Engedetlenség ​és demokrácia 4 csillagozás

Kilenc téveszme a törvényről és a rendről
Howard Zinn: Engedetlenség és demokrácia

…az állampolgároknak joguk van megtagadni az igazságtalan törvényeknek való engedelmességet, és kötelességük megtagadni a veszélyes törvényeknek való engedelmességet…
A hatvanas évek polgárjogi mozgalmának csúcsán, a vietnámi háború elleni tiltakozások erősödésének idején megjelent könyvében Howard Zinn történész a polgári engedetlenség konzervatív, megszorító értelmezésének átfogó kritikáját adja. Elemzésében kilenc, széles körben elfogadott elképzelést cáfol meg, és a polgári engedetlenség bátor használatára buzdít. Az indokolatlan törvénytiszteletről, a közvetlen cselekvésről és az erőszakmentességről megfogalmazott gondolatai 50 év távlatából is útmutatással szolgálnak a törvényesség és az igazságosság között tátongó rés szűkítéséhez.

>!
Napvilág, Budapest, 2019
112 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633383322 · Fordította: Piróth Attila

Enciklopédia 3


Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 8


Népszerű idézetek

apple_pie>!

Az a felvetés, hogy mivel bizonyos törvények demokratikus célt szolgálhatnak, az összes törvénynek minden körülmények között engedelmeskedni kell, korlátlan felhatalmazást ad a kormányzatnak – amit demokráciában az állampolgároknak soha nem szabad hagyniuk. Gyakori érv, hogy még a rossz törvényekkel szemben is helytelen az engedetlenség, mert táptalajt ad az általános tiszteletlenségnek a törvények iránt – köztük a jók iránt is, pedig azokra szükségünk van. Ám ez olyan, mintha úgy érvelnénk: a gyerekkel az ép mellett a rohadt gyümölcsöt is meg kell etetni, nehogy azt higgye, hogy az összes gyümölcsöt ki kell dobni. Nem valószínű, hogy akit rákényszerítenek, hogy rohadt gyümölcsöt egyen, annak az összes gyümölcstől elmehet a kedve? Valójában semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy a polgári engedetlenség szellemében elkövetett törvénysértés a törvények általános semmibevételéhez vezetne. Ha így volna, azt várhatnánk, hogy a polgári engedetlenségben részt vevők általánosságban is törvényszegőkké válnak, vagy mások, a polgári engedetlenségen felbátorodva, válogatás nélkül sértik meg a törvényeket. Semmi sem utal arra, hogy ez történt volna.

Első téveszme

Howard Zinn: Engedetlenség és demokrácia Kilenc téveszme a törvényről és a rendről

apple_pie>!

A törvényeknek való általános engedelmességnek semmivel sincs nagyobb társadalmi értéke, mint a törvénynek való általános engedetlenségnek. A rossz törvényeknek való engedelmesség, mint a „törvények uralma” iránti elvont alázatosság beidegződése csak arra jó, hogy fokozza az állampolgárok amúgy is erős hajlamát, hogy meghajoljanak a tekintély hatalma előtt, és ne kérdőjelezzék meg a fennálló rendet. A törvények uralmának az abszolútum magaslatára emelése a totalitarizmus jele, és a totalitárius rendszerek légkörét meg lehet teremteni a demokrácia számos jellegzetességét mutató társadalmakban is. Azt hangoztatni, hogy az állampolgároknak joguk van megtagadni az igazságtalan törvényeknek való engedelmességet, és kötelességük megtagadni a veszélyes törvényeknek való engedelmességet, a demokrácia lényege: abból indul ki, hogy a kormányzat és törvényei nem szentek, hanem eszközök, amelyek bizonyos célokat szolgálnak, az élet, a szabadság és a boldogság céljait. Az eszközök mellékesek. A célok nem.

Kilencedik téveszme

Howard Zinn: Engedetlenség és demokrácia Kilenc téveszme a törvényről és a rendről

Kapcsolódó szócikkek: törvény
apple_pie>!

Valójában azonban a polgári engedetlenség, ahogy minden egyéb, reformra irányuló törekvés, inkább olyan, mint az első lökés a hegy aljáról felfelé. A társadalom hajlamos fenntartani a korábbi állapotokat. A lázadás csupán alkalmi reakció a szenvedésekre az emberiség történetében; végtelenszer több példa van a kizsákmányolás béketűrő viselésére, a tekintélynek való behódolásra, mint a lázadásra. Számoljuk meg, hány parasztfelkelés volt a jobbágyság hosszú évszázadai alatt Európában, vagy a földesurak évezredes hatalma alatt keleten; vessük össze, hány rabszolgalázadás volt Amerikában és hány millióan robotolták végig egész életüket bármiféle kifelé megnyilvánuló tiltakozás nélkül. Nem az erőszakos lázadás felé vezető természetes irányultság miatt kell aggódnunk, hanem amiatt, hogy az emberek hajlamosak behódolni elnyomó környezetüknek.

