A ​hajótörött (A siló 5.) 89% 267 csillagozás

Csak ismételni tudom magam: Mr. Howey egy zseni, aki a disztópiák világában olyan mesterien tud alkotni, ami előtt kénytelen vagyok megemelni a kalapom.
Bárcsak lenne folytatás, bárcsak!

Ui.: napok óta azon gondolkodom, hogy milyen lenne egy silóban, vagyis a föld alatt, természet nélkül, egy elszeparált közösség különböző szintjein, ahol minden cselekedetet, gondolatot és érzelmet egy valakik által létrehozott „törvény” határoz meg, élni? Vajon egyszerű? Vajon tényleg megoldaná a problémákat? Vagy pont hogy bonyolultabbá tenné őket?

Hugh Howey végre felhagyott a spórolással és meg sem állt 296 oldal-ig. Hurrá!!!
Elképzelésem sem volt milyen befejezés vár rám, de abban biztos voltam, hogy az írónak ismét sikerül meglepnie. Úgy is lett! Izgalmas és feszült hangulatú volt, párszor megint majd megállt a szívem a döbbenettől, máskor meg nagyokat sóhajtottam a megkönnyebbüléstől. Eddig is tudtam, de most végképp bebizonyosodott, mekkora túlélő ösztönnel rendelkezik Jules. Na és persze Solo is. Belegondolni is szörnyű, min mehetett keresztül.
Nagyjából minden a helyére került, sok kérdésre választ kaptam, de azért van egy kis hiányérzetem. Ezen majd biztosan segít a Műszak sorozat.
Fájó szívvel búcsúzom a 18-as spoiler Siló lakóitól.

A hajótörött méltó záró kötete a Siló c. sorozatnak, mely megadja az eddigi hangulathoz tökéletesen illeszkedő realisztikus befejezést. De mint azt a szerző maga is kinyilvánította az epilógust követően, minden lezárás egy új kezdet, így még olvashatunk további történeteket a többi silóval kapcsolatban is.

Ebben a részben a cselekmény elérkezik a régóta várt és feszültséggel teli robbanáshoz, megtörténik, amire az eddigi részek felkészítésül szolgáltak. Kikelnek a magvak, amiket a föld alatti építmények tervezői elvetettek, további generációk neveltek, és látszólag meghozza gyümölcsét a titkolózás, mely természetesen egy nagyobb jó érdekét hivatott szolgálni. Az, hogy az átlagemberek feje felett dönt a hatalom, nem szokatlan eljárás, és valljuk be, néhány esetben tényleg célravezetőbb is. Viszont ahhoz, hogy évszázadokon keresztül ezreket a sötétben tarthassanak és megelőzzék a vírusként terjedő kételyt és felháborodást, nagyon erős kezekre és tehetségre van szükség. Elég egy ember, aki megsejti az igazat és aztán mer róla beszélni, a vezetés ereje és az emberek bizalma máris meggyengül.

Ismét több szálon fut a cselekmény a több helyszín érintettsége miatt, így minden „oldal”-nak lehetősége van véleménye megosztására, és az sem marad rejtve, mi történt nem is olyan rég az egyik közeli silóban. A 17-es számú siló olyan, mintha egy párhuzamos univerzum lenne, melyben az emberek keresztülmentek ugyanazokon a szakaszokon, amiken a 18-asban lévők is, életük pedig olyan véget ért, amilyet senki sem kívánna még az ellenségének sem. Jules-nak sikerül megismernie az ő történetüket, tanulni belőle, és szerinte egy jobb jövőt elképzelnie a saját hatalmas otthona számára. Azért írom, hogy szerinte, mert világosan sikerül szemléltetnie a könyvnek, hogy minden érmének két oldala van, egyik ember sem egydimenziós és nem lehet kizárásos alapon kategorizálni még a hatalmon lévőket sem: mert ők is csak túlélni akarnak, ahogy mindenki, csupán eltérő, szélsőségesebb módszerekkel, és az ő tapasztalaik mást mondanak, mint amit a felkelők éreznek helyesnek.

Az, hogy a jövő milyen esélyekkel kecsegtetet a 18-as siló számára, nem derül ki teljesen tisztán, nincs tökéletes boldog vég, mert ahogy a történet visszanyúl hosszú évszázadokra, úgy a jövőbe is ugyanígy csak távlatokban lehet vele kapcsolatban tekinteni. Nem történik egyik napról a másikra (pozitív) változás, és csak jóval később lehet majd ítéletet hozni egyes döntések felől: helyesek voltak-e vagy sem, mely nagy mértékben a nézőponttól is függ. Mindanozáltal nem egy depressziós véget kapunk, csupán kifejezi azt, hogy működik az élet: ha egyet lépsz előre, lehet, hogy közben hátra is lépsz kettőt. A kérdés az, megéri-e az a két lépés hátra a kívánt eredményért?

A szereplők erős személyiségek, akik mernek hangot adni gondolataiknak, akkor is, ha az tiltva van, és akár az életükkel is fizethetnek érte. Kétségbeesetten szeretnének egy jobb világban élni, vagy ha ők nem tehetik, legalább társaik és leszármazottaik számára elhozni az áhított boldogságot. Nem csak Jules, de Walker, Solo, Luke és még az ellenszenves figurák is igazi jellemek, akik hiába szeretnének néha istent játszani, maguk is csak emberek.

