem. Vagy legalábbis…jó, oké, tudom, saját bevallása szerint nem ért semmihez, csak a motorozáshoz, meg ugye senki nem nézi ki belőle, hogy ő a legnagyobb franc. Pedig de. És belerángatják elég sok mindenbe igaz. De akkor is ő hoz minden csavart a szituációban!! Úgy hogy komolyan kapja be, aki A balek címet adta neki. Ennyi erővel az eredeti simán maradhatott volna.
Éééés…
2, Hogy nem lehet ezt szeretni??? Mármint a könyvet…természetesen. Elolvastam jó pár értékelést, mielőtt az utolsó lapokhoz értem, de biztos megint én vagyok a hülye, mert ezt sem értem. Először is olyan olvasók húzzák le értékelésben a leggyakrabban, akiknek ott a tojáshéj a fenekükön. Hát jó hogy nem értik sem a poénokat, sem a sztorit. A történetnek nem az a lényege, hogy minél maffiásabb, minél elrugaszkodottabb legyen! Mi az hogy ezerszer megfilmesített történet. Fenéket! Én bizony nagyon kényelmesen belesüppedtem, és élveztem minden percét, akárkinek is fáj ez most. És amit még mondani fogok… Az, hogy aki ezeket a poénokat nem veszi, aki nem tud olvasni Hugh sorai között, finoman szólva is sótlan, ne haragudjatok. Az ő humora nem az egyszeri embernek való (ezeket a vicceket nem lehet megmagyarázni, vagy érted, vagy nem). Túl sok mindent észben kell tartani hozzá, és itt nem csupán a történetre, de a világ összes rezdülésére gondolok. Sok dolgot meg kell ahhoz érni, sok dologba bele kell esni ahhoz, hogy élvezni tudjuk ezt a sajátságos világot (Mert hogy ez Thomasról és vele Hughról szól!! Egyáltalán nem a sztorira van kiélezve.) a pörgő humorával, szarkazmusával, és nem utolsó sorban a „nem akarok akciófilmet írni” történetével. Hugh egyáltalán nem azt akarta elérni, hogy megírja a világ legsikeresebb, legakciódúsabb könyvét. Azt akarta, hogy miután valaki elolvassa, kezdjen el máshogy gondolkodni, kicsit legyen több azzal amit tőle kapott. És ez nálam a maximum volt. Kaptam a lelkéből, a múltjából, a magánéletéből, kaptam a humorából, a tudásából, a szenvedélyéből…és még sorolhatnám. Ez az az ember! :) (Igen az a versem róla szól, aki olvasta.) Mert hogy Hugh szó szerint kirakta magát a könyvben. Szó szerint nyitott könyvként olvastam benne. És erre lehúzzák? Unalmas? Olvashatatlan? Nem vicces? Te jó szagú málnabokor! Hát ugyan arról a könyvről beszélünk???
És még valami. Ha pár mondatot fűzhetnék Hughnak (amit hamarosan meg is teszek) ehhez, az az hogy: Kösz az utolsó két mondatot, kb. 5 percig röhögtem rajta, és se nap, se olívazöld nem kellett hozzá!! A másik, hogy tudtam hogy Ronnie lesz a győztes. Mertél volna mást írni! Megnézhetted volna magad! :D

(És igen, teljesen jól látod, baromira elfogult vagyok vele szemben. De ez segít abban, hogy megértsem.)

