A zsenik iskolája 1 csillagozás

27 rövid dráma

Hubay Miklós mondja új kötetéről:
„Az itt következő egyfelvonásosokat az elmúlt húsz évben írtam. Körülbelül úgy, mint amikor egy szobrász kisplasztikát csinál.
Nem megrendelésre készültek.
Nem köztérre szánt szobroknak.
Azért a végén majdnem mind bemutatódott. (Csak a legkedvesebbek nem. Vagy azért a legkedvesebbek, mert nem bírtak szárnyrakapni?)
Bemutatódtak vagy ott, ahová szántam őket, színpadon, vagy pedig (amikor a Bartók Terem után az Irodalmi Színpad is becsukta kapuit a magyar egyfelvonásosok előtt) nyilvánosságra kerültek a rádióban vagy a tévében.
A magyar színházak nemigen vették tudomásul, hogy a második világháború óta a modern dráma a legnagyobbat az úgynevezett egyfelvonásos műfajban lépte. (gondoljuk csak végig: Sartre Zárt tárgyalása óta – Genet, Ionesco, Beckett…)
Miért is ne? A görög tragédiák megannyi egyfelvonásos. Vagy ahogy szívesebben nevezném őket: tragédiák, egyetlen szituációban.
S persze, a középkori… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1977

Tartalomjegyzék

dráma (műnem) magyar nyelvű magyar szerző

Szépirodalmi, Budapest, 1977

752 oldal · ISBN: 9631509729

Fülszövegek 1Borítók 1 Új kiadás Új borító Új fülszöveg Új címke

Kiemelt értékelések

kaporszakall

2022. április 8., 09:26

Hubay Miklós: A zsenik iskolája 27 rövid dráma

Hubay Miklóstól csak egy cím volt a fejemben (Tüzet viszek), amit még kamaszkoromban láttam valahol, de az íróról nem tudtam semmit. Ezt a kötetet most szúrópróba gyanánt választottam, ismerkedésül.

Háát… úgy látom, a szerző két célra törekedett. Frappáns ötletekre, és letisztult előadásmódra. Az első célkitűzés – úgy tűnik – ezekben a rövid darabokban zömmel megvalósult. A második zömmel nem.

Van ezek között a művek között egy nyolc darabból álló Nero-ciklus (Antikrisztus szupersztár), Tacitus után szabadon, két-háromszáz éves francia és spanyol népszínmű, világháborús szerelmi-mozgalmi melodráma (Fiatal nők kékben és pirosban), s egy furcsa, feszült kis munka is – egyik legjobb a kötetben – a Mennyből egy angyal. Egy másik emlékezetes opusz a Tisza István meggyilkolásáról szóló Háromszoros halál. A zárófejezet (második világháborús) darabjainak javarésze elég hatásvadászó; talán a C'est la guerre realistább és jobban komponált a többinél.

Egészében véve mindegyik darab jó dramaturgiai érzékre vall, de valódi, nehézsúlyú dráma nem nagyon akadt ebben a könyvben, még a legjobbak (Mennyből egy angyal, Háromszoros halál, C'est la guerre) is inkább a tapasztalt szerző színpadi rutinját dicsérik. Ezek alapján Hubay nem a címadó iskolában végezte a drámakurzust…

Új hozzászólás