Rekviem ​egy álomért 104 csillagozás

Hubert Selby, Jr.: Rekviem egy álomért Hubert Selby, Jr.: Rekviem egy álomért

E könyv lapjain Selby első nagy műve, az „Utolsó letérő Brooklyn felé” szereplőinek gyermekei adnak egymásnak találkát, akik ugyanazon a helyszínen, de -ha lehet- még kilátástalanabb életet élnek, mint szüleik az ötvenes években. Harry és társai az egyre gyorsabban lefelé tekeredő spirálban görcsösen ragaszkodnak a majdani szebb élet reményéhez, az „amerikai álomhoz”.

Eredeti mű: Hubert Selby, Jr.: Requiem for a Dream

Eredeti megjelenés éve: 1978

A következő kiadói sorozatban jelent meg: FilmRegények

>!
Cartaphilus, Budapest, 2007
284 oldal · ISBN: 9637448980 · Fordította: Greskovits Endre

Enciklopédia 3


Kedvencelte 31

Most olvassa 5

Várólistára tette 256

Kívánságlistára tette 201

Kölcsönkérné 12


Kiemelt értékelések

>!
Algernon +SP
Hubert Selby, Jr.: Rekviem egy álomért

Ki akarod próbálni a drogokat?
Olvasd el ezt a könyvet!
Drogprevenciót akarsz?
Olvastasd el ezt a könyvet!
Rászoktál a drogokra?
El kellett volna olvasnod ezt a könyvet!

Függők vagyunk.
Mindegy, hogy nyugtatók, heroin vagy fogyókúrás tabletták. Nem válogat. Pontosan tudja, hogy függők vagyunk. Álmainktól függünk.
Sara csak jól akart kinézni a TV-szereplésén, azt akarta, hogy jól álljon rajta az a piros ruha. Zaftig legyen. Marion, Harry és haverja, Tyrone csak jól akarták érezni magukat. Csak terveket szőttek, ábrándokat kergettek. És tudták, látták, hová juthatnak el, de azt hitték, velük ez nem fordulhat elő.
Tévedtek.
Ehhez a könyvhöz soha nem lehetsz elég erős. Azt hiszed, láttad a filmet, akkor mindent láttál. Pedig nem.
A történet téged is összetör. Sara, Harry, Marion és Tyrone sem volt kivétel. Nagy árat fizettek. És egyedül maradtak, mindennek a végén.
Találó cím. Rekviem egy álomért.
Sodró, elementáris erővel rántanak magukkal a sorok, és csúszol le oda, ahol azzá váltak, akik soha nem akartak lenni.
Selby tud valamit. A szövegezés, a sokszorosan összetett mondatok, a bekezdések hiánya is erősíti, hogy nem tudsz kilépni. Nem lehet leállni, ahogy nincs következő bekezdés sem, ahol abbahagyhatod.
Csak magadra húznád álmaid rongyát, elfordulnál tőle, de láttad, mit tett, és nem tudsz szabadulni. Fogva tart, mert végigkísérted őket, és nem hiszed el.

Válaszd az életet! Ők is választottak. Csak az álmaikkal, és önmagukkal fizettek érte.

15 hozzászólás
>!
Ciccnyog IP
Hubert Selby, Jr.: Rekviem egy álomért

Mindannyiunknak van egy piros ruhája a szekrényünkben, amit szeretnénk egyszer felvenni. És ha szűk, akkor jól tesszük, ha megteszünk mindent azért, hogy beleférjünk. Csak közben ne felejtsük el, hogy vannak még más ruhák is abban a szekrényben. És a piroshoz sokszor rajtuk keresztül vezet az út. Ha pedig nem férünk bele, hát visszatesszük, és őrizzük, vigyázunk rá, senki nem fogja elvinni a szekrényünkből, és bármikor újra elővehetjük, felpróbálhatjuk, hátha éppen akkor lesz jó. Pont jó. Addig pedig hordjuk csak a többi ruhát, de sose felejtsük el, hogy van egy piros, ami ránk vár. Megvár. Egyszer fel tudjuk venni mindannyian, és pont jó lesz, és örülni fogunk, hogy akkor nem dobtuk ki a többit ruhát, csak azért, hogy ebbe az egybe beleférjünk. Mert így sokkal jobb. Sokkal. De addig is éljünk, álmodjunk és szeressünk. Lassan, de biztosan.

