Megfelelő ​méret (A siló 2.) 82% 391 csillagozás

A legbosszantóbb, hogy a 120 oldalból csak az utolsó 5 oldalon történt említésre méltó cselekmény, amúgy az egész könyv egy végeláthatatlan lépcsőzés. Ez elég unalmas volt, pedig amikor megtudtam, hogy a polgármester szemszögét olvashatom, egészen örültem, gondoltam sok titokról lerántja a leplet. Nem, a polgármester se nagyon tud semmiről.
Úgy látom, hogy ez a sorozat leggyengébb része, szóval elolvasom még a folytatást.

„Ezt szerette a legjobban: a kezdést. Szerette a kezdeteket. Az első sort. Azt, ahogy a semmiből valami lesz.”

Azt hiszem, ez a történet lesz az, amelyik megtanítja, ne ítélkezzek elsőre.
Legalább is, ami az első pár információt jelenti.

Talán kezdeném avval, hogy nem vagyok rajongója ennek a sorozatnak.
A kezdeti ellenszenvem nem megalapozott, egyszerűen nem vagyok jól mostanában.
Vidámat kellene olvasnom, de rendre súlyos témákba futok bele.
Ez most sem volt másképpen.

Terjedelmileg megint csak egy csepp kötetről van szó, bár azért azt örömmel fogadtam, hogy az előző részhez képest növekedett.
Tartalmilag változó érzéseket váltott ki belőlem.

Elsődlegesen, egész végig összeszorult gyomorral olvastam és pont ezért sokszor csak napok múltán vettem kézben, egy – két fejezet és megint félre tettem.
Utálom a bezártságot és itt nagyon berekesztve éreztem magam.
Fuldokoltam, de nem csak emiatt, hanem azért is, mert rá kellett döbbenjek, hogy ezernyi érzelem mutatkozik meg a lapokban.

Jahns polgármester asszony az előző könyvben nem nyerte el a tetszésemet, nagyon ellenszenves volt.
De ennél a résznél betekintést engedett az életébe, sokkal jobban átláttam az ok és okozatokat, és végül egyszerűen rá kellett jöjjek, hogy gyarló és csak ember. Egy olyan világban ami kegyetlenebb, mint az eltudom képzelni és nem hiszem akarnék ott élni.
Az érzelmi és életi hullámvasútja magával ragadott és a végére megkönnyeztem.
Ezért írtam, hogy nem lenne szabad elsőre ítélnem.

A másik kiemelkedő alak, Juliette volt számomra.
Bár sok információt nem tudtam meg róla, mégis nagyon pozitívan könyveltem el.
Szorgalmas, tartással és őszinteséggel bíró személy.
Remélem még olvashatok róla.

A harmadik, de egyben még mindig a homályban megbúvó személy pedig, a seriff helyettes.
A róla alkotott véleményem és a megismert információk, arra a következtetésre juttattak, hogy emberileg önfeláldozó, csendben spoiler és jó munkaerő.

Ami a többi karaktert illeti nyilván mindenkiben ott lapul az árnyaltság, bár oly sokan vannak, nagyon kevés a tudás egyenlőre.

A negatívum, hogy rövid, és fullasztó.
Valamint, legnagyobb sajnálatomra itt is megerősödött bennem a hit, az emberi faj elhullásra ítéltetett.
Hogy az alkalmi hatalom és jólét hajszolása mikre nem késztet embereket, döbbenet.
És számomra csak sajnálatot vált ki.
Szánalmas ha úgy tetszik.

Sajnálom, hogy ennyire valósághű.
Persze lehet pont ez adja meg azt a kis pluszt, hogy tovább akarom olvasni.

Kíváncsi leszek mi a következő menetrend.

Oh és még annyit, ha ennyit lépcsőznék egy szavam nem lenne a súlyomra.
Kicsit irigykedem e tekintetben.

„Jobb csatlakozni egy kísértethez, mint hagyni, hogy kísértsen bennünket. Ha az élet üres, inkább semmilyen se legyen…”

Érdekes világ, remek karakterek, izgalomban sincs hiány.
Tökéletes olvasmány.