10 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!
Hugh Laurie: A balek

Mr. Laurie, humorból csillagos ötös! Úgy is mondhatnám, hogy szétröhögtem az agyam :) Nagyon közel áll hozzám az a humor, amit Hugh Laurie képvisel, úgyhogy jó is, hogy nem tömegközlekedés közben olvastam, mert kínos lett volna kétpercenként felnyihogni :) Szívesen odaadnám egy forgatókönyvírónak, aki igen jártas a remekbe szabott komédiák filmre adaptálásában, és természetesen csakis Laurie játszhatná a főszerepet. Mondjuk, ha minden poént át akarnánk ültetni, két hétig egyfolytában ülhetnénk a moziban, ami azért lássuk be, nehezen kivitelezhető :)

MonikaR>!
Hugh Laurie: A balek

„A demokraták nem olvasnak könyveket, Lang. Az emberek nem olvasnak könyveket. Az emberek magasról szarnak bele a filozófiába. Az egyetlen dolog, ami érdekli az embereket, az egyetlen dolog, amit elvárnak a kormányuktól, az az egyre nagyobb és nagyobb fizetés. Évről évre azt akarják, hogy nőjön a fizetésük. Ha nem nő tovább, új kormányt kerítenek maguknak. Ez az, amit az emberek akarnak. Ez az, amit mindig is akartak. Ez, barátom, a demokrácia.”

Hűha! Bajban vagyok ezzel a könyvvel. Laurie jó kis történetet gondolt ki, filmben még jobbat mutatna, viszont ez a rengeteg összevissza fecsegés!!! Megáll az agyam!!! Hogy tud valaki ennyi hülyeséget összehordani egy egyszerű mondatra vagy gondolatra??? Az egész könyv 100 oldalba simán befért volna, és 5* lett volna. De hogy miért írt ennyi hülyeséget még hozzá, azt nem értem. Voltak benne nagyon érdekes és elgondolkodtató, ironikus, szarkasztikus dolgok, de a sok összevisszaság elnyomta őket… Mondjuk történik valami érdekes, és itt a főszereplő 10 oldalon át gondolkodik minden hülyeségről és 10 oldal után vissza térünk a történéshez, de már fogalmunk sincs, hogy tulajdonképpen mi is történt… Azért nem szeretném nagyon lehúzni, mert valahol érdekes volt az egész, csak túl sok.

Laurie ironikus gondolatmenete szörnyen emlékeztet az egyik volt osztálytársamra, aki annyit beszélt, hogy a szülei pszichológushoz vitték mert azt gondolták hogy valami baja van. Persze a pszichológus szóhoz sem jutott tőle, úgyhogy pár szeansz után már nem fogadta többet. Szegénykének, még mai napig sem áll be a szája. Azt mondja, túl sok gondolat cikázik a fejében és nem tudja bent tartani őket. Úgy gondolom, a könyv írása közben Laurie-nak is megállás nélkül cikáztak a gondolatok a fejében, és ha nem írta volna le őket, megőrült volna.
Gondolom, hogy nagyobb sikert aratna íróként, ha társulna egy másik, csendesebb, nyugodtabb íróval vagy szerkesztővel, aki segítene neki kicsit összeszedni a gondolatait.

>!
Kelly, Budapest, 2011
334 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639667358 · Fordította: Ördögh Bálint
2 hozzászólás
Mariann_Czenema P>!
Hugh Laurie: A balek

Tényleg elég hálivúdi, de nekem most jól esett + ez az 1400.olvasmányom, juhé.
(viszont a „fergeteges humort” nem találtam meg benne)

turanett P>!
Hugh Laurie: A balek

Nem tudom ,hogy mi baja az embereknek ezzel a könyvel. Nem volt ez rossz. Sőt! Kifejezetten szórakoztató volt. Én nagyon szeretem az angol humort és ez a könyv ebben nem szenvedett hiányt. Lehet, hogy az a baj sokaknak, hogy azért ehhez a könyvhöz kell némi élettapasztalat és egy kis rálátás a politikára. Sajnáltam Tomast, belerángatták olyan dolgokba, amihez semmi köze. Ő csak próbált túlélni. Több kevesebb sikerrel. :) Szegénnyel minden történt, Megverték, meglőtték, megfenyegették. Nem volt egyszerű a helyzete. De a humora minden helyzetben vele maradt.

GabrielVaraljay>!
Hugh Laurie: A balek

„Ez a demokrácia, Benji. Egy ember a sok ellen.”

