Az az érdekes ebben a történetben, hogy úgy tudtam imádni, hogy mostanában már kicsit besokalltam a disztópiákból és a posztapokaliptikus történetekből. De ez ennek ellenére nagyon tetszett, talán azért, mert nem young adult, és sokkal inkább a klasszikus disztópiákra hasonlít. Nekem az 1984 jutott róla kicsit eszembe.
Ami nagyon tetszett ebben a történetben: egyrészt a rejtély. Végig rágja az embert a gondolat: most tényleg mérgező a külső világ, vagy kint megint minden zöld és kék, és van remény a jobb életre?
A másik pedig – és emiatt írtam, hogy számomra hasonlít kicsit a történet az 1984-re – a manipuláció, amivel fogva tartják a siló lakóit. Az 1984-ben is az a kedvenc részem, amikor a főhős megkapja a könyvet, és rádöbben, hogy egy nagy méretű átverés részei. Elhitették velük, hogy nem tehetnek mást. Központilag manipulálják őket, hogy azt tegyék, amit akarnak, és ott maradjanak, ahol lenniük kell. Pontosan ez a gondolat kerül elő itt is: direkt elhitették, hogy a külső világ mérgező. Beléd nevelték, hogy aki ellenkezik, az takarít. Akkor lehet gyereked, ha a lottó engedi. Minden egyes cselekedetedet szabályok közé szorították, de senki sem tudja, hogy ezek a szabályok kit és mit szolgálnak valójában.
Összefoglalva szerintem egy nagyon érdekes történet, elgondolkodtató, és a szerző nagyon szépen leírta Holston gondolatait. Bár nem young adult, tulajdonképpen én minden korosztálynak ajánlanám, a fiatalabbaknak is, amennyiben szeretik az ilyen jellegű, disztópikus, posztapokaliptikus történeteket. Nem annyira cselekmény, sokkal inkább gondolatközpontú, de egyáltalán nem unalmas.
A további gondolataimat a történetről, és néhány érdekességet itt olvashattok: http://deszy-diary.blogspot.hu/2013/05/olvastam-hugh-ho…