Utolsó ​letérő Brooklyn felé 50 csillagozás

Hubert Selby, Jr.: Utolsó letérő Brooklyn felé Hubert Selby, Jr.: Utolsó letérő Brooklyn felé

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A történet Brooklynban játszódik 1952-ben, és keretét egy munkássztrájk kezdete és vége adja. Itt él Harry Black a sztrájkiroda vezetője, akit homoszexuális kapcsolata nagy bajba sodor. És itt él Tralala is, a rámenős prostituált. Zajlik az élet Brooklynban. A sztrájkolókat brutális eszközökkel próbálja meg szétoszlatni a rendőrség, de vannak, akik kitartanak az utolsó csepp vérükig. Tralalát is utoléri a végzete: egy részeg társaság megerőszakolja egy kocsi motorháztetején. Másnap reggel újra kinyit a gyár, és mindenki beletörődik a sorsába. Kezdődnek elölről a szürke hétköznapok.

Eredeti mű: Hubert Selby, Jr.: Last Exit to Brooklyn

Eredeti megjelenés éve: 1964

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Zsebkönyvek, FilmRegények

>!
Cartaphilus, Budapest, 2006
334 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637448284 · Fordította: Greskovits Endre
>!
Európa, Budapest, 1991
324 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630752743 · Fordította: Greskovits Endre

Kedvencelte 8

Most olvassa 11

Várólistára tette 62

Kívánságlistára tette 45

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
entropic P
Hubert Selby, Jr.: Utolsó letérő Brooklyn felé

Jaj nekem.
Nyilván senki nem úgy képzelte eredetileg, hogy ő majd így akar élni, mint ezek a Selby-alakok itt, akik (először úgy tűnik) már tizenéves, de (később rájövök) igazából már 0 éves koruktól totál el voltak veszve, és jaj, ezek itt többnyire nem kis aranyos jólelkű prostik meg titokban széplelkű keménycsávók, hanem igazi kisstílű szemétládák, bár ettől még lehet olyan, hogy a reménytelenül szerelmes drag queen felolvas egy verset, mert hallott róla valahol, és emlékszik rá, hogy ott az a könyv, és 100 benzedrin-tabletta meg 235 gintonik ellenére is érzi, hogy nembazmeg, nem lehet, hogy ez az élet, hogy így töltjük az éjszakákat, és muszáj valamit csinálnom, hogy ne ilyen legyen, és akkor a csávó, akibe reménytelenül szerelmes, s aki mellesleg egy segghülye, bunkó állat, na, még ő is elérzékenyül egy fél másodpercre, és még mintha valami gyengédséget is érezne, de inkább gyorsan iszik még egyet, aztán meg – nem hiszem el, hogy véletlenül, hanem olyan jó szemétmódra – csinál valami igazán rohadék és megalázó dolgot, hadd fájjon annak az affektálós kis drag queennek.
És kb. ez 300 oldalon át. Meglepően gyorsan olvasható – nem tudom, miért. De talán egyrészt azért, mert ismerős sok minden a valóságból, innen-onnan, max. kevésbé durván, szóval na, baromi életszagú, és úgy találom, a valóságból ismerős cuccokat könnyen tudom olvasni, mert nem kell túlzottan megerőltetnem a fantáziámat hozzájuk.
Másrészt: Selby moralizálás-mentessége és realizmusa/naturalizmusa nagyon – hm, tetszik. Úgy érzem, ez egy felnőtt-könyv. Nem a durvasága miatt, hanem amiatt, hogy feltételezi az olvasóról, hogy nem félős és nem fordul el, ha olyasmit lát, ami nem szép. És ez jó. (Nem azért olvasok, hogy babusgatva legyen a lelkem.)

(De azért most olvasok gyorsan valami kevésbé nyerset, az tuti.)

7 hozzászólás
>!
StJust
Hubert Selby, Jr.: Utolsó letérő Brooklyn felé

Az első száz oldalt untam, és már éppen leraktam volna, amikor elkezdődött…

Hátborzongató ez az írás.

Komolyan mondom, hogy minden egyes horror vagy thrilleríró elmehet a sarokba és szégyellheti magát, soha nem fogják így érzékeltetni az iszonyatot, mint ez amerikai figura. Nem kell kitalálni mindenféle paranormális szörnyetegeket meg csavaros sztorikat, hogy az ember minden egyes oldalon rettegjen, hogy mi fog következni. Egyszerű hétköznapokban valósulnak meg mindennapi tragédiák, amik folyamatosan újratermelik magukat, lásd az ifjabb generáció letérőjét Brooklyn felé, a Rekviem egy álomért c. könyvet vagy filmet. És ezt a regényt újra meg lehetne írni a brooklyni letérő unokáival, dédunokáival és így tovább.