Lucijja>!
Hugh Laurie: A balek

Imádtam! Pont kellő mennyiségű szarkazmus és irónia lengte be amennyire szükségem volt. Rengeteget kacagtam fel hangosan, és utána még egyszer minimum el kellett olvasnom a szóban forgó mosolyfakasztó bekezdést/bekezdéseket. A főszereplő is szimpatikus volt ( naná, mivel egész végig Hugh Laurie ugrált a képzeletemben Tom Langként, de ez mellékes). A könyv címét meg nem tudom mire vélni, hacsaknem valamelyik másik szereplőre nem utal, mert Tom nem tűnt számomra egy kicsit sem baleknak.

Jean>!
Hugh Laurie: A balek

Akkora csalódás! Azt hittem, egy remek könyvet fogok olvasni, Laurie-t imádom imádtam (akkor még, amikor ezzel a könyvvel próbálkoztam pár éve).
De ez nagyon béna! Nem is bírtam végigolvasni.

1 hozzászólás
Borka_V_Szabó IP>!
Hugh Laurie: A balek

Iszonyú régen olvastam, tesómtól kapott ajándék könyv volt. Nem is tudtam, hogy fenn van Molyon! De most már tudom. :D Szóval nem tudom, sokaknak nem tetszett, de én élveztem. Gyorsan végeztem vele, arra emlékszem, egyszer tökéletesen élvezhető volt. Nem egy Beckett vagy Tolsztoj, de tökéletesen lekötött. Akkor és ott nekem pont jólesett. „Megvettem.” :)

2 hozzászólás
moncsicsi83>!
Hugh Laurie: A balek

Nem voltam tőle elragadtatva. Félre értés ne essék, összességében nem rossz ez, de nekem olyan követhetetlennek, zavarosnak tűnt az egész. A végén már azt sem tudtam mi van…
Volt 1-2 poén, amin tudtam nevetni, mosolyogni, de nem volt sok. Elment…


Népszerű idézetek

forczekadri>!

Hm, hol is hagytam az időgépem? Ja, tudom már, jövő szerdán.

92. oldal

Angria_Wolf>!

Volt egyszer egy ember, aki felkeresett egy pszichiátert, mert már teljesen megbénította a repüléstől való félelem. A fóbiája azon a hitén alapult, hogy bármelyik gépre száll is fel, bomba lesz rajta. A pszichiáter próbálta kikezelni a fóbiát, de sikertelenül, így aztán inkább elküldte a betegét egy statisztikushoz.A statisztikus nyomogatta egy kicsit a számológépét, aztán tájékoztatta az embert, hogy annak az esélye, hogy a következő gépen, amire felszáll, bomba lesz, félmillió az egyhez. Az ember még mindig nem volt nyugodt, és meg volt róla győződve, hogy ő lesz az, aki a félmilliomodik gépre száll fel. Így a statisztikus újra nyomogatott egy keveset a számológépén, és azt mondta: „rendben, nagyobb biztonságban érezné magát, ha az esély tízmillió az egyhez lenne?” Az ember azt mondta, hogy igen, természetesen. Így a statisztikus azt mondta: „annak az esélye, hogy két, egymástól független bomba legyen a gépen, amire legközelebb felszáll, pontosan tízmillió az egyhez.” Az ember értetlenül nézett és megkérdezte: „ez mind szép és jó, de hogy segít ez rajtam?” A statisztikus pedig így felelet: „Nagyon egyszerű: vigyen fel magával a gépre egy bombát.”

203-204. oldal

Kiss_Melinda_Éva P>!