Ennél, az utolsó résznél érzem azt, hogy megfelelő hosszúságú a könyv, és hogy mindenki szóhoz juthat, akinek kell, mindenkire van idő. Pontosan így kellett volna ezt csinálni az előző részekben is, de nincs jogom panaszkodni, mert így is imádtam a sorozatot, és nem kérdés, hogy a további kapcsolodó köteteket is el fogom olvasni. Elképesztő, mennyire tiszta képet képes mutatni az író egy mini társadalom működéséről, politikájáról, pszichológiájáról, és hogy mennyire fontos kérdéseket és dilemmákat vet fel. Le a kalappal előtte. Mindenkinek ajánlom a sorozatot, aki érdeklődik a disztópiák és a sci-fik után, de azoknak, is akik nem, mert találkozhatnak benne néhány megdöbbentően valóságos dologgal, és nem árthat, ha az ember szeme néha kicsit tágabbbra nyílik.

Kikészültem a befejező kötet alatt… annyira akartam már tudni a nagy titkot, megismerni az okokat és a miérteket, hogy amikor hirtelen vége lett, én még lapoztam volna tovább, olyan érthetetlen érzés volt, mintha kimaradt volna a lezáró fejezet a könyvből. Imádom az egész sorozatot, az alapötletet, a hangulatteremtést, Howey stílusát, a kétségbeesett, gyomorszorító érzelmeket, mindent! De most hiányérzetem van… még olvasni akarom, több választ akarok, a szereplőket akarom, jövőképet, esélyt, lehetőséget akarok! Bezárva maradtam a Silóban… tudom, hogy lesz még két kapcsolódó rész, és biztosan el fogom olvasni, de az már nem lesz ugyanaz. Ennek a fejezetnek itt van vége, hiába akarok én mást.

Minden jó, ha jó a vége. Ja, nem. Ennek még azért így nem lehet vége, mert még annyi potenciál rejtőzik ebben az alapban, hogy muszáj folytatni.
Szóval nagyon nem érzem befejezettnek a történetet, érdekelne, hogy mi történt Solo-ékkal, mi van a 18-as silóval és mi fog még történni.

Vegyesen teljesített nálam a sorozat. Hullámzó volt.
Nagy dolgok nem derültek ki. A vége nekem nem volt elég jó. Nem illet könyv hangulatához, az egész atmoszférához amit teremtett. spoiler
Szerencsére voltak amik lefoglaltak, de nehezen haladtam vele így is.
Végeredményben az alapötlet tetszik a leginkább, de kiaknázatlannak tűnik. Az egész 5 részes sorozat egy vastagabb könyvben el fért volna. Feszesebb tempóban talán jobban élveztem volna. De volt mikor tényleg bele tudtam élni magam.
Talán bepróbálkozom egyszer A műszakkal, ami folytatás is egyben.

Ezt a részt találtam a legizgalmasabbnak, bár néhány fejezetet eléggé vontatott és unalmasnak éreztem. Jules részeit vártam a legjobban azok nagyon jók voltak. Jó befejezéssel, mint minden vég egy kezdet…várom a Műszak részeket, hogy hogy folytatódik :D

Hosszabb kihagyás után visszatértem a Silókhoz, a 18-ashoz és a 17-eshez. Mindkettőben történtek elég nyomasztóan hatottak rám, így ez rányomta a bélyeget az olvasásomra is. Nehezen vettem a kezembe, így olyan nyögvenyelős érzésem volt.
Nagy titkokra nem derül fény, az író még mindig sötétben tart minket, hogy miért is alakult ki ez…viszont, ha másért nem is halt meg a sok felkelő, hát azért legalább igen, hogy egy új korszakot hozhassanak el a 18-as Silóba.
spoiler
A sorozat lezárása után nekem nem volt hiányérzetem. Így volt teljes.

Hát ez a kötet valami fantasztikusan jól sikerült. Végre kaptunk infót a kezdetekről, a múltról, a láthatatlan valóságról. Juliette harca a víz alatt nem volt semmi és a gyerekek jelentik az új jövőt. A vége is csattanós. Mindenki a saját kis „börtönében” éli az életét.

Ez a pasi engem kilóra megvett magának! Részemről a Műszakon túl, a Siló végeztével, nagyon érdekes és izgalmas világgal szembesültem, ahol az a néhány, jég hátán is megélő ember olyan kunsztokra képes, amitől tátva maradt a szám. Nagyon jól kidolgozott karaktereket alkotott a szerző. Juliette méltó párja lehetne Mark Watney-nek túlélőtudásával és szerencséjével együtt. spoiler
És Solo spoiler, egy ötven éves testbe zárt kamasz, akiért nagyon szorítottam, hogy a spoiler magányos életébe jöjjön egy kis változás. Igazán ráfért már.
Irtó kíváncsi vagyok hogyan alakul a további sorsuk és még milyen rémes helyzetekkel kell megküzdeniük. Mikor jön vajon a harmadik sorozat?