S ha a szekrény utolsó kinyitásakor látjuk, hogy még mindig ott van lóg a piros ruhánk, de sohasem tudtuk felvenni? Az sem számít. Talán nem. Hűségesek voltunk, hittünk benne, reméltünk, csak ez számít, és az, hogy nem mondtuk el idő előtt a rekviemet. A rekviemet egy álomért. Egy álmunkért, mely mindannyiunknál ott lóg, mint egy gyönyörű, szép, piros ruha.

8 hozzászólás
>!
Szimirza P
Hubert Selby, Jr.: Rekviem egy álomért

A filmet láttam már , most végre a könyvet is olvastam és azt hiszem így lett kerek egész, mert egész végig az az érzésem volt, hogy tökéletesen kiegészítik egymást, hozzá téve plusz dolgokat. Az ember sok mindennek a rabja lehet, vannak „jó” függőségek s nagyon sok olyan is ami akkora pusztítás végez az illetőben, vagy akár a környezetében, amelyre nem lehet sem testileg, sem lelkileg felkészülni. Sok drog prevenciós szórólapot láttam már, de talán a legjobb megoldás ez a könyv lenne, mert hiába hiszed azt, hogy ha eljön az idő le tudsz állni, abba tudod hagyni, nem tudod, egyszerűen képtelen vagy rá, hiába érted el a célodat, sőt túl is teljesítetted azt, nincs megállás, úgy száguldasz a teljes leépülés felé, mint egy gőzmozdony…

1 hozzászólás
>!
Maya 
Hubert Selby, Jr.: Rekviem egy álomért

Túladagoltam magam érzésekkel. Elég sok drogos könyvet olvastam már, de ez valami más. Nem tényeket mutat be, hanem érzések szintjén közelít meg egy nagyon kényes témát. Nem magyarázzák meg nekünk, hogy hogyan lesz valakiből drogos, vagy mit nem kellett volna megtegyen és mikor. Inkább hagynak sodródni az álmokkal. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy velünk nem történhet meg ez vagy az. Csak szeretnénk egy kávéházat, újra beleférni egy régi (szép, csinos) ruhába, szerepelni a tévében, szeretnénk, ha figyelnének ránk, ha mindig jól mennének a dolgaink, ha igazi barátaink, társaink lennének. Csak az a kérdés, hogy mit vagyunk hajlandóak megtenni az álmainkért.
Én most nem tudtam elítélni a könyv egyik szereplőjét sem. Azonosulni tudtam mindegyikükkel. El tudtam hinni, hogy bármikor meg tudok állni, én nem vagyok olyan mint azok akikhez nem szeretnék hasonlítani. Aztán egyszer csak már nem voltam képes kiállni egy barátomért. Egyszer csak már túl nagy lett az a ruha, amibe csak bele akartam férni. Egyszerre egyedül maradtam az álmommal.
Egy igazi rekviem. Látni akarom a filmet is.

3 hozzászólás
>!
charlotte_smtms P
Hubert Selby, Jr.: Rekviem egy álomért

Amit olvasás közben éreztem: reménytelenség, kilátástalanság, düh, fájdalom, elkeseredettség, tehetetlenség… Sokkolt, és ehhez nem is kellett különösebben erőltetni a naturalisztikus leírásokat. Nem kell durvább, fájdalmasabb, fullasztóbb jelenet, mint azok az üres, egysíkú, sehová nem vezető párbeszédek, átérezni azt, ahogy ténylegesen megszűnik a külvilág, a jövő, és csak egy dolog motivál, amit úgysem érhetsz el, és nem lesz soha vége… Ugyan a film után sejtettem, mire számíthatok, de azt nem, hogy „másodszor” is ekkorát üt. Méltán kultkönyv, az ideális „prevenciós” kiadvány, a Trainspotting sötétebbik oldala.