Az első rész jobban tetszett. Itt picit olyan érzésem volt, hogy csak megyünk, megyünk és megyünk. És még mindig megyünk… Rubint Réka nem lépcsőzik ennyit 1 héten, mint ebben a könyvben Jahns és Marnes… várom már, mikor kapunk egy kicsit többet! Remélem a 3. rész tartalmasabb lesz. Neki is kezdek. :)

Továbbra is csigáz, fáraszt a sorozat. Kissé hosszabb, ám egészen a végéig egy kampánykörúttól, és némi társadalmi intrikától eltekintve megint csak nem igazán történik semmi, éppen ezért írni sem lehet róla túl sok mindent. Azért a végére elkezdtek alakulni a dolgok. A stílus azonban tetszik, bár ennek is nehézkesebben álltam neki, de a végére olvastatta magát. Majd valamikor jöhet a következő adag.

Igazán tanulságos utazást tettünk a Siló mélyébe. Emeletről emeltre lefelé hatolva tárult fel az a szervezett, jól működő rendszer, ami táplálja, életben tartja ezt a hatalmas föld alatti építményt. Minden embernek megvan a maga részlege, a maga fontos munkája, mindenki fontos eleme az egésznek (a küldeményeket, táplálékot továbbító, lépcsőző szállítók kemény fizikai megterhelése elképesztő). Sajnos mint, ahogy mindenhol itt is megjelennek a hatalmi harcok, amiknek sosincs jó vége.
A mély-lentben megismerhetjük Julest, ezt az élénk, rendkívül okos, jó probléma megoldó képességgel megáldott leányzót, aki remélem még fontos szerepet fog játszani a további részekben.
Maga a történet nem túl eseménydús, inkább a befelé megélt érzelmek hangsúlyosak, amik aztán még fájdalmasabbá teszik az utolsó oldalakat.

Ennek a sorozatnak mindig meglepnek a kötetei. Minden egyes alkalommal azt hiszem, hogy kapok egy akcióval teli, de mélyebb mondanivaló nélküli disztópiát.
Aztán érkezik egy érzésekkel és politikával, taktikázással teli thriller. Ami nem tetszik, hogy rövid. Annyi lehetőség lenne még benne. És az sem tetszik, hogy olyan szinten leviszi a hangulatomat, hogy egyszerre nem lehet olvasni belőle 30 oldalnál többet. Bár kitalált világban játszódik, mégis túl sok köze van a valósághoz, ami elkeserítő…

Holston seriff halálával a siló benti működésére fókuszál ez a kötet. A seriff helyére a polgiasszony megtalálta utódját, akihez el kellett menni. Most látszik igazán mekkora a menedékhely föld alatti része, két napi lépcsőzés lefele, majd vissza. Egyértelmű, hogy egy ekkora létesítménynek több “szemétdombja” azaz területe van, ahol kiskakas kapirgál, az egyiket meg is kapjuk az IT vezetőjének személyében. A feszültség kiindulópontja így tehát adott. spoiler

Nyugtassatok meg, hogy nem csak nekem veszett el az a rész, amikor megtudhatjuk a poént! Vagy csak azt, hogy miért éppen ezt a címet kapta ez a rész. Mert, hogy sok értelme nincs.
Értem én, hogy mi volt ezzel az író célja. Ha már tudjuk mi van odakint, akkor lássuk kicsit a siló belsejét is! Nézzünk körül mi van itt! A vége pedig az lett, hogy a szereplőkkel együtt kellett megmásznom 140 emeletet oda-vissza. De ez maga a dög unalom volt.

Úgy csuktam be a könyvet, hogy nem éreztem semmit. Nem kellett rajta órákat agyalnom, nem kötötte le a figyelmemet. A karakterek és a leírások silányak voltak.
Csak abban bízok, hogy a következő rész jobb lesz….

https://konyvkoktel.blogspot.hu/2016/08/hugh-howey-hols…

A meglehetősen erős kezdés után a Siló második része gyengébbre sikeredett. Hatalmas plusz pont, hogy az első résszel ellentétben itt már mélyebb betekintést nyerhetünk a föld alatt élő emberiség életébe, de még mindig nagyon sok részlet kimarad, amit nem lett volna hátrány részletezni.