Ezekből az apró építőkövekből épül föl az a beteg és ugyanakkor nagyszerű társadalom, aminek mi is részei vagyunk. Ez termeli ki a pszichopata sorozatgyilkosokat, de a legnagyobb gondolkodókat is. Mindegyik zseni a maga módján, mint ahogy ez a könyv is zseniális a maga nemében.

Végig rettegtem, hogy valaki valami olyasmit fog csinálni egy gyerekkel, amit nem élnék túl, de szerencsére ilyen nem történt.

>!
Stone
Hubert Selby, Jr.: Utolsó letérő Brooklyn felé

Selby-től a Rekviem egy álomért című könyvről HALLOTTAM eddig, ezzel a művével már rég szemeztem a könyvesboltokban, nekem nagyon tetszett a hátsó kiemelt rész, gondoltam, ha Selby ilyen őszinte, biztos berágja magát a bőröm alá. Jó mélyre tudja rágni magát. Viszket, fáj, az ember ordít, mert bár úgy érzi nem tartozik bele a közegbe, mégis csak magára ismer. Nem hiszek a fényben az árnyék nélkül és a jóban sem a rossz nélkül. Mondhatnám azt is, hogy nem hiszek sem a jóban sem a rosszban. A valóságok kaleidoszkópja érdekel és mindenki valósága más. Selby az 50-es évekről ír, eltekintve a társadalmi struktúrától, a kultúrától, akár most is játszódhatna a novellafüzér összes története. Mindig megerősítenek a tapasztalt dolgok, hogy az ember semmit sem változik évezredek alatt. A mozgatórugói maradnak és ugyanarra járnak, mint anno domini x. Ez a Selby által leírt valóság kemény, véres, mocskos, tradicionális, öröklött és megváltoztathatatlan. Sok filmszereplő karizmatikus leírása és megformálása visszaköszönt ebből a könyvből. Melyik a forrás? Egyik sem. A források ott sétáltak Brooklyn utcáin, és ott sétálnak ma is körülöttünk.

3 hozzászólás
>!
pjudi
Hubert Selby, Jr.: Utolsó letérő Brooklyn felé

Ezennel szerelmet avattam szuletett vesztesekbol.
(ajanlom azoknak, akik kedvelik a fako komorsagot. mennyei.)

4 hozzászólás
>!
pokolpetu
Hubert Selby, Jr.: Utolsó letérő Brooklyn felé

Egy újabb fejezettel bővült a „Hogyan ne éljünk!” kézikönyvem. Fantasztikus!

Külön köszönet @vargarockzsolt -nak ezért a karcért: https://moly.hu/karcok/879994 mert talán ez volt a kezdő lökés a könyv felé.

>!
altagi P
Hubert Selby, Jr.: Utolsó letérő Brooklyn felé

Hoppá…
Ez a könyv mindaz egy kötetben, ami a kitalált történetek ellenére is valóság, de még soha nem találkoztál vele a való világban. Vagy nem akartad észrevenni, mert akinek vagy egy csöpp ép esze, menekül ezek elől. Mert nem úgy neveltek a szüleid, mert nem ilyen körökben mozogsz, és soha nem voltak ilyen ismerőseid. És hát most az van, hogy ez a könyv márpedig az elfordított arcodba tolja, hogy vannak ilyen életek és sorsok. Vannak olyan emberek, akiknek a „legkisebb hibája” az, hogy sokat isznak, vagy drogoznak, vagy akármi, ami még ennél is rosszabb, de már csak ennyi hibájuk miatt semmi másra sem vagy kíváncsi velük kapcsolatban. De aggodalomra semmi okod, nem kell kedvelned a szereplőket, és a Te életed sem lesz soha ilyen. Ha legközelebb velük találkozol, ugyanúgy elfordíthatod a fejed, mint eddig. De tényleg, hiszen én is azt teszem majd… :(

>!
nyolcadikutas
Hubert Selby, Jr.: Utolsó letérő Brooklyn felé

Íme, egy igazi övön aluli ütés!
Az 50-es, 60-as években Amerika volt a megvalósuló álmok országa, a csodaföld.
Legalább is ezt hitték mások.
Ez a könyv pedig, nem, mint ahogy a címe mutatja, letérő, hanem egy ottani réteg életének a legalja. Tényleg.
Legutoljára Ellis Amerikai psychojában találkoztam ilyen fokú érzelemmentes elidegenedéssel. Mert ez a könyv maga a nihil, a totális megsemmisülés. A lélek halála.
Amerika álom? A valóság: üresség, undor, erőszak, bűn, fertő és nyomor!