>!
Cartaphilus, Budapest, 2007
284 oldal · ISBN: 9637448980 · Fordította: Greskovits Endre
>!
henryhill
Hubert Selby, Jr.: Rekviem egy álomért

Sokáig tartott, többször le kellett tennem, talán a hangulatisága folytán, ám mindettől függetlenül ez egy rettenetesen jól, egyedi stílusérzékkel megírt, kíméletlen könyv. Nyers, naturalisztikus és a dialógusok központozás-nélkülisége folytán az olvasása is külön módosult tudatállapotot ígér. Tanulságos, zsigerekig hatol, az pedig ahogyan a szubkultúrát, miliőt ábrázolja, annak nyelvi jellegzetességeit, megint csak elismerésre méltó. Akinek tetszett a könyv, ajánlom az Utolsó letérő Brooklyn felé-t, tán még ettől is zseniálisabb.
(Muszáj megjegyezni hogy a műfordítás mindkettőnél briliáns, Greskovits Endre a legjobbak egyike! )

>!
lizke
Hubert Selby, Jr.: Rekviem egy álomért

…teljesen maga alá gyűrt, betakart… nem tudok tőle szabadulni….

2 hozzászólás
>!
Lillanna
Hubert Selby, Jr.: Rekviem egy álomért

Shelby első novelláinak (Utolsó letérő Brooklyn felé) stílusa és tartalma elijesztett ettől a könyvtől, mert egy újabb nehéz, brutális és az agresszióba süppedős olvasmányra számítottam. Annál nagyobb meglepetés volt, mikor itt csak úgy pörgettem a lapokat, az oldalas mondatok, a párbeszédek normális tagolódásának és a bekezdéseknek hiánya különleges hangulatot adott a tartalomnak. Amivel az első regényben szenvedtem, az itt épp hozzáadott a történethez, egy sajátságos jelleget kölcsönzött neki.
És akkor egy hatalmas Hűha. Imádtam minden egyes sorát, az egyszerű és világos fogalmazásmódot, az életszagú karaktereket, a tragédiákat, az egészében és teljességükben megírt érzéseket, az íveket. Mert ez a könyv tele van ívekkel, a függőség, a bukás, a nyomor, a drog ívével, túltelítve emberi érzelmekkel és érzésekkek, rengeteg heroinnal és a mindezt jelképező piros ruhával. Lüktettek a szavak, nyújtoztak a mondatok, bizsergett a szöveg.
A sorsok lezárása is tetszett. Négy többé-kevésbé tisztességes ember, akiknek legnagyobb hibájuk a függőségük. Álmokat dédelgettek, de azok elúsztak mellettük, és sohasem léptek ki a fantázia ködéből. Életcélt adhattak nekik, de értelmet az életüknek csak a drogtól kaptak.
Azt hiszed, te jobb vagy náluk? Ne próbald ki.

2 hozzászólás
>!
Szávitrí SP
Hubert Selby, Jr.: Rekviem egy álomért

Nagyon megrázó mind a könyv, mind a film. A könyvet olvastam először, és örülök, hogy így tettem, mert utána a film csak hozzáadott. Azóta már jó párszor láttam a filmet, úgyhogy az jobban megragadt, de emlékszem, hogy nagyon tetszett a könyv is, bár kicsit nehézkesen olvastam el. Érdekes volt összevetni a filmmel, felfedezni benne a különbségeket, hasonlóságokat. Nem is tudnám megmondani, melyiket szeretem jobban – számomra kiegészítik egymást.

>!
Türkiz
Hubert Selby, Jr.: Rekviem egy álomért

Nem is tudom mit írjak igazán, olyan felemás érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Először a filmet láttam, és csak most – néhány hónappal később – olvastam el a könyvet is. Legelső gondolatom talán az, hogy hihetetlenül valóságos ez a könyv. Soha nem drogoztam, de a könyv alapján nagyon is át tudom élni, hogy mit érezhet egy függő, aki éppen nem jut az adagjához. Különösen érezhető ez a könyv utolsó oldalain, amikor már annyira pörögnek az események, hogy nem is tudok másra gondolni én sem, csak „jussak már végre anyaghoz”. ugyanakkor teljesen elborzaszt az ameberi nemtörődömség, kegyetlenség (Sara Goldfarb „orvosi” kezelése, Harry karja). Persze mondhatjuk, hogy maguknak köszönhetik – időnkén én is így érzem – de azért durva, hogy senki nem fogja meg a kezüket, hogy ne, ezt ne csináld! Pont emiatt van bennem is ez a kettősség: egyszer pátyolgatnám Mariont, hogy ne menj el a fickóhoz, nem lesz ennek jó vége, máskor pedig azt gondolom, hülye, drogos, ku..a!.
Nem tudom megmondani, hogy szeretem-e a könyvet vagy sem, de az bitzos, hogy nem tudok szó nélkül elmenni mellette. Biztos vagyok benne, hogy ezt a könyvet még sokszor el fogom olvasni.