Tegyük fel, hogy el kell törnöd egy ember karját.
A jobbat vagy a balt, nem számít. A lényeg, hogy el kell törnöd, mert ha nem… nos, ez sem igazán fontos. Legyen elég annyi, hogy ha nem töröd el, akkor nem számíthatsz túl sok jóra.
Na mármost, a kérdésem a következő: gyorsan töröd el a kart – reccs, hoppá, bocs, várj, segítek, itt ez a rögtönzött sín –, vagy elnyújtod az egészet jó nyolcpercnyire, időről időre leheletnyivel növelve a nyomást, egészen addig, míg a fájdalom már lila és zöld és forró és jéghideg, és üvölteni kell, annyira elviselhetetlen?
Hát igen. Egyértelmű. A helyes megoldás, az egyetlen megoldás az, ha minél hamarabb letudod az egészet. Kart eltörni, konyakot átnyújtani. Jó állampolgárhoz illően. Nincs más jó válasz.
Hacsak.
Hacsak, hacsak, hacsak.
Mi van akkor, ha a szóban forgó kar tulajdonosát történetesen utálod? De úgy istenigazából. Szívből jövő gyűlölettel.
Most fontolóra kellett vennem ezt a lehetőséget is.
Amikor azt mondom, most, arra a pillanatra gondolok, amit épp próbálok leírni; a pillanatra, ami egy töredéknyivel, méghozzá igen véres töredéknyivel előzte meg azt a másik pillanatot, amikor a csukló végül eléri a tarkót, és a bal felkarcsont legalább két, de még valószínűbb, hogy több, lötyögve egymáshoz kapcsolódó darabra törik.

Az imént említett kar az enyém. Nem valami elvont filozofikus kar. A csont, a bőr, a szőrszálak, a kis fehér sebhely a könyök csúcsán, melyet a Gateshill általános iskola fűtőtestjének sarka okozott – mindez hozzám tartozik. És most érkezett el az a pillanat, amikor fontolóra kell vennem annak a lehetőségét, hogy a mögöttem álló férfi, aki a csuklómat szorítva szinte már szexuális vágytól fűtött odaadással feszíti a karomat felfelé a gerincem mentén, utál engem. De úgy istenigazából. Szívből jövő gyűlölettel.
Az örökkévalóságig húzza a dolgot.

11-12. oldal

5 hozzászólás
Sceurpien I>!

A demokraták nem olvasnak könyveket, Lang. Az emberek nem olvasnak könyveket. Az emberek magasról szarnak bele a filozófiába. Az egyetlen dolog, ami érdekli az embereket, az egyetlen dolog, amit elvárnak a kormányuktól, az az egyre nagyobb és nagyobb fizetés. Évről évre azt akarják, hogy nőjön a fizetésük. Ha nem nő tovább, új kormányt kerítenek maguknak. Ez az, amit az emberek akarnak. Ez az, amit mindig is akartak. Ez, barátom, a demokrácia.

164. oldal

forczekadri>!

A férfiaknak nincsenek céljaik. […] Így aztán kitalálnak párat, és felállítják azokat egy focipálya két végében.

183. oldal

Algernon P>!

A háborúban bármelyik fél is hívja magát győztesnek, nincsenek győztesek. Mindenki vesztes.
/N. Chamberlain/

15. oldal

forczekadri>!

…lehet, hogy hülye vagyok, de hülye azért nem vagyok.

83. oldal

Sceurpien I>!

Nincs visszaút. Nem lehet megállítani a világot.

176. oldal

Maya>!

(…) mégis hogyan őriz egy testőr egy olyan testet, ami nem is tartózkodik ugyanabban az épületben? Telefonon? Ez lenne a digitális testőrködés?


Hasonló könyvek címkék alapján

Gabriel Wolf: Something Sickly Unique
Gabriel Wolf: Valami betegesen más
Ian Fleming: James Bond – A gyémánt örök
Tom Rob Smith: A 44. gyermek
David Mitchell: Felhőatlasz
Robert Harris: Führer-nap
Rhys Bowen: Holttest a fürdőkádban
Boris Vian: Ki érti a csajokat?
Boris Vian: És mindez a nők miatt!
Stephenie Meyer: A Vegyész