Kivetve (A siló 3.) 91% 333 csillagozás

Végre! Ez a kötet újra izgalmas volt, egy cseppet sem unatkoztam. Nagyobb betekintést nyerhetünk a siló életébe, működésébe.
A főszereplőt kedveltem, igazi érzelmi kavalkádon kellett keresztül mennie. Egyszer fent, egyszer lent, ahogy a mondás tartja.
A vége fenomenális, ez az eddigi legnagyobb fordulat.

Kedves @raka0328! Igazad van, tényleg haladt a történet az izgalom felé, végre jobb lett a dolog! Megint csak az előzőnél egy fokkal tartalmasabb, és sok fokkal érdekesebb a könyv maga. Eddig is tudtam, hogy Hugh Howey tud írni, de eddig csak a disztópia száraz ízét érezhettem, de itt, különösen a második felében végre kaptam egy jó kis kalandos, igazi hullámvasutas sztorit. Nagyon megkedveltem Jules-t,spoiler nagyon kíváncsi lettem arra, hogy alakul ez tovább. De most tényleg szünet.

A második rész után kicsit veszítettem a lelkesedésből, de ezzel mindent jóvátett Hugh Howey. Újra visszatért a Holston nyújtotta élmény. Ezúttal végig élmény volt olvasni és nem csak az utolsó pár mondatoktól esett le az állam. Jules okos és szimpatikus karakter, aki a mély-lenti világban szerzett gépészeti tapasztalatát felhasználva, sheriffként is hamar rálelt a Siló működésének gyanús „hibáira”. Ez azonban (sejthetően) még csak a jéghegy csúcsa.

3. rész

A kötet felénél még bizonyosra vettem, hogy eddig tartott közös kalandunk a siló-lakókkal, de ahogy peregtek a lapok, felpörögtek végre az események is, és az elmémre ereszkedett réveteg unalmat közepes erősségű kíváncsiság váltotta fel.
No persze nem kalapál a szívem holmi eget rengető izgalmi avagy érzelmi behatásoktól, és intellektuálisan sem dolgoztatott meg a regény, de elkezdtek érdekelni a miértek, és ez éppen elég motivációt jelent a folytatáshoz.

Csak előbb kicsit pihenek valami mással, mert baromira lefárasztott ez a sok lépcsőzés már megint. :D

(Tartalmasabb értékelésnek szerintem csak a záró kötet után lesz értelme…)

Oké, most már tényleg kíváncsi vagyok, hogy hova vezet ez. A feszültség egyre nő, miközben a politikai játszadozás durvul. Most nem fogok egy évet várni a folytatással :)

Végre kezd beindulni a történet :D az elején ezt is nehezen kibontakozónak éreztem, de a végére újból nem tudtam lerakni amíg be nem fejezem :D Egy biztos, szerintem ne olvassa senki úgy hogy ha nincs meg a következő rész, mert úgy záródik le hogy újabb kérdéseket vet fel. :)

Egyetlen egy szerencséje van Hugh Howey-nak (vagy inkább a KMK-nak?), mégpedig az, hogy mikorra kezembe vettem a sorozatot, már minden része kiadásra került! Mert ilyen befejezés után a falat kapartam volna kínomban, ha nincs nálam rögtön a folytatás.
Egyszerűen zseniális!

Ebben a könyvben van minden, ami az előző részből hiányzott. Nem mondanám, hogy ömlik az információ és halmozódik a bonyodalom, de végre történik valami. A Silóban élő emberek némelyike elkezd kételkedni, kutatni, gondolkodni, és megosztani másokkal az újonnan szerzett életveszélyes tudást. Jules-szal együtt mi is több dolgot kideríthetünk a Siló világáról és rég elásottnak hitt titkairól, ami löketet ad az események beindulásának. Kíváncsi természete miatt ismerősei segítéségével megdöbbentő információkat ás elő az igazságról, elkerülhetetlenül haladva az ezért kijáró büntetés felé, ami szintén meglepő fordulattal kecsegtet.

Viszont elég sok ember hal meg, és ez már kezd kicsit nyomasztóvá válni. Valahogy túl egyszerű ez a megoldás, hogy aki a hatalom szemében kihágást követ el, már búcsúzhat is el az életétől spoiler. Csodálkozom, hogy ebben a világban a gondolatrendőrség off még nem létezik, és nem törölték ki a szótárakból az odakint, csillag és felhő szavakat. Ezen dolgok miatt is sötét és depressziós a könyv hangulata. Ahol a remény megmutatja magát, ott a következő pillanatban már szinte el is tűnik, nem hagyva maga után mást, csak holttesteket és haragot.

Még mindig úgy gondolom, hogy párhuzamosan több szemszögből elmesélve ez a történet többet is tudna adni. Így, szétdarabolva és lassan felépítve sem rossz, viszont az összeszedetlenség és kuszaság hatását kelti, pedig közben tényleg érdekes képet mutat arról, hogy is működik a hatalom és a társadalom viszonya, még ha leegyszerűsítve is. Ráadásul most nem kevés izgalmat is nyújt, feszültséget kelt, közelítve ahhoz a ponthoz, ahol a várt robbanás majd bekövetkezik, ösztönözve az olvasás folytatására.

Határozottan jobb volt, mint a második rész, igaz itt is lépcsőztünk egy keveset. :) A szálak kezdenek kuszálódni, és egyre izgalmasabb a történet is. Kicsit olyan érzésem van, mint amikor a Lost sorozatot néztem. Minden egyes rész úgy ért véget, hogy csak bámultam ki a fejemből, hogy MIVAN?! És persze rögtön elindítottam a következő részt. Most is ezt teszem. Elő a negyedikkel!

Juliette seriffként új feladatkörrel és problémákkal szembesül, mindezek megoldásában teljesen egyedül marad. Holston után nyomozva rájön a titokra, mely újabb kérdéseket vet fel. Természetesen az IT nem hagyja, hogy bármi is kiderüljön és csakhamar az ajtó előtt találja magát, ő lett az újabb takarító. Tetszik, hogy a rövidsége ellenére a feszültség nem marad el. spoiler