Népszerű idézetek

>!
Algernon +SP

Shakespeare azt mondta, Mindenek fölött légy hű magadhoz. Lehet, hogy Polonius bolond, de rengeteg bölcsesség van ebben a sorban. Azt hiszem, a mai világnak ez az egyik problémája, hogy senki nem tudja, kicsoda ő valójában. Mindenki csak rohangál és az indentitását keresi, vagy megpróbál kölcsönvenni egyet, csak nem tudják, mi az.

132. oldal

Kapcsolódó szócikkek: William Shakespeare
>!
Algernon +SP

Szeretettel ajánlom e könyvet Bobbynak, aki megtalálta az egyetlen tiszta cuccot: a szerető Istenbe vetett hitet

Ajánlás

6 hozzászólás
>!
julietbordeaux

… és az ember alig várja az estét, amikor egy kis megkönnyebbüléshez jut a nappal támadásai után, és amikor feljön a hold, elkezd élni, de azt a tökéletes megkönnyebbülést sosem kapja meg, amire vár, amire számít.

19. oldal

>!
Katze

Mi haszna annak a sok szónak, ha nincsenek mögöttük érzések. Azok csak szavak. Mint amikor ránézek egy festményre, és azt mondom, szép vagy. Mit jelent ez a festménynek? De én nem festmény vagyok. Nem kétdimenziós. Én ember vagyok. Még egy Botticelli sem tud lélegezni, és nincsenek érzelmei. Szép, de akkor is csak festmény. Nem számít, milyen szép a külső, a bensőnek akkor is vannak olyan érzelmei és igényei, amiket csupán szavakkal nem lehet kielégíteni.

71. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szó
>!
Ciccnyog IP

(…) Egyszerűen elképesztő, hogy egyesek milyen vakok tudnak lenni az igazságra. Ott van az orruk előtt, és nem látják. Egyszerűen elképesztő.

183. oldal

Kapcsolódó szócikkek: igazság
>!
Batus

A tolókocsihoz szíjazták, és a feje folyton előre csuklott, amikor végigtolták a folyosókon, levitték a lifttel, aztán újabb folyosókra, miközben időről időre felpislákolt benne az értelem és eszébe jutott hogy aznap reggel nem kapott reggelit és boldog volt hogy nem kellett átesnie az evés megpróbáltatásán ami miatt maradt elég energiája ahhoz hogy arra gondoljon talán van némi remény hogy talán találkozni fog azzal a kedves fiatal orvossal és a feje megint előrecsuklott aztán rátették egy asztalra és a szeme kimeredt de nem látott semmit és remegni meg reszketni kezdett a félelemtől amikor elmosódott arcok suhantak el mellette és vakították a fények és nem tudta hol van de valami azt súgta hogy nem szabadna itt lennie és egy erős érzés küszködte át magát a gyógyszereken ami azt mondta ez élet-halál kérdése hogy kijusson ebből a helyiségből messze ezektől az emberektől akiknek az arca mintha eltorzult volna vagy elbújt volna valami mögé és ő megpróbált ellenállni de nem tudott és erős kezek feszítették rá az asztalra aztán leszíjazták és ő érezte hogy a torka kezd összezárulni és a szíve mindjárt felrobban és valamit ráerősítettek a fejére és valamit betömtek a fogai közé és az emberek beszélgettek meg nevettek de a hangok összemosódtak és mintha sok arc hajolt volna fölé és ő érezte hogy a szeme egyre tágabbra nyílik miközben nézték és lesték és ő hallotta a nevetést aztán az arcok mintha eltávolodtak és elúsztak volna valami ködben és hirtelen tűz száguldott végig a testén és úgy érezte hogy a szeme mindjárt kiugrik a gödréből miközben a teste égett aztán megmerevedett és úgy érezte kettétörik és fájdalom hasított a fejébe és döfött a fülébe meg a halántékába és a teste egyfolytában rángatózott meg ugrált miközben a lángok kiégették testének minden sejtjét és a csontjai mintha megcsavarodtak és összezúzódtak volna valami nagy fogó pofái közt miközben egyre több áramot engedtek át a testén és égő teste ívbe görbült és lecsapódott az asztalra és érezte hogy a csontjai roppannak és a tulajdon húsának égett szagát is érezte miközben horgok fúródtak a szemébe és kirántották a gödréből és mindössze annyit tehetett hogy elviseli és érzi a fájdalmat meg az égő hús szagát mert képtelen volt kiabálni, könyörögni, imádkozni, hangot kiadni, sőt meghalni is, csak feküdt tehetetlenül a kínzó fájdalomban miközben a fejében felharsant az üvöltés ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHHhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh…