Első téveszme

Howard Zinn: Engedetlenség és demokrácia Kilenc téveszme a törvényről és a rendről

apple_pie>!

A polgári engedetlenség vagy a zavargások kitörése az Egyesült Államokban nem a problémáink oka, hanem eredménye volt: annak a következménye, hogy vonakodtunk hozzálátni a szegénység, a rasszizmus, a pusztuló városok problémájának megoldásához. Azoknak, akik a társadalmi zűrzavar terjedésétől félnek, célszerű észben tartani, hogy a polgári engedetlenség a meglévő sérelmek elleni lázadás szervezett kifejezése; nem létrehozza az igazságtalanságokat, hanem racionális keretek közé tereli a velük szembeni természetes reakciókat, amelyek máskülönben szórványos és többnyire hatástalan zavargásokban törnek felszínre időről időre. Így a polgári engedetlenség azáltal, hogy szervezett megnyilvánulási formát kínál a lázadásnak, kiküszöbölheti a kaotikus és zabolátlan reakciókat. A zavargások – nem hallgathatjuk el – hasznos barométerként jelezhetik a kormányzatnak működése elégtelenségeit, a sérelmet szenvedőknek pedig a szervezett lázadás szükségességét; a polgári engedetlenség viszont – a forrongó energiák irányítása és összpontosítása által – hatásosabban tudja előmozdítani a pozitív változást.

Első téveszme

Howard Zinn: Engedetlenség és demokrácia Kilenc téveszme a törvényről és a rendről

apple_pie>!

Ha az állampolgárok részéről az emberi jogokat, nem pedig a törvényeket övezi egyetemes tisztelet, akkor a társadalom elég gyorsan változhat ahhoz, hogy megfeleljen az emberek e században gyorsan alakuló elvárásainak. , ha az állampolgárok megtanulják, amennyiben az emberi jogokat súlyosan sértik a törvények, meg kell szegni őket, és hogy bizonyos állapotok olyannyira tűrhetetlenek lehetnek, hogy szükségessé tehetik máskülönben észszerű törvények megsértését (például a közlekedési szabályok megszegését vagy a birtokháborítást) a drámai figyelemfelkeltés érdekében. Ha a polgári engedetlenség hatására a nagyközönség elutasítja azt a totalitárius elképzelést, hgoy a törvények feltétel nélkül, mindig engedelmeskedni kell, az egészséges demokrácia fejlődése szempontjából.

Első téveszme

Howard Zinn: Engedetlenség és demokrácia Kilenc téveszme a törvényről és a rendről

apple_pie>!

A demokrácia nem csak a szavazatok összeszámlálását jelenti, hanem a tettek számbavételét is. Ha az alul lévők nem váltják tettekre az igazságosság iránti vágyukat, miközben a kormányzat fellép a saját szükségleteiért, és a hatalommal és előjogokkal rendelkezők is a saját szükségleteikért, akkor a demokrácia mérlege megbillen. Ezért a polgári engedetlenség nem csupán elviselendő: ha valóban demokratikus társadalmat akarunk, akkor szükséges is.

Első téveszme

Howard Zinn: Engedetlenség és demokrácia Kilenc téveszme a törvényről és a rendről

Kapcsolódó szócikkek: demokrácia
apple_pie>!

Én magam tágabban határoznám meg a polgári engedetlenséget: „a törvény szándékos megsértése valamilyen létfontosságú társadalmi cél érdekében”. Fortas meghatározásával ellentétben ebbe beletartozik az olyan törvények megsértése, amelyek erkölcstelenek – akár alkotmányosak, akár nem –, valamint az olyan törvényeké, amelyek önmagukban nem jelentenek problémát, akárcsak azoké, amelyek igen. Az engedetlenség eszközeinek kérdését nyitva hagynám, két észrevétellel: 1. A polgári engedetlenség szorgalmazóját vezérlő egyik erkölcsi elv az a meggyőződés, hogy az egyik cél egy erőszakmentes világ, és hogy az erőszakmentesség kívánatosabb eszköz, mint az erőszak; 2. Az erőszakos világból az erőszakmentesbe való elkerülhetetlenül feszült átmenet során az eszközök megválasztása szinte sosem egyetlen szempont alapján történik, és bizonyosan adódnak olyan összetett helyzetek, amelyekben az erőszak és az erőszakmentesség közti egyszerű megkülönböztetés nem elégséges iránymutató.