A Siló polgármesterasszonya, egy igencsak magas pozíciót betöltő személy elindul egy erős jellemű és céltudatos, hierarchiában is jóval alatta álló lányhoz, hogy meggyőzze, töltsön be egy megüresedett helyet „odafent”. Hatalmas és szükségszerű erőfeszítést tesz azért, hogy olyan embert állítson az építmény vezető körébe, aki ténylegesen képes is tenni valamit a túlélésért, nem csak folyamatosan panaszkodva gázol át társain, nem törődve mással, csak önmagával, és a saját szintjével, átvitt és szó szerinti értelemben is.

Ebben a könyvben feltárul előttünk a Siló felépítése, társadalmi rétegződése, a mozgatórugóit működtető személyek jelleme, ahogy Jahns és társa megteszik a több, mint 100 emeletnyi utat a lányhoz. Ugyanakkor elég halvány a megvilágítás, érezhetően sokkal több lenne még, amit fel lehetne tárni, ki lehetne bontani, esetleg egy kicsit izgalmasabb cselekménnyel, vagy újabb szemszögek bevonásával. Jókora hiányérzetet hagy a könyv, egyszerűen nem elég még így sem, hiába nyújt többet ilyen téren, mint az előző kötet. A rövidség és az éppencsak súrolt felszín ott előnyösen szolgálta a mondanivaló kiemelését, itt viszont ugyanez inkább hátrány, mint pozitívum. Ebben a részben nem annyira indokolt a kurta történet, ami még úgy sem lett kifejezetten hosszú, hogy kétszer annyi terjedelmű, mint az első rész.

Emellett az írói stílus maga tetszik, ahogy távolságtartóan meséli el a történéseket, mégis olyan lényeges tulajdonságokat emelve ki a szereplőkben, amik alapján kiderül, milyen is a sorsuk a Silóban, mennyi mindennel kell megküzdeniük lélekben is.

Ez a rész kevésbé ért nálam célba, mint az előző, de legalább már kirajzolódott előttem maga az építmény, a benne élő emberek élete és ambiciózus volta. Az egész társadalom olyan, mint egy nagy hangyaboly, ahol mindenkinek megvan a maga szerepe, viszont közülük többen is vakok a körükön kívül folyó munka fontosságára. Ahhoz, hogy ilyen körülmények között életben tudjanak maradni, szükség van minden ember munkájára, mely munka lehet ugyanolyan fontos, mint bármelyik másik, hiába nem úgy tűnik elsőre. Más környezetbe helyezve és leegyszerűsítve ugyan, de kitűnő szemléletetése ez sok mai hiearchikus rendszernek, jelenbeli társadalmaknak is.

Így, a második rész után nagyon remélem, hogy a cselekmény közelít majd valamiféle tetőpont felé, vagy egyáltalán beindul, mert mostmár tényleg történnie kell ütősebb dolgoknak is.

off

Haladunk mélyen a Siló alja felé, és engem megbabonáz ez az egész.

Ahogy felépül ez a társadalom, a szintek, a dolgok helye, és aztán az igazi munka leírása nagyon megfogott! Újabb szereplők jöttek képbe, és hát Juliette egy igazi szuper nő, legalábbis most annak látom. És ez a rész is gyomorszájon tudott vágni, de még hogy!!

Nem tudom hogy mi Howey varázslata, de a föld alatt élő emberek bezártságának valami olyan atmoszférát teremt, hogy heves szívdobogások között olvasom, mert itt ha valami feszül, az nagyot pattanhat. Élvezem, nagyon ezt a sorozatot. És most nem is tudok értelmesen gondolkodni, nekem ez a rész is nagyon nagyon tetszett!!