239-240. oldal (egy mondat)

3 hozzászólás
>!
Ciccnyog IP

(…) miközben ültek egymás mellett a kanapén, és rajzoltak, beszélgettek, egymásnak dőltek, és hirtelen nevettek vagy kuncogtak és átölelték egymást és csókolóztak ás álmodoztak és hittek valamiben…

124. oldal

>!
sassenach

Mindenkinek az életében van szomorúság meg fájdalom, de időnként jön egy fénysugár, ami elolvasztja a magányt a szívben és vigaszt nyújt, mint a forró leves meg a puha ágy…

81. oldal

>!
sassenach

Állandó nyugtalanságot érzett, ami önmagában is elég rossz volt, de még rosszabb lett attól, hogy nem tudta, miért van. Valami nem stimmelt, de nem tudta, mi az. Folyton úgy érezte, mintha mindjárt valami borzalmas dolog történne. És néha legszívesebben elsírta volna magát…

161. oldal

>!
Ciccnyog IP

Nevettek, átölelték egymást és csókolóztak, először finoman, aztán szenvedélyesebben, aztán Harry néhány centivel hátrébb vonta az arcát, és szerelmesen nézett Marionra, Szeretlek, aztán puszit nyomott az orra hegyére, a szemhéjára, az arcára, majd a puha ajkára, az állára, a nyakára, a fülére, aztán belefúrta az arcát a lány hajába, és simogatta a hátát, és nevét a fülébe lehelte, Marion, Marion, szeretlek, és a lány finoman sodródott az áramlással, és érezte, ahogy Harry szavai meg csókjai átömlenek rajta, és elmossák minden problémáját, a kételyeit, a félelmeit, az aggodalmait, és tüzesnek és elevennek és életerősnek érezte magát. Érezte, hogy szeretik. Érezte, hogy szükség van rá. Harry valóságosnak és fontosnak érezte magát. Érezte, hogy a sok szanaszét hullott darabka kezd a helyére kerülni. Valami jelentős dolog határán érezte magát. Egésznek érezték magukat. Egynek érezték magukat. Bár még mindig a heverőn feküdtek, úgy érezték, hogy az ég, a csillagok és a hold végtelenségének részei. Valahogy egy hegy gerincére kerültek, ahol enyhe szellő fújta egyre Marion haját; és miközben átsétáltak egy napsütötte erdőn meg egy virággal telehintett réten, érezték a madarak szabadságát, ahogy csiripelve és dalolva repülnek a levegőben, és az éj simogatóan meleg volt, és a lágy, szűrt fény továbbra is az árnyékok közé űzte a sötétséget, miközben ők ölelték egymást és csókolóztak, és a sarokba űzték egymás sötétségét, és hittek egymás fényében, egymás álmában.

73. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Philip K. Dick: Kamera által homályosan
Tore Renberg: Szerettem másképp is
Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
J. D. Salinger: Rozsban a fogó
Douglas Adams: Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Stieg Larsson: A tetovált lány
Déry Tibor – Joel Rosenman – John Roberts – Robert Pilpel: Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról / Fiatalemberek korlátlan tőkével