Negyedik téveszme

Howard Zinn: Engedetlenség és demokrácia Kilenc téveszme a törvényről és a rendről

apple_pie>!

A vagyon iránti merev hódolat vezet szélsőséges esetben oda, hogy a rendőrök lelövik azokat a fekete embereket, akik dolgokat visznek el az üzletekből. Egy ponton Fortas tűrhetetlennek minősíti a „Pentagon ablakainak betörését.” Ám ez kétségkívül az erőszak enyhe formája ahhoz képest, ami ellen az ablakot betörő személy esetleg tiltakozik: a Pentagonban hozott döntések ellen, amelyek miatt több ezer amerikai koporsóban tért haza családjához. Annyira szent lenne a tulajdon, hogy még akkor sem eshet benne kár, ha tömeggyilkosság ellen kell tiltakozni, vagy egy súlyos igazságtalansággal szembeni felháborodást kell kifejezni?

Negyedik téveszme

Howard Zinn: Engedetlenség és demokrácia Kilenc téveszme a törvényről és a rendről

Kapcsolódó szócikkek: Pentagon
apple_pie>!

Az amerikai politika a valóságban más, mint az állampolgári ismeretek régi tankönyveiben, amelyek azt hangoztatják, szerencsések vagyunk, hogy szavazhatunk. A két nagy párt nem szavazással választja meg elnökjelöltjét, hanem egy négyévente megrendezett politikai gyűlésen, amely félig bohózat, félig cirkusz, és ahol a delegáltak zöme úgy adja le a voksát, hogy előtte nem kérte ki a lakosság véleményét. Az elnökjelölő gyűlés előtt a tömegmédia hónapokon át traktálja a nagyközönséget azzal, hogy ki kicsoda, nehogy a párt fejesei által jóváhagyott listán túlra próbáljon tekinteni. Így aztán augusztusra a közvélemény-kutatások elégedetten nyugtázzák a lakosság és a párt preferenciáinak egymásra találását.

Ötödik téveszme

Howard Zinn: Engedetlenség és demokrácia Kilenc téveszme a törvényről és a rendről

apple_pie>!

Elfelejtjük, amit az amerikai politika története újra és újra megmutat: hogy alig van kapcsolat a választási kampányban napirenden tartott kérdések és a kormányzat utóbb meghozott intézkedései között; hogy a kétpártrendszer alig valamivel kevésbé zsarnoki, mint az egypártrendszer, mivel „az oligarchia Michels-féle vastörvénye” szerint ki vagyunk szolgáltatva a két párt nagy hatalmú politikusai kényének-kedvének. Elfelejtjük, hogy azokat az információkat, amelyek alapján a nyilvánosság a közérdekű kérdéseket meg tudja ítélni, a közösség leggazdagabb rétegei tartják a kezükben (való igaz, hogy szólásszabadság van, de hogy mekkora közönséghez tudunk szólni, attól függ, mennyire vagyunk gazdagok); hogy a választási folyamatot a vagyon dominálja (…); hogy abban a pillanatban, amikor leadjuk szavazatunkat, a hatalom képviselők kezébe kerül (ahogy Victor Considerant, majd Rousseau is rámutatott), és szabadságunk elvész. Ennek eredménye az, hogy legtöbbünk – ha becsületesen megvalljuk – úgy érzi, semmilyen módon nem képes befolyásolni a közpolitikát a hagyományos csatolnákon keresztül. És ez az érzés jogos.

Ötödik téveszme

Howard Zinn: Engedetlenség és demokrácia Kilenc téveszme a törvényről és a rendről


Hasonló könyvek címkék alapján

Gyorgyovich Miklós – Menich Dóra – Simon Nikolett – Kollár Dávid – Szodorai Dóra: Önkéntesség Magyarországon 2018
Bőhm Antal: A XX. századi magyar társadalom
Richard Sennett: A közéleti ember bukása
Polányi Károly: A nagy átalakulás
Szabó Márton: A közügy politikaelmélete
Glózer Rita: Diskurzusok a civil társadalomról
Saul D. Alinsky: A civil szervezkedés ábécéje
Bőhm Antal: Helyi társadalom, önkormányzatok, településfejlesztés
Pontyos Tamás: Fokról fokra
Szalai Erzsébet: Globális válság – magyar válság – alternatívák