>!
HSzabolcs28
Hubert Selby, Jr.: Utolsó letérő Brooklyn felé

Szinte szaguk van a figuráknak, annyira életszerű. Brutális, de ez lehetett a valóság egy jó emberöltővel ezelőtt Amerikában. Szerencsétlen, tengődő sorsok, kilátástalanság, pénztelenség… a lecsúszottak, vagy soha fel nem emelkedettek kálváriája. Kihagyhatatlan, az egyik legvalószerűbb könyv, amit valaha olvastam. Kötelező.

>!
TiaRengia IMP
Hubert Selby, Jr.: Utolsó letérő Brooklyn felé

Naszóval. Nagyon jó könyv volt, bár széplelkű szüzikéknek semmiképpen sem ajánlanám, mert valóban naturalisztikus a stílusa (az újabb kiadás hátoldalán olvasható részlet valószínűleg sokaknak már a boltban elveszi a kedvét). Nem minden történet fog megmaradni bennem, de amik megmaradnak, azok nagyon.
Legjobban A királynő halott c. részt szerettem olvasni, szerintem sokak számára ismerős az érzés, amit szegény Georgette átél.
Tralalát én nem tudtam túlságosan sajnálni. Persze rettenetesen végezte, de bőven tett is érte, hogy utolérje a sorsa.
A „legérthetőbben” megírt történet a Sztrájk volt, bár engem nem zavart ez a sodró stílus a könyv egésze folyamán, kicsit még a Száz év magányt juttatta eszembe.
Az utolsó rész pedig már egy higgadtabb, átlagemberek számára jobban befogadható darab volt, a benne szereplő figurákkal valamennyien találkoztunk már.
Aki nyitott szemmel jár a világban és már nem lepődik meg semmin, annak tetszeni fog.


Népszerű idézetek

>!
Cheril

Egy cigaretta elszívása csak bizonyos ideig tart, és bár eltart egy darabig, úgy látszik, minden egyes szál egyre kevesebb ideig tart, és az ember csak valamennyit tud elszívni, eljön az idő, amikor abba kell hagynia, amikor egyszerűen nem tud már rágyújtani a következőre…legalábbis egy darabig nem.

162. oldal (V. Sztrájk)

4 hozzászólás
>!
pokolpetu

Kihajolt az ablakon, a kedvenc ablakán. Innen nem látszott a gyár meg az üres telkek és a szeméttelepek; csak a tájat meg a játszóteret látta.

250. oldal (Európa Könyvkiadó)

>!
Morn

Amikor a 4. nap felébredtek, a férfi azt mondta, mennie kell, és megkérdezte, elkíséri-e az állomásra. A lány elment és azon gondolkodott, hogy talán megkapja a pénzét, aztán feszélyezetten állt mellette az állomáson, körülöttük a csomagjaik, és arra várt, hogy a férfi felszálljon a vonatra és elmenjen. Végül eljött az indulás ideje, és a férfi egy borítékot adott neki, amikor ő kicsit felemelte az arcát, hogy megcsókolhassa. A boríték vékony volt, és a lány úgy gondolta, talán egy csekk van benne. Betette a retiküljébe, fölvette a táskáját, a váróterembe ment és leült egy padra, hogy kinyissa a borítékot. Széthajtotta a papírt és olvasni kezdett: Kedves Tral! Sok dolog van, amit el szeretnék mondani és el kellett volna mondanom, de – Egy levél. Egy istenverte LEVÉL. Széttépte a borítékot és párszor megfordította a levelet. Egy cent se. Remélem, megérted, hogy mire gondolok, és amit képtelen vagyok elmondani – a szavakat nézte –, ha valóban úgy érzel, ahogy remélem, a címem ideírom alulra. Nem tudom, hogy túlélem-e ezt a háborút, de – Szar. Nem volt benne indulat, csak tárgyszerűség. Eldobta a levelet és beszállt a földalattiba Brooklyn felé.

IV. rész - Tralala

>!
Morn

Kicsit tiltakozott, amikor a férfi azt mondta neki, hogy vesz egy neszesszert (nem tudta, mi az, amikor a férfi odanyújtotta neki, és nem látta értelmét, hogy erre költse a pénzt, amikor adhatna neki készpénzt is), és a férfinak tetszett a lány szerénysége, hogy nem akar túl sokat költeni a pénzéből; és kuncogott a lány gyermeki izgalmán, hogy az üzletekben jár, nézelődik meg vásárol.

IV. rész - Tralala

>!
oszitzsa

„Az egyik piszkálta az orrát,először felfedezőutat tett mindkét orrlyukában,megvizsgálta a váladék választékát,aztán a mutatóujj felszabadította az éjszakai gyűjteményt,a hüvelykujjával levakarta,aztán a hüvelyk-és mutatóujjával lejjebb ráncigált egy kiváló,hosszú és zöld,sárgával pöttyözött,vaskostaknyot,meglengette,aztán labdává sodorta,az ujjai közt dédelgette,megpróbálta elpöckölni,de az szívósan kapaszkodott,ragadt az ujjához,míg végül rá nem kente a padra.”

277. oldal (Asszonykórus 1.)

>!
TiaRengia IMP

A rendőrsorfalat kiterjesztették, és az olyan erősen lökte a tömeget, ahogy csak tudta, de az emberek egyre jobban felbőszültek, amikor még több zsaru küzdött velük, a hang meg fenyegette őket, és érezték a létszámukban rejlő erőt, a sztrájkőrségben meg az élelmiszersorban töltött meddő hónapok frusztrációja és reményvesztettsége pedig végre megtalálta azt a szelepet, melyet keresett. Most már valami kézzelfoghatóért lehetett sztrájkolni. És a rendőrök is, akik hónapokig álltak, unatkoztak, miközben az emberek fel és alá járkáltak, ők meg azt mondogatták nekik, hogy mozogjanak, irigyelve őket, mert legalább valami kézzelfoghatót tehetnek azért, hogy több pénzt keressenek, míg ők mindössze egy kérvényt írhattak a polgármesternek, amit a rohadt politikusok elutasítottak, végre megtalálták a zsilipet, amire ők is vártak, és a sorfalat hamarosan beszívta a tömeg…

181. oldal, V. rész Sztrájk

>!
TiaRengia IMP

Az egész báltermet négy közepes méretű reflektor világította meg, minden sarokban egy, és a fény többszínű korongokon szűrődött át, úgyhogy a színes fényfoltok végigkúsztak a mennyezeten és a falakon, lezuhantak a padlóra, végigkúsztak a padlón, át egy lábon vagy háton, majd vissza a sarokba.

235. oldal, V. rész Sztrájk

>!
Morn

Gyűlöletet látott a jégcsapokban, melyek az ablakában lógtak; ezt látta a piszkos latyakban az utcán; hallotta a jégverésben, mely az ablakán kopogott és az arcát marta; látta a lehajtott fejekben, melyek meleg otthonokba siettek […]

Kóda - A világ végén (Ada)

>!
Morn

Mindenki az új gyertyát meg az árnyékokat bámulta, melyeket az ugráló láng rajzolt, még mindig beszélgettek halkan, még mindig dohányoztak; még mindig a kávét meg a gint szürcsölgették; figyelték, ahogy a gyertya teteje meglágyul, az első kis viaszcsepp kiszivárog a szélére és letántorog az oldalán, a kanóc a láng közepén egyre fényesebben és vörösebben ragyog… aztán egy másik csepp gördült le az első után; megint egy másik, új eret kezdett, amikor a láng meghajolt és a gyertya széle elferdült, majd hamarosan sok kis csepp gördült le, halmozódott föl és csurgott le az oldalán, és mindenki még jobban elengedte magát, megnyugtatta őket az új láng; és kicsit elbágyadtak a nevetéstől, lejjeb csúsztak a székükön, a srácok még jobban kinyújtották a lábukat, a lányok meg halkabbak és tartózkodóbbak lettek; és szemük végre elkalandozott a lángtól, minden lágyabbnak tűnt […]

II. rész - A királynő halott

>!
Morn

Már eltervezték és mérlegelték az egész estét, és olyan jól mentek a dolgok, hogy egyszerűen nem volt jogos, hogy most minden szétmenjen… most, amikor közeledett az idő… és Georgette kétségbeesetten keresett valamit, amit mondhat vagy tehet… valamit, ami nemcsak megmentené a percet meg az éjszakát, hanem valami olyat, ami ezt az ő percévé és éjszakájává tenné… valamit, ami megint az éjszaka középpontjává tenné őt.

II. rész - A királynő halott


Hasonló könyvek címkék alapján

Vladimir Nabokov: Pnyin professzor
William S. Burroughs: Meztelen ebéd
Paul Auster: New York trilógia
Vladimir Nabokov: Gyér világ
J. D. Salinger: Franny és Zooey
John Barth: Bolyongás az elvarázsolt kastélyban
Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja
Bret Easton Ellis: Az informátorok
Sherwood Anderson: Winesburg, Ohio
William Faulkner: Eredj